Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-10 / 7. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁQ 1913. január 10. (Bámffy és Gerliczy.) Tévesen hivatkozik Gerliczy Ferenc báró ttr Bánffy Dezső esetére, aiki szerinte a. városi alkotásoknál szintén niem vétetett igénybe. Tévedése abban áll! először, hogy Bámffy De­zső megválasztatása után mindjárt jelezte azt, hogy igénybevételét nem kívánja, mert „pártállásánál fogva többet árthatna, mint használhatna a városnak"; hogy tehát na­gyobb mértékben nieím vettük igénybe;, az. egyenesen az ő kívánságára történt; ennek dacára a várost érdeklő nagy kérdéseiknél, jelesül az egyetem, a biuűapest—szegedi csa­torna .kérdésénél bizony igénybe vettük fen­ti kijelentése dacára is közreműködését; mert a felelősséget azért, 'hogy a város e nagy kérdéseinél a Bámffy Dezső személyé­bem rejlő erőit ki ne használják, .el nem vál­lalhattuk. Hét évig voltam én is Szeged város el­ső kerületének országgyűlési képviselője. A város érdekeinek elomozdiitásábain azon él­járást követtem, bogy .először bizonyos in­tézményiek idetelepítése dolgában a ikooJ­mányíhatóságnál élesztettem érdékllődlóst. ós hajlandóságot, aziután irtaim le a városi ha­tóságnak, — gyakran a •fölírat szövegét is elkészítvén — hogy irjon föl ebben és ebben az ügyben, a talaj elő van készítve. Emel­lett mánden vasárnap .fölmenteim a város­házánál, a veaéjtőflílkeT .megbeszélni a váiios ügyét-baját, kijártam a külterületre 'is, tu­domást venni a, nép IdivánsálgáraJkóL Tóth domást venni a nép kívánságairól. Tóth Mihály főmérnök, Fajiba Jántos ifőis^ámve)­vő, Várhelyi József, Nagypál Kilát, László Kálmán, Vadász Lajos és Pap Pista — még élnék az akkoriak közül —• tanúi voTttiák ez eljáráisominalk. E métiqdluis íszerínti ij'elli'4ntté­•keny számú uj intézményt, vagy intézmé­nyek segélyezését szorítottam ki Szegeidnek. Számukat meg sem mondom, mert a báró ur — cikkémlek temoi'jából ítélve — dicsek­vésnek deklarálná. Én e metódust követtem, de a hatóság eljárását sálra le nem (k®,ti­záltam. Ajánlom melegen ezen cselekvési irányelvet a báró ur szíves megfontolásába. Tőlem, mint idősebbtől, e jóindulata taná­csot elfogadhatja. (Beszámolót!) Azt álllitja Gerliczy Ferenc báró ur, hogy ő nem hozakodik elő minduntalan a nyilvá­nosság elé munkásságának eredményével, a mivel bizonyára azt kiVánja kijelenteni, hogy én azzal sajtá személyemet illetőleg mind­untalan előhozakodom. Hát ez is tévedés. Más az én pozícióm, más az övé. Nekem új­esztendőkor kell összefoglalnom az elmúlt év eredményeit azért, hogy a közönség azt ösz­szefoglalva és egy kötegben láthassa és mél­tathassa; őneki, mint képviselőnek, a beszá­molóbeszéd fog alkalmat nyújtani arra, hogy saját munkásságának eredményeit feltüntet­hesse és én leszek az első, aki az eredmények elősorolása után tapsolni fog a város képvi­selőjének. Fönnen hangoztatja a képviselő ur, hogy •minő erős joga van neki a városi közállapo­tokat kritizálni és neheztel azért, hogy én ezen jogát kétségbe vontam. Hát itt megint téved a képviselő ur; én az ő legális jogát kétségbe nem voltam; törvényes joga van a kritikához szabad országban mindenkinek, akár adófizető, akár nem, akár képviselő, akár nem, akár szereti a várost, akár nem; de föntartom azon állításomat, hogy maga­sabb erkölcsi szempontból nincs jogosultsá­ga a kritikához annak, aki a várostfejlesztő alkotások létrehozatalában részt nem vesz, a minthogy nem kritizálta azokat Bánffy De­zső sem, nem kritizálja Kelemen Béla sem, nem kritizálja Reök Iván sem s nem kriti­zálták és nem kritizálják különösen olyan szellemben, mint azt a báró ur tette. Abban is téved a képviselő ur, hogy én