Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-04 / 52. szám

1 Szeped, 1913. II. évfolyam 52. szám. Kedd, március 4. Szerkesztőség • • • • Nappali-telefon: Éjjeli-telefon: ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — félévre.... K12.— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre.... K14-— negyedévre K T— egyhónapraK 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász - utca 9. Kiadóhlvatall-telefon: 305. Kiadó telefonja: 81. Kárász-utca 9. 305. 10-83. A munkapárt föladata. Magyarországon, a mi sajátos viszo­nyainknál fogva, a pártok koalíciója, mint kormánytámogató alakulat, még kárhoza­tosabb és képtelenebb, mint bárhol egye­bütt. Mert külállaimokban legalább az alap­vető kérdésekre nézve azonos vagy egy­máshoz közelálló felfogású csoportok lép­nek politikai szövetségre. Nálunk azonban nem igy van. A közjogi alap különbsége olyan széles árkot huz a pártok közé, a melyet áthidalni nem lehetséges. Ennek az alapvető eltérésnek már szükségszerű kö­vetkezménye egy állandó rengésekkel és zökkenéseíkkel járó kormányzás, eltekint­ve attól, hogy a negyvennyolcas pártok már eleve is csak politikai erkölcstelenség­gel 'terhelve, alapvető programjuknak töb­bé-kevésbé nyilt fölfüggesztésével vállal­hatják a kormányzás támogatását. A kor­mányzás folyamata alatt azután a fölme­rülő incidensek nálunk egyre több és mé­lyebbre ható ellentéteket tesznek nyilván­valóvá a miniszteriális pártok között. A liberálizmus és klerikálizmus, a merkanti­lista és agrár irányzat tekintetében s ál­talában a kormányzatnak majdnem vala­mennyi alapvető kérdésében meg uj ellen­tétek kerülnek napvilágra. Jellegzetesen bebizonyította mindezt a koalíció négyesztendős uralma. Az ala­kulás fiaskójának bizonyára nem a kabi­net volt az oka. Nagy tehetségű, nagy presztízsű férfiak vitték a kormányzást. Nem tudták eredményt elérni, mert min­den lépésükben érezték az őket támogató alakulatban rejlő politikai béklyókat. Mindezt látta a polgárság is, melyre a kormányzás eredménytelensége, az egymás követő folytonos palotaforra­dalmak, a kormányzó pártoknak egymás­ra és utóbb már a saját vezéreikre való tüzelése erősen elkedvetlenítő hatást tett. Ebben a néphangulatban született meg a nemzeti munkapárt. Egységes és politikai fölfogásában homogén párt vál­lalkozott rá, hogy támogasson egy tisz­ta dualisztikus alapon'álló, demokratikus és szabadelvű minisztériumot. Az ország­nak meg volt hozzá az ereje, hogy a koa­líciós alakulatból visszatérjen az egységes nárt által támogatott kormányszisztémá­hoz, a fentartásoknak és kétértelműségek­nek politikáiéból az őszintén és önérzettel hirdetett dualizmishoz. A nemzeti munkapárt mint harci ala­kulás került ki a választások kohójából. Mindenki tisztában volt vele, hogy erre a pártra óriási küzdelmek várnak. Jelölt­jei nyiltan hirdették, hogy dűlőre akarják juttatni a hadseres: extenziv fejlesztésének függő kérdéseit. Mivel pedig a katonai kér­dések megoldásának akadályozása volt az, aminek segítségével a mai ellenzéki pártok a politikai élet nyugodt fejlődését egy 'év­tizednél hosszabb időn át eltorlaszolták, eleve is kétségtelennek látszott, hogy ezen a ponton kell majd fölvennie a döntő har­cot az uj pártnak s hogy föl kell azt vennie olyanképen, hogy a kisebbséget gyilkos fegyverétől: a parlamentáris tárgyalások erőszakos megakadályozásának lehetősé­gétől megfossza. A harcot tehát nem incidens idézte föl. Végső kifejlődése ez egy nagy há­borúnak, melynek megvivására el kellett készülnie az uj pártnak, ha egyáltalán be akarta tölteni hivatását, a dualizmus védel­mét, mélynek — a megalkotói intenció szerint — a nagyhatalmi állás, tehát az erős hadsereg is. kétségtelen folyománya. Ami most történik, az a katonai kér­désekben megvívott nagy csatának végső rohama. Az ellenzék most lövi utolsó