Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-05 / 29. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. február 5 ahol nincsenek tisztában sem az udvari szokásokkal, sem a titkos tanácsosok kö­telességeivel. E nagyszerű terv kiröppentőinek egyetlen mentségük van. Meglehet, vala­hogy az ő fülükbe ,is eljutott, ahogy mi pozitive állítjuk, hogy a koalició mikor ha­talmon volt, de főleg mikor hatalma leál­dozóban volt, valóságos memorandum­gyárat rendezett be, becses bőrűik meg­mentése végett. Mint minisztereiknek, mint a kormány többség aktiv politikusainak módjukban állott őfelségét, honmentő esz­méik érdekében, emlékiratok egész rajá­val özönleni el. Soha, a szabadelvű párt negyven éves uralkodása alatt, oly sok emlékirat nem készült, mint a koalició kín­lódásainak utolsó félesztendejében. Őfel­sége, aki sok furcsa dologgal megbarát­kozott e viszontagságos négy esztendő alatt, bizonyára a bölcsességnek és em­berszeretetnek az elnézésével vett tudo­mást a sok „államirat"-ról, mely akkori­ban a koalíciós kormány utódját kereste láZas buzgalommal; de akárhogy kereste és akárhányszor kereste, a saját maguk utódját nem tudta másban (keresni és meg­találni, csak a maguk politikai famíliájá­ban. A memorandumgyártásnak ez a láza juthatott annak a szerkesztői szobának az eszébe, ahonnét titkos tanácsosok föllépé­séneik e bűbájos meséje szárnyrakelhetett. Mind e képtelen és hihetetlen tervez­getések, a bécsi hangulat megváltozásá­nak e makacs várása, a Bécs kegyéért és könyörületéért való alázatos esengés: szo­morú tünete a magyar politikai viszonyok elfajulásának; s szomorú bizonysága, hogy a tisztelt ellenzék mindenkiben bízik, csak egyben nem bízik: a maga erejében. * Bizott a küzdelem kezdetén — a közvéleményben, a nép kedvének megfor­dulásában. Majd,később bizott az utca ter­rorizmusában. Bizott törökben, tatárban, muszkában, az általános sztrájkban, az a mi lapjaink háromszorosa, öt-husz percig van egy müveit angol kezében s azután jön a munka, a sport, vagy ha olvasni akar, a könyv. Sohasem fogod látni, hogy az angol öt-hat lapot olvasson át egymásután, mint az nálunk a íegkönyvtelenebb s néha a leg­műveltebb ember is megteszi. De ha vasúti utazó iköziil átlag kettő­nél rendesen könyv vaim, néihia (mindegyik­nél. Láttam angolt, amint a vasúti 'kocsiban a kinai nyelvtant tanulta. Ez az ember Kí­nába fog menni és a vége az lesz, hogy meg­gazdagszik, vagy irt egy tudományos érte­kezést. Kína flórájáról és faunájáról. De meg­lehet az is, hogy mert írni fog, meggazdag­szik. Mert Angliában az értekezéseket is olvassák. Százával jelennek meg a legkomo­lyabb havi és heti folyóiratok minden szak­ma részére s a jó angol kereskedőnél is job­ban meggazdagszik a jó angol iró. Nem a hirlap uralkodik, hanem a könyv. Azok szá­mára, kik még egy lapnak sem akarnak na­ponta időt szentelni, heti kiadásokat adnak, például a Weeíkly Times összefoglalva adja vasárnap reggelre, hogy mi történt a héten. Mikor az angol-bur háború idején a német sajtó járszallagán félrevezetett magyar hir­lapirás burpárti lett és naponta öntötte a szitkot a magyar szabadságért oly sokszor fölszólalt Anglia ellen: egyetlenegyszer ta­láltam erről a helytelen és reánk oly káros angolfóbiáról egy lapban értesítést. Néhány sorban volt ismertetve a magyar lapok ál­lásfoglalása és véleménye. A (lap maga egyet­len egy szóval fejezte ki véleményét: „Kü­lönös". adómozgalomban, csak magában nem bi­zott. Bizott a bécsi publikumban, amelyet odavaló lapok cikkeiben igyekezett föliz­gatni a magyarországi állapotok ellen. Bi­zott katonai intnikákban s az udvarban. Bizott még katasztrófákban is, csak abban nem, hogy a maga erejéből urává válha­tik a helyzetnek. E kinlódásokkal szemben mily igaz utón járó a többség és a kormány bizako­dása. A miniszterelnök bizik a választói törvény létrejövetelében, mert a munka­párti többség azt megszavazni kívánja; s mert — bár ő ezt nem mondja —- a kor­mány a korona változatlan, teljes bizalmát birja. E két ténynek a szikláján összetörik mindaz a reménykedés, ami az ellenzéki kebleket heviti. A nemzettel nem boldogulnak, most ellenzéki érzésű belső titkos tanácsosok kerestetnek, hogy illetlen, meg nem enge­dett és illojális mesterkedésekkel próbál­ják aláásni a kormány állását, amely a „hazafiaik" nagy fájdalmára, fent és lent egyaránt szilárd. laiüaBasBBaeaBBaaaBBBaaaBBiiBaBBiiasiaaaaBaiaBsanasBBasa Kezdődik a választójogi vita. A vá­lasztójogi bizottság, amelyet a kormánypárt küldött ki, február hetedikén kezdi meg mun­káját, Ez a dátum hazaszólította, rövid üdü­léséből Lukács László miniszterelnököt, aki ma reggel 8 órakor érkezett- Lovranából Budapestre. Vele volt titkára, Latinovics Endre dr. Közeledik ezenkívül a Désy-pör fő­tárgyalási napja is ós a miniszterelnököt nem hagyja közömbösen ez a körülmény sem. Lukács Lászlónál ma délelőtt több munka­párti korifeus tett látogatást, köztük Heltai Ferenc képviselő. Ezenkívül Jeszenszky Sándor államtitkár referátumát hallgatta meg a miniszterelnök. Estére .megjelent Lu­kács a munkapárti klulbban, ahol "nagy ová­cióval .fogadták lliivei. — Khuen-Hcderváry Károly gróf, a választójogi bizottság elnöke, egy hét óta birtokán, Héderváron pihen. A volt .miniszterelnök holnap, szerdán érkezik Budapestre és csütörtökön elnököl a válasz­Még csak egy ilyen megjegyzésre em­lékszem, az úgynevezett nemzeti ellenállás idejéből. Akkor azt irta valamire (hogy mi­re, nem mondom meg, mert nem akarok po­litizálni) : „furcsa ország, furcsa parlament". Az angolt tehát szidhatod, ö nem ér rá visz­szaszidni. De abban, hogy ő könyveket ol­vas, mi pedig csak eleven és siokoldolu hír­lapokat, újból az ő emelkedésének és a imi hanyatlásunknak egy nem jelentéktelen té­nyezője kerül elénk. Ö a betűből tanul, mi a betűvel is csak szórakozunk. E következ­tetés talán túlzásnak látszik. De a közelebbi megfigyelés bizonyítékot ad. A magyar hír­lapot olvasó ember az újság sokoldalúsága miatt egyetlen szakmában sem szerez ala­pos képzeteket. Szórakozásból olvas, szóra­koztató dolgokat: tehát nem is lehetséges, hogy e dolgok agyában megmaradjanak. Egyik tárgy feledteti a másikat. Épen ezért szórakoztat mert a figyelmet szétszórja, egyetlen tárgynál megpihenésre nem jut­tatja. Nemcsak nem fejleszti az önálló gon­dolkozást rt rölvetett tárgyakról, de azt egyenesen meggátolja. Hogyan gondolkoz­hassak a repülés talányáról komolyabban, ha rögtön egy Wright-féle géputazás elolvasá­sa utár egy véres gyilkosság ijesztő rész­leteit, vérfagyasztó vasúti szerencsétlenséget vagy é'v.