Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)
1913-03-08 / 56. szám
n DÉLMAG YARORSZAG 1913. március 8. A kormány néháiny nap múlva megalkotja az uj házszabályokat, ami egy kicsit tárgytalan, hiszen nincsen ellenzék, a mellyel szemben alikálimazni tehetne, — mondják. S ,március tizenharmadikára ki van tűzve a főrendiház ülése, amelyen tárgyalni fogjáik a választójogot. Egy-két nap alatt itt is végeznek vele. S ezzel legördül a függöny a választójog nagy harcára. — De ha legördül is a függöny, uj fölvonás következik! — mondják az ellenzékiek, akik — irne — Apponyival és Andrássyval a legelégedetlenebbek ma, őket gyűlölik a legjobban és velük szembe fordulnak legközelebb. . Ez ma a magyar ellenzék! színház, művészet Színházi műsor: SZOMBAT: Cigányprímás, operett. VASÁRNAP d. n.: Manna Van,na. VASÁRNAP este: Cigányprímás, operett. HÉTFŐ: A cigányprímás, operett. KEDD: A cigány prímás, operett SZERDA: A cigányprímás, operett. CSÜTÖRTÖK: A cigányprímás, operett. PÉNTEK: A cigányprímás, operett. SZOiMBAT: Az aranylakodalom, látványos szinmü. VASÁRNAP este: A cigánprimás, operett. Bérletsziinethen. A cigányprímás. — Bemutató előadás. — Valami ünnepies várakozás előzte meg az uj magyar operette bemutatóját ,a közönség résziéiről, a színház pedig lázasam készült reá. A díszes premier-,nézőtér megtapsolta már a nyitányt is és a kivételes érdeklődés (jegyében folyt le az egész előadás. Egészében mégis csalódást hozott a mai (bemutató, állítólag az ezévi színház legnagyobb operettslágere. Este nyolctól közel éjifélig operette diskurzust ós oparettezenét hallgatni nagy feladat, nagy vállalkozás még akkor is, ha jó librettóra nagyon élénk és változatos muzsikát kap az ember. A jelen •esetiben azonban regisztrálni kell, hogy az operette librettója maga igen gyenge és helyenként egészen unalmas alkotás, — a zene padig — finom, érzelmes és érdemes opcrettimuzaika — nem annyira megkapó és színdús, hogy mindent feledtessen. A szöveg egy igen szerencsés ötletet laposit el hosszan elnyújtva, pedig az ekső felvonásban nincsen, beszédesen indái. A hires öreg cigányprímás fővárosvégi kúriája, mulatságos és jóizü famíliája hangulatos és a színpadon jól ható képekben kerül a néző elé, de már a párisi szalón tökéletesen színtelen, sótalan páros jeleneteken, üres szerelmeskeltésen felépülő valami és nincs semmi, ami a közönség figyelmét megragadja. Két jó alak és egyben jó szerep van a darabban: az öreg prímásé és a leányáé, a többiek sokikal jelentéktelenebbek. El lehet azonban képzelni, hogy a cigányos ós magyaros motívumok az egészet érdekesebl>é teszik ott, ahol idegenek, tehát a külföldön és mindjárt Wienlben. is. Az operette meséje a megszokott kettős j szerelmespár rendes históriája: a fiatalok i bol vicces, hol érzelgős jelenetekben, liol Bu- ; dapesten, hol Parisban kerülgetik egymást, Igazgató: Vas Sándor. Telefon 11-85. Telefon 11-85. Szombat és vasárnap Psilander-esték. 2 Nordisk sláger Psílanderrel. A titoK. Dráma 3 felvonásban Psílanderrel. Az igazi. Vígjáték 2 felvonásban Psilanderral a ! m m 3-ik sláger Susanne Grandeuse a főszerepben A milliomos szeszélye. Vígjáték 2 felvonásban. Valamint a két órás uj műsor. Előadások hétköznapokon 5., 7 és 9 órakor. Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 órá g. Helyárak: 1 K, 80, 60 és 30 fill. ü Katona-, deák- és gyermekjegyek csak az 5 és 7 órai előadásra adatnak ki. miig végre boldogan egymáiséi lesznek. A fiatalok sekély romantikáján kivül az öreg cigány méla öregvése tarkítja még a mesét, aki csúzos, fáradt öregségében is kim,agy még egyszer a nagy „művészi" és szeretem diadalok Parisába, liogy otít végkép megroppanjon és átadja a dicsőséget a fiának, aki ugyan konzervatonista és kottából muzsikál (már, de mégis cigány vér é.s a nagy Rácz Pali fia. c Ttulsolk hosszadalmas, szentimentális rész van a darabban, amelyet azonban bőven hangszerelt, meleg ós gazdag limbus muzsika kiisér. A zene maga többször emlékezteit Kálmán korábbi operettedre, az Obsitos és a Tatárjárás ismert dallamaina, de sok helyütt egészen eredeti és élénk, szép melódiákkal ékes. Az első felvonás keringője nagyon finom és a szokott valicerektől elütő. Az előadás kissé kifárasztotta a közönséget, az oiperette hatása nem volt folyamatos 'és egyenlete®, de általában — és ezt jórészt, a szereplők érdeméül kell betudni — kedvező fogadtatásban részesült. Eelrvoniásivógeken sokat tapsoltak és a főbb zenei számokat háromszor-négyszer is megismételtették. Az előadás homlokterében Heltai Jenő és Déry Rózsi állottak, akiknek játékában a karakter, a jókedv és a temperamentum fényesen harmonizáltak. Heltai az öreg prímást sok mleleg sziunel, kedéllyel ós aprólékos készültséggel játszotta. Kitűnő volt maszkban, modorban, beszédben is. Cigányt játszott és olyan prímást, amilyennel a 'fővárosból jól ismerjük a prímás-primadonnákat, az étaiekrészeikben pedig komoly igyekezettel énekelt, nem kabarázott. Minidenképen sikéres volt a szereplése. Déry Rózsi kifogyIhatatlian jókedvvel, aranyos humorra! jiáitszobt. A szerepe j'ól illett a temiperaimontumához, olyan ötleteket produkált, olytan színes é.s kacagtató volt minden szava, hogy a közönség nem győzte ünnepelni. Kedves éneklését és pompás táncát felesleges volna újból kiemelni. Kitűnő volt az öltözködése is. A francia gavallért Solymossy Sándor játszotta elegánsan és kedves kedélyességgel, a játék és tánc kivételes biztonságával ós gazdagságával. Ez a fiatal színész őstehetség és T'Chaimosa.n nő a szemeink előtt. Juliskát Antal Erzsi keidviepen, finoman, mieleigeíi játszotta. Elegáns ós szép volt, hangulatosan, jól énekelt. Diszkrét játéka kellemesen érvényesült. Oláh Gyula játszotta a fiatal prímás szerepét. Kellő diszponálással, csengő hanggal énekelt, stílusos játéka is tetszéssel találkozott. Jó figura volt Szathmáry Árpád is, de szokása szerint túlzott. Olyankor is működött, amikor a szerepe passzivitást parancsol. Miklóssy Margit disztingvál,tan, jóL játszott és kedves volt Mihó László is. A zenekar érdemes munkát végzett. * Medúza. (4 Nemzeti Színház péntek esti bemutatója.) Sok 'mindenfélét láttunk már színdarab címen 'megjelenni a színpadon, de olyat nem nagyon, .mint az ifjú Wlassics Gyuíla Meduzá-ja. Tul a poétika tudományán, a legszebb, fiatalabb korban, ki előbb, ki később, mindenki megírja a maga nagy drámáját, a Medúzát. Aztán vagy mérnök lesz az illetőből, vagy orvos, vagy más derék, becsületes foglalkozású ember, aki békét hagy az írásnak. Mért ir az az ember, akinek nincs miért irnia: kinek az írás mem szívbeli kötelessége, ki nem is dilettáns, annál is kevesebb; kiből hiányzik az az alacsonyrendü készség, mely egyeseknek tehetség híján is helyet biztosit a színpadon? Mért ir? Miért adja ki magát, finom, intelligens