Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-04 / 52. szám

8 _ DÉLMAGYARORSZAG 1913. március 1. nak más lehetősége a párt számára nem kínálkozott. 2. Tudatában volt annak, hogy ezt a csatát csak ugy nyerheti meg, ha az ellenzék obstrukcióját letöri, smert a mig husz embernek módjában lesz minden par­lamenti tárgyalást megakadályozni, addig a többség alkotmányos jogaival nem élhet, hanem, ki van szolgáltatva a minoritás ke­gyelmének. Ezért ment a harcba ez a párt habo­zást népi ismerő férfiassággal és erővel. 3. De ép olyan világosan látja a több­ségi párt azt is, hogy a harcnak még nincs vége. A kisebbség más téren ugyan, de ma is még ugyanazt a csatát vivja. Mert más­féle körülmények között Károlyi Mihály, Apponyi, Andrássy, Mezőssy kétségtele­nül beérnék a kormány becsületes parla­menti reformjával, — ők, akik a plurali­tást is készek voltak megszavazni. ' Más körülmények között a Désy rágalmazó hadjáratának se érezték volna az erkölcsi szükségét. Hjszpn világos bizonyítéka en­nek, hogy maga Désy .Zoltán a béke­reménységek idején, öt hópapra jégre tet­te az erkölcsi fölháborodását . 1- Tisztában van a párt-azzal is, hogy ha.meg a'kai felelni annak a hivatásának, hogy,az országot .a koalíciós veszedelmek­tőr megmerítse, ugy kell hogy a maga ere­jéből tudjon kormányozni. Mert a- paktu­mok és 'kompromisszumok, bár szüksége­sek lehetnék erő? .ütközések alkalmából, a parlamentárizmus .egyetlen alapjává még sem tehetők. A többségnek módjában kell lenni, hogy saját belátása szerint ítélje meg, akar-e kompromisszumra lépni egy konkrét kérdésben, avagy iptranzigensen megáll-e a meggyőződése mellett? 1 Ha minden kérdésben, kénytelen a kisebbség-, hez békéért könyörögni,, ugy ismét elenyér szik azoknak az .előnyöknek épen jelentős része, melyek az országra, az egységes ! párt uralmával együtt járnak. Nem elég, hogy a kormányt egy nagy homogén párt támogassa, kell, hogy az a párt akcióképes is legyen. Az obstrukció ellen folytatott nagy harcnak egyik legbecsesebb objektiv eredménye épen az lesz, hogy a magyar képviselőházban a többségek parlamentá­ris jogai biztosíttatnák. 5. De tisztában van a nemzeti mun­kapárt végezetül avval is, hogy vezérei, Lukács László miniszterelnök és Tisza Ist­ván gróf az ő harcát vívják, ennek a párt­nak létjogosultságát alapozzák meg és azt igazolják, hogy ez a párt képes arra, hogy hivatásának megfeleljen. Két fölebbezés a Gazdasági Bank ügyében. — Palócz László a közgyűlés határozatai ellen. — Ujabb bo­nyodalmak előtt. — (Saját tudósít ónktól.) Két érdekes föleb­bezés érkezett ma be a polgármesterhez a Gazdasági és Iparbank ügyében. Palócz László törvényhatósági bizottsági tag a fö­lehbező, egyik beadványa az ellen a köz­gyűlési határozat ellen szól, amely szerint a város a Gazdasági Banknál elhelyezett be­tétje dolgában haladékot adott, a másikban pedig azt a közgyűlési határozatot fölebbezi meg, amely kimondja, hogy a város hajlandó a Gazdasági- Bank Feketesas-utcai palotáját megvásárolni. Az első fölebbezés legérdeke­sebb része az, amelyben arra hivatkozik Pa­lócz, hogy a bank már eddig is elmulasztotta a város betétje első részletének kifizetését, ellenben kielégít más hitelezőket, akik pörreí fenyegetik és kielégítési végrehajtást kérnek ellene. A fölebbezés bevezető részében elmondja Palócz,- hagy a városnak a Gazdasági Bank­nál 25562-4.47 korona betétje van, amelynek a kifizetésére — mint ismeretes — öt évi ha­ladékot adott olyan föltétellel, hogy ez alatt az idő alatt a bank a pénzt terminusokhoz kö­tött részletekben fizesse vissza. A város — mondja a fölebbezés — el fogja