íkingerlő szerelmi történetet s még ötven más tárgyú szenzációt kell olvasnia? Hozzáb'rul, hogy a hirlap nálunk min­dig, minden dologban a hirlapirók nézetét is tartalmazza; a kényelmes olvasó ezt t'elül­birálat nélkül elfogadja éls igy riégy kiajcár­ért már vásarólt magának politikai, irodalmi, tó jogi bizottságban. Mint értesülünk, ezen az első ülésen megjelenik Lukács László is és hosszabb beszédben ismerteti a választó­jogi javaslat megkonstruálásánál alapul vett szempontokat, majd rámutat azokra a módo­sításokra, amelyeik a kormány felifogása sze­rint lehetségesek. A javaslat lényegébe vágó módosítások között különösen kettő számit­hat nagyobb figyelemre: az egyik Kabós Ferencé, a másik Blanár Béla kassai képvi­selőé. A szinházi szabályrendelet és a szinházi szerződés. • 1 (Saját tudósítónktól.) A szinház vezeté­sének és vele Szeged színházi /életének uj alapokra helyezése nagy és körültekintő munkát igényel, amelynek megoldása sok­szorosan nehéz ma, amikor alig akad valaki, aki a szinház kérdésével szenvedély és elfo­gultság nélkül tudna foglalkozni. Nem aka­runk ezeknek a soroknak kapcsán az utóbbi napok viharos, de előrelátott és természetes eseményeivel bíbelődni, egyszerűen csak hi­vatkozunk rájuk. A közvélemény most már parancsolólag sürgeti a reformokat. Sem azo­kon átsiklani, sem azokat elodázni nem le­het. Véleményünk szerint két kötelesség sür­gős és amellett alapos megoldása vár tehát a városra: a szinházi szabályrendelet és a szinházi szerződés módositása. A szinházi szabályrendelet módosítá­sának kereteit mi a következőkben jelöljük meg, persze mindig figyelemmel tartva a közgyűlés akaratát és a közönség hangula­tát. 1. Alapul veszem, hogy megmarad a szinügyi szabályrendelet első paragrafusa érintetlenül, azaz a színház ügyeit továbbra is ,a szinügyi bizottság, a tanács és a köz­gyűlés fogják ellátni. Már itt meg kell je­gyeznünk, hogy a szinügyi bizottságnak sem­mi (létjogosultsága se lehet, ha ,a város a színházat bérbeadja. A bérbeadás anyagi megvalósításává! azonban föltétlenül vele tudományos és művészi véleményeket is. Semmi sincs, ami az önálló gondolkozást, az egyéni vélemény kifejlődését, az emlékező erőt és a tudományos szellemei hátrányo­sabban befolyásolná, mint a túlságba vitt hiríapolvasás. Hányszor halljuk, — a sok hirlapolvasás rossz szokásába magunk is szenvedők, — a legkomolyabb politikai vi­tákban, hogy komoly urak az ö 'legkedvesebb lapjuk véleményét egyszerűen fölmondják, mint a gyermek a leckét. Hányszor hallunk megbirálni színészt oly kifejezésekkel, me­lyeket tegnap szórói-szóra olvas'hattunk egyik helyi .lapban. Ha már most ,a. hírlapo­kat nem az igazság keresése, hanem pl, a pártszempontok befolyásolják és .irányítják, kész a veszedelem: a közönség egy részének félrevezetése s ,a imásik rész ellen tüzelése. Angliában lehetetlen., elképzelhetetlen oly lap, mely a munkásosztályt a polgárság, ezt a főurak, vagy a két utóbbit a király el­len izgassa. Még lehetetlenebb az olyan, mely az érzékiségre hatás utján akarna előfizető­ket szerezni. De a könyvek kelnek, könyve­ket is olvasnak és az egyéni vélemények nem a napilapok rovataitól alakulnak ki. Ez a körülmény, az angol hirlap tárgyilagos szerkesztésmódja, amit nálunk nem ismernek és minden szerkesztőségben lehetetlennek tartanának, egyik legnagyobb tényező ab­ban, hogy az angol társadalmat semmiféle politikai, felekezeti, vagy más kérdés és el­lentét oly mélyrehatóan nem szakítja ketté, amint nálunk a legkisebb, a legjelentéktele­nebb nézeteltérésnél is észlehető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom