Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-22 / 68. szám

188 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. március 16. alatt elvesztette — letörtek. Most Kossy ke­rekedett felül. Simoná-deszt titokban mint -al­kalmatlan idegent kitiltatta Mont-e-Carlóból. Betevő falatda sem volt a fionvédhadnaigy­nak, de Kossy nagysz-erü mesékkel traktálta, tha Bécsbe megy vele. Eltudta hitetni Simo­nideiszszel, ho-gy a le-hüségesebb barátja -ezen a főidőn, Bécsben nagy összeghez jut-, meg­kapja az államtól a nyugdíj-végkielégítését és végzést is mutatott -fő-1 erről. iSimonidesz mégsem akart -kőtélnek állni. Kikísérte Kos­syt -az álloimásr-a, aki, mert hogy legjobb ba­rátjától kell elválnia, sírva fakadt. -Ez hatott. — Hiszek neked és bízok benned — mond­ta Simonid-osz elérzékenyülten. Kassy az ajkába harapott, bogy kifejez­ze méltatlankodását. — Hiszen h-a téged l-ef ognak, — mondta, akkor engem is, te naiv ember. Tudod, bogy váltóhamisításért köröznek . . . Elutaztak. Kossy tette magát, mint aki fél -a rendőrségtől és azt ajánlotta, bogy ne szálljanak meg sehova, majd átdíőzsőlnek két éjszakát biztos helyen. Egészen megnyerte Simonides'z bizalmát. Simonideez azért szem­mel tartotta Kossy minden lépését. Huszon­négy -óráig nem i-s történt semmi. A második nap reggelén iSimonidesz -kimerülten elszu ny­nyad-t az egyik bécsi lebuj-kávéiházbain s ezt az alkalmat használta fel Kossy a rendőrség értesítésére. Tiz detektív rohant ki automobi­lon, de Siimonideszt nem a kávéházban, ha­nem a Oairls-Platzon -kerítették kézre. Időköz­ben ugyanis eltávoztak, Kossy azonban meg­mondta a pin-oérnek, hová m-enn-ek. Simoni­dlesz a -Carls-PIatz e-gyiik paidján -ki akarta aludni -magát. Már szundikált is, amikor egyszerre tíz ember vett-e k-örül és a két leg­markosabb megkötözte a kezeit. Világkalandorok módjára élt Kossy Monte-Carloban -és Nizzában. Egysz-er osz­trák bárónak adta ki imagát, máskor valami hatalmas orosz urniak, aki azonban lépést tart a nyugati szokásokkal, minden nemzeti­ségűnek elmondta magát, csak magyarnak nem. Taktikából. Jól tudják ugyanis arra fe­lé, hogy sehonnan annyi szélhámos nem ke­rül !ki, mint szép Magyarországból. És jól tudják íazt is, hogy a magyar uri szélhámo­sok igazán — urak. Grands-egneuri -allűrjeik vérükből eredendők. Utánozhatatlan fölény­nyel, biztossággal, inven-tióva-1 operálnak. Igy aztán nem is tudják megkülönböztetni, me­lyik magyar ur szélhámos, melyik nem az. Kossy különösen a kártya-termeket lá­togatta előszeretettel. Volt egy koko-ttja, en­nek a pénzén játszott a kalandorok recipéje szerint. Ez ugy szól, ha a pénz -elvesz, a kokott veszt, ha a lap nyerő, Kpssy nyer. Különben igen imponáló alak a nők előtt. Vállas, erős termetű, frissen borotválkozva, elegáns ruhában, nagyon -csinos, jóképű fiu. A legpénztel-enebb állapotában is tudott se­gíteni magán. Az ilyen, Monte-Carloban le­tört -alakok ugyancsak tőkésitiik az angolok gőgjét és egész ismeret-lenül a-kár a kávé­házi terrászon, akár másutt, a letört ember megbillenti a kalapját az angol -előtt és kap egy Louis d'or-t. A kalapbillentés ezt je­lenti : — Uram, letörtem, minden pénzem el­veszett. Az angol, közmondásos flegmájával be­lenyúl a mellénye felső kis zsebébe és lené­zően odaveti a letört ur -markába az aranyat. Kossy ezzel a metódussal néha száz-százöt­v-en frankot is összegyűjtött, -estére -kelve aztán ismét mint kifogástalan grandsegneur jelent m-eg a bakk-teremb-en. Ha beleunt a kokottba, meg a kalap billentésbe, talált még más furfangos módo­kat is, hogy könnyű, vidám, uri életet élhes sen. Lesbe állt a bakk-a^ztalnál és hozzá hasonló kalandorokkal szövetkezve — egy­szerűen rátette a kezét másnak a tétjére Jön- egy tapasztalatlan idegen és játszik. Le­Korzó-mozi. Igazgató: J/űSS ^Cilidül. §| Telefon 11—85. == V i i i ii m i ii i i i i ii ii ii i i i 1 i i ii i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i ii i ii i i i i i imii • Szombcrt, vasárnap, hétfőn és kedden. • Jf mozivilág legnagyobb szenzációja. jftsta Jsielsen