Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-12 / 9. szám

1913. január 12. DELM AGY ARORSZÁG II nyilatkozott Paty reaktiválására, ha Paty visszavonja azt a vádat, melyet nyugalom­ba helyezése alkalmával tett az államta­nács ellen, hamisítás miatt. Paty du Clam alezredes most önszántából teljesíttet e ezt a föltételt. Messimy ezzel szemben kijelenti, hogy megígérte ugyan a háború esetére Paty du Clam reaktiválását, de utólag sem célszerűnek, sem politikailag okosnak nem tartotta Paty reaktiválását. Tehát Paty du Clam még él. Labori, a hős védő, akibe Rennesben bele is lőttek, már meghalt; hét-nyolc éve porlad már Zola is. Dreyfas, az Ördög-sziget foglya is egé­szen csöndes ember. De Paty du Clam ujra 'sorompóba Jép. Most már talán várhatjuk még a famózus Esterházy kapitányt, a „fe­kete fátyolos hölgyet" s a nagy pörnek többi alakjait is. A feledés sírjából életre kelnek is­mét . . . — A gyulafehérvári gyilkosság. Kétnapi bőjtölés után Bozor György most már vég­leg beismerte, liogy ő gyilkolta meg az apját és édesanyját, mire a váldtanáos elrendelte ellene a vizsgálati fogságot. Rozor ma azt a kívánságát fejezte ki a vizsgálóbíró előtt, hogy helyezze szabadlábra, inert a csendőr­őrmester megigérte neki, hogy beismerése esetén, szabadon engedik. A vizsgálóbíró ter­mészetesen elutasította a kérelmet. Az elve­temült ember egykedvűen fogadta a hatá­rozatot, kezd belenyugodni a sorsába s most már jóízűen fogyasztja a rabkosztot, — Egy érdekes ember halála. Buda­pesten tegnap éjjel szívszélhűdés következté­ben váratlanul elhunyt Maximovits Miklós nyugalmazott zombori városi aljegyző 30 éves korában. Maximovits körülbelül tiz év­vel ezelőtt ment fel Zomíborhól a fővárosiba és a belvárosban telepedett Le egyik régi hotel­ben, mely arról nevezetes, hogy leginkább átfutó vendégei vannak. Ö volt tiz óv óta az egyetlen állandó lakó ebben a hotelben s mellékesen abban állott a nevezetessége, hogy bár meglehetősen nagy vagyonnal hírt, egy öltözet ruhán kívül sohasem tartott többet magának. Azt azután hordozta éveken át mindaddig, amig cipő, kalap, kabát le nem szakadt róla. Külsejével nem sóikat törődött s bár a 39 évet alig haladta meg, legalább is ötven évesnek látszott. Negyedmillió körü­li vagyonát pár évvel ezelőtt 6000 korona év­járadék ellenéiben átadta egyik bácskai roko­nának s azóta még kevesebbet törődött a vi­lággal. Pedig igen nagy műveltségű ember volt, kinek abban állott a speciálitása, hogy az összes operákat és klasszikus zenemüveket emlékezetből tudta. Megtörtént nem egyszer, hogy tizennyolc óráig egyfolytában ült a zongora mellett, az Operában pedig egyetlen előadást nem mulasztott el. A zene volt egyet len szenvedélye s nem egy izben kellemetlen ségei is voltak, almig az Operában nem épen eomme il faiut ruházkodásával habitüének elismertette magát. — Adorján Andor és Kéri Pál előadása Már is 'megállapítható, hogy a közönség ál­talános érdeklődése előzi meg Adorján An­dor és Kéri Pál előadását, amelyet január 19-ikén este háromnegyed kilenc órakor tar­tanak a Tisza-szálló nagytermében. Mind­ketten a Balkánon tett tapasztalataikról fog­nak beszámolni. Adorján Andor, aki a há ború alatt sokáig tartózkodott Szófiában Szófiától Lüleburgászig, Vér Pál pedig, aki Belgrádba küldött ki Az Est, Belgrádtól Kirkkilisszéig cím alatt mondja el meg nem irt, de nagyérdekességü élményeit. Ez a két kiváló magyar újságíró és iró, mint haditu­dósítók is elsőrangúan megállották a helyü­ket a világ legkiválóbb és legelismertebb haditudósítói között. Éppen ezért szegedi szereplésük már most széleskörű érdeklődést váltott ki a közönség köréből és a Szegedi Kereskedők Egyesületének agilitását dicséri, hogy a vidéki városok között Adorján