Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-04 / 52. szám

1 Szeped, 1913. II. évfolyam 52. szám. Kedd, március 4. Szerkesztőség • • • • Nappali-telefon: Éjjeli-telefon: ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — félévre.... K12.— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre.... K14-— negyedévre K T— egyhónapraK 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász - utca 9. Kiadóhlvatall-telefon: 305. Kiadó telefonja: 81. Kárász-utca 9. 305. 10-83. A munkapárt föladata. Magyarországon, a mi sajátos viszonyainknál fogva, a pártok koalíciója, mint kormánytámogató alakulat, még kárhozatosabb és képtelenebb, mint bárhol egyebütt. Mert külállaimokban legalább az alapvető kérdésekre nézve azonos vagy egymáshoz közelálló felfogású csoportok lépnek politikai szövetségre. Nálunk azonban nem igy van. A közjogi alap különbsége olyan széles árkot huz a pártok közé, a melyet áthidalni nem lehetséges. Ennek az alapvető eltérésnek már szükségszerű következménye egy állandó rengésekkel és zökkenéseíkkel járó kormányzás, eltekintve attól, hogy a negyvennyolcas pártok már eleve is csak politikai erkölcstelenséggel 'terhelve, alapvető programjuknak többé-kevésbé nyilt fölfüggesztésével vállalhatják a kormányzás támogatását. A kormányzás folyamata alatt azután a fölmerülő incidensek nálunk egyre több és mélyebbre ható ellentéteket tesznek nyilvánvalóvá a miniszteriális pártok között. A liberálizmus és klerikálizmus, a merkantilista és agrár irányzat tekintetében s általában a kormányzatnak majdnem valamennyi alapvető kérdésében meg uj ellentétek kerülnek napvilágra. Jellegzetesen bebizonyította mindezt a koalíció négyesztendős uralma. Az alakulás fiaskójának bizonyára nem a kabinet volt az oka. Nagy tehetségű, nagy presztízsű férfiak vitték a kormányzást. Nem tudták eredményt elérni, mert minden lépésükben érezték az őket támogató alakulatban rejlő politikai béklyókat. Mindezt látta a polgárság is, melyre a kormányzás eredménytelensége, az egymás követő folytonos palotaforradalmak, a kormányzó pártoknak egymásra és utóbb már a saját vezéreikre való tüzelése erősen elkedvetlenítő hatást tett. Ebben a néphangulatban született meg a nemzeti munkapárt. Egységes és politikai fölfogásában homogén párt vállalkozott rá, hogy támogasson egy tiszta dualisztikus alapon'álló, demokratikus és szabadelvű minisztériumot. Az országnak meg volt hozzá az ereje, hogy a koalíciós alakulatból visszatérjen az egységes nárt által támogatott kormányszisztémához, a fentartásoknak és kétértelműségeknek politikáiéból az őszintén és önérzettel hirdetett dualizmishoz. A nemzeti munkapárt mint harci alakulás került ki a választások kohójából. Mindenki tisztában volt vele, hogy erre a pártra óriási küzdelmek várnak. Jelöltjei nyiltan hirdették, hogy dűlőre akarják juttatni a hadseres: extenziv fejlesztésének függő kérdéseit. Mivel pedig a katonai kérdések megoldásának akadályozása volt az, aminek segítségével a mai ellenzéki pártok a politikai élet nyugodt fejlődését egy 'évtizednél hosszabb időn át eltorlaszolták, eleve is kétségtelennek látszott, hogy ezen a ponton kell majd fölvennie a döntő harcot az uj pártnak s hogy föl kell azt vennie olyanképen, hogy a kisebbséget gyilkos fegyverétől: a parlamentáris tárgyalások erőszakos megakadályozásának lehetőségétől megfossza. A harcot tehát nem incidens idézte föl. Végső kifejlődése ez egy nagy háborúnak, melynek megvivására el kellett készülnie az uj pártnak, ha egyáltalán be akarta tölteni hivatását, a dualizmus védelmét, mélynek — a megalkotói intenció szerint — a nagyhatalmi állás, tehát az erős hadsereg is. kétségtelen folyománya. Ami most történik, az a katonai kérdésekben megvívott nagy csatának végső rohama. Az ellenzék most lövi utolsó kartácsait. Ha egyéb térre játsszák is át az ostromot, mégis kétségtelen, hogy a katonai javaslatok ellen folytatott obstrukció letörése miatt folyik még mindig a csata. A botrányhajhászó kampány, a választójogban való elvtelen pálfordulás, csak ujabb segéíycsapatok rekvirálásának taktikai célzatát szolgálja. Megállapitható tehát, hogy 1. a nemzeti munkapárt világos 'tudatában volt annak, hogy a hadsereg létszámának fölemelése körül a döntő harcot meg kell vívnia. A nyugodt kormányzás<Versek. /Jrta: /Balázs /Béla. Csolnakon. Fehér vizirózsát fontam a hajadba, Mert sötét éjszaka fekete hajad. Kiviszlek a tóra, barna ladikomba. Mert olyan szomorú, néma vagy magad. Nem kérdem meg ki vagy, nem kérdeni meg mi fáj. Ma leltelek, holnap eleresztelek. Ülj szembe és nézz rám. Mint búvár a gyöngyöt, Fekete szemedben könnyet keresek. Behajtunk a nádba. — Várj mig fel jő a hold. Akkor majd add ide halovány kezed. Ha az ezüst rózsa kinyílik a tóba, A legszebb mesémet mesélem neked. Szeretnélek megvédeni tőlem. Szeretnélek megvédeni tőlem, Ölbekagni s elfutni előlem Valahová messsze. Két karomba rejteni a vágyad, Térdenállva őrizni az álmád, Hogy velem ne álmodj. Szeretnék el, messze a jövőbe Futni veled, hogy akkor is győzve Még szeressük egymást. S néha rólam emlékezni csendben És csendesen elsiratni engem: Egy régi barátot. Virágok között. Irta: Somlyó Zoltán. Ugy határoztam, hogy délután dolgozni fogok. A szobámat befüttettem. virágokat tétettem négy vázába, amelyek a zongorán és az íróasztalon állanak és hogy kávéházba se kelljen mennem, a háziasszonyommal főzettem meg a feketémet. A fekete keserű volt és sok, akárhányszor pótoltam cukorral az izét, mindannyiszor ugy éreztem, hogy mérget iszom. Holott a kávéházi délutáni fekete rendesen lecsillapít, fokozza a munkakedvemet és mindenképen rendbe szokott hozni. A kályhám jó magas és tekintélyes cserépkályha. Ha ránézek, krematóriumok jutmak az eszembe, amelyek oly szépen és Ízlésesen hamvasztják el a hust és a csontokat. A kályhára néztem, künn pocsék eső söpörte az utcát és átnyargalt néhányszor a falakon a dühös szél. Valami kellemes érzésem volt eleinte. Az, hogv most végre, öregségemre, komoly ember lettem, már nem tartom oly fontos dolognak azt utcát, a kávéházat, ami ezelőtt olv elengedhetetlen volt életrendem szempontjából. Hogy most már kiküzdöttem magamnak bizonyos polgári Jólétet, rendes, tűrhető lakást, amely melegen kínálkozik hányt-vetett gazdájának. Végigmértem a pamlagot, amelyen nőiesen nyújtózkodott a csipkedisz. Valahol, mélyen a lelkemben most éreztem, hogy elégedetlenség akar fötszállani, a csipkével s a nőkérdéssel kapcsolatban, de gyorsan összeszorítottam a számat, szivarra gyújtottam s nem adtam magamat semmi könnyelműségre. A kályhában ropogott a szén. Oda mentem, kezembe fogtam a nagy fekete vaslapátot és tunkáln'i kezdtem vele a tűzben. 'A nagy pirosság, minek az a rendeltetése, hogy békét és örömet okozzon, fájdalmasan vetette rám a fényét. Félig égett széndarabok izzottak. látszott, amint a pernye rétegenkint rakodik le a rostélyra. 'Az egyik fele még teljes halmazállapotban áll, a másik már porhanyós. sziporkázó hamu. Nem, semmiféle szimbolumot nem alkottam magamnak ebből, de a gondolatok fegyelmezetlenek többnyire az agyban, nem lehet rájuk számítani, sem bijzni nem szabad bennük. Halálos aggodalom fogott el. Hánv téli délután voltak már hasonló érzéseim? És hányszor fog még ismétlődni ez a keserves érzés és' m? lesz a végén belőle? Például: ha halá'/vn óráján fogok-e arra gondolni tudni, hogy téli délutánokon a kályha mellett ültem és vártam valamire, amiről fogalmam se volt és amiből nem is lett semmi? Fogok-e . . A melegség lassan egészen megpuhított, szépen fölfutott a szívemre és ott kiöntötte