Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-19 / 65. szám

1913. március 18. délmaüyarország 195 neveljék a vásárló nagy közönséget is. E munkára azonban természetesen megfelelő szervezet erélyes és folytonos . munkájára és valamennyi kereskedő összmüködésére van nélkülözhetetlen szükség. Hogy a vevő tényleg lássa azt, hogy neki bizonyos eleve pontosan megállapított határnapokra köte­lezettségét tényleg teljesítenie kell — annak legelső előfeltétele az, hogy egyik kereskedő a közösen megállapított fizetési határidők betartásához éppen ugy ragaszkodjék, mint a másik s hogy igy egyik kereskedőtől való elpártolás se jelenthesse a fizetési feltételek valamely inivelvál'ását. A kereskedő egész üzletvitele egészségesebb alapokra fektető­dik ezáltal s egész gazdasági életünk, általá­nos hitelviszonyaink állandó megjavulása járna karöltve ezzel. Nagy dicsérete Szeged intelligens és öntudatos kereskedőinek, hogy e nagyfon­tosságú kérdés megoldásának keresztülvitele fölmerült először konkrét formában. Csak az a fontos, hogy együtt indítsanak valamely akciót e kérdésben, szóval tegyenek ís vala­mit a rendezés érdekében. Császárok találkoznak . . . Kopenhága­ból jelentik: Miklós cár kijelentette abbeli szándékát, hogy a dán királyt fredens­borghi kastélyában még ezen a nyáron meg­látogatja. Ugyanarra az időre várják Fre­densíborghba György angol királyt. Hir sze­rint Vilmos császár is ellátogat nyáron a dán király kastélyába, hol tehát ezen a nyá­ron a cár, a német császár és az angol ki­rály találkoznak. Lemondott a Briand-kormány. Parisból jelentik, hogy a szenátus mai ülésén szava­zásra került a sor a választójogi kérdésben, amelynek eredménye az lett, hogy Briandoi és kormányát leszavazták. A bizalmatlanság következménye az lett, hogy Briand és kor­mánya még a mai napon lemondottak. Désy látogatásának igazi okai. — Nyugtalanság az ellenzéken. — (Saját tudósitónktól.) Az a látogatás, a melyet Désy Zoltán szombaton délután Khuen-Héderváry Károly grófnál tett, fölö­sen izgatja a politikai fantáziákat. Ugy a Kossuth-párt alelnöke, mint a munkapárt el­nöke hallgatnak a lényegről s mindketten ugy tüntetik föl a találkozást, mint a csodá­latos véletlen müvét. Désy Zoltán kijelen­tette, hogy senkit sem kötelezően, fesztelenül és fölhatalmazás nélkül beszélgetett a volt -miniszterelnökkel. Khuen pedig azt mondja, hogy általános kérdésekről folyt a diskur­zus és sem kibontakozásról, sem béketárgya­lásokról nem volt szó. Mindebből persze még -nem következik, hogy Khuen és Désy egé­szen magánjellegű purparlét folytattak. A több mint egy órás beszélgetés politikai té­mák körül mozgott s ezt a föltevést megerő­síti az a tény, hogy Khuen-Héderváry más­nap este a Lloyd-klubban behatóan tanács­kozott Lukács László miniszterelnökkél, aiki tehát teljesen tájékozódva van a Désy-féle esetről. Khuen-Héderváry Károly gróf vasárnap este a Délmagyarország tudósítója előtt, aki szóbahozta a béketárgyalások lehetőségét, igy nyilatkozott: — Béketárgyalás? Kompromisszum? Erről nem tudok semmit. Ki beszél most kompromisszumról? A munkapárt elnöke közvetlenül a Lu­kács Lászlóval folytatott beszélgetés után mondotta ezt; már pedig, ha a Désy-féle vizit a békés ,kibontakozás irányában adott volna lökést a helyzetnek, nyilván máskép hangzott volna Khuen-Héderváry fölvilágosi­tása. A kormánypárt egyik budapesti orgá­numában, azt olvassuk ma, hogy Désy Zol­— H,a zajt hall, — mondta az egyik — nem jön le. Ha egyszer bent van -a ketrec­ben, nem vesz észre bennünket. Husz percig vártunk. — Jön — mondta valaki. A hotel pincéjéből kijött egy ember, erős fényű kézilámpással a kezében, megkerülte az istállót és bekanyarodott a ketcer-ek felé. Jákob vólt. Frakkban. Utána mentünk. Jákob belépett a ket­recbe és letette a földre a kézilámpását. A sas behúzódott az egyik sarokba. Jákob a ketrec közepén állott és furcsa mozdulato­kat végzett. Amennyire a félhomályban látni lehetett, hol parancsolóan kinyújtotta a ke­zét, hol maga -elé rendelte egy másik moz­dulattal a sast, hol a mellére ütött, hol a hom­lokára szoritotta és ég felé emelte a két ke­zét .. . Közben halkan és panaszosan be­szélt: mintha tompa és sötét szemrehányá­sokat tett volna . . . Egy szolgálatkész pincér, aki mellettem állott, suttogva