és Kéri Szegedet is fölkeresik. - Én vagyok az államügyész! Az a Lange Róbert, nevű tolvaj, aki Berlinben a legfrisebb köpeniikiádát elkövette, annyira mindenesetre megérdemli a kacagok tapsait, mint ennek a műfajnak a megteremtője: Voigt cipész ur. Ez a Lange á Moabit-fog­házban vizsgálati fogságban volt most. ós többedmagával a vizsgálóbíró elé vezették. Egyszerre csak kissé hátra maradva, odalé­pett egy hivatalnokihoz és Köriig államügyész •ként bemutatkozva, kijelentette, hogy a fő­ügyész megbízásából jött, vizsgálatot kell tartania a gyakori szökések miatt. A hivatal­nok éppen a főfelügyelő volt, aki a kívánsá­gára átkísérte az uj fogházépületébe. Az ál­lamügyész ur, ki még azt is kijelentette, liogy a vizsgálatot a legnagyobb titokban kell tartani, útközben eltévedt, amivel majd elárulta magát. De aztán ment minden, mint a karikacsapás. A tolvaj belépett az ügyész szobájába, iratokat vetít ki a szekrényből, const utálta, hogy hibákat halált, amiket a 'ügyészszel meg kell beszélnie. És a felügye­lt kiküldte valami ürügy gyei. Ezek után fölvette az ügyész télikabátját, cilinderét, nyugodtan távozott, elment reggelizni, telefo­non a büntető törvényszékkel tudatta, hogy a fogházban minden rendben van. Langerro (ő rá) semmit sem bizonyíthattak rá, tehát szabadon bocsátották. Üdvözli az összes hiva­aluokokat, az ügyészségnek pedig megírta, rogy ártatlan, de nem hittek neki, hát kény­telen volt magát szabadlábra helyezni. Ez igy szépen sikerült. De Lange hazament a feleségéhez, s a rendőrség ott elcsípte, ami­kor éppen női r.uháha akart átöltözni, hogy megszökjék. Lange nevetett és visszament a fogságba. — Bombák a Szávában. Szerajevóböl jelentik: A boszniai Brcskoban tegnap titok­zatos leletre bukantak a halászok. Hálójuk­kal egy faládát fogtak ki, melyben tizenhat kézi bomba volt. A veszedelmes ládát beszol­gáltatták a csendőrségnek, mely nyomban meginditotta. a vizsgálatot. Megállapították, hogy a bombákkal telt ládát valószínűleg szerb bandák hozták a határra, hogy Bosz niába csempésszék. Útközben egy katonai vagy csenidőrjárőrrel találkozhattak a csem­pészek s ijedtükben dobhatták a folyóba ve­szedelmes terhüket. Egy bokréta története. Székesfehérváron nem beszélnek most másról, mint Kovács Li linek, az ott működő színtársulat primadon­nájának kalandjáról. A primadonna ugyanis félreértés folytán gyönyörű virágbokrétát kapott a budapesti hadtest parancsnokától, mert állva hallgatta végig a GotterhaUet. A hadtestparancsnok bokrétájának a törté­nete ez: Trstyanszky Károly altábornagy, a bu­dapesti 4. hadtest parancsnoka pénteken reg­gel Székesfehérvárra érkezett és szemlét tar­tott a közös hadseregbeli csapatokon. Az uj hadtestparancsnokot, aki most elsőiaben je­lent meg Székesfehérvár ott, a helyőrség tisz­tikara a szokottnál is nagyobb ünnepléssel fogadta. Délben a Magyar Király' szálló nagy étkező-termében lakoma volt tiszteleté­re. A lakoma, nyilván a hadtestparancsnok egyenes kívánságára, nem külön teremben folyt le, hanem a közönség számára is szol­gáló étteremben, téliát ott több polgári em­ber, igy köztük a székesfehérvári színtársu­lat töbíb tágja is jelen volt. Az ebéd tartama alatt a honvédzenekar hangversenyezett. Mi­kor Trstyanszky hadtestparancsnok az étkező terembe lépett a honvédzenehar rázendített a Gotterhaltéra, mire a teremben levő mint­egy ötven-hatvan törzstiszt felállt s állva maradt mindaddig, mig a zene el nem hall­gatott. A szokatlan jelenetnél lépett he ép­pen Kovács Lili, a társulat primadonnája né­hány kollégája társaságában s mivel hamar­jában helyet nem talált, kénytelen volt egy darabig állva maradni. Ez föltűnt a hadtest­parancsnoknak, bár a polgári közönség a primadonna állvamaradását éppen