meg vagyok elégedve munkálkodásom ered­ményével. Hogy ha újévi beszédemet elol­vasta volna, akkor abból kivehetné, thogy megelégedve azzal nem vagyok, a nálam megjelent hivatalnok-társaimat biztattam ar­ra, hogv ne legyenek megelégedve mult évi működésünk eredményével, mert hisz ily megelégedettség: a további munkakedv lelo­hadását jelentené, amelynek a stagnáció a következménye. Én csupán annyit mondot­tam, hivatkozva egyenkint fölsorolt s mint látszik a báró ur által eddig nem ismert al­kotásokra, hogy „mult évi működésünk nem volt eredménytelen" és a fölsorolt alkotások ugy hiszem ezen állításomat teljesen iga­zolták. (Szegd jövője.) Azt is állítja a képviselő u-r, hogy ha ő és a város polgársága nilnésen tájékozva a város közállapotairól, az a polgármester hibája. Háít ez ,is tiévieldiés. Én miniden újév­kor rövid, tömör képét adom a végzett mun­kának s .a város fejlődésének, de egész éven keresztül működük és talán sehol oly kiváló érdeklődéssel nem foglalkozik a város ügyei­vel, mint Szegeden a napi sajtó, úgyannyi­ra, liogy ie közlleíményelkből a város közvi­szonyait- s annak aspirációit mindenki meg­értheti, aki azt megérteni akarja. Jelzi a báró ur, hogy tiz év alatt az újévi beszámolókon mi minden lett. igérve. Ez is horribilis tévedés, Uigy látom, a báró ur sem az idei, secm az azelőtti beszámolóiamat nem olvasta s eziirányban rosszul informál­ták, Sem az idiei, sem az azelőtti beszámo­lóimban meim ígérteim semmit, hanem igen­is köteliesiségszei'ülein megtettem és mlsgte­szem azt, hogy .az elmúlt óv muinkaeredmé­nyéneik megállapítása után kitűztem a jövő munkásság föladatait, ez pedig nem ígéret, hanem e munkásság irányítása, ami szoros hivatali kötelességem. Megnyugtat az, hogy az irányításokban foglalt intézmények nagy része meg is valósult, tehát az irányítás még Ígéretnek sem lett volna léha. Nagy tévedés az is, hogy én aa élért eredmények érdemét .egyedül magamnak tu­Jnjdonitoim. A báró ur újévi beszédem e ré­szét ismét nem olvasta el, mert ha elolvasta volna, akkor láthatná, —- hisz fehér papíron fekete betűikkel van kinyomva. — liogy ón mindig -többes számban — fölépiteitüjk, meg­alkottuk, tető alá hoztuk stb. — beszéltem, tehát megosztom az elért eredmények érde­mét niuiíík atáitisaimmjall, akik törekvéseim­ben hűségesen támogattak. Azt álllitja a báró ur, liogy hiisz a város bizonyos idő alatt .magától is halad, a házak épülnek, a kövezés terjed, az ide való intéz­ményeikét a kormány ide teszi stb. Az -isten­re kérem a báró urat, lia igazán oly nagyon szereti Szegedet, vesse kii fejéből ezt az ak­sziómat s ne igyekezzék azit belevinni e vá­ros hivatalnoki karának s lakosságának közszellemébe, mert annak a .közszellemben való meggyö'berezós© a város haladását egy­szerűen megakasztaná s fejlődésére föltétle­nül végzetes volna. Ez annyit jelentene, hogy tegyük össze szépen kezünket s a jámbor mü­zülmán faitalizmusával várjuk a. sült ga­lambnak szánlkba repülését. A jámbor inü­züknán is megjárta ez életfilozófiájával: ez vezette hazáját a, lüMmrgászi, kirkMllisszeá és a csataldasai katasztrófákhoz. Ne biztas­suk Szeged népét az élet és haladás ily föl fo­gásárai, mert Szeged város mai építkezési rendszere mellett talán egy második árviz­katasztrófa nem tennie a város haladása ügyében oly rombolást, mint ha a mai viszo­nyok között e fölfogás a város magisztrátu­sában s népében meggyökereznék. (A főispán-kérdés.) Téved a báró ur abban is, — amiit kü­lönben kereken vlsszautasitok — bogy én a sorok között rágalmaztam. A kinevezendő főispánról ellenkezőleg már élőre föltételez­tem, hogy a jogtalan magánigányek ellené­ber a közvagyon védelmében hűséges mun­katársam