veszíteni a egész melankólikáját. Mi az ördögnek kellett nekem ez? — gondoltam, — hiszen most al­kalmatlan vagyok miniden msunkára. A virá­gokat néztem a vázákban. Gyönyörű, drága és különös yirágok- voltak, pénzt adtam értük és most .egyszerre, nem, nem volt képzelődés, — furcsáp és gúnyosan pislantottak felém a béb'ék, ,és a .porzók. El Jkeliett szégyelltem ma­gamat, a virágok éles és szigorú hangon így szóljak; — Hát? , . . Mit akartál velünk? Mi­nek, neked, fekete, csontos és magános férfi­nek yi,rág? Valld be magadnak -is, hogy ok-" tálán, fel-lengző és piperkőc ember vagy. "Vi­rág nők szobájába való, vagy olyan férfiéba, akit pök látogatnak. íja például most egy" nő jöntje hozzád és oda vinnéd a kályhához, az­tán lehúz,nád róla sealiskin-köpenyét, lefúj­nád szőke hajáról a havai és akkor idejönnél, letépnél egyet belőlünk és a virágot odatüz­néd a hátul harmatos fejre. Aztán belenéz­nél a tükörbe, hogy- meglásd, hogyan fest a nő, a férfi, és a-virág .együttesen? Estefelé az alvó nő kebleire vetnél bennünket, ahol pu­hán feküdnénk és örömet okozhatnánk ne­ked ... . Vagy ha lennél hatvan esztendős, tiszta öreg, kissé remegős kezekköl és szépen, nyu­godtan tűrhetnél minket a hálósapkád alól. De igy . . . Elnagyolod ezt az egész dol­got, örökkön a négy sarokba figyelsz és foly­ton az ablak felé nézel. És tőlünk, ne is ta­gadd, valami különöset vársz, nagyszerűt és gyönyörűt. Mit tegyünk? Idézzük "ide mind­ama nőket, akiket a kertben láttunk? És azo­kat, -akik a virágkereskedésben megfordul­tak? Erre vársz? A férfi dolga nőről gon­doskodni, hisz a nő egész élete nem egyéb, mint várás arra, hogy a férfi megszerzi őket magának és virágokat tenyészt nekik. Vagy talán annyira vagy már nőtlenséged hálójá­ban, hogy önmagadban tiszteled a női lehe­tőségeket s most magadon keresztül nem egy nőnek, hanem a nőnek készítettél ide minket? Szégyelheted magadat! Mennyivel könnyebb 'lett volna vigyázni a nőkre. A nőkre, akik kezedre játszották magukat. Te a szerelmet akarod a nőért és nem a nőt a szerelmért. Te vakon és tehe­tetlenül hallgattál az alacsony rendű ösztön­re, amely diákos homállyal marcangolja a fiatal férfit. Hogy a benne eredetileg fölhal­mozódott szerelmi komplexumok mellé ke­resse meg a nőt. A nőt, akinek gömbölyű a karja és a melle és aki álmodozó, ringó csí­pőkkel halad el az utcán és abból, ahogy a cipősarka végigkopog az -aszfalton!, külön muzsika támad a szivedben. Látod: ez me­rőben téves fölfogás. Az a tárgytalan, úgy­nevezett vak szerelem, amely minden tacs­kó-férfiben megterem, élhetetlen, oktalan és salakos dolog. EÍ kell vetni. Az csak stúdium­nak jó égy érett, 'kész, élő szerélemhez. A nő­nek kell lenni az elsőnek, aki a szív parkett­jén megjelenik s akkor ahhoz kell -a szerelmi gőzöket fejleszteni. Tudod: ugy, mint a kis karcsú dinamókkal csinálják a szurtos gépé­szek. Ott van rajtuk a mérőóra, az mindig megmutatja, hogy hányadán állunk a gőz­zel, erővél, miegymással Ha lanyhul a fe­szítőerő, a kékruhás, izzadt gépész, szép puk­kedlivel meghajol, csavarokat ránt meg és fiit és minden rendben van. Igy kell azt . . . Ugy-e, azt a kis színésznőt elkergetted, mert a második hónapban rájöttél, hogy nem ért meg téged. Miért nem gondolsz inkább j banknál azokat a részletekeit is, amelyeik J most még megmenthetők. Olyan anyagi za­i varok között vergődik a bank, hogy azokból kilábolnia lehetetlenség. Ez.t bizonyítja az a jegyzőkönyv is, amelyben egy a város részé­ről kiküldött ad hoc bizottság beszámolt a bank státuszáról. A fölebbezés további része pedig a kö­vetkezőket tartalmazza: Az a 44 törvényhatóság;! bizottsági tag, a kik a bank javára s a tanács javaslata ellen szaviaztak, igen súlyos vagyoni felelősséget váltatlak [magukra. A közgyűlés n,eim ismer­hette meg a kérdést, mert a figyelmét ielke­rülták azok az indoklök, amelyeiket -az aid hoc bizottság jegyzőkönyvében találhatunk. Ezeik. egyike igy szól: „Minthogy iá mérleg sem alakilag (hiányos aláírások) sem tairtailmilag (fedezetlen követelések sttb.) nem nyújt ga­ranciáit a város betétjeinek (biztosítása tekin­tetében, sőt az árvatárral szemben önként el­vállalt minimális kötelezettségét sem telje­sítette a bank, javasolja a bizottság, hogy to­vábbi haladék né engedélyeztessék és a vá­ros törvényes útion igyekezzék érvényesíteni a banknál elhelyezett betétjeit." Gyors és eré­lyes törvényes intézkedéssel, követelésének 50 százalékát még megmentheti a város, ha azonban a haladékot fÖntartja, utolsó fillérig elvész a pénze. Megindokolja, a fölébbező, hogy miért. Először igen sók csődkérvény van a bank ellen a törvényszék előtt, a bank n.a.k érdeke a haladék, a hitelezők képviselői azonban ezt csak akkor engedik meg, ha a bank többszáz vagy több ezer koronát fizet törlesztés cimén. A sok kielégítési végrehaj­tást foganatosító hitelezőkkel is megegyezés­re tuidott jutni a bank. Az árvaszók perén-e sietett, lefizetni 17000 koronát. D,e amig a vá­ros gavallérosan jár el a hamkkal szemben, ez minden vagyoni erejét arra fordítja, hogy más hitelezőket lelégit ki. A város betétjének első részletét 1913. február 10-én kellett volna kifizetni a banknak, de ezt a kötelezettségét is elmulasztotta. Azért fölebbezek — mohája Palócz — mert a hatóság igen elnéző. A vá­ros követelésének 50 százaléka most még menthető volna azért, mert a bank igazgató­sága olyan törvénybe ütköző mulasztásokat követett el, amelyek az igazgatósági tagok vagyoni felelősségét feltétlenül megállapít­ják. Ez az oka, hogy az intézet, noha elvesz­tette vagyonát, sem felszámolni nem alkar, annak a lehetőségére, hogy nincs rajtad mit megérteni, mert érthetetlen vagy? Mert ma­gad se tudod, hogy mit akarsz. Mert gyanús neked minden nő, akiért nem keilett várfala­kat mászni, akiért nem kellett revolvercső elé állanod, akit életveszély nélkül sikerült magadhoz hóditanod. Hát mit gondolsz? Azt várod, hogy tőled egy nő ilyeneket várjon? Tőled, aki drága pénzen világokat vásárolsz, aztán szeretnéd őket kidobni az ablakon! Tő­led, aki dolgozni akartál egész délután s ahe­lyett egész délután a nőkre gondolsz, akik­ben nem tudsz bizni! Tőled, aki elhatároztad, hogy be se mégy ma délután a kávéházba, ahol a sok nő peshed és életet vár, hanem szépen, nyugodtan otthon maradsz és dol­gozni fogsz? ... i Barátunk: nagy bajban vagy. Te kerülöd a nőket és a női lehetőségeket és fájdalmas­nak találod, hogy egy-dűl vagy. Nőt akarsz életed közepébe és 'Metód széieln fölállítod az .' szemeket, amelyei* félve vigyáznak rá, hogy holmi nőit be ne törhessenek. Tudd meg: hogy a nő nem csábító démon és nem tf'i be. Eszébe sincs. A nő csak í:gyel. min­den izével, minden kis erejével és minden csöpp gondolatával figyel, mert mentőangyal­nak képzeli magát. Ahol valami baj van, ahol észreveszi, hogy szűkség van rá. ott a figyelő uőbői kikel a lárva: nz akciós :iő és ha ugy lát.'a. hogy szükséged van rá, letérdel előtted. Csak mutatnod kell, nog/ szükséged van rá és ehhez érteni kell. És bátorság is kell hoz­zá majdnem annyi, mint fegyvertüzben álla­ni, vagy veszélyes sziklák fölött ugrándozni! Ezeket mondták a virágok. Este hét óra volt már. Égett az arcom és naigyon nehéz volt a szivem. A kályhában már kis pokol

Next

/
Oldalképek
Tartalom