Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-23 / 69. szám

nárdus 23. DÉLMAGYARORSZÁG Lázár György dr. polgármester (elnök), Bokor Pál polgármester-helyettes, Tóth Mi­hály városi főmérnök, Ligeti Béla építész és Tóbiás László építész. Póttagok: Csernovics Agenor ármentesitő-társulati főmérnök és tioffer Imre építész. Az igy megalakított bírálóbizottságot a közgyűlésnek bejelentik s a jelentés tudomá­sulvétele után a pályamüveiket rövid időn belül fölbontják és a bírálatot megejtik. NINCS ULTIMÁTUM! (Nyugtalanságra nincs ok, — mondja a külügyminisz­ter. — Szkutari kapituláció előtt. — Szkutari Albániáé. — Győzött a bécsi álláspont.) (Saját tudósítónktól.) Bécsi jelentés szerint ma a cettinjei ügyvivő újra előtár­ta a monarchia követeléseit, még pedig sokkal határozottabb formában, mint első izben tette. A külügyminisztérium a monarchiá­nak Montenegróval támadt konfliktusáról s a cettinjei udvarnál teendő lépésekről m,a a Délmagyarország bécsi munkatársá­nak a következő fölvilágositásokat adta: — Ultimátumról egyelőre szó sem lehet. A Palics-ügyben ujabb lépések tör­téntek a montenegrói udvarnál, azonbarU még akkor sem lehet ultimátumról szó, ha ezúttal is elutasító válasz érkeznék. A töb­bi ügyben még nem érkezett végleges vá­lasz Cettiniéből, a Skodra ügyében sem, ezeket tehát feltétlenül be kell várnunk s csak azután határozhatunk a további lé­pésekről. Nyugtalanságra egyelőre semmi­féle ok sincs. Rómából jelentik: A félhivatalos Tri­buna irja: Minthogy a hatalmak elfogad­ták Ausztria-Magyarországnak azt az ál­láspontját, hogy a hadviselő felek a hatal­mak beleegyezése nélkül nem teremthet­nek bevégzett tényeket, Ausztria-Magyar­országnak többé semmiféle oka sincs arra, hogy külön diplomáciai vagy katonai ak­ciót folytasson. Bécsből jelentik: A külügyminiszté­riumba érkezett jelentések szerint megkez­dődött Szkutari általános ostroma. Az eu­rópai negyedet is erősen bombázzák. A város legnagyobb része lángokban áll. Igen nagy az áldozatok száma az európai negyedben is. Ugy látszik, holnapnál to­vább alig tarthatja magát a város. Cettinjéből jelentik: A montenegrói főhadiszállásra érkezett hirek szerint Szkutari kapituláció előtt áll. Az ostrom­ló sereg főparancsnokságát maga Nikit a vette át. Az ostromló sereg ötvenkétezer emberből áll. Daniló, Mirkó és Péter her­cegek szintén parancsnoki tisztet töltenek be. Szkutari bekerítése nyolc nap előtt be­fejezést nyert, ugy, hogy lőszert vagy élel­met a városba bevinni most már nem le­het. A montenegrói főhadiszálláson azt hiszik, hogy Szkutari legkésőbb vasárnap elesik. Podgoricában és üettinjében a montenegrói hercegnők és az itt tartózko­dó orosz nagyhercegnő vezetése alatt szer­vezik a kórházi szolgálatot. A város nagy része romokban hever, a székesegyházba is becsapott egy gránát. A város különbö­ző pontjain itt-ott tüzek támadnak, melyet nem tudnak oltani, mert senki se mer az ellenséges lövegek által fenyegetett terü­letre lépni. Az európai negyedet is bombáz­zák. A városban óriási pánik és éhség van, az ágyúgolyók állítólag több osztrák-ma­gyar alattvalót is megöltek. Londonból jelentik: A Daily Chro­nicle jelenti Nápolyból: Az itteni kikötő­ben nagy előkészületek vannak folyamat­ban. Mindenféle készleteket hoznak az Al­bániába szánt hajóraj részére, melynek a fölszerelésén a legnagyobb sietséggel dol­goznak. A hajóraj 3 csatahajóból, 14 tor­pedónaszádból és 6 szállitóhajóból áll. Észak-Olaszországból nagy számban ér­keznek csapatok, melyeket a legnagyobb sietséggel vesznek föl a hajók fedélzetére. A londoni Daily Telegraph jelenti Bécsből: Ausztria-Magyarország és Oroszország megegyeztek Albániára vo­natkozólag. A megegyezés, melynek köz­zététele közvetlenül küszöbön áll, ugy szól, hogy Ausztria-Magyarország bele­egyezik abba, hogy Djakova Szerbiához csatoltassék, de nemzetközi garanciákat kap arra, hogy az ott szerb uralom alá ke­rülő katolikusok egyenjogúak lesznek. Ez­zel szemben Oroszország hozzájárul ah­hoz, hogy Szkutarit Albániához kebelez­zék be. Lukács