Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-10 / 7. szám

1913. január 10, HÍREK Szegedi kalendárium. IDŐJÁRÁS: Az utóbbi he­tek enyhe időjárását két ncip óta erős hideg váltot­ta fel. Különösen Erdély­ben és a Felvidéken sül­lyedt alá nagyobb mérték­hon a hőmérő, de erős éjje­li fagyokról érkeztek jelentések aZ Országos Meteorológiai Intézethez az ország minden részéről. Hó ellenben alig van. Némely vidé­ken csupán néhány centimiMeihiyí hóréteg takarja a földet és csak az északi és keleti Kárpátok környékén van vastagabb hóréteg. A hőmérséklet a fagypont körül ingadozott: a maximum + 11 C fok volt Fiúméban, a minimum pedig — 10 C fok Késmárkon. Az időjárási helyzetre jellemző, hogy a konti­nens fölött hosszabb idő óta nagyobb kiter­jedésű maximum tartózkodik, mely az utób­bi 24 órában észak felé terjeszkedett. Európá­ban az idő megtartotta túlnyomóan borult és száraz jellegét. A hőmérsékletben sincs lénye­ges változás. A meteorológiai intézet jelen­tése szerint lényegtelen hőváltozás és elvét­ve némi havazás. Sürgönyprognózis: Fagy. Elvétve csapadék. Déli hőmérséklet Szegeden — 1.8 C volt. A VÁROSHÁZÁN: délelőtt 10—l-ig fo­gad a polgármester, a főkapitány pedig 11—l-ig. A KÖZKÓRHÁZBAN: A beteg látoga­tási idő délután 1—3-ig tart. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este 8 órakor a „Sarkantyú". URÁNIA SZÍNHÁZ: Délután 6 órától kezdve „A bohém", dráma 3 felvonásban, VASS-MOZI, délután hat órától kezdve „A fekete