Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-05 / 29. szám

SzerKesztőség Kárász-utca 9. Előfizetési ár Szegeden Előfizetési ár vidéken Kiadóhivatal Kárász-utca 9 egész évre . K 24-- félévre.... K 12.— egész évre . K28-- félévre.... K14-— Nappali-telefon: 305. negyedévre R-- egy hónapra K 2-— negyedévre K T— egy hónapra K 2*40 kiotfómvatall-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Egye ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér Kiadó telefonja s 81. Szeged, 1913. ívfolyam 29. sz^m. Szerda, február 5. Kiben bizniüi? A volt íkoaliciós többség, egy szálig együtt van már a paradicsomban, csakhogy mint nekibúsult oppozíció. A demokrata vezér, aki 1905-ben az ő győzelmük útját egyengette s akiről oly sötét hálátlansággal feledkeztek meg a hatalomrajutás pillanatában s aiki későn láitta be, mily reakciós veszedelmet segített nemzete nyakába zúdítani, — újra kibékült velük s politikai Saphir módjára nekik termi minden élcét, az ő szolgálatukra ereszti a többségbe fullánkja élét. Se az adókérdés, se választójogi álláspontja nem magyarázza szenvedélyes szónoki beszédeit. Az adótörvényt az ő barátai készítették s a kormány választójogi javaslatánál százszorta konzervatívabb javaslatot készített az, akinek főúri palotájában egy kis nyájas politikai összeesküvésre a napokban összejöttek. Mi érdeke volna neki arra, hogy a többség életére törjön, ahogy — sajnálatunkra — nyíltan a többség életére tör? A demokratikus eszmék halálos ellenségéneik tartja a kormányt és a munkapártot? Azt hiszi demokratikusabb világ nyilik meg, ai munkapárt letörése után? Khueti-Héderváry grófnál, vagy Láng Lajosnál, avagy Lukács Lászlónál fölvilágosodott, modern gondolkozás dolgában több bizalma van azokban a politikusokban, a kik, amig többség voltak, ősi szittya reakcionárius gondolkozásukkal, a Pester Lloyd egyik vezércikkírójának a hires ' oa szerint nem is politikai, hanem kuliur-válságot idéztek elő szép Magyarországon? Ezekért az urakért hevül a demokrata kebel? Ezeknek uralma után eped, akikkel —- miután a hatalmon kiismerte szándékaikat — kemény tusába , elegyedett s bukásuk előidézéséből derekasan kivette a maga részét? A főúri gárda is ugyancsak mozgolódik. A volt koalíciós többség belügyminisztere már a nyár óta valósággal nagy lovagi tornákat viv a koalíciós többségből alakult kisebbség igazáért. A koalíciós többség volt belügyi államtitkára tollas buzogánnyal kapacitálta a kormányt a főrendiházi tanácskozásokon. Most pedig azt a sajátságos híradást olvassuk, hogy őfelségének mindazok a titkos tanácsosai, a kik nem tartoznak a munkapárt kötelékébe, memorandumot akarnak a királyhoz juttatni, kétségtelenül abban a hitben élvén, hogy őfelsége külső, felelőtlen tényezők beavatkozását az ő legmagasabb elhatározásának jogkörébe, elnézi, sőt szívesen veszi. Andrássy Gyula gróf köréből cáfolták, hogy ebben a hamisítatlan koalíciós miahinációban akár ö, akár a volt belügyi államtitkár résztvennének, vagy hogy arról csak tudomásuk is volna. Szívesen tudomásul vesszük e cáfolatot s szivesen konstatáljuk, hogy a kiváló politikus ugyancsak sietett a maga személye s e kalandos tervek közt szétszakítani a szolidaritás minden szálát. Kétségtelenül vannak belső titkos tanácsosok, akik kivül állanak a munkapárt kötelékén s kiknek szava, Ítélete, állásfoglalása nagy erkölcsi súllyal bir lefelé és fö'felé. Ezek a grand seugneur-ök azonban ismerik az udvari élet szokásait, tisztában vannak őfelsége fölfogásával s komoly gondolkozásuk és tapintatuk egyképen megóvja őket attól, hogy meg nem engedett módon igyekezzenek beleavatkozni az állam ügyeinek az Intézésébe. Ezeket a nagy urakat meg se meri környékezni az a gyermekes .akció, amelyről az újságok hirt adtak. őfelségének sok belső titkos tanácsosa van a püspöki karban. A püspökök túlnyomó része azonban már több izben állást foglalt a főrendiházban .a többség és kisebbség közt folyó perben, a többség javára, a. kormány kifogásolt intézkedései mellett. Maradnának tehát a volt koalíció belső titkos tanácsosai, akik az oly korán elpusztult többségnek legexponáltabb hívei, hivatalos állásban levő főemberei voltak. Ezek forduljanak memorandumban őfelségéhez a magúik dolgában? Ezek kérjék meg őfelségét, hogy tegyen igazságot köztük és a kormány között? ők hívják föl ügyükben birául a királyt, miután biróul a nemzetet hasztalan szólítgatták? íme ebből látszik, hogy e híresztelést nem lehet komolyan venni; hogy ez a terv nem főúri palotában, hanem valamelyik redakció asztala mellett született, Angol és magyar olvasóközönség. Irta : Várady Zsigmond dr. „Mondd meg nekem, mit olvasol és én megmondom neked, ki vagy". Ez a régi mondás a gőzkép korában is igaz maradt. A régi magyar nemes Virgilt olvasta és Tacitust, Pilátót, Arístotelest és társaikat. Mi már mindezeket nem 'forgatjuk. A magyar ember folyton olvas, de mindig esak hírlapokat. A könyvek kimentek a divatból. A paraszt a krajcáros lapokat, a lateiner a négykrajcárosokat buvja. Könyv 'mindegyiknél kevés van. A felső osztályok inkább a francia Parnassust és Helicont járják. íme ezért nincsen komoly magyar irodalom. Hírlapjaink bámulatosak. Sokoldalúak, .mulattatók. Versenyeznek abban, melyik tudja jobban „megírni" a legegyszerűbb rendőri hirt, melyiknek van legtöbb oldala, legszellemesebb tárcája, legvéresebb cikkei, legszellemesebb entrefilet-je? Mindent szellemes mártásban tálalnak föl, az olvasó igazán, csettinthet nyelvévél, átfutván hírlapját. Minden rovat csupa ínyencség, csupa pikantéria, humor, derű, kedély, esprit és ötlet. Sehol a világon nincs olyan napisajtó, mint a magyar: tudniillik oly mulatságos, oly szórakoztató, oly változatosan szellemes. A német lap is hoz tárcákat, de minden egyes rovata alapos komolysággal van megírva. Annálfogva ugy viszonylik a magyar újsághoz, mint tragédia a bohózathoz. A francia lap is hoz ékeket, cikkei is szellemesen vannak róva, de komoly tárgyakat csak komolyan tárgyal és a nem aktuális dolgok, például tárcák, igen kevés helyet foglalnak el nála. Az angol még messzebb megy: ő már a komoly vezércikkeiket is elnyomja. Az ujságiró esze, gondolkozása, véleménye nem is próbálja meg az olvasó befolyásolását, meg sem jelenik a nyílt színen. Az .angol hírlap többnyire csalk jelent. Elmondja, mit mondanak a parlamentben és a törvényhozásban, mi történt Londoniban. Angliában és a föld más pontjain. Minden más ország hirllapirása többé-kevésbbé helyi irat. Az angol világlap a földgömb lapja. Mintha a Mars-bolygó számára készitenék s folyton e kérdésre fellelne: Mit történt tegnap a földön? Legtöbb helyet a gazdasági rovatok foglalnák él. Reporttá válik a némely lapnál hetenlkint visszatérő külön rovaton, vagy a mellékleten kívül a tudomány, művészet és irodalom is. A lap elmondja, hogy ez és az az iró miiről miit ir, — hogy X vagy Y színházban miféle tárgyú darabot adnak s a közönség hogy viselte magát, — hogy az egyetemen miféle uj szerrel vagy szerszámmal miféle kísérletet végeznek, hogyan, mily eredménnyel és mit szól hozzá a többi szakember. De semmi „sauce", semmi vélemény vagy állásfoglalás, igen kevés, csaknem semmi kritika. A színészet ezt játszotta, a tudós azt adta elő, a miniszter igy nyilatkozott és punktum. Az újság nem sérti meg olvasóját azzal, hogy azt is megírja, mit kell ama játék" cl, vagv nyilatkozatról gondolnia. Angliában mindenki tudja, hogy a mindenféle kérdésről szóló hírlapíró nem lehet mind e kérdésekben szakember és igy nem is kiváncsi annak egyéni véleményére. De a hírlapíró is tudja, hogy ezt tudják róla és ez^rt legtöbbször gondosan háttérbe állitia saját egyéni nézeteit. Ilyenek alkotása az olvasó dolga s még a párílapok pártállását is nehezen, vehetjük ki egy-egy szám átnézéséből. Ennek dacára e lapok óriási anya g'H adnak: az angol nem is olvassa, nem is törekszik ugy olvasni újságját, amint mi: tudniillik elejétől végig, cikket, tárcát, hiteket, krokit, entrefilet-t, 'kritikát, stb. le a hirdetésig. Nála többnyire csak hirek vannak, csoportosítva angol, európai, amerikai stb. hírekre, a börzén, amely a legelső rovat s a sportra, melynek hirei rendesen a lap vége felé állanak. E rengeteg hirdető közül az angol azokat ölvassa el, melyek érdeklik: a magas és vastag fejeknek átnézése kalauzolja e válogatásban. Átlag egy nagy angol lap,