László Lovranában. Lukács László miniszterelnök titkára, Latinovics En­dre dr. kíséretében ma reggel — mint Fiú­méból táviratozzák — a gyorsvonattal ide­érkezett. A pályaudvaron Wickenburg Ist­ván gróf kormányzó fogadta a miniszterel­nököt, aki a kormányzó, Kálmán Gusztáv ál­lamtitkár és Wevnhardt Gusztáv miniszteri tanácsos, pénzügyiigazgató társaságában a Mölo Adamiobhoz ment és yaöhtra szállít. A hajó elindulása előtt még fogadta a minisz­terelnök Rodiger Ernő révkapitányt ós he­lyettese, Savlics Modeszló jelentéseit. A mi­niszterelnök ezután a yaohton Lovranába ha­józott. Wickenburg István gróf kormányzó az Előre nevü tengerészeti hatósági gőzösön szintén Lovranába megy a .délelőtt folyamán, hogy jelentést tegyen a miniszterelnöknek. Megegyezett az uj minisztérium. Páris­ból jelentik: Barthou miniszterelnök az uj miniszterekkel teljesen megegyezett mind­azokra a kérdésekre nézve, amelyek a par­lamentet foglalkoztatják. Ezek a kérdések: a világi iskolák ügye, az adóreform a kamara által elfogadott formula alapján, a választói reform, a hároméves szolgálat visszaállí­tása. ELMENTEM A SÓJ-tr\?ATAL>BA. (Saját tudósítónktól.) A legkomolyabb szándékkal mentem el a szegedi sóhivatalba, mint ahogy elmegy .az ember Parisba, ba még sohasem látta. Sóhivataliban — bevallom — még sohasem voltam, régen, nagyon régen, amikor felnőttek tréfálkoztak ezzel a csön­des, hallgatag intézménnyel ós odaküldtók , egymást, azt hittem, hogy ott csakugyan bi­róság osztja az igazgazságot, díe csak kivéte­. les embereknek jut belőle. Később aztán, a miikor azon kezdtem tépelődni, míórit hiv­j jáik hát akkor sóhivatalmak, ha ott biróság ül, rájöttem, hogy csakugyan tréfáltak az emberek, de most meg az nem hagyott nyug­ton, hogy egyáltalán van-e sóhivatal ía vilá­gon; hátha csak aféle szólás-mondós, kiszólás az egész. Nemrégen pedig egy vasárnapi kró­nika jelent meg a sóíhivatalról, s amikor ezt is elolvastam, most már igazán nem tudtam eligazodni: olyan-e csakugyan, amilyennek a legünnepeltebb magyar iró lefestette, hogy j tudnillik, ott rendkiviil nagy a forgalom, az , egy szövevényes, gyárszerü intézmény, kür­tők emelkednek, a folyosóin tömegek szoron­ganaikf, Van könydepárolö-otf^táílyv vajn paí­nasziktató és istentudja még mi minden'. De, minthogy semmit se merek elhinni vaktában, ezt Se hittem el és .eszembe jutott, hogy a költők hazudni szoktak, szebben, mint más 'közönséges hazugok és a forgalmas, élénk, nagyszerű és baj javító és buggyógyitó sóhi­vatal nem egyéb fantasztikumnál. Hát akkor knég is milyen, gyötört keser­vesen a kérdés és hogy véget vessek álmatlan éjszakáimnak; elmentem végre .a sóhivatal­ba. Ott áll a Félső-Tiszaparton, törpén ós igénytelenül, bunyóka ablakokkal, éppen rá­tűz a reggeli nap, a rozsdás, tojásalaku táb­lácska, amely a kapu fölött fityeg, szolgál magyarázattal, — liogy ez magy. kir. sólhiva­tal. Közepén a magyar korona, valamikor aranyszínű lehetett, az idő azonban, barna bé­lyeget nyomott rá. Más egyébről el sem hinné az ember, hogy igy „néz ki" egy sóhivatal kívülről. Furcsa, hogy földszintes, a kapuja ódon, boltíves és fakó, ugy tűnik, mintha örökkön be volna zárva. Az egész földszintes ház szinte el vonat kőzik a többitől, mintha itt felejtették volna régi század okiból és kellemetlenül érezné magái Pedig eredeti, hamisítatlan sóhivatal, annak épült s az is marad, anno ki tudja meddig. — No, most bemegyek a sóhivatalba — gondolom magamban, mikor ráteszem a ka­pukilincsre a kezeim s mindjárt az aggaszt, bemegyek, de tulajdonképpen mit is keresek ott? Semmit- Meg akarom nézni. Nehéz, má­zsányi aggodalmaim vannak. Ha csak ezért megyek, akkor bizonyosan bizalmatlan lesz •a fogadtatás. Talán engem annak néznek majd, akit a sőhivatalba küldtek. (De igazuk lesz, a szerkesztőm mondta, menjek a sóhi­a világhírű pilseni részvénysör és müncheni „Spatenbrau" palackokba fejtve és házhoz szállítva kapható Sigmond Testvérek Utóda cégnél, Szeged. Jókai-utca 1. Telefon 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom