Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-23 / 69. szám

nárdus 23. DÉLMAGYARORSZÁG Lázár György dr. polgármester (elnök), Bokor Pál polgármester-helyettes, Tóth Mihály városi főmérnök, Ligeti Béla építész és Tóbiás László építész. Póttagok: Csernovics Agenor ármentesitő-társulati főmérnök és tioffer Imre építész. Az igy megalakított bírálóbizottságot a közgyűlésnek bejelentik s a jelentés tudomásulvétele után a pályamüveiket rövid időn belül fölbontják és a bírálatot megejtik. NINCS ULTIMÁTUM! (Nyugtalanságra nincs ok, — mondja a külügyminiszter. — Szkutari kapituláció előtt. — Szkutari Albániáé. — Győzött a bécsi álláspont.) (Saját tudósítónktól.) Bécsi jelentés szerint ma a cettinjei ügyvivő újra előtárta a monarchia követeléseit, még pedig sokkal határozottabb formában, mint első izben tette. A külügyminisztérium a monarchiának Montenegróval támadt konfliktusáról s a cettinjei udvarnál teendő lépésekről m,a a Délmagyarország bécsi munkatársának a következő fölvilágositásokat adta: — Ultimátumról egyelőre szó sem lehet. A Palics-ügyben ujabb lépések történtek a montenegrói udvarnál, azonbarU még akkor sem lehet ultimátumról szó, ha ezúttal is elutasító válasz érkeznék. A többi ügyben még nem érkezett végleges válasz Cettiniéből, a Skodra ügyében sem, ezeket tehát feltétlenül be kell várnunk s csak azután határozhatunk a további lépésekről. Nyugtalanságra egyelőre semmiféle ok sincs. Rómából jelentik: A félhivatalos Tribuna irja: Minthogy a hatalmak elfogadták Ausztria-Magyarországnak azt az álláspontját, hogy a hadviselő felek a hatalmak beleegyezése nélkül nem teremthetnek bevégzett tényeket, Ausztria-Magyarországnak többé semmiféle oka sincs arra, hogy külön diplomáciai vagy katonai akciót folytasson. Bécsből jelentik: A külügyminisztériumba érkezett jelentések szerint megkezdődött Szkutari általános ostroma. Az európai negyedet is erősen bombázzák. A város legnagyobb része lángokban áll. Igen nagy az áldozatok száma az európai negyedben is. Ugy látszik, holnapnál tovább alig tarthatja magát a város. Cettinjéből jelentik: A montenegrói főhadiszállásra érkezett hirek szerint Szkutari kapituláció előtt áll. Az ostromló sereg főparancsnokságát maga Nikit a vette át. Az ostromló sereg ötvenkétezer emberből áll. Daniló, Mirkó és Péter hercegek szintén parancsnoki tisztet töltenek be. Szkutari bekerítése nyolc nap előtt befejezést nyert, ugy, hogy lőszert vagy élelmet a városba bevinni most már nem lehet. A montenegrói főhadiszálláson azt hiszik, hogy Szkutari legkésőbb vasárnap elesik. Podgoricában és üettinjében a montenegrói hercegnők és az itt tartózkodó orosz nagyhercegnő vezetése alatt szervezik a kórházi szolgálatot. A város nagy része romokban hever, a székesegyházba is becsapott egy gránát. A város különböző pontjain itt-ott tüzek támadnak, melyet nem tudnak oltani, mert senki se mer az ellenséges lövegek által fenyegetett területre lépni. Az európai negyedet is bombázzák. A városban óriási pánik és éhség van, az ágyúgolyók állítólag több osztrák-magyar alattvalót is megöltek. Londonból jelentik: A Daily Chronicle jelenti Nápolyból: Az itteni kikötőben nagy előkészületek vannak folyamatban. Mindenféle készleteket hoznak az Albániába szánt hajóraj részére, melynek a fölszerelésén a legnagyobb sietséggel dolgoznak. A hajóraj 3 csatahajóból, 14 torpedónaszádból és 6 szállitóhajóból áll. Észak-Olaszországból nagy számban érkeznek csapatok, melyeket a legnagyobb sietséggel vesznek föl a hajók fedélzetére. A londoni Daily Telegraph jelenti Bécsből: Ausztria-Magyarország és Oroszország megegyeztek Albániára vonatkozólag. A megegyezés, melynek közzététele közvetlenül küszöbön áll, ugy szól, hogy Ausztria-Magyarország beleegyezik abba, hogy Djakova Szerbiához csatoltassék, de nemzetközi garanciákat kap arra, hogy az ott szerb uralom alá kerülő katolikusok egyenjogúak lesznek. Ezzel szemben Oroszország hozzájárul ahhoz, hogy Szkutarit Albániához