Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-01 / 26. szám

4 DfiEMAGYARORSZXQ 1913. február 1. Balassa Ármin dr.: A sajtó támadásai már lehetetlenné teszik azt, hogy jellemes, önérzetes férfiak ebben a bizottságban helyet foglalhassanak. Nem az a legnagyobb baj itt ebben a bizottságban, arnii néha a szereposztás körül történik, mert hiszen ez a szinügyi bizottság hatáskörébe is tartozik. Az a legnagyobb baj, hogy egyes bizottsági tagok bizonyos barátságot tartanak fönn szinésznőkkel, Én mondhatom, hogy a mai színtársulat tagjai közül senkit sem ismerek, Déry Rózsit is esak most ismertem meg a Parasztszivek bemutatója alkalmából. És teszem ezt azért, mert nem akarom táplálni a közhangulatot, ami a szinügyi bizottsággal szemben uralkodik. Bizonyos irányiban kénytelen vagyok megerősíteni Gerle beszédét Wiminerrél szemben. Kovács János bizottsági tag is említette egy izben, hogy „mi itt nem színészekkel, hanem a művészettel foglalkozunk." A bizottságot ugy tárgyalják, mint pojáca-bizottságot. Amikor nyilvánosak voltak a bizottság ülésed, akkor eltorzítva találták föl a lapok az eseményeket. A bizottsági tagok ne diszkreditálják folyton a saját határozatukat, mert igy nem lehet együtt működni. (Lemondani, lemondani.) Palócz László: Akkor teljesítjük a kötelességünket, ha a közhangulathoz ,is alkalmazkodunk. A közönség pedig most azt kívánja, hogy adják bérbe a színházat, ha meg ós van elégedve Almássyval. A közgyűlésen rendkívül kellemetlen, kimos hangulat keletkezett a (bizottsággal szemben. Ennek a hangulatnak az oka pedig kétségtelenül összefüggésben van a bizottságon kivül történő ügyekkel. És akik a bizottság tagjai közül okot szolgáltattak a félreértésre, azok tisztázzák a helyzetet. Meg kell oldani ezt a kérdést, mert a szinügyi bizottság ezt az ódiumot tovább nem viselheti! Csemavits Agenor: Teljes önérzettel mondhatom, hogy eltekintve egy pár incidenstől, komoly és mindenesetre tiszta szándék vezette működésében a bizottságot. Hogy más célok irányították volna a működését, az csaik tendenciózus rosszakarat. Dolgozunk a legjobb tudással, ha keveset tudunk, arról nem tehetünk, nem mi akartuk, beválasztottak bennünket a bizottságba. Nem azt érdemeljük, mint ahogyan beállítanak bennünket. Ha eleget akarunk tenni az önérzetünknek, akkor le kell mondania az egész bizottságnak! Wimmer Fülöp: Ilyen, esak a sorok között olvasható dolgokra, mint amiben részesítettek, nem reflektálok. Tessék nyíltan beszélni, ha van valakinek valami mondanivalója. Senkinek nem tartozom felelősséggel, független ember vagyok, ugy cselekszem, a hogy épen jónak látom! És itt nem is az a hiba, amit burkoltan fölemiitemek, hanem az, hogy az ülésekről kizárták a sajtót és az ami még a nagyobb hiba, hogy forszírozva, idő előtt hozták elő a bérbeadás ügyét. Senki nem tudott a dologról, nem is készítették elő az ügyet, .mint meglepetést tartogatták a bizottság számára. Az úgynevezett személyes ügyek itt most nem jöhetnek számításba. . . Balassa Ármin dr.: De ide bizony nem gyömnek be a (liezon)-motivumok! Wimmer: Ugy látszik, Balassa ur érintve találja magát . . . Balassa dr. (Izgatottan fölpattan a helyéről): De ilyet aztán ne mondjon az ur! . . . (A szétpattanásig feszült, izgalmas jelenet keletkezett erre, amelyet azonban megszüntetett az elnök energikus közbelépése. Általában az ülés második felében nagyon elragadtatták magukat a bizottsági tagok.) (Beadják a lamondást) Wimmer: Amikor a színházi szerződés ügyét előkészületlenül behozták a bizottságba és kiforszirozták a határozatot, a tanácshoz beadtam a különvéleményemet . . . Balassa dr.: De nem a sajtó félrevezetésére . . . Wimmer: A sajtót az ur vezeti! . . . Balassa dr.: Be tudom bizonyítani, hogy félrevezette a lapokat! ] Wimmer: Föntartom a függetlenségemet, dacára annaik, hogy tagja vagyok a bizottságnak. Ujj József dr.: Nem voltam a közgyűlésen, de ahogy hallottam a heccet, nyomban arra gondoltam, hogy lemondok. Olyan személyes ügyekre történt hivatkozás, amelynek egy része, sajnos, valóság. Nem lehet más tennivalónk: adjuk vissza a mandátumot! Balassa dr,: Bocsánatot kérek az imént való fölhevülésemért, ide az (indokolt volt. Keresse a bizottság — folytatta — a sajtóval a kontaktust, hogy lássák, hogy a szinügyi bizottság nem lacibetyárokból és mimandokból áll, hanem komoly emberekből. Szenvedélyes szóharc után elhatározta a bizottság, hogy testületileg lemond a mandátumáról, amiről szombaton megfelelő formában értesitik a tanácsot, Megemlítjük, hogy Gerle Imre dr. kijelentette, hogy nem mond le a bizottsági tagságáról, inert neki igazat adott a közgyűlés. A színházi iroda jelentése. Minden ellenkező híreszteléssel szemben az igazgatóság kijelenti, hogy Fodor Ella sziümüvésznőt a szegedi színházhoz semmiféle szerződés nem köti. Pár hónap előtt, folytak tárgyalások Jálcó Amáliával, Poór Lilivel, Harsányt Gizival iés Fodor Ellával is, de ezen tárgyalások egyike sem vezetett ez ideig megjegyezésre és igy szerződésre sem. Mostanáig Gömöri Vilma, Szohner Olga, Gyöngyössy Teréz és Edvy Illés Margit drámai színésznőket köti a szegedi színházhoz jövő évre szerződés. SZÍNHÁZ, művészet Színházi műsor: SZOMBAT: Faun, vígjáték. A faun. — Bemutató előadás. — 'Egy angol lord — van-e, ki e fogalmat nem ismeri — sokat veszítvén a lóversenyen és szórakozottságból kevesebb kölcsönt kérvén ;az uzsorástól, mint amennyire szüksége volna — ;az öngyilkosság előkészületeivel van •elfoglalva, amikor a parkból beugrik a szobájába egy mezítelen, párdusbőrös emberforma és megmenti az életnek, önök azt kérdezik, hogy ez hogy történik? Igen egyszerűen. A faun — mert ki lehetne más a fehértrikós és csapzotthaju férfiú — barátságos ugrándozás közepette meggyőzi a lordot félisten voltáról, mert nem esik el a pisztolyfpjtás tüzétől, bárha az ügyelő pomipás lélekjelenléttel töri el a fejével egybeeső Villany lámpa-cél pontot (a lövésnek tehát találnia kellett) majd pedig — néhány kitűnő tippet árul él a lordnak, amelyek segítségével az tökéletesen regressziválja magát és ismét kedvet kiap az élethez. íme az első nagyszerű ténye a Faunnak — visszaadja egy cmlber életkedvét. De akit kötnek A faun gazdaggá teszi a lordot. — többek között ugy is, hogy tönkre öleli a hitelezőjét — a lord pedig frakkot ad az erdők metzscheánus bölcsére és beviszi a társaságba, ahol ez mindent a feje tetejére állit és végül azt szavalja, hogy igy van ez jól, mert ez az élet. Minden rossz iró darabjában, regényében vagy eposzában van egy pont, amelyre az iró reáteszi a mutatóujját ós azt mondja: ez az élet, — és ez jól iis van .igy, mert különben senki nem venné észre. Itt is ugy van. A faun azt mondja, hogy az az élet, hogy a lord nyerjen, mert veszített — és igaza van, mert ki venné észre, hogy ez az élet? Az életben a vesztes rendszerint tovább vészit. Azt is mondja, a Faun, hogy a •fiatalok szeressék .egymást és ők meg is teszik ezt, bárha nedves a fü és a mama haragudni fog ós nem a vagyon, a pozíció és a többi komolyság, amelyen minden jól nevelt Faunnak nevetni illik. És igy beszéli le a Faun a ladyt a választó jogért való harcról (apropós, ez a Faun, a mai parlamenti krízist is meg tudná oldani) és miután .előbb száj öncsők ólta, a lord karjaiba vezeti, aki a többit hihetőleg már tudja. Egypár kellemetlenséget mond még a többieknek, végül visszaugrik a parkba és reszkírozza drága életét, amely még becses és fiatal — alig százhatvan éves, amint, maga mondja. De előbb még elmondja, liogy az, amit ő tett az élet és megszökik, mert fél, hogy az élet —• megtalálná őt cáfolna. Röviden ez A faun meséje, amely azért nevezetes, mert hihetetlen szívességüket vár el a közönség fantáziájától és cserébe csak annyit ád, amennyit a szinház a miszticizmus szolgálatában fel tud hajtani. Hogy miért kell annak, aki ezt a sok életerős igazságot- az angol arisztokrata társaság arcába vágja, pán-imádónak lenni, azt nem tudjuk, de gondoljuk. Ha ez a Faun csupán egy okos ember, akkor senki nem hallgat reá, a közönség, a direktor sem. De mert állat-ember, a kinek a legravaszabb bukfenceket kell hánynia és akinek villámlás, menydörgés, békakuruttyolás és darázszugás nélkül alig van egy szava, ezért hive és rajongója lesz mindenki, mert mutatványos, groteszk ós változatos .és szenzáció a szinpadon. Wild Oszkárhói jól ismerjük ezeket az angol lordokat és ladykat, de ugyanott találunk egy sokkal szellemesebb Faunt is, — igaz hogy nincsen kecskeszakála, szarva, és szőrös arca és nem tesz szemrehányást az anyáknak, hogy csak egy gyermekük van, mert — úgymond — ha több gyermeklük volna, egyik-másik talán különbnek is sikerül vala. Sok groteszk helyzet, anondat és néhány vidámság is van ebiben a felemás darabban, ,de humor és szellemesség nincsen benne. Molnár Ferenc brilliáns teknikával és ragyogó ötletességgel tudott darabot csinálni egy hasonló, de hason 1 ithatat la.mil szerein csésább ötletből, az angol-német iró fujtató nehézkességgel csinálja ugyanezt. A szinház nagyon sok ambícióval készült az előadásra. Szép és gondos diszleteziés, komoly készülés jellemzi az előadást és Almássy Endre a címszerepben fáradhatatlan. Egy kicsit idegen az ő habitusának ez a. szerep, nem tud elég könnyed, elég vidám és ugrálós lenni, de egyébként erős a szerepben, átgondolt, végérejáró, sokszor illuziókeltő. Sokat szaval és erősen doktrinár a szerep, ő — ha csak lehet — lírai hangon veszi, helyesen, — csak a pátoszt hagyhatná el belőle. Szépen beszél és lendülettel, erőteljesen, változatosan játszik. Virányi Sándor, a lord, Szohner Olga a lady, Gyöngyössy Teréz a aniss szerepében nagyon kedvesek. Csáder Irén is igen jó. Baráti beszéde, mozgása kissé vontatott és darabos, Szathmárynak, Mihónak, Szűcs Irénnek nincs játéka. Pogány flegmás lakájt játszik. Az előadásnak szép, meleg sikere volt. Különösen Almássyt, mindkét felvonás után, sokszor tapsolták a lámpák elé.