nem te­kintette tüntetésnek. A hadtestparancsnok, ugy látszik, ezt mégis félre érthette, mert mindjárt ott a környezetnek dicsérően szólt a primadonna „figyelméről". A mikor meg tudta, hogy a hölgy kicsoda, odakérette ma­gához az egyik szolgálattevő huszárfőhadna­gyot s megbízta, hogy Kovács Lili szániára készíttessen virágbokrétát s az ő nevében ad­ja át neki. A hadtestparancsnok intézkedésé­ről csak kevesen tudtak, legkevésbbé tudott róla a primadonna, aki még az ebéd befeje­zése előtt eltávozott. A mikor az ebédnek vé­ge volt, a huszárfőhadnagy az utasításihoz lii­ven megrendelt egy gyönyörű virágbokrétái, azután bérkocsiba ült és elhajtatott a prima­donna lakására, de neon találta otthon. A la­kásról a tiszt a színházihoz hajtatott, de ott sem találta. Itt megtudta, hogy a primadon­na édesanyjával együtt az Árpád-fürdőbe ment. A főhadnagy annak rendje és módja szerint bejelentette magát ,a primadonnánál azzal, hogy a hadtestparancsnoknak egy sür­gős megbízását kell átadnia. A prímadonna a legnagyobb -meglepetéssel értesült a dolog­ról, sietve felöltözködött, azután édesanyjá­val együtt fogadta a főhadnagyot, aki feszes tartással, néhány üdvözlő szó kíséretében át­nyújtotta neki a hadtestparancsnok névje­gyével ellátott bokrétát. A primadonna -mit tehetett egyebet, elfogadta. A főhadnagy tisztelgett és eltávozott. Kevéssel utóbb a hadtestparancsnok elutazott a városból. — Egy krajcár miatt. Szombaton dél­előtt -egy tizenöt éves fiút életveszélyes sé­rüléssel szállítottak be a szegedi közkórházba. Á sérülést egyik játszótársa okozta, aki éles pengéjű bicskáját beledöfte a fin alsótestébe. Felsőtanyán történt az eset, a gajgonyai is­kolában. Nyolc órakor!, a tanítás megkez­dése előtt Badényi András tizenhárom éves tanuló odaszólt a tizenöt éves Szőke József­nek: — Jóska, té gyüssz ám neköm valami­vel, tudod-é? — Tudom hát! Égy ka'cárt adtá' lcöcsön. — Hát ha tudod, add is roög! — Ráérök. — De uem érsz ám rá, mert! . . . A fiu ütésre emelte a kezét, Szőke bátran elébe állt: — Na üs mög! Itt vagyok! Badényi erre oldalbabökte a pajtását. — Mikő neköd, ugye! Az anyád.... — mondta Szőke és ökölbe szorította a kezét. Badényi hirtelen előrántotta a bicskáját és teljes erejével beledöfte a pajtása első tes­tébe. A szúrás nyomán kiserkedt a vér, a fiu összeesett. A többi tanuló szótlanul nézte a jelenetet. A tanító nyomban értesítette az esetről a felsőtanyai rendőrséget, A rendőr­ség a megsebesült fi-ut beszállittatta a köz­kórháza, a támadóját pedig behozták a vá­rosházára, ahol egyelőre elhelyezték a rend­őrség ezuterónjében. — Gyanús orosz emberek. Aradról je­lentik: Az áriad-megyei Pécska község csend­őrei három lerongyolódott alakot fogott el, akik oroszul beszélnek. Igazoló irást nem ta­láltak náluk. Oroszországi illetőségüeknek mondják magukat. Egyelőre fogva tartják őket, — Mozihirek.Vasárnapra mind a három mozgófényképszinház szenzációs műsort állí­tott össze. Az Urániában csodálatosan szép a AordisA'-sláger, melyben a világ legjobb rno­ziszinészei játszanak. Waldemar Psilander, Clara Wieth és Ferdinánd Bohn. A Fass-ban idegizgató nihilista dráma a sláger. Az Ap­polóban francia társadalmi drámát vetíte­nek. A démon a címe a kitűnő drámának. Szerepelnek benne a-paebok, apacsnők, kakot­tok, kalandorok, kalandornők és az előkelő párisiak. — Csukamájolaj helyett sok mindent hoznak javaslatba, -de tudnia kell mindenki­nek, hogy a Csukamáj olajat semmi sem pó­tolhatja, mert mitsern emészt a gyönge gyer­mek gyomra a tápanyagok közül könnyeb­ben, mint a csuka-máj olajat. E könnyű emészthetőségben rejlik a titka a tápérték­nek, ezért tehát nem mást, mint tiszta Ouka­májolajat adjunk a gyermeknek, mely célra

Next

/
Oldalképek
Tartalom