Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-10 / 7. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁQ 1913. január 10. (Bámffy és Gerliczy.) Tévesen hivatkozik Gerliczy Ferenc báró ttr Bánffy Dezső esetére, aiki szerinte a. városi alkotásoknál szintén niem vétetett igénybe. Tévedése abban áll! először, hogy Bámffy Dezső megválasztatása után mindjárt jelezte azt, hogy igénybevételét nem kívánja, mert „pártállásánál fogva többet árthatna, mint használhatna a városnak"; hogy tehát nagyobb mértékben nieím vettük igénybe;, az. egyenesen az ő kívánságára történt; ennek dacára a várost érdeklő nagy kérdéseiknél, jelesül az egyetem, a biuűapest—szegedi csatorna .kérdésénél bizony igénybe vettük fenti kijelentése dacára is közreműködését; mert a felelősséget azért, 'hogy a város e nagy kérdéseinél a Bámffy Dezső személyébem rejlő erőit ki ne használják, .el nem vállalhattuk. Hét évig voltam én is Szeged város első kerületének országgyűlési képviselője. A város érdekeinek elomozdiitásábain azon éljárást követtem, bogy .először bizonyos intézményiek idetelepítése dolgában a ikooJmányíhatóságnál élesztettem érdékllődlóst. ós hajlandóságot, aziután irtaim le a városi hatóságnak, — gyakran a •fölírat szövegét is elkészítvén — hogy irjon föl ebben és ebben az ügyben, a talaj elő van készítve. Emellett mánden vasárnap .fölmenteim a városházánál, a veaéjtőflílkeT .megbeszélni a váiios ügyét-baját, kijártam a külterületre 'is, tudomást venni a, nép IdivánsálgáraJkóL Tóth domást venni a nép kívánságairól. Tóth Mihály főmérnök, Fajiba Jántos ifőis^ámve)vő, Várhelyi József, Nagypál Kilát, László Kálmán, Vadász Lajos és Pap Pista — még élnék az akkoriak közül —• tanúi voTttiák ez eljáráisominalk. E métiqdluis íszerínti ij'elli'4ntté•keny számú uj intézményt, vagy intézmények segélyezését szorítottam ki Szegeidnek. Számukat meg sem mondom, mert a báró ur — cikkémlek temoi'jából ítélve — dicsekvésnek deklarálná. Én e metódust követtem, de a hatóság eljárását sálra le nem (k®,tizáltam. Ajánlom melegen ezen cselekvési irányelvet a báró ur szíves megfontolásába. Tőlem, mint idősebbtől, e jóindulata tanácsot elfogadhatja. (Beszámolót!) Azt álllitja Gerliczy Ferenc báró ur, hogy ő nem hozakodik elő minduntalan a nyilvánosság elé munkásságának eredményével, a mivel bizonyára azt kiVánja kijelenteni, hogy én azzal sajtá személyemet illetőleg minduntalan előhozakodom. Hát ez is tévedés. Más az én pozícióm, más az övé. Nekem újesztendőkor kell összefoglalnom az elmúlt év eredményeit azért, hogy a közönség azt öszszefoglalva és egy kötegben láthassa és méltathassa; őneki, mint képviselőnek, a beszámolóbeszéd fog alkalmat nyújtani arra, hogy saját munkásságának eredményeit feltüntethesse és én leszek az első, aki az eredmények elősorolása után tapsolni fog a város képviselőjének. Fönnen hangoztatja a képviselő ur, hogy •minő erős joga van neki a városi közállapotokat kritizálni és neheztel azért, hogy én ezen jogát kétségbe vontam. Hát itt megint téved a képviselő ur; én az ő legális jogát kétségbe nem voltam; törvényes joga van a kritikához szabad országban mindenkinek, akár adófizető, akár nem, akár képviselő, akár nem, akár szereti a várost, akár nem; de föntartom azon állításomat, hogy magasabb erkölcsi szempontból nincs jogosultsága a kritikához annak, aki a várostfejlesztő alkotások létrehozatalában részt nem vesz, a minthogy nem kritizálta azokat Bánffy Dezső sem, nem kritizálja Kelemen Béla sem, nem kritizálja Reök Iván sem s nem kritizálták és nem kritizálják különösen olyan szellemben, mint azt a báró ur tette. Abban is téved a