kar­tácsait. Ha egyéb térre játsszák is át az ostromot, mégis kétségtelen, hogy a kato­nai javaslatok ellen folytatott obstrukció letörése miatt folyik még mindig a csata. A botrányhajhászó kampány, a választó­jogban való elvtelen pálfordulás, csak ujabb segéíycsapatok rekvirálásának takti­kai célzatát szolgálja. Megállapitható tehát, hogy 1. a nemzeti munkapárt világos 'tu­datában volt annak, hogy a hadsereg lét­számának fölemelése körül a döntő harcot meg kell vívnia. A nyugodt kormányzás­<Versek. /Jrta: /Balázs /Béla. Csolnakon. Fehér vizirózsát fontam a hajadba, Mert sötét éjszaka fekete hajad. Kiviszlek a tóra, barna ladikomba. Mert olyan szomorú, néma vagy magad. Nem kérdem meg ki vagy, nem kérdeni meg mi fáj. Ma leltelek, holnap eleresztelek. Ülj szembe és nézz rám. Mint búvár a gyöngyöt, Fekete szemedben könnyet keresek. Behajtunk a nádba. — Várj mig fel jő a hold. Akkor majd add ide halovány kezed. Ha az ezüst rózsa kinyílik a tóba, A legszebb mesémet mesélem neked. Szeretnélek megvédeni tőlem. Szeretnélek megvédeni tőlem, Ölbekagni s elfutni előlem Valahová messsze. Két karomba rejteni a vágyad, Térdenállva őrizni az álmád, Hogy velem ne álmodj. Szeretnék el, messze a jövőbe Futni veled, hogy akkor is győzve Még szeressük egymást. S néha rólam emlékezni csendben És csendesen elsiratni engem: Egy régi barátot. Virágok között. Irta: Somlyó Zoltán. Ugy határoztam, hogy délután dolgozni fogok. A szobámat befüttettem. virágokat té­tettem négy vázába, amelyek a zongorán és az íróasztalon állanak és hogy kávéházba se kelljen mennem, a háziasszonyommal főzet­tem meg a feketémet. A fekete keserű volt és sok, akárhányszor pótoltam cukorral az izét, mindannyiszor ugy éreztem, hogy mér­get iszom. Holott a kávéházi délutáni fekete rendesen lecsillapít, fokozza a munkakedve­met és mindenképen rendbe szokott hozni. A kályhám jó magas és tekintélyes cse­répkályha. Ha ránézek, krematóriumok jut­mak az eszembe, amelyek oly szépen és Ízlé­sesen hamvasztják el a hust és a csontokat. A kályhára néztem, künn pocsék eső söpörte az utcát és átnyargalt néhányszor a falakon a dühös szél. Valami kellemes érzésem volt eleinte. Az, hogv most végre, öregségemre, komoly ember lettem, már nem tartom oly fontos dolognak azt utcát, a kávéházat, ami ezelőtt olv elengedhetetlen volt életrendem szempontjából. Hogy most már kiküzdöttem magamnak bizonyos polgári Jólétet, rendes, tűrhető lakást, amely melegen kínálkozik hányt-vetett gazdájának. Végigmértem a pamlagot, amelyen nőiesen nyújtózkodott a csipkedisz. Valahol, mélyen a lelkemben most éreztem, hogy elégedetlenség akar fötszál­lani, a csipkével s a nőkérdéssel kapcsolat­ban, de gyorsan összeszorítottam a számat, szivarra gyújtottam s nem adtam magamat semmi könnyelműségre. A kályhában ropogott a szén. Oda men­tem, kezembe fogtam a nagy fekete vasla­pátot és tunkáln'i kezdtem vele a tűzben. 'A nagy pirosság, minek az a rendeltetése, hogy békét és örömet okozzon, fájdalmasan vetet­te rám a fényét. Félig égett széndarabok iz­zottak. látszott, amint a pernye rétegenkint rakodik le a rostélyra. 'Az egyik fele még tel­jes halmazállapotban áll, a másik már por­hanyós. sziporkázó hamu. Nem, semmiféle szimbolumot nem alkottam magamnak ebből, de a gondolatok fegyelmezetlenek többnyire az agyban, nem lehet rájuk számítani, sem bijzni nem szabad bennük. Halálos aggodalom fogott el. Hánv téli délután voltak már ha­sonló érzéseim? És hányszor fog még ismét­lődni ez a keserves érzés és' m? lesz a vé­gén belőle? Például: ha halá'/vn óráján fo­gok-e arra gondolni tudni, hogy téli délutá­nokon a kályha mellett ültem és vártam va­lamire, amiről fogalmam se volt és amiből nem is lett semmi? Fogok-e . . A melegség lassan egészen megpuhított, szépen fölfutott a szívemre és ott kiöntötte

Next

/
Oldalképek
Tartalom