magyarázta: — Egyszer volt itt egy földije, az is meghallgatta; az azt mondta, hogy csak­ugyan szemrehányásokat tesz a sasnak. Azt mondja neki: „Én vagyok a te urad és pa­rancsolod, soha nem tisztelted a te uradat, soha alázatosság nem volt a szivedben, gye­re az én lábam elé alázattal, mert különben halálra Ítéllek . . ." A tompa és sötét szónoklat véget ért. Jákob éles hangon felkiáltott. — Kezdi már — mondták körülöttem. Jákob odaugrott a sarokba, ahol a sas gubbasztott. A sas sötéten ellibbent előle. Közben nyilván odacsaphatott a csőrével a Jákob kezére, mert Jákob fölordított és át­kozódó, harago-s, harsány kitörésre fakadt. Ennek a kitörésnek a végén egy másodperc­nyi szünet jött, azután Jákob rávetette ma­gát a sasra, gombolyagba keveredett ösz­sze -ember és állat; kétségbeesett vijjogás, a melyet egyszerre, mintha elvágták volna; szakadás, roppanás és csönd. Jákob kifeszi­tett mellel, magasra -emelt fejjel, kitárt kar­ral áll a ketrec közepén és a lába alatt vala­mi béna, fekete tömeg. — Mi az? — kérdeztem meglepetve. — Kicsavarta .a nyakát, — -mondják. Jákob otthagyja a ketrecet. — De hát miért engedik -ezt? — kér­dezem az utálattól és a fölháborodástól re­megve. — Hát hiszen az övé volt — felelik váll­vonogatva. Jákob elmegy előttünk. Biceg. Szótlan, gőgös, félelmetes és rettenetes. tán látogatását befejezett epizódnak tekintik, amely következmények nélkül marad. A helyzet változatlan és várni kell, mig va­lami újra megmozdul a politika vizeinek mé­lyén. Komoly békeakciót egyesek nem kezd­hetnek anélkül, hogy a szövetkezett ellenzék vezérletének tudomása ne lenne róla. A bé­ketárgyalások meginditásának föltétele Justhék szerint, Lukács László és Tisza Ist­ván távozása, az uj házszabály félretétele és a választójogi törvény revíziója. Ezzel szemben Tisza István csak nemrég jelentet­te ;ki, hogy egyáltalán nem gondol visszavo­nulásra, a miniszterelnöknek pedig ép la­punk keddi számának hasábjain megjelent nyilatkozatából állapitható meg, hogy el van tökélve az 1915-iki választások vezetésére is. A kormány két évre csinált programot, leg­alább is két évre. Désy Zoltán látogatása, melyet szomba­ton este Khuen-Héderváry grófnál tett, az ellenzéki harcos képviselők táborában leg­nagyobb feltűnést keltette. El homály osita­nánik az igazságot, ha elhallgatnánk, hogy Désynek ez a megbízás nélkül való vizitje igen kellemetlenül érintette a szövetkezett ellenzéki pártok tagjait. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy némelyek fölfogása szerint Désy nem tett szolgálatot ezzel a lá­togatással az ellenzék ügyének. A munka­pártiak közül többen ezeket mondják: — Nagyon különös, hogy Désy inditvá­nyára szombaton délelőtt kimondta az ellen­zék, hogy nem megy be a Házba, mert csir­kefogókkal nem óhajt dulakodni és még az­nap este beállít Désy a munkapárt vezéré­hez. Ami tényleg különös. Khuen gróf már szombaton este céloz­gatott a klubban erre a látogatásra, vasár­nap is tréfálkozott a maga kedélyes hang­ján, de csak ennyit mondott jelentőségtelje­sen: — Ma volt nálam valaki . . . igen ér­dekes látogató! Azzal a verzióval szemben, mintha Désy véletlenül toppant volna be Khuen grófhoz, a munkapárti klubban tegnap este szájról-száj­ra adták azt az információt, hogy Désynök az inas nyitott ajtót. Désy átadta vizit-kár­tyáját és bejelentette magát Khuen grófnál. Az ex-miniszerelnök nem volt ugyan elké­szülve erre a látogatásra, de azért örömmel fogadta a bejelentést és azonnal kitárta aj­taját Désy előtt. A látogatás hetven percig tartott. Beszélik, hogy ez a látogatás szoros összefüggésben van Désy Zoltán pörével, a mely nemsokára kerül tárgyalás alá a kirá­lyi táblán. Désy kaszinói barátjai ugyanis számol­nak azzal az eshetőséggel, hogy a tábla el­marasztalja a volt államtitkárt rágalmazás­ban. Erre az esetre becsületbiróságot akar kérni maga ellen Désy, hogy ott állapítsák meg, vájjon ez a rágalmazás diffamáló-e reá? A becsületbirósági tárgyalások során aztán kihallgatnák Károlyi Mihály grófot, Ullmann Adolfot és Sándor Pált. Ez a becsü­letbirósági eljárás tárgytalanná válna, ha a legújabb tavaszi férfiöltönyök, gyermek ruhák, férfi- és női Káplánok, lányka kabátok. HOLTZER és ABONYI ^ Kérjük cégünkre ügyelni!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom