Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-01 / 50. szám

8 _ DÉLMAGYARORSZAG 1913. március 1. madása folyik az ellenzéknek a parlamenti rendet védő s a nagy izgató problémákat megoldó, tehát országmentő kormányzat ellen. A föladatok, amelyek még a kormány előtt állanak, a rátermettség, amelyet a kormány férfiai az utolsó esztendő nehéz válságaiban elárultak, valósággal országos érdekké teszi azt, hogy a gyűlölség kitörései őket meg ne riasszák további munkájukban. A Lukács-kormány marad, mert maradnia kell. S marad, dacára annak, hogy Lukács László a hatalmat, mely az országnak mindent juttat és őt magát csak rosszindulatú, irigy támadásokban részesiti — régóta örömest ott hagyta volna és Ott hagyná ma is. „Ez öt perc alatt elintézhető!" — mondotta legutóbbi beszédében. De Lukács László marad, mert az egyéni kényelemnél fontosabb előtte Magyarország létérdeke. Marad, mert a megkezdett munkát be kell fejeznie. Marad, mert az igazi férfi nem a maga egyéni hajlama, hanem az elvállalt föladata parancsoló kényszerűsége szerint igazítja sorsát. Marad, mert ha akarna, sem mehetne, mikor minden hivatott és illetékes tényező, minden nemzeti érdek maradását parancsolja. Azok a források, amelyek az ő lemondását és távozását hirdetik, hamisak s ezekből a hírekből egyetlen szó sem igaz. Hiába tehát minden erőlködés. •gaaassiaiitssa Feministák politikai jogáért. Szombaton a .feministák küldöttsége meg fog jelenni Lukács László miniszterelnök és az ellenzéki vezérek előtt. A választójogi kérdésben, általán a nők ezavazati joga miatt jelennek meg a feministák s Lukács előtt Glüoklich Vilma, a Kossuth lakásán gyülekező ellenzéki vezérek .előtt B. ScJvwwimer iRózsa beszél. Azt hiszik, liogy képviselők is csatlakoznak a feministák küldöttségéhez. A képviselőház ülése. — Ellenzéki beszéd. — (Saját tudósítónktól.) Féltizenegykor még üres volt az ülésterem. Az első érkezők: négy román nemzetiségi (képviselő. Mind a négy a középen levő bejárónál helyezkedik el. Itt szokott bejönni Balogh Jenő igazságügyminiszter. Pár perc múlva elő is tűnik a nehéz függöny mögül a miniszter magas, szikár alakja. A románok azonnal körülveszik: panaszuk van az osztatlan legelőkről szóló törvényjavaslat miatt és bizonyos módosításokat óhajtanálnak. Néhány perc még és már kezdődik az ülés. A miniszter idegesen hallgatja őket, majd félbeszakítja őket: — Hogyne, hogyne, csakhogy jő lett volna, ha előbb méltóztattatok volna szólni .. . Menjünk a szobámba. És a miniszter visszavonul a román képviselőikkel. A dolog azonban nem lehetett nagyon életbevágó, mert három perc alatt végzett velük. A kisgazdák pártja eddig ha nem is csatlakozott az ellenzéki pártok szövetségéhez, szolidáris volt vele abban is, hogy nem vett részt a Ház ülésein,. Ma reggel azonban megjelent a Házban a párt elnöke, Szabó István nagyatádi képviselő. Szabó István nyilatkozott is: — Mi nem lépünk be az ellenzéki pártok szövetségébe, de azért ha én most részi veszek is az ülésen és föl is szólalok, minden egyéb dologban szolidáris vagyok az ellenzéki pártokkal. Szabó Istvánon ikivül egy ellenzéki képviselő jelent meg ma a Házban: a Kossuthpárti Sennyey Miklós. Láthatólag nagyon idegenül érezte magát, egyedül sétálgatott a baloldali folyosón s nem kereste a munkapártiakkal való érintkezést sem. Sennyey különben megválasztatása óta ma volt benn másodszor a képviselőházban. Pártja az obstrukció s később a parlamenti dulakodások idején hiába szólította föl ismételten, hogy jöjjön Budapestre s teljesítse ellenzéki kötelességét, Sennyey a sok hívásra egyszer jelentkezett, akkor is csak ép benézett a Házba, került-fordult s eltávozott. Időközben aztán otthagyta a Kossuth-pártot. Sennyey ma napirend eőltt íölszólulásra kért engedelmet Tisza István gróftól s azt meg is Parisban. Nem vagyok okosabb, mint te, de feleségemnél sem vagyok ostobább. Nem ez az ők. De én — én egyszer csak azt vettem fejembe, hogy ő csupán gazdagságomért jött hozzám. S mióta ez meggyőződéssé lett bennem, iszonyúan szenvedek. Nem bizom benne. Nem jóságában. Hűségében. Szerelmében. Azt hiszem csupán pénzemet szereti, a mit két kézzel szór. Húszezer rubelt dob ki havonkint . . . S én gyanakvó természetű vagyok. Mindig ugy tetszik, csak azért hízeleg ő is, mindenki, te is, a — pénzemért. Minél jobb vagy hozzám, annál inkább gyanakszom. Hiába, nehéz a természetem! Újra bort ivott mind a kettő. — Hallod-e, — fordult Frolow az egyik pincérhez, itt van Musztafa. Küld be. Egy körülbelül tizenkét éves tatárfiu lépett asztalukhoz, frakkosan, fehér keztyüsen. — Hallod-e, magyarázd meg nekünk, hogyan értse meg az ember ezt a változást, valamikor ti tatárok uralkodtatok rajtunk, adóztattatok bennünket és most pincérek gyanánt szolgáltok az oroszoknak alázatos haflongással. A kis fiu fölhúzta szemöldökét és finom éneklő hangon igy szólt: — Ez a sors fordulása! Az ügyvéd elkacagta magát. A kis fiu arca komoly volt, éneklő hangja ünnepies. — Adj neki egy rubelt, — mondta Frolow. — Bölcsen beszél. Aztán behivatta a cigányokat és énekeltetett velük. Azok énekeltek, fütyültek s táncoltak. Közbe rémesen sokat ittak és etReggel hat óra felé kérte Frolow a számlát. Kilencszázhuszonöt rubel és huszonöt kopek, — mormogta Almer. — Miért ennyi? Várj, majd utána nézek. — Ugyan hagyd, — szólt Frolow s az asztalra dobta erszényét. — Hadd lopjanak . . . Gazdag vagyok, ez már ugy szokás. A gazdagot minden parazita húzza. Te is. Más is. ö is. Hiszen te évenkínt hatezer rubelt kapsz tőlem és miért? ... Na, bocsáss meg, bántani nem akartalak . . . Mindenki zsivány, bitang, tolvaj. Fizess . . . Mikor hazahajtattak, egy lélek sem volt közelükben. Búcsúzásnál a gyáros régi moszkvai szokás szerint megcsókolta Almert. — Te is áruló vagy . . . Adieu ... Elmeséltem titkomat ... te áruló. Müveit, okos vagy és mégis velem iszol, röhögsz, dorbézolsz és . . . nem segítesz rajtam. Pedig, ha becsületes volnál, azt mondanád nekem: „Közönséges, aljas ember vagy! A feleséged...." Mert tudom. Te is. Ezzel a rut pofáddal. Te is . . . — Na, na, — dadogta Almer. — Eredj aludni, rád fér. — Ugy-e, most sem ragadsz torkon? Nem mersz megfojtani, pedig ez volna vágyad. A pofámba röhögsz, mert részeg vagyok és részeg vagy te is ... De azért majd jön segítség, majd nyáron, ha falun leszeK, a villáin és engem talál. Most már minden titkomat tudod. Áruló. Nehéz természetű ember vagyok, de ugy lesz, másként nem segíthetek magamon. kapta. Beszédében' többek közt ezeket mondotta: ' — Nem lehet közönnyel nézni azt, hogy az indulatok végső fölszitásával áthidalhatatlan ellentétek támadjanak a pártok között és a társadalomban. Ennek a kárát csak a nemzet fizetné meg. Bármiként is, de orvosolni kell az ellenzék sérelmeit, ha pedig nem lehet, akkor méltóztassék az országgyűlést föloszlatni, — döntsön a nemzet. Az ülésről ez a tudósitás szól: \ A Ház mai ülését csak tizenegy óraikor nyitotta meg Tisza István gróf elnök. Előterjesztéseit Jankovich Béla vallás-" és közoktatásügyi miniszter ipolysági man,dátumának bemutatásával kezdte meg. Az nj minisztert ez alkalomból is zajosan megéljenezték. Jelentette továbbá az elnök, hogy Senynyey Miklós báró napirend előtt föl akar szólalni és hogy erre neki az engedelmet már meg is adta. A munkapárti képviselők nagy része az elnök kijelentésére a baloldali padsorokba tolongott és az ott iilő Sennyey báró körül foglalt helyet. Sennyey halk hangon, igen megfontoltan kezdett beszélni: — Az a különös helyzet — amelybe állásfoglalásom által jutottam, 'kényszerít engem arra, hogy itt az ország szine elolt nyíltan elmondjam azokat az okokat, amelyek arra bírtak, hogy a negyvennyolcas Kossutihpárt'ból, amelynek tagja voltam már két cikluson át, kilépjek, anélkül, hogy függetlenségi elveimet a legkisebb mértékben is föladnám. Én az obstrukcióban soha részt nem vettem. (Zajos helyeslés), mert tisztán állott előttem, Ihtígy ez által nem hogy közelebb jutnánk nemzeti eszményeink megvalósításához (Ugy van!) hanem inkább eltávolodunk attól, (Ugy van!) mert az évtizedes obstrukcióval éppen ezt az egyetlen fegyvert tompítjuk, a mely egyedül lehet alkalmas arra, /hogy nemzeti létünk teljességét általa kivívjuk. Ez a fegyver a gazdasági erő. Ezt fogyasztottuk akkor, midőn a fontosabb gazdasági érdebeiket a háttérbe szorítottuk, (Uigy van!) nem gondolva meg azt a tényt, liogy a legjobb törvény is csak annak ér valamit, akinek megvan az ereje annak a törvénynek érvényt szerezni. Nem akartam, (liogy e súlyos külpolitikai viszonyokban kétfelé szakadjon a nemzet és olcsó prédája legyen külső és belső ellenségeknek. Ez okból volt pártomból már hosszabb idő óta kilépni számlékoztám. Amiket most el fogok mondani, azt ennél fogva senkinek megbízásából nem mondoni, neon is értekeztem róla egyetlen politikussal sem. Tisztán egyéni meggyőződóseriiből fakad, amit elmondok. Oly fontos törvényt, mint a választójogi reform, a jelen parlamenti viszonyok között, amikor az ellenzéknek a tárgyaláson részt venni erkölcsi lehetetlenség, egyoldalú tárgyalás alapján megalkotni lehetetlennek tartom. Nem hiszem, hogy bárkinek, akinek a háza jövője szivén feleszik, lelkiismeretét nyugodtan hagyhatja az a gondolat, hogy az ellenzéki képviselők erőszakos eltávolítása által oly sérelem esett, amely orvosolatlanul nem maradhat. Ezt a sérelmet bármily lehetséges módon orvosolni kell, mert nem lehet, föltételezni, hogy mint az iskolás gyermekek, büntetésük kiállása után egyszerűén vissza fognak soiilpolyogni ide az ellenzéki képviselők. Egy hang: Viseljék mápukat tisztességesen! Sennyey Miklós báró: Nem lehet közönynyel nézni azt, hogy az indulatok végső felszitásával áthidalhatatlan ellentétek támadjanak a pártok között és a társadalomban. Ennek a kárát csak a nemket fizetné meg. Bármiként is, de orvosolni kell az ellenzék Sérelmeit, ha pedig nem lehet, akkor méltóztassék az országgyűlést föloszlatni. — döntsön a nemzet. Tiszá István gróf: iA napirend előtti föl szóldlás sem vita, bem határozat tárgya nem lehet. Attériiiík a napiisendre. A Éáz ezután 125 szavazattal egyhangúan megválasztotta jegyzővé Almássy Lászlót.