és Wa/denjdr psilander, • együttes fellépése. === Szivek harca. há­Társadalmi dráma rom felvonásban. Irta: ed Jörgsen. teszi a pénzt. Nyer. Kossy szépen, a legna­gyobb lelki nyugalommal zsebrevágja a pa­pirbankókat. — De uram, az az én -pénzem — tilta­kozik persze a jóképű idegen. — Bocsánat, az -enyém — mondja Kossy. Vita ,patába, zavar. Előáll a másik ka­landor, a bűntárs és mint tanú, megerősíti, hogy ia tét Kossyé volt. A vitának vége, az idegen szégyenkezve -elhiszi, hogy tévedett, talán már előbb elvesztette a pénzét és még bocsánatot is kér a tetejébe a korrekt urak­tól. . . . Szegény -Ko-ssy, most ismét le van törve. Még pedig alaposan. A vizsgálati cel­lájában bizonyosan elábrándozik a- m-eníe­oarloi szép napokon-, amikor világkal-andor­sága zenitet ért ... Hajnal Gyula. bana:bsbahnb!iahbaii®ni!»bbaehasnbb»b3ahbs««bbabb8bbs*bb Bajok a délvidéki gazdálkodás körül. — A husdrágaság igazi oka. — Társa­dalmi védekezés a szövetkezéssel. — Személyek: Jules Simon tökepénzes . . . Waldemár Meller Ivette, a felesége Karon Lund Jean Mayol, iró /. Pulsen Paul Riche, festő Waldemár psilander Camilla táncosnő j9sfa fíielyen Színészek, színésznők, ujságirók, ballettáncosnők, díszletezök, festők, modellek, társaságbeli hölgyek, urak, stb. stb. Történik napjainkban - • • Koppenhágában. Valamint a két órás teljesen uj műsor. (Saját tudósitónktól.) Hétről-hétre, hó­napról-hónapra -esik az ára az élő marhának és sertésnek és észre sem vesszük, hogy már nem is drága a jószág, sőt a gazdák részéről mindenfelé hangzik a panasz, hogy eladni is alig tudják -a barmot. A legutóbbi gazda­gyűlésen többen fs állították, hogy a föld es a jószág ára rohamosan csökken, még pedig a felszólalók szerint azért, mert a mezőgaz­dasági vámvédelem veszedelmeztetve van. Komoly szakember, mint Blaskovich Ferenc, aki a Délvidéken tizenkétezer tagot szám­láló gazdasági egyesület vezére, feltette ki, h-ogv az állattenyésztés több milliós befek­tetését a délvidéki gazda elbibázottn-ak itéli és valósággal el van kedvetlenedve arra a hirre. hogy a Balkánról beereszthetik az élő marhát. A földnek és a jószágnak ujabb időben tapasztalható olcsóbbodását alig tulajdonít­hatjuk a különböző kereskedelempolitikai hí­reknek. Valószínűbb, hogy a pénz rendkívüli drágasága idézi elő a nagyfokú értékoslökk-e­mésit minden gazdasági termékben. Aki ed­dig hitelforrásból tudta megszerezni pénz­szükségletét, most állatállományából ad el, hogy pénzhez jusson. S mert az ilyen eladás bizonyos mértékig kény szer értékesítés, -az -árakat majdnem kizáróan a v-evő szábj-a meg. Amig n-em na-gyon régen a iprimla miaukat -élősúlya 1.20 koronára rúgott, ma meg lelhet kapni 94 fillérért. A nagy áresés azonban, a mely körülbelül busz százalékos, nem mutat­kozik a. fogyasztó javára. Sőt! A.nnak a bús­nak pedig, melynek kilója ezelőtt, a marha­drágaság idején, mondjuk két korona volt, -most 1.50 koronáért kellene megkapni. A fo­gyasztó azonban mitsem tud arról, hogy az -egész országban sok millióra rugó elértékte­lenedés tapasztalható, az ő számára -nincs más, csak áremelkedés. Amíg a polgárság panasz nélkül, ném-a megadással tűri helyzetét, a munkásság szövetkezik, hogy a fogyasztás megszervezé­se utján szabadítsa ki magát a legfontosabb élelmicikkel űzött uzsorából. Dicséret illeti a szocialista munkásságot, hogy a mia-ga ér­dekeinek védelmét a szövetkezés utján k-eresd. Megalkotta pár -évv-el ezelőtt az Általános Fogyasztási Szövetkezeteit, amely most husz fiókból áll és mindegyikkel kapcsolatban föl­állítják a szövetkezeti mészárszékei Néhány mészárszék már működik Budapesten és a k-örnyé-ken és noha még a kezdet nehézségei­vel küzdenek, 10—15 százalékkal olcsóbban mérik a húst, mint a mészárosok. A Wéker­e-telepen például egy szövetkezeti mészár­szék van üzemben, amelynek forgalma fölér tíz mészárszék forgalmával. Pedig két helyen : ize ti a fogyasztási adót: Budapesten és a íelyszinén. Egyelőre ugyanis csak Budiapes­en ölnek marhát ós innen szállítják ki a búst.

Next

/
Oldalképek
Tartalom