Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-22 / 68. szám

1913. március 22. • • DÉLMAGYARORSZSÖ 3 hanem a vidéki művésznek anyagi előmenetelére hat ki legká rosabban. A mariad isiágnak, a nyánspolgáriassá-gnak, a hozzá nem értésnek kínai falát (döngeti itt nagy hiába — az okos, modern művészet. De meg a szociális élet nagy forgatagában, ahol a magán erők eltörpülnék, a rész erők egyetemes szervezkedése tudja -csak megadná -a törekvéseknek ,a kellő nyomatékot, a társadalmi tekintélyt és fontosságot. Mind e tényezők egyenesen rákónyszeritemek bennünket arra, 'hogy mi, vidéken -élő művészek szervezkedjünk s míg szétszórva hatástalanul állunk: az Alföldi (Vidéki) Képzőművészek \ Egyesülete cím alatt ©gy táborba gyűlve, erőinket összpontosítva megvédelmezzük erkölcsi és anyagi érdekeinket, együttesen módokat keressünk a bajok orvoslására, — sőt hogy egyesülve erőnk legyen -azokat foganatositaná. Célja volna megerősöd ve társulattá alakulni, hogy maga belenyúljon saját ügyének vezetésébe s a közönségben a mlüvészi érzést fejlesztve, miniden módon megszüntess© azokat a hát-ráA 27 milliós kölcsön és a városok kötvénykibocsátás! joga. (Saját tudósitónktóí.) Szegeden, Nagyváradon és Aradon szinte automatikus egyidejűséggel váltak ismét aktuálisakká a sok milliós kölcsönök. Érdekes jelenség ez és jó lesz szemmel tartani azoknak, akik Szeged nagy kölcsöne ügyiében már eleve buzgólkodnak. Aki figyelemmel kiséri a vidéki városok közigazgatását, észrevehette, hogy valahányszor az egyik város fejlődése, előrehaladása, kiépülése, intézményeinek szaporítása érdekében nagyobb követ mozgat meg, — mint amilyen ez a kölcsön-ügy is — és- alapot igyekszik teremteni számításainak, nyomban- megmozdulnak a többi nagyobb városok is és ugyanazt a -tervet az aktuálitáis homlokterébe tolják. Szinte ugy tűnik föl ez, mintha féltékenyen figyelmeztetni akarnák a fórumokat: emlékezzetek, nekünk is szükségünk van- erre vagy arra, imi is meg akarjuk csinálni ezt vagy azt, legyetek tehát igazságosak és adjátok meg előbb nekünk, amit kérünk. Valóságos verseny fejlődik ki közöttük s ilyenkor sorra 'kilincselnek a minisztériumokban-, deputációk mennek a kormányhoz s ugy kell lenni, hogy amelyiknek a legagilisabb protektora van, az kénül ki győztesen a versenyből. Szakasztott ez a versengés van most folyamatban Szeged, Nagyvárad -és Arad között. Szeged rukkolt ki legelőször, hogy további fejlődéséhez egyelőre huszonhét, később még harminc millióra lesz szüksége. Balogh Károly pénzügyi tanácsos készítette el a imár elfogadott, továbbá az előkészítés alatt álló intézmények összeállítását, jelezvén, hogy a megvalósulásukhoz szükséges milliók előteremtésének útját most kell már egyengetni. Nosza megmozdult Nagyvárad is és egy tiz milliós kölcsönt szeretne kieszközölni kötvénykibocsátási jog alapján. Két izben kérte már a kormánytól a jog engedélyezését, de mindannyiszor elutasították. Most isimét megpróbálkozik a dologgal, hátha sikerül. A kötvénykibocsátási jogért Szeged is folyamadott régebben, Arad pedig néhány hónappal ezelőtt és ekkor a belügyminisztertől általános jellegii leirat érkezett, amelynek az volt a határozott hangit értelme, hogy a nehéz pénzügyi viszonyokra nyokat, a-mely-ek -a vi-déki művészi kultúra hiányából fakadtak, igy egy -erős művészi élet-et s a művészek számára jobb jövőt teremtsen. . Az egyesületbe ed-dig negyvennyolc tag jelentkezett., még pedig: Kallós -Ede, Pásztor János, Károly Lajos, Kolozsvári Szeszák F., Tornyai János, Endre Béla, Hódi Géza, Roméit Ágnes, Pap íEmil, Komáromi K. Endre, Szőri József dr., Bakoss Tibor, Rnhlecky, Papp Gábor, Ferenczy József, Soós Aladár, Dávid Endre, Ratkovics Mihály, Pick Márk, Tóbiás László, Mül'ler Miksa, Ottovay István, Heller Ödön, Niga László, Oláh Sándor, Vá-czy István, M-onori Kovács Jenő, Vig Ferenc, Vigné Chevalier Antónia, J. P., Ttmssig Ár-mliin, Winkler Imrbf, Ko-zák István!, Sfepan-ek Ernő, Kollár Gusztáv, Tu-tisek Gyula., Morres Hermán, Polczner Erő-s, Sebestyén Endre, Barabás Géza, Barabás Lajos, Reiiner Ferenc, Kléh János, iSt-ahl József, Berán Lajos, Joachim Ferenc, Ino-s-ay László, Halász B'radil Elemér. iaB«aauasBBSBaGsaaHB9eBiiaiiBBH>aE9asaHasB3£aBsiBasft való .tekintettel a városok hosszabb ideig nem remélhetnék kötvénykibocsátási jogot, így aztán abbamaradt az -ügy. Szeged nem is próbálkozott legújabban vele, hogy ilyen jog engedélyezését kérje a minisztertől. Annál inkább résen van azonban Nagyvárad és most harmadízben folyamodott a kormányhoz, nehogy a milliókért versengő városok elkaparintsák előle a jogot. Egy magát illetékesnek nevező forrás ugy értesül, hogy „tekintettel a pénzpiac vigasztalan helyzetére, a kormány ezúttal teljesíteni fogja Nagyvárad kérését." A pénzpiac állásával való indokolás kissé ellentétes a belügyminiszter fent emiitett általános jellegii leiratával, mert hiszen annak idején éppen a pénzpiac vigasztalan helyzetével indokolta a miniszter a kötvény kibocsátási jog megtagadását: Az „illetékes forrást" eszerint aligha informálták jól, elteikintve azonban az indokolástól, nincs kizárva, hogy a kötvén-ykibocsá-táSsi jogért folytatott versenyből Nagyvárad kerül majd ki győztesen. Szegeden pedig — sajnos, de való — éppen most nem gondolnak erre az illetékes faktorok. Husz és ötven milliókat dobálunk a levegőbe, de még nem tudjuk, hogyan és honnan is remélhetjük ezeknek a nagy összegeknek az előteremtését. Melyik bank ad ma, vagy akár évek multán közel harminc milliót? Hiszen évekig eltart, amig kiheverjük a mostani gazdasági bajokat. Most kellene már ütni a vasat ott, ahol valóban kikovácsolhatnánk valamit. Ha vigasztalan a pénzpiac Nagyváradon, (mennyivel inkább az Szegeden, amelynek pénzügyi viszonyai éppen legutóbb a budapesti sajtót is foglalkoztatták. Miért nem fordul most Szeged kötvénykibocsátási jogért a kormányhoz? Szándékában van-e, vagy sem? Ha igen, akkor hiba, hogy mindjárt a huszonhét milliós kölcsönnel kapcsolatban nem rukkolt vele elő, ha pedig nincs szándékában, akkor legalább hallatott volná valamit a pénzügyi tanácsos vagy más városi faktor arról, milyen útonmódon akar eljutni a nagy kölcsön megszerzéséihez. Miféle tervei vannak -ebben az irányban-, mikor lép akcióiba, egyszóval mit akar cselekedni a nagy kölcsön érdekében. Igazán mosolyra indító, hogy 27, mond huszonhét milliót akarunk sürgősen — ami alatt egynéhány év értendő, — de nem tudjuk, honnan, kitől, mikor és milyen uton? Kossy, a világkalandor. — Élményei Monte-Carloban. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi ügyészség híres foglya, Kossy Andor, körülbelül két esztendeig abból élt, hogy elárulta és a bécsi Landesgericht börtönébe juttatta kebelbarátját, Simonidesz Ödön volt honvédhadnagyot, aki nagy summákért hadi titkokat adott el Olaszországnak. Kossy Simoniideszszel együtt folytatta végig a manipulációkat s az ő világkalan-dorsága akkor kezdődött, amikor Simonideszt egy olasz kapitány kémszolgálatok teljesitésével bizta meg. Ravaszság, fortélyosság, ügyesség és vakmerőség dolgában mindkettő összeillő alak. Hogy mégis Simonidesz került előbb börtönbe, ennek az volt az oka, hogy egyszer elhibázta a dolgát és kevésbé volt óvatos. Kossy és Simonidesz ugyanis szövetséget kötöttek, hogy ketten fognak buzgólkodni a ihadititkok megszerzésében és- értékesítésében. Simonidesz a megbízás idejétől kezdve állandóan olasz földön tartózkodott, nehogy itthon valahogy elfogják. Kossy azonban szabadon utazgatott Bécs és Olaszország között s Simon-idesznek épen ezért volt szüksége Kossyra. Simonidesz is ravasz-fejű kalandor és ugy gondolkozott, kockáztassa a bőrét inkább Kossy, mint ő. Csakhogy Kosisy túljárt az eszén. Jöttment Nizzából Bécsbe, Bécsből Budapestre hadititkokért. Azokból a pénzekből élt, amelyeket Simonidesztől kapott. Simonidesz egy pár hadi tervért százezer koronát kapott egy alkalommal, Kossynak azonban még feleannyit sem vallotta be, hogy majd az osztozkodásnál lefölözhesse a pénzt. Kossy valahogy mégis rájött Simonidesz hűtlenségére és ekkor körmönfont gondolata támadt. Elutazott Monte-Carlóból — ott élte világát Simonidesz — Bécsbe és jelentkezett a bécsi Evidenz-Bureau-ban, a bécsi kabinet kémkedési osztályánál Előadta, hogy egy volt honvédhadnagygyal ismerkedett meg MonteCarloban, aki hazaáruló lett. Fölajánlkozott, hogy Simonideszt tőrbe csaljai, Bécsben a rendőrség kezére játsza, ha ehez a művelethez megfelelő pénzzel hozzásegítik. Sikerült az üzlet. Néhány ezer koronával — ez volt az első kiutalványozás — Kossy újra visszautazott Monte-Carloba. Egy pár jelentéktelen katonai térképet vitt magával, persze az Evidenz-Burean tudtával, hogy mint ujabb szállítmányt hűségesen át adja Simonidesznek. Igy történt, de ekkor megkezdődött Kossy zseniálisan ravasz, pókhálószerüen finom és alattomos munkája, mely csakugyan Simonidesz tőrbecsalásához vezetett. Együtt laktak a legelőkelőbb monte-earlod szállóban. Kossynak az völt a küldetése, valami képen vegye rá a barátját, hogy Bécsibe jöjjön, hogy ott a rendőrség lefoghassa. Azonkívül Kossy megbízása kiterjedt arra is, hogy Simonidesztől a kémkedést bizonyító iratokat szerezz-e meg mindén uto-n-módon. Ezekhez rendkívül nehéz volt hozzájutni Kossynak, mert amikor Simonidesz lefeküdt, nem is a párnája, hanem a matrác alá rejtette a fontos iratokat. Kossy azonban talált módot ezeknek a megszerzésiéhez is. Egyszer u-gy berugatta Simonideszt egy montecarloi kokott segitségév-el, hogy alig állt a lábán. Kossy összepaktált a kökottal ós ezen az éjszakán Kossy egyedül ment haza. A kokott jó pénzért elvégezte 'a megbizást ós Kossy hozzájutott azokhoz a bizonyítékokhoz, amelyek alapján Simonideszt a bécsi törvényszék két évi börtönre ítélte. A bizonyítékok megszerzése után azonban csak nagysOkára sikerült Kossy na,k rávenni Simonideszt arra, liogy vele együtt Bécsbe utazzék. Ugy történt ez, 'hogy elfogytak a hadititkok, Kossy nem szállított többet, Simonidesz pedig a százezer koronáért valamennyit eladta már, a pénzt ruletten két hét