képviselő ur, hogy én meg vagyok elégedve munkálkodásom eredményével. Hogy ha újévi beszédemet elolvasta volna, akkor abból kivehetné, thogy megelégedve azzal nem vagyok, a nálam megjelent hivatalnok-társaimat biztattam arra, hogv ne legyenek megelégedve mult évi működésünk eredményével, mert hisz ily megelégedettség: a további munkakedv lelohadását jelentené, amelynek a stagnáció a következménye. Én csupán annyit mondottam, hivatkozva egyenkint fölsorolt s mint látszik a báró ur által eddig nem ismert alkotásokra, hogy „mult évi működésünk nem volt eredménytelen" és a fölsorolt alkotások ugy hiszem ezen állításomat teljesen igazolták. (Szegd jövője.) Azt is állítja a képviselő u-r, hogy ha ő és a város polgársága nilnésen tájékozva a város közállapotairól, az a polgármester hibája. Háít ez ,is tiévieldiés. Én miniden újévkor rövid, tömör képét adom a végzett munkának s .a város fejlődésének, de egész éven keresztül működük és talán sehol oly kiváló érdeklődéssel nem foglalkozik a város ügyeivel, mint Szegeden a napi sajtó, úgyannyira, liogy ie közlleíményelkből a város közviszonyait- s annak aspirációit mindenki megértheti, aki azt megérteni akarja. Jelzi a báró ur, hogy tiz év alatt az újévi beszámolókon mi minden lett. igérve. Ez is horribilis tévedés, Uigy látom, a báró ur sem az idei, secm az azelőtti beszámolóiamat nem olvasta s eziirányban rosszul informálták, Sem az idiei, sem az azelőtti beszámolóimban meim ígérteim semmit, hanem igenis köteliesiségszei'ülein megtettem és mlsgteszem azt, hogy .az elmúlt óv muinkaeredményéneik megállapítása után kitűztem a jövő munkásság föladatait, ez pedig nem ígéret, hanem e munkásság irányítása, ami szoros hivatali kötelességem. Megnyugtat az, hogy az irányításokban foglalt intézmények nagy része meg is valósult, tehát az irányítás még Ígéretnek sem lett volna léha. Nagy tévedés az is, hogy én aa élért eredmények érdemét .egyedül magamnak tuJnjdonitoim. A báró ur újévi beszédem e részét ismét nem olvasta el, mert ha elolvasta volna, akkor láthatná, —- hisz fehér papíron fekete betűikkel van kinyomva. — liogy ón mindig -többes számban — fölépiteitüjk, megalkottuk, tető alá hoztuk stb. — beszéltem, tehát megosztom az elért eredmények érdemét niuiíík atáitisaimmjall, akik törekvéseimben hűségesen támogattak. Azt álllitja a báró ur, liogy hiisz a város bizonyos idő alatt .magától is halad, a házak épülnek, a kövezés terjed, az ide való intézményeikét a kormány ide teszi stb. Az -istenre kérem a báró urat, lia igazán oly nagyon szereti Szegedet, vesse kii fejéből ezt az aksziómat s ne igyekezzék azit belevinni e város hivatalnoki karának s lakosságának közszellemébe, mert annak a .közszellemben való meggyö'berezós© a város haladását egyszerűen megakasztaná s fejlődésére föltétlenül végzetes volna. Ez annyit jelentene, hogy tegyük össze szépen kezünket s a jámbor müzülmán faitalizmusával várjuk a. sült galambnak szánlkba repülését. A jámbor inüzüknán is megjárta ez életfilozófiájával: ez vezette hazáját a, lüMmrgászi, kirkMllisszeá és a csataldasai katasztrófákhoz. Ne biztassuk Szeged népét az élet és haladás ily föl fogásárai, mert Szeged város mai építkezési rendszere mellett talán egy második árvizkatasztrófa nem tennie a város haladása ügyében oly rombolást, mint ha a mai viszonyok között e fölfogás a város magisztrátusában s népében meggyökereznék. (A főispán-kérdés.) Téved a báró ur abban is, — amiit különben kereken vlsszautasitok — bogy én a sorok között rágalmaztam. A kinevezendő főispánról ellenkezőleg már élőre föltételeztem, hogy a jogtalan magánigányek ellenéber a