lesz. Ez tehát nem rágalom. Hogy peldig az utóbbi időiben a közvagyonnal szem­ben óninden oldalról valósággal fölburján­zott igényekkel szemben azt imiegálllapitani, amennyiben ás míily m|ójjfékben esik- akar egyik akár másik igény a .magán- vagy köz­érdiek szférájába, nemcsak jogom van, ha­nem poziciómiliól folyó legszorosabb hivatali kötelességem, azt bizonyára a báró ur sem fogja tagadásba venni, mert hisz e megkü­lönböztetés elhanyagolása nemcsak a város elleni hűtlenség, hanem egyenesen a leasu­lyrtsahh hivatali mulasztás volna. Tehát, ez sem rágalom, hanem kötelességteljesités. A főispán kérdést, illetőleg azon véle­ményben vagyok, hogy az törvényhatósági városokban, amelyek nemcsak adminisztra­tív keretek, mint a megyék, hanem gazdál­kodó alanyok is, fölösleges. Nem egyedül állok ezen véleményemmel, hanoin sokadma­gammal. A városokban oly intelligencia ­tehát az önkormányzatra megérett elem — összpontosul, a sajtó oly éber, a. törvényha­tósági bizottság közgyűlései oly gyakoraik, a kormány va.gyanfölügyeleti joga törvé­nyileg annyira kidomborított, liogy az ellen­őrzés igy is éléig hatályos. Ez az én vélemé­nyem. Hogy a kormány főispánt nevez-n ki vagy nem, ez nem az én fölfogásomtól függ, hanem egyenesein a kormány dolga. Ha e ki­nevezés megtörténik s különösen ha a ikine­vezett.arra való is lesz, én mint az államkor­mány legális sziervét, készséggel fogom őt üdvözölni is s a város érdiekében kifejtendő munkásságában támogatni is. Végiül azt állitja a báró ur, hogy a Sze­ged városért váló küzdelemben csak az ösz­szes tényezők egyirányú működése, egymást megértő, megbecsülő önzetlen munkássága vezethet sikerre. Jól van; ezt a tételt teljes mértékben elfogadom. Csakhogy ennek ér­vén yasülésióne közös alap szükséges. Mihelyt a báró ur megbecsüli munkásságunkat s reá áll arra, hogy a városnak hozzon is, azon nal megvan a közös alap az együttműködés­re. Én erre az alapra bármely pillanatban legnagyobb örömmel szívesen ráállok. Ezek utain bizonyára be fogja látni Sze ged város első kerületének országos iktépvi­selőj.e, hogy ujabb cikkének alapjai som hely­állóik s annak minden egyies passzusa téves információn alapul, be fogja látni azon ké­réseim jogosságát, hogy személyesen győződ­jék mieg |0zut]án mogirhndió lliirlapj oilkkiei a'laptételeiiinek igazságáról s ugy hiszem, be fogja látni azt. is, liogy sem az egész vitát provokáló karácsonyi cikke, sem újévi be­szédemre adott válasza sem a város ügyeit nem mozdította elő, sem — a béke ümnopei­ben — a vámos polgárainak békéjét nem öregbítette. Újból kijelentem, hogy a fönt jelzett alapon az egyetértő közös ni unkára mindig kész vagyok, ezt a báró úrtól kérem is, vá­rom is. Elnézést kérek t. polgártársaimtól azért, liogy ez ügygyei oly hosszasan foglal­koztam, de szolgáljon mentségemül először az, hogy a vitát nem én kezdettem, másod­szor az, hogy nekem egy munkában eltöltött élet egész tartalmát kellett megvédelmez­nem. Défmaggaro rszág politikai napilapra 1913. január 1-től uj előfizetést nyitunk. A DÉLMAGYARORSZÁG Szeged és a délvidék legelterjedtebb és leggaz­dagabb tartalommal megjelenő reggeli politikai napilapja. Nagy elterjedtsége közleményeinek a legteljesebb nyilvános­ságot biztosítja, aminek különösen a hirdetők szempontjából van nagy jelen­tősége, A DÉLMAGYARORSZÁG előfize­tési ára Szegeden vidéken egész évre 24•— 28•— K félévre 12— 14 „ negyedévre — 7— „ egy hónapra 2•— . 2-40 „ Kérjük tisztelt előfizetőinket hogy lakhelyváltozás esetén uj címüket velünk közölni szíveskedjenek. Mutatványszámot egy hétig díjtalanul küld a KIADÓHIVATAL mmmmmmmmmmmmmmmmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom