Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-08 / 56. szám

1913. március 9. DÉLMAGYARQRSZÁQ j 9 roint a gazdagot; ne tetézzük ezt a bajt azzal, bogy .a szegény emibernek még az alkotanányios életét is megrövidítjük. Nóvák János is a korhatár Leszállítását kívánja. Schuller Rezső határozati javaslatot ad be arra mézve, hagy azoknak a korhatárát, akik kilenc osztályú népiskolát végeztek, szállítsák le 26 évre. (Lukács beszél.) Lukács László miniszterelnök az összes határozati javaslatokat ellenzi; a 30 évi korhatár az egész javaslatnak oly szerves része, hogy ha ezt elejtik, akkor az egész javaslat szerkezete összeomlik és újra kell kezdeni az egész munkát. A 30 évi korhatár a garancia arra nézve, hogy csak oly elemek lesznek választók, akik e jogukkal befolyásolástól mentem tudnak majd élni. Arra a felelősségre hivatkozva, mely e kérdésben nemcsak a kormányt, de az egész törvényhozást terheli, kéri a Házat, hogy ne tegyen oly elhamarkodott lépést, melyet jóvátenni azután nem lehet. Ha majd a törvényhozás a jövőben szűknek fogja találni a m-ost megállapitott keretet, bármikor ki lehet azt bőviteni. (Helyeslés.) A Ház a javaslat eredeti szakaszát változatlanul megszavazza ós a beadott határozati javaslatokat elveti. (Taps.) (Akik kizárhatók.) Nóvák János a szakasznak azt a rendelkezését, hogy az analfabéták csak akkor kaphatnak választói jogot, ha legalább 20 korona adót fizetnek, nem jogkiterjesztésnek, hanem a jog megszoritásának tartja. Indítványozza, liogy e szakaszban a cenzust szállítsák le 10 koronára. Lukács László miniszterelnök ellenzi az indítványt, amelyet a Ház el is vet. A 11. szakasznál Nóvák János stiláris módosítást ajánl, melyet Lukács László miniszterelnök és a Ház is elfogad. A tizennegyedik szakasznál, amely arról szól, hogy kik zárhatók kii a választói jogból öt évre. Németh Károly előadó azt a módosításit ajánlja, hogy rószegeskedés ciimán csak azt lehessen kizárni, akii botrányt okozó részegség miatt öt koronánál nagyobb büntetésre volt itélve. Neugeboren Emil az izgatóknak a választói jogból való kirekesztésénél a legnagyobb az emberéletet mindenféle ravasz fegyverekkel és amikor a piros vér beleesurog a földbe és a test utolsót vonaglik, azt hiszik, hogy mindemnek vége és hogy ezzel az élettel örökké végeztek. Oh az ostobák! Nem tudják, hogy az az élet, ami odakünn be nem fejeződhetett a saját energiájának törvényei szerint, az visszakerül ide, hozzánk, az elmúlni vágyó életek kavargó káoszába és addig meg nem nyugszik, amig újra fölszinre nem kerülhet. Ezért átkozott a fegyver, a mely életet kiolt és. piros, meleg vért kidönt edényeiből! Átkozott a jég, amely virágbimbókat lever! Átkozott a praktika, amely magzatot méhében szétroppant, átkozott az előítélet, amely törekvést megállít feleutjában! Átkozottak a falak és a sáncok! Áldottak az országutak, a medrek, a légkör, a melynek nincs korláta! A pólai győző épen boszankodni akart ez oktalan beszéden, amely — érezte — igen alkalmas völt arra, hogy az ő hadíerényeit megsemmisítse. De ekkor különös zaj riasztotta meg. Fentről jöttek a hangok: dobok pergése, kürtök harsanása és az ünnepi szónak beszéde. Figyelni kezdett. A szónok éppen róla'beszélt. Róla, aki -száz év óta fekszik s sirban és akihez száz év múlva is eljöttek ünnepelni azok, .akii a harci vitézségért rajongani tudnak. A pólai győző álmélkodva mondta: — Mi ez? Már száz év mült el azóta? A Valaki nyugodtan válaszolta: — Semmi az. Társalgás köziben ugy elmúlik az a száz év, mint egy pillanat! . . . óvatosságot és elnézést ajánlja a törvényhozás figyelmébe, mert az izgatás fogalma nagyon is rugalmas. A világtörténelemben alig van kimagasló alak, akit ellenfelei izgatóknak ne tartottak volna. Célszerű volna a politikai izgatás megtorlását kizárólag a bíróságra bízni, ennélfogva indítványozza, bogy izgatás elmén senkit se zárjanak ki a választói jog gyakorlásából. Nóvák János a szakasz kihagyását indítványozza. Németh Károly előadó beszéde után a Ház többsége a szakaszt változatlanul elfogadta. A 17. §-nál Rónay Jenő azt a módosítást ajánlotta, bogy a passzív választói jogosultságot a Ház kösse magasabb képesítéshez. A Ház Lukács László miniszterelnök hozzászólása után a módosítást elvetette A 19. §-nál Gratz Gusztáv azt fejtegette, hogy azt, aki az állaimnak szállítója, igazságos alapon nem lehet megfosztani attól- a jogától, bogy részt vegyen a parlament működésében. Ilyen értelemben nyújt be módosításit. Lukács László miniszterelnök: Érdemileg egyetért Grátz felszólalásával. Kijelenti, ihogy a kormány hajlandó az összeférhetetlenség kérdésével behatóan foglalkozni, de ebb-en a törvényben az összeférhetetlenséget nem volna célszerű szabályozni. Grátz Gusztáv -erre visszavonta indítványát és igy a szakaszt változatlanul elfogadták. A 22. ál Almássy László azt kifogásolja, bogy a szakasz a szavazókörzeteik beosztását illetőleg nem rendelkezik imperative. Lukács László hozzászólása után a szakaszt változatlanul elfogadták. A 32. §-nál Bay Lajos azt indítványozta, hogy a központi választmány az általános választások ideje alatt naponként tartson ü-lést, Némethy Károly államtitkár hozzászólása után -a módosítást elfogadták. A 33—37. szakaszokat részben változatlanul fogadták el, részben az előadó stiláris módosításával. (A titkosság.) A 112. §-uál Bross Rudolf szász képviselő indítványozza, hogy a szavazás az egész vonalon titkos legyen. Antal Géza: Ne csak a törvényhatósági joggal felruházott városokban, hanem az önálló képviselőkii 1 désii joggal biró városokban is titkos legyen a szavazás. Lukács László miniszterelnök a felszólalókkal szemben kijelenti, hogy még ba barátja volna is -a titkos szavazásnak, nem helyeselné Brass indítványát, ismerve a többségnek a szavazás titkosságáról alkotott véleményét. Antal Géza módosítását sein fogadja el. A Ház változtatás nélkül fogadta el a szakaszt. A Ház azután a többi szakaszokait változatlanul elfogadta s ezzel elfogadták az egész törvényjavaslatot. Hatalmas éljenzés hangzott fel az elnök ülészáró szavaira s Lukács László miniszterelnöknek sokan gratuláltak. BOMLIK AZ ELLENZÉK! (Hatvan tag nincs megelégedve a szövetséges ellenzék „harcával", kilép és uj harcot indit, a többiek nélkül. — Justh Gyula Budapesten. — Andrássyt támadja az ellenzék!) (Saját tudósítónktól.) A magyar szövetséges ellenzékre jellemző fordulat következett be. Nem elég, hogy az ellenzék bebizonyította, hogy mire képes, de most azt is bebizonyítja, hogy egymás közt is harcok dúlnak, egymásnak is ellenségei. Teljesen megbizható és ellenzéki forrásból jelenthetjük, hogy a szövetséges ellenzék fölbomlás elé jutott. Szerintük olyan végzetes taktikai hibát követett el az ellenzék, ami őket, — mint küzdő ellenzéket — végleg, diszkreditálta. Tehát mivel ilyen körülmények közt a további működéstől semmit se várhatnak, kilépnek az eddigi szövetséges viszonyból. Hatvan az elégedetlen képviselők száma, akik Justh Gyula vezetésével uj harcot indítanak. Justh Gyula ma este elutazott Fiúméból és holnap — szombaton — reggel S órakor étkezik Budapestre. Justh Gyula szabadsága idején is tett már olyan nyilatkozatot, melyből következtetni lehet, hogy nem kiván együtt maradni az eddigi szövetséges ellenzéki viszonyban, hanem azzal elégedetlen és külön kiván harcolni. A Délmagyarország fővárosi tudósítója beszélt az elégedetlen és radikális ellenzéki képviselőikkel, akik egyértelmüleg igy kritizálták a szövetséges ellenzék működését: — Apponyi Albert erőtlen és elhibázott tiltakozása után fői is szabadult minden elfojtott keserűség, fölcsapott a vádak förgetege és a pillanatnyi kudarcért bűnbakot keresett. Általában az a vélemény forrott ki, hogy , a példátlanul gyönge ellenzéki föllépést Andrássy Gyula gróf, az ő grófi társai és a régi koalícióból ismert állandó leszerelők csikarták ki. A Justh-párt, a néppárt egyrésze, néhány Kossuth-párti és a szövetkezett ellenzékkel kooperáló képviselők közül is többen a legharciasabb magatartást kívánták. Alikor azután alulmaradtak az intranzigennek, az egyöntetűség látszatának kedvéért maguk is beleegyeztek, hogy sima tiltakozással intézzék el a hónapok óta kavargó elszántságot, izgalmat és gyűlöletet. Andrássy Gyula szerepléséről a függetlenségi párton egyáltalán nincsenek jó véleménnyel. Élesen kritizálják Andrássy folytonos csillapitó-takti'káját, tűrhetetlennek tartják, hogy épen ő vezérkedik most első helyen, holott eddig egyetlen szóval se nyilatkozott arról a legfontosabb kérdésről, elfogaclja-e az ellenzék választójogi tervezetét. A szövetkezett ellenzék ma valóban kezd hasonlítani régi koaliciós állapotához: a negyvennyolcasok küzdenek, az első vonalban állnak a juniusi események óta és kilenc hónap megpróbáltatásainak az az eredménye megint, hogy - Andrássy lett a csapatfelügyelő, a vezénylő tábornok. Különösen a Justh-párt és a pártonkívüli függetlenségiek csoportja érzi ennek a helyzetnek fonák voltát. Az ellenzéki intéző bizottság viharos tárgyalásainak az a momentuma, amikor Justh Gyulát telefonon hivták föl Voloscából, a legválságosabb völt. A grófi terror alól menekültek a Justh Gyula tekintélyéhez, a Justh Gyula fanatikus választójogi radikálizmusához. S hogy mennyire igazuk volt a harcot hirdetőknek, mutatják a tiltakozást, a föl- és kivonulást követő parlamenti események. A kormány javaslata a jövő héten törvénnyé válik, amin ez a parlament többé nem változtathat egy be tüt sem.