közvagyon védelmében hűséges munkatársam lesz. Ez tehát nem rágalom. Hogy peldig az utóbbi időiben a közvagyonnal szemben óninden oldalról valósággal fölburjánzott igényekkel szemben azt imiegálllapitani, amennyiben ás míily m|ójjfékben esik- akar egyik akár másik igény a .magán- vagy közérdiek szférájába, nemcsak jogom van, hanem poziciómiliól folyó legszorosabb hivatali kötelességem, azt bizonyára a báró ur sem fogja tagadásba venni, mert hisz e megkülönböztetés elhanyagolása nemcsak a város elleni hűtlenség, hanem egyenesen a leasulyrtsahh hivatali mulasztás volna. Tehát, ez sem rágalom, hanem kötelességteljesités. A főispán kérdést, illetőleg azon véleményben vagyok, hogy az törvényhatósági városokban, amelyek nemcsak adminisztratív keretek, mint a megyék, hanem gazdálkodó alanyok is, fölösleges. Nem egyedül állok ezen véleményemmel, hanoin sokadmagammal. A városokban oly intelligencia tehát az önkormányzatra megérett elem — összpontosul, a sajtó oly éber, a. törvényhatósági bizottság közgyűlései oly gyakoraik, a kormány va.gyanfölügyeleti joga törvényileg annyira kidomborított, liogy az ellenőrzés igy is éléig hatályos. Ez az én véleményem. Hogy a kormány főispánt nevez-n ki vagy nem, ez nem az én fölfogásomtól függ, hanem egyenesein a kormány dolga. Ha e kinevezés megtörténik s különösen ha a ikinevezett.arra való is lesz, én mint az államkormány legális sziervét, készséggel fogom őt üdvözölni is s a város érdiekében kifejtendő munkásságában támogatni is. Végiül azt állitja a báró ur, hogy a Szeged városért váló küzdelemben csak az öszszes tényezők egyirányú működése, egymást megértő, megbecsülő önzetlen munkássága vezethet sikerre. Jól van; ezt a tételt teljes mértékben elfogadom. Csakhogy ennek érvén yasülésióne közös alap szükséges. Mihelyt a báró ur megbecsüli munkásságunkat s reá áll arra, hogy a városnak hozzon is, azon nal megvan a közös alap az együttműködésre. Én erre az alapra bármely pillanatban legnagyobb örömmel szívesen ráállok. Ezek utain bizonyára be fogja látni Sze ged város első kerületének országos iktépviselőj.e, hogy ujabb cikkének alapjai som helyállóik s annak minden egyies passzusa téves információn alapul, be fogja látni azon kéréseim jogosságát, hogy személyesen győződjék mieg |0zut]án mogirhndió lliirlapj oilkkiei a'laptételeiiinek igazságáról s ugy hiszem, be fogja látni azt. is, liogy sem az egész vitát provokáló karácsonyi cikke, sem újévi beszédemre adott válasza sem a város ügyeit nem mozdította elő, sem — a béke ümnopeiben — a vámos polgárainak békéjét nem öregbítette. Újból kijelentem, hogy a fönt jelzett alapon az egyetértő közös ni unkára mindig kész vagyok, ezt a báró úrtól kérem is, várom is. Elnézést kérek t. polgártársaimtól azért, liogy ez ügygyei oly hosszasan foglalkoztam, de szolgáljon mentségemül először az, hogy a vitát nem én kezdettem, másodszor az, hogy nekem egy munkában eltöltött élet egész tartalmát kellett megvédelmeznem. Défmaggaro rszág politikai napilapra 1913. január 1-től uj előfizetést nyitunk. A DÉLMAGYARORSZÁG Szeged és a délvidék legelterjedtebb és leggazdagabb tartalommal megjelenő reggeli politikai napilapja. Nagy elterjedtsége közleményeinek a legteljesebb nyilvánosságot biztosítja, aminek különösen a hirdetők szempontjából van nagy jelentősége, A DÉLMAGYARORSZÁG előfizetési ára Szegeden vidéken egész évre 24•— 28•— K félévre 12— 14 „ negyedévre — 7— „ egy hónapra 2•— . 2-40 „ Kérjük tisztelt előfizetőinket hogy lakhelyváltozás esetén uj címüket velünk közölni szíveskedjenek. Mutatványszámot egy hétig díjtalanul küld a KIADÓHIVATAL mmmmmmmmmmmmmmmmm