Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-23 / 69. szám

188 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. március 16. a cellák üresen álltak, ia betegek mindnyá­jan nyugodtan viselkedtek. Innien átmentünk egy nagy terembe, a hol husz ágy áll .egymás mellett. Itt alusz­nak az őrülteik, nappal azok fekszenek, aíkiik dühöngés közben összetörték magukat, vagy egyéb testi bajuk van. Először egy parali­tikusihoz mentünk, aki állandóan fekszik, mert járni már elfelejtett. Fektében egy vas­tag lepedővel volt taz ágyhoz kötve, mert­máskülönben kiesnék. Rusz doktor megkérdi: — Hogy hivják magát? — Ké-é-rdeze me-eg a-zápol-ó-ó mő-őt. A főorvos maigyarázó laig mondta: — Már a mérvét sem tudja! Közvetlen a szomszédságában ennek a szerencsétlennek, egy igen érdekes aliaik tilt felöltözve az ágyon. A főorvos gyorsain oda­súgta: — Ez a legrégibb beteg. Saját, szorgal­mából öltözik ilyen cifrán. Tényleg elég cifrán volt öltözve. A szür­késkék ruha alatt mindenféle lelógó csiipke­rongyiok állottak. Szalagok, vászondarabök, rongyos zsebkendők voltak alsóruhát Ko­pasz fejére kopott fékető volt téve, amelyhez kulcs da rabokat, namncáhajat, cipősark ot és papirosokat tűzött fel. Rusz doktort már mesz sziről igen barátságosan üdvözölte és egy kis könyvre mutatva, mely előtte feküdt, büszkén mondotta: — Kalendáriumot olvastam mostanáig, (tényleg egy régi kalendárium volt) lent vár a lovam, amelyet tegnap szültem és nyerít, hogy már induljak el vele a káposztásba. De ón neon mehetek, mert még megke'U csinál­nom a száz év múlva-,i kalendáriumot, addig adasson a lovamnak enni . . . Kórisme: Epilepsziás rdhejmaii vannak. Utána tayfugiodt. Állandóan kalemdárí](umot csinál és lovát szüli. Behozták 1898-han. Ak­kor naponta volt 4—5 rohama, most 3—4 hét­ben egy. Husz lépcsővel lejebb! A férfi osztály. Több mint husz meglett, erős elmiber üldögélt a falak mellett. Az első padon ülők a.z orvos láttára egyszerre felálltak és hangosan kö­szöntek. Erre a többi is hambán felállt. Az első liárom, aiz orvos futólagos kérdésére tcl­j,esen normális feleletet adott, Szintié gyaní­totta ni, hogy itt valami különös dolognak kell lenni. Rusz doktor fel is hivta rájuk ,a fi­gyelmemet, Azután tovább mentünk. Egy epilepsziás ember megmutatta a kezét. Hirte­len jött rohamában mind a tiz ujja végét le­harapta. Most kezd begyógyulni. Egy másik aki vallási fanatizmusban szenved, ,a raenyor szágról tartott előadást és meggyőző hangon magyarázta a fal ifelé fordulva, hogy egy menyország nem annyi, mint kettő. Bementünk azután az ápolók szobájába ahova behívatta a főorvos az egyiket azok iközül, akik künn a külön padon ülteik. Volt szegedi bérkocsi-tulajdonos az illető. Négy hónap előtt került a kórházba, A sok italtól megtébolyodott és feleségét agyon akarta üt­ni. Most már kigyógyult és holnap kiszaba dul. Csakhamar be is jött a szerencsés em­ber, aiki négy rettenetes hónap után odahagy­hatja az őrültek házát. A főorvosnak nyu­godtan felelt: — Négy hónapja vagyok itt. Holnap ki szabadulok. De ezután sohse iszom és bejö­vök a nagyságos úrhoz mindég az orvosság­ért, Szegény feleségem, hogy fog örülni. — No, jó van Pista — mondta Rusz dok­tor, menjen ki. Holnap jönnek magáért, az­után hazameliet, — A másik ember ,esete sakkal érdeke­sebb - folytatta — Rusz doktor. Ezé, aki itt az ajtó mellett ült. Ezt a törvényszék inter­nálta ide. Egy szegedi gyárban volt felügye­lő. Van egy nagyon szép leánya, aki egyik előkelő szegedi ügyvéd irodájában van alkal­mazva. A leány egyszer az anyjával báliban volt. Reggel mentek haza. Ezen annyira fel­dühödött az apa, hogy leöléssel fenyegette meg családját. Ezek jelentést tettek az eset­ről a rendőrségnek, onnan az ügyészségre került az ügy, végre is ide internálták. Na­gyon józanul viselkedik . . . Most jön a legszomorúbb dolog. A sze­gedi elmegyógyintézetről néhány szó. Har­Korzó-mozi. fjjjZT Sdndo1' B m i i i i i i i i | | | | | ' I I I I i I I I I I l I II I I I II í I I I | | Vasárnap, hétfőn és kedden. • mozivilág legnagyobb szenzációja. jRsta J\ie/sen és 'Waldenjár psilander. == együttes fellépése. == Szivek harca. Társadalmi dráma há­rom felvonásban. Irta: éfred Jörgsen. Személyek: Jules Simon tőkepénzes . . . Waldemár Meller Ivette, a felesége Karon Lund Jean Mayol, iró /. Pulsen Paul Riche, festő Waldemár psilander Camilla táncosnő jftsta JT/e/fen Színészek, színésznők, újságírók, ballettáncosnök, díszletezők, festők, modellek, társaságbeli hölgyek, urak, stb. stb. Történik napjainkban Koppenhágában. ~ Valamint a két órás teljesen uj műsor. minc beteg részére van összesen hely. Ennek ellenére 30 női, 21 férfi elmebeteg van itt el­helyezve: tehát összesen 51. Ezzel szemben ápoló van összesen öt. Két női és három férfi í ápoló. A helyiségek szűkek, ágy nincs elég, a cellák alkalmatlanok. És noha ez az intézet csak arra való, hogy elmeügyelő legyen és a betegség megállapítása után azonnal orszá­gos elmegyógyintézetbe szállítsa a betege­ket: évekig kénytelen ott tartani az őrülteket, mert az ország összes elmegyógyintézetei tul vannak zsúfolva. A főorvosnak nincs külön szobája. Ren­geteg írásbeli munkáit, a könyvek vezetését, a receptek Írását, az étrendek összeállítását, a munkarend beosztását, az inspekciózások megállapítását az őrültek zajongása közben kell végeznie. És egyelőre még remény sincs­arra, hogy ezek a botrányos állapotok meg­változzanak, mert az elmeosztályt nem lehet kitelepíteni egy magánházba, mint a bel­gyógyászatot. Igy néz ki közelebbről a szegedi őrül­tek háza. Addig, az isten tudja meddig, a mig az uj kórház föl neim épül. H. I. 3s3i3í£bs2fi5£ BStiBRQSaBBBBEia A vásárcsarnok bonyodalmai - Válasz a Mérnök és Építész Egyesület­nek. — (Saját tudósítónktól.) Ismertettük azo­kat a bonyodalmakat, amelyek a vásárcsar­nok terveinek elbírálása körül keletkeztek. Ezek miatt késett a tervek elbírálása is. A bonyodalmak fő oka és kiinduló pontja az volt, hogy a Magyar Mérnök- és Épitész­Egyesület megtagadta két szakértőjének a bíráló bizottságba való kiküldését. Azzal in­dokolta az egyesület ezt az eljárását, hogy a terv-pályázat összeütközésbe került a ke­reskedelmi miniszter által 1908-ban .kibocsá­tott, az építészeti tervpályázatokról szóló szabályzattal. Tóth Mihály főmérnök most terjedel­mes nyilatkozatban ismerteti az ügy előzmé­nyeit s a Mérnökegyesület kifogásaira is megadja a választ a következőkben: — Szabálytalannak nyilvánította a Mér­nökegyesület — mondja a nyilatkozat — a vásárcsarnok tervpályázatát, mivel a pályá­zati föltételekben kívántatott: 1. A különböző árufülkék berendezési egyes tárgyairól nagyoblb léptékű rajz és költségvetés. 2. A vízvezetéki hálózat bevonalazása, a locsoló- és tűzcsapok jelzése, a csatornahá­lózat és beömlőknek hasonlóan jelzése, a vil­lamos lámpák elhelyezésének jelzése, azok tervezése és költségvetése nélkül. A város érdekéből kívánni kellett ezen csekély rész­leteket azért, mert a pályaterv csak akkor felelhet meg céljának, ha a tervező mindazon kellékeket ismeri, amelyek ezen különleges épület alaprajzi beosztásánál és elrendezé­sénél irányadók és amelyek a végrehajtásra alkalmas terv készítésére alapul szolgálhat­nak. — Ezekre nézve meg kell jegyezni, hogy hivatkozott „Épitési tervpályázatok sza­bályzata" megengedi, hogy kisebb tárgyak­ra nagy léptékű rajz és költségvetés követel­íető. — A szabálytalanság második okát ab­tan találta a Mérnökegyesület, hogy a fel­ételek szerint az első dij nem az aránylag egjoibb pályatervnek lesz kiadandó, hanem az abszolút becsünek. — Ezen kikötményt szintén a város ér­dekének megóvása szempontjából kellett a föltételekbe bevenni, mert oly tervnek a leg­magasabb összeggel való dijazása, amely az épület fölépítésére alapul nem szolgálhat, nem indokolt; nem pedig azért sem, mert a pályázat nem azért iratik ki, hogy nem hasz­nálható tervek is magas dijazásban része­sittessenek. A főmérnök megfelel a Mérnökegyesü­let többi kifogásaira is, amelyek közül az el­mondottak a leglényegesebbek. Elmondja ez­után a főmérnök, hogy a birálóbizottság most már a következő tagokból fog állani;

Next

/
Oldalképek
Tartalom