Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-12 / 9. szám

10 DEEM AGYARORSZÁG 1913. január 12. gyar honvédtüzérség felügyelőjét, még pedig Kárász Ernő vezérőrnagy személyében. Kárász Ernő jelenleg a bécsi 19. ezred parancsnoka, igen népszerű és kiváló katona. — Nem antiszemita. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Becses Lapjának tegnapi számában a budapesti Az i?st-iből átvett közlemény jelent meg, amely szerint a „Szegedi Atlétikai Klub" alelnötkségéről azért mondottam volna le, mert a tagok többsége a zsidó hitvallása bástyái Holtzer Tivadar urat kívánja az elnöki székbe ültetni. Eltekintve attól, hogy az alelnökségről való lemondásomat már jóval régebben bejelentettem, amikor bástyái Holtzer Tivadar ur elnökké való megválasztásáról még szó sem volt, a megjelent bir ten din Bájának cáfolására kijelenteni., hogy bástyái Holtzer Tivadar ur személye ós az elnökségre való liivatottsága tekintetében a legőszintébb nagyrabecsüléssel viseltettem és sem ő, sem másnak személyében — bárminemű társadalmi érintkezés között — sohasem néztem, hogy az illető milyen vallású. Szíves soraim közlését köszönetein nyilvánítása mellett kérem. Kiváló tisztelettel Dr. Szeless József ügyvéd. — Hó! Most sablónosan ujjongani kellene, hogy lehullott az első hó, fehérbe öltöztek a szegedd utcák, csillogó, pihés szőnyeg fekszik a házak tetején, havas kalapok mozognak mindentfelé, hogy ránk köszöntött a patyolat-világ s hogy végre odafönn az angyalkák megrázták párnácskájukat. Mindez nagyon szép volt még akkor, amikor először kellett krónikát irni az első hóról. Akkor hálásak voltunk az angyalkák iránt, örültünk a féhó r ben úszó mindenségnek, örültünk a barátságos, téli estéknek és édes muzsika volt a cipők csikorgása a vastag hórétegben. De próbáljuk csak ujjongásra invitálni az embereket most! Nem hisznek már a szép fehér mesékben az első hóról. Az első hó ma kétségbeeséssel teliti meg a szivünket, haj, itt a zord, havas tél, még több szén kell majd, az árakat megint felsrófolják, a háziurak stájgerolni fognak, olcsó az ember, nincsen munka, sok a gyerek.... Istenem, mennyi panasz fakad föl az első hó láttára az emberek szívéiben! Szomorú, fekete világot élünk és a fehér hóban hiába keressük az illúziót, amely feledtetne, a gyerekek lyukas cipője jár a küado családapák fejében. A hó elolvad és belemegy a lyukas cipőbe. És ennek örüljünk? Vagy annak, hogy még többen maradnak munkanélkül és szaporodnak az éhezők? Az első hó ilyesféle gondolatokat ébreszt a ma emberében, aki nemcsak hogy örülni nem tud, de még a szomorkodásra sincs kedve. A gyerekek, igen a gyerekek örülnek már csak az első hónak. Hullott-hullott a fehér pihe a Kárászutcán és a gyerekek, jókedvű, piroskópü iskolás gyerekek egyszerre csak fölujjongtak, ragyogott a szemük a nagy világosságban s ennyit tudtak mondani: — Hó! . . . Egyetlen egy kis szó és beledobbant a szivük. A felnőttek is megindultak rajta, egyik másik ur és asszony megállt, mosolygott, azután közömbösen ós bágyadtan siettek tovább. Bizony, már csak a gyerekek ujjonganak, amikor egy kis fehérség kerül ebbe a fekete világba . . . — Jelentés a Somogyi könyvtárról és muzeumról. Tömörkény István, a Somogy könyvtár igazgatója jelentést adott ki a Somogyi-könyvtár és városi muzeum 1912. évi fejlődéséről. Közöljük az alábbi részleteket: A Somogyi-könyvtárban beosztott törzs anyag állománya az év végén 80,943 kötet, az évi gyarapodás 1396 kötet, amiből 563 kötet tagilletmény s adomány, a többi vétel és letét. Szolgálati idő tiz hónapon át minden köznapon délelőtt 10—l-ig, délután 4—7-ig, a nyári két hónapban délelőtt 10—12 óráig. Az olvasók összes száma 14,329, tavaly 13,218, az olvasott müvek száma 16,569, tavaly 15,790. Az olvasók átlagos napi száma 57.31, tavaly 59.28, itt a látszólagos apadás onnan ered, hogy az idén 22-vel több volt a szolgálati nap. Mazeum. Az összes osztályok nyitva voltak minden ünnepnap délelőtt 10—1 óráig. Vidékiek ugyanezen időben köznapokon is megtekinthették. A látogatók összes száma 22,550. Régiségtár. Kisebb vételek s adományok mellett a horvát Sziszekről kapott értékes római kori tárgyakat ajándékba. A rabéi bronzkori telepről bronzékszerekkel, az adai 'kelta temetőből agyagtárgyakkal gyarapodott. Két Röszkén lelt bronz karperecepet a rendőrség adományozott. A baksi sinnezőkről, ahonnan tavaly népvándorláskori leleteket kaptunk s amely hely a további kutatásra alkalmasnak látszik, lelőhelyek megállapitásával térkép készült, az esetleges ásatás segédeszközéül. Egyelőre azonban az ásatásokat még Csókán kell folytatni, mert az a telep még nincs egészen föltárva. A folyó évben két izben ásatott a csókái Kremenyányon Móra Ferenc könyvtáros. A régiségtár állománya (az érméket nem számítva ide) az év végén 12,858 őskori, 339 római, 3929 közép- és ujabbkori. Éremtár. Évi szaporodás 58 darab érem, amelynek a fele adomány. Állománya az év végén 183 arany, 4180 ezüst, 4451 egyéb érem, összesen 8814 darab. Néprajz. Gyűjtést végzett Szász Gyula szakdijnok Halason s a halasi tanyákon, mig Móra Ferenc könyvtáros Kiskunfélegyházán egy régi késesmühely teljes fölszerelését szerezte meg. Az évi szaporodás 209 darab tárgy, amelyből 12 darab adomány. Az egész anyag 5871 tárgy, amelyből hazai magyar vonatkozású 5468, hazai nemzetiségi 101, külföldi 2 darab. Képzőművészeti gyűjtemény. Évi gyarapodás 8 festmény és 1 szénrajz. Ebből 2 városi vétel, egy állami letét, egy a Dugonics-Társaság letétje, négy festmény s egy szénrajz özvegy Kun Józsefné urnő adománya, Kun József hagyatéka címén (Heller Ödön, Szőri József, Papp Gábor, Károlyi Lajos, Joachim Ferenc szegedi festők önarcképei). Állomány az év végén 312 tárgy, a melyből 21 szobor, 151 festmény, 29 rajz, 16 fénykép s 95 modern iparművészeti tárgy. — Asszony-parlament. Nagy buzgalommal dolgozik az a bizottság, amely ,a Nők Választójogi Világszövetségének VII. nemzetközi kongresszusát készíti. A kongresszus június közepén lesz Budapesten és abból a fölhívásból, melyet az előkészítő bizottság küldött szét az egész világiba, látható, hogy a magyar fővárosnak az idén nyáron rendkívül érdekes hölgy-látogatói lesznek. A fölhívás ugyanis, mely a kongresszuson való részvételre szólítja föl a müveit nemzetek hölgyközönségét, a többi közt a következő statisztikával szolgál: 1913. junius 15—20-ig a Nők Választójogi Világszövetsége VII. kongresszusát Magyarország fővárosában, Budapesten tartja. A Világszövetséghez csatlakozott Ausztria, Ausztrália, Belgium, Bulgária, Csehország, Kanada, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Norvégia, Magyarország, Izland, Olaszország, Hollandia, Portugália, Oroszország, Szerbia, Délafrika, Svédország, Svájc és az Egyasült-Államok. A mult közgyűlés óta csatlakozásukat a Világszövetséghez bejelentették: Lengyelország, Bománia, Galícia és Kina. Egyéni meghívások mentek szét és küldötteket várnak: Egyiptomiból, Burmából, Kínából, Japánországból és a Fülöp-szigetekről. A választójogi nőmozgalom történetében első eset, hogy keresztény, zsidó, mohamedán, buddhista és hindu asszonyok gyűlnek egybe. Mivel a szabályok értelmében minden, a szövetséghez csatlakozott ország tizenkét tagú hivatalos delegációt küldhet a kongreszszusra, számításba véve az egyéni küldötteket és az érdeklődőket is, nyáron a kongreszszus révén mozgalmas és érdekes napjai lesznek a magyar fővárosnak. — Eljegyzés. Szlusni József betűszedő eljegyezte Sári Erzsikét Szegeden. — A magyar ipar pártolása. A szegedi magyar iparpártoló szövetség központi taná1 esa Perjéssy László elnöklésével a tagok meleg érdeklődése mellett tartotta meg január havi ülését. Jelenvoltaik: özvegy Arany Ká- { Tolyné, Perjéssy Mihály dr., Nagy Zoltán, Kompoltd Ábrahám dr., Reichert Vilmos, Firbás Nándor, Üveges Lőrinc, Rózsa Károly főtitkár és Kengyel János jegyző. A főtitkár bejelenti, hogy az iparkamara dísztermében ünnepély keretében osztották ki a karácsonyi segélyt. Két kezdő iparos anyag- és gépbeszerzésre 300 koronát kapott; mig a magyar ipartermékek elárusitásában legtöbb érdemet szerzett két kereskedelmi alkalmazottat a szövetség 50—50 korona pénzbeli jutalommal tüntett ki. Tartalmas karácsonyi lapot adott ki az elnökség, amelyet 500 példányban hozott forgalomlba. Továbbá főtitkár indítványára elhatározta a központi tanács, hogy megkeresi a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot, miszerint a jövőben kiadandó, illetőleg uj kiadás alá kerülő népiskolai, közép- ós polgáriskolai, valamint kereskedő- és iparostanonciskolai olvasókönyvek csak ugy nyerhessenek approbálást, ha azokba a magyar iparpártolás ügyét szolgáló olvasmányok is beillesztetnek. Hasonló szellemű felterjesztés céljából megkeresi szövetségünk a társegyesül eteket, valamint az oktatásügyet szolgáló lapokban is ezirányu lelkes felhívást tesz közzé. Végül a központi tanács a közgyűlés idejének és előkészítésének ügyével is foglalkozott. — Öngyilkosok éjzz&kája, Az elmúlt éjjel két öngyilkosság történt Szegeden. Natári Sándor husz éves muzsikuscigány a lakásán konyhakéssel mellébe szúrt. Súlyos sérülésével beszállították a közikórházba. Tettének oka életuntság. A másik öngyilkos Martonosi Antal felsőtanyai legény, aki ősz 'óta a szegedi honvédhuszároknál szolgált. Pénteken hazaszökött az ezredétől és éjszaka, (szolgálati forgópisztolyával, fejbelőtte magát és nyomban meghalt. A hadbiróság megindította a vizsgálatot. — Hohenlohe herceg, az uj magyar földes ur. Árpád után, Hohenlohe Keresztély herceg, Vilmos császár kitűnő üzleti szimattal bíró rokona akarja másodszor meghódítani Magyarországot. Neon pajzszsal, nem karddal, hanem pénzzel. Ez az előkelő német herceg már megvásárolta a Tátra jó részét s most a kövér, fekiete termőföldekre vetette magát. Az esztergomi főkáptalan a mult évben eladta hatezer holdas somogyszobi biTtokát.: vételár: hét millió korona, vevő: Hohenlohe Keresztély herceg. — Paty du Clam alezredes. Még ismerősnek hangzik ez a név, melyet tizenöt esztendővel ezelőtt hónapokig minden nap olvashattunk az egész civilizált világ valamennyi újságjában. A Dreyfus-pőt hullámai magasra csaptak akkoriban; Zola cikkeinek nyomában 1897. őszén újra napirendre került Dreyfus kapitány árulásának vagy ártatlan szenvedésének kérdése és 1898. elején, január végén kezdődött a nagy pör, melynek végét izgalommal várta az egész művelt világ. Picquard ezredes, Labori, a védő, már akkor bebizonyította, hogy a „nagy vezérkar", mely Dreyfust deportációra ítéltette, a nagyszabású hamisításoknak egész sorát követte el, de az ujabb sújtó ítélet Dreyfus ellen csak 1898. őszén, Rennes-ben hangzott el. A nagy pörnek legnagyobb eseménye a párisi semmitőszék előtt 1898. január-februárban lefolyt tárgyalás volt: itt derült ki a francia hadsereg legfőbb vezérletének hihetetlen korrumpáltsága, a bajtársak ellen való kémkedés, számos okirathamisitása és más büntette. A vezérkari intrikák vak eszköze gyanánt Paty du Clam őrnagy szerepelt, aki rövid ideig megmaradt ugyan a hadseregben, sőt alezredessé is előlépett, de azután ki kellett lépnie a katonaságtól. Tizenöt év óta nem szerepelt Paty du Clam az újságokban, —egész máig. Ma azután a következő távirat érkezett Párisból: Parlamenti körökben ma nagy feltűnést keltett Paty du Clam alezredesnek, aki tudvalevően a Dreyfus-ügyiben nagy szerepet játszott, reaktiválása, Tegnap este ez ügyiben kommüniké jelent meg, kifejtvén, hogy az Agadir-ügy idején Messimy akkori hadügyminiszter elviben 'késznek