Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-05 / 4. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. január 4. „De mit tegyek?. Miklós (a Cár) azt mondja, hogy neon avatkozik a nagyibátyja magánviszonyaiba." „Fölemiitettem Szergej erkölcstelen orgiáit, de Miklós azzal üftötte el, hogy Szergej kitűnő adminisztrátor s nincs kedve erkölcsi prédikációkat tartani neki." „Ha Miklósnak lennék, megtanítanám, ügy látszik, hogy minden férfi brutális, bár lehetnek kivételek." w Az özvegy cárné kiállhatatlan teremtés. Ugy szeretne velem bánni, mint valami koanornával s el akarná hitetni az udvarral, hogy ő az első személy." „De — mein Gott! — ugyan kinek pózol?" („Gyűlölöm a kaeér vén/afeszonyokatt S utóvégre én is cárné vagyok." „Az öreg doktort (dr. Hirsch udvari orvos) becsületes, mqgbizfiiató embernek (tartom, de roppant kinoz borzalmas receptjeivel és utasításaival. Azt hiszem, kissé meghántottam, mikor azt mondtam neki, hogy nem hiszek az orvosokban és a gyógyszerekben. Nem törődöm vele. Azt hiszi, hogy megint leányt akarok s azért nem követem utasításait. De mit ért ő az emberi természethez?" „Ez a sok tanácsadó idegessé tesz örökös szuggesztióival és ostobaságaival. Csak legalább Miklós ne hinne bennük annyit. Akkor inkább az Iván atyja, (a hírhedt krotistadti pópa) fura utasításait követem ..." TRAGÉDIA ,A CÁRI YACHTON. „Szeretem a tengert. Mily grandiózusok, mily nagyszerűek a bömbölő hullámok, az azurkékóg, a tovairamiló felhőik az ón börtönhöz hasonló palotai életem/hez 'képest! Mily gyönyörűség lehet a szabadság és korlátlan függetlenség! Szeretnék nimfa lenni, titokzatos erdők istennője... De mily kijózanodás! Mily szörnyű volt az egész incidens. Ne,in értem Miklóst, hogy mint sérthette meg anynyira. Tudom, hogy ő is szentimentális lélek. Még .most is reszketek az izgatottságtól. Miklósnak nem lett volna szabad az ily (Szentimentális alakokat fölengedni a fedélzetre. El lehetett volna kerülni az egész esetet. Miklós magánkívül van a tragédia miatt. Gyuladt .szeme sók fájdalmat okoz neki. örülök, ihogy megint, itthon lehetek." Lemásoltam ezeket a fejezeteket, a többivel együtt, amelyekben sok volt a mindenféle •eseményről szóló lényegtelen részlet. Elhatároztam, hogy a cárnétól behatóbb részleteket kértek. Behívtam a bárónőt s megmondtam neki, (hogy az egészet átolvastam. Visszatértünk a palotába. A cárnét a piazzán találtam. — Elolvasta? — kérdezte zavartan. — EL — Ha. azt hiszi, hogy naplóm érdekelné a közönséget, akkor fontosabb élményeimből is elmondanék egyetmást. Azt hiszem, tetszetősen .s vonzóan át tudná alaki tani. — Nagyon érdekes könyv lenne, — mondám. — iDe szeretném tudni, hogy mi volt az a borzalmas esemény, amely a cári yaeh'ton történt. — Az isten szerelmére, grófnő, ez nem följegyezni való. Borzalmas eset, még most is remegve gondolok rá... Nagy titok, de önnek elmondom. A yaeht az eszt partok mellett haladt. A cárral a fedélzeten ültem, egy kis asztal mellett. Senki sem zavart bennünket. Férjem ép .a perzsa sah együgyű levelét olvasta Iföl nekem, mikor Sivers gróf, egy csinos, fiatal testőrtiszt távirattal közeledett, melyet titkárom áldott át neki. Átvettem a : táviratot, mialatt a cár éles hangon szólította meg a. grófot: „Hadnagy, hallottam különös regényéről. Mondhatom, nagyon meglepett..." A tiszt elpirult s zavartan nézett le. Beleszeretett egy szép zsidó leányba, nőül akarta venni s ezért le is akart mondani tiszti rangjáról. Nagyon kényes tárgy volt. A cár csak a yaehton értesült róla s nagyon dühös volt, mert gyűlöli a zsidókat. Hol szemrehányóan, hol gúnyosan nézett, rá s eközben azt súgta nekem, hogy meg szeretne leckéztetni a grófot. Fölkeltem s a kabinom felé mentem. „Kedves gróf, — mondá a. cár keserűen — nagyon sajnálom, hogy elveszít em önt. Azt hallottam, bogy egy nyomorult zsidó leányt akar elvenni. Az't tanácsolom, fizesse jól meg s azután küldje a pokolira." A CÁRT ARCULÜTIK. A tiszt visszahátrált, megfogódzott a karfába s rekedten mondá: „Felség, az én regényem az én magánügyem. Még az úristen sem avatkoz,hátik bele." „Pedig tudhatná a gróf, hogy megtiltihatom a házasságot. Csak nem fog elvenni egy rosszhírű személyt." „Rosszhírű személy? —- kiáltott a tiszt, s ugy nézett férjeimre, mint egy dühös oroszlán. — Akárki mondja is ezt, az nyomorult gazember." Sivers gróf, mint egy örült rohant a cárhoz s kétszer arculütötte. Fölsikoltottam. Wal tábornok s egy tengerésztiszt rohant hozzám. (Senki sem tudta, hogy mi történt. A cár eltakarta vérvörös arcát. Mielőtt bárki is értesülhetett volna a helyzetről, Silvers pisztolyt húzott, elő s ott nyomban agyonlőtte magát. Borzasztó volt. Félbeszakítottuk az utazást s földúlt idegekkel tértünk ibaza. Hetekig nem felejtettem el ezt a jelenetet. De grófnő, ezt az eseményt a világért sem szabad megemlitenie a könyvben, mert még a rendőrség sem tud róla." A CÁR HISZ A MAGA ISTENI KÜLDETÉSÉBEN. A cár és a cárné sokszor vitatkoznak egymással filozófiai kérdések, halál és halhatatlanság, álmok és víziók fölött, A naplónak ez a része németül van irva s igen jellemző a cár fölfogására. „Hisz-e abban, lliogy halhatatlan s láthatatlan lelkem van a fizikai testemben? — .kérdeztetni a férjemet." „Hogyne hinnék, — mondá a cár. — Nem tanítja önt erre a vallása is.?" „De mi a vallás? Emberi csinálmány?" „Emberi csinálmány! — kiáltott föl a cár fölháborodva. — Ez az ön meggyőződése? Oly fölöslegesnek tartja az isteni kinyilatkoztatást, melynek én vagyok a megbizottjaV A cár annyira megharagudott — írja^ a eár.né naplójában — bogy két napig nem szólt hozzám. „De én nem hiszek a csodákban, nem hiszek a pokolban ós a mennyországban, — mondám Miklósnak imás alkalommal." „Komolyan mondja ezt Alix? — kérdé a c4r- _ Egész életünk merő csoda, s oly keveset tudunk arról, amit valóságnak nevezünk. Hiszek minden csodában, minden természetfölöttiben. Meg vagyok győződve, hogy álmainknak jelentősége van. Mig alszunk, azalatt lelkünk elhagyja testünket s a végtelen tétben bolyong." A CÁR ÉS A SIÍFFRAOETTEK. A eárné naplójegyzeteiben sok följegyzés fordul elő taz elválásról, melyet erkölcstelennek tart, s a feminista jogokról, melyekről szintén megvan a maga nézete. (A feminizmusnak talán van létjogosultsága a nyugati államokban, de nincs Oroszországban. Akár jogos a feminizmus, akár nem, annyi bizonyos, bogy a nőe.mancipációnak az az eredménye —• véli a cárné — bogy roppant prózaivá, rideggé teszi a két nem közti viszonyt s az asszonyok életét. A cárné nagyon szerette volna tudni ,e tekintetben a cárnak őszinte, leplezetlen véleményét is, s megbízta Branicka grófnőt, liogy ez irányban puhatolódzzék nála. „Több bét műit el, mig a cárhoz férkőzhettem, s szóiba hozhattam azt a kérdést, mely a. cárnét annyira érdekelte, irja a grófnő. Végre egy reggel a cár, elvégezvén reggelijét, behívatott magán dolgozószobájába. Nagyon közlélfeny kedvében látszott lenni. „ — Tegnap Fredericks báróval különféle vallási szektákról beszélgettünk, s a bá ró egy furcsa amerikai szektáról is említést tett. Ugy hívják, hogy a „Keresztény tudomány felekezete" s imádkozással gyógy,itaniak a hiveik. Azt mondták nekem, hogy ez a felekezet szakasztott olyan, mint a mi Paskov-szektánk. — Nagyon keveset tudok az amerikai szektákról, felséges uram, — mondám. A cár kényelmesen hátradőlt szókéhen s mivel láttáim, bogy ez a legalkalmasabb pillanat, megkérdeztem véleményét a feminizmusról. — Női jogok! — kiáltott föl. — Ez lenne koronája minden bajnak. Ezt a mozgalmat azok az asszonyok kezdték, akiknek .nincs más dolguk s most vallást csináltak belőle. (Sohasem fogom megengedni, hogy ez a mozgalom Oroszországban elterjedjen. — De felséged valósziniileg tudja, hogy ő fensége Erzsébet nagyhercegnő is csatlakozni óhajt- ehhez a mozgalomhoz. A cár eldobta cigarettáját, s bajához kapott. — Elhiszem róla. Képesnek tartom őt ilyesmire, Azt- mondják nékem, hogy levelezésben áll Anglia és (Amerika minden félbolondjával. Meg (fogom (hagyni Petrov tábornoknak, íhogy ,a rendőrség motozza meg a nagyhercegnő málháját, ha visszatér. De ha mégis komolyan megmarad a szándéka mellett, akkor megleckéztetem. Kolostorba fogom küldeni, ahol eltanulhat minden női jogot. A cár annyira föl volt indulva, ihogy nem mertem többé ezt a tárgyat feszegetni, irja a grófnő. Eltávoztam Oroszországból s Párisba érkeztem, hol egyszer csak azt olvasom, hogy Erzsébet nagyhercegnő, Szergiusz .nagyherceg özvegye, >a cárné nővére visszavonult egy Moszkva melletti kolostorba. Miért kedvelik a háziassszonyok annyira a „valódi" kassai FRANCK-ot? Csakis a finom, erőteljes és az aranysárga kávé miatt. Ép ugy a felül nem mult kiadósága is az, mely a legértékesebb kávépótlékká teszi. Védjegye a „kávédaráló". —— J ~ — legszebb és legmodernebb kivitelben pcil I /% Braun Viktornál m. | 1 I &H& F% | I H Szeged, Vár-utea 7. szám • ••• Ml • mk mm • Wk Teieton 11-77. ========================== A legkedvezőbb fizetési feltételek