kebelezzék be. Lukács László Lovranában. Lukács László miniszterelnök titkára, Latinovics Endre dr. kíséretében ma reggel — mint Fiúméból táviratozzák — a gyorsvonattal ideérkezett. A pályaudvaron Wickenburg István gróf kormányzó fogadta a miniszterelnököt, aki a kormányzó, Kálmán Gusztáv államtitkár és Wevnhardt Gusztáv miniszteri tanácsos, pénzügyiigazgató társaságában a Mölo Adamiobhoz ment és yaöhtra szállít. A hajó elindulása előtt még fogadta a miniszterelnök Rodiger Ernő révkapitányt ós helyettese, Savlics Modeszló jelentéseit. A miniszterelnök ezután a yaohton Lovranába hajózott. Wickenburg István gróf kormányzó az Előre nevü tengerészeti hatósági gőzösön szintén Lovranába megy a .délelőtt folyamán, hogy jelentést tegyen a miniszterelnöknek. Megegyezett az uj minisztérium. Párisból jelentik: Barthou miniszterelnök az uj miniszterekkel teljesen megegyezett mindazokra a kérdésekre nézve, amelyek a parlamentet foglalkoztatják. Ezek a kérdések: a világi iskolák ügye, az adóreform a kamara által elfogadott formula alapján, a választói reform, a hároméves szolgálat visszaállítása. ELMENTEM A SÓJ-tr\?ATAL>BA. (Saját tudósítónktól.) A legkomolyabb szándékkal mentem el a szegedi sóhivatalba, mint ahogy elmegy .az ember Parisba, ba még sohasem látta. Sóhivataliban — bevallom — még sohasem voltam, régen, nagyon régen, amikor felnőttek tréfálkoztak ezzel a csöndes, hallgatag intézménnyel ós odaküldtók , egymást, azt hittem, hogy ott csakugyan biróság osztja az igazgazságot, díe csak kivéte. les embereknek jut belőle. Később aztán, a miikor azon kezdtem tépelődni, míórit hivj jáik hát akkor sóhivatalmak, ha ott biróság ül, rájöttem, hogy csakugyan tréfáltak az emberek, de most meg az nem hagyott nyugton, hogy egyáltalán van-e sóhivatal ía világon; hátha csak aféle szólás-mondós, kiszólás az egész. Nemrégen pedig egy vasárnapi krónika jelent meg a sóíhivatalról, s amikor ezt is elolvastam, most már igazán nem tudtam eligazodni: olyan-e csakugyan, amilyennek a legünnepeltebb magyar iró lefestette, hogy j tudnillik, ott rendkiviil nagy a forgalom, az , egy szövevényes, gyárszerü intézmény, kürtők emelkednek, a folyosóin tömegek szoronganaikf, Van könydepárolö-otf^táílyv vajn paínasziktató és istentudja még mi minden'. De, minthogy semmit se merek elhinni vaktában, ezt Se hittem el és .eszembe jutott, hogy a költők hazudni szoktak, szebben, mint más 'közönséges hazugok és a forgalmas, élénk, nagyszerű és baj javító és buggyógyitó sóhivatal nem egyéb fantasztikumnál. Hát akkor knég is milyen, gyötört keservesen a kérdés és hogy véget vessek álmatlan éjszakáimnak; elmentem végre .a sóhivatalba. Ott áll a Félső-Tiszaparton, törpén ós igénytelenül, bunyóka ablakokkal, éppen rátűz a reggeli nap, a rozsdás, tojásalaku táblácska, amely a kapu fölött fityeg, szolgál magyarázattal, — liogy ez magy. kir. sólhivatal. Közepén a magyar korona, valamikor aranyszínű lehetett, az idő azonban, barna bélyeget nyomott rá. Más egyébről el sem hinné az ember, hogy igy „néz ki" egy sóhivatal kívülről. Furcsa, hogy földszintes, a kapuja ódon, boltíves és fakó, ugy tűnik, mintha örökkön be volna zárva. Az egész földszintes ház szinte el vonat kőzik a többitől, mintha itt felejtették volna régi század okiból és kellemetlenül érezné magái Pedig eredeti, hamisítatlan sóhivatal, annak épült s az is marad, anno ki tudja meddig. — No, most bemegyek a sóhivatalba — gondolom magamban, mikor ráteszem a kapukilincsre a kezeim s mindjárt az aggaszt, bemegyek, de tulajdonképpen mit is keresek ott? Semmit- Meg akarom nézni. Nehéz, mázsányi aggodalmaim vannak. Ha csak ezért megyek, akkor bizonyosan bizalmatlan lesz •a fogadtatás. Talán engem annak néznek majd, akit a sőhivatalba küldtek. (De igazuk lesz, a szerkesztőm mondta, menjek a sóhia világhírű pilseni részvénysör és müncheni „Spatenbrau" palackokba fejtve és házhoz szállítva kapható Sigmond Testvérek Utóda cégnél, Szeged. Jókai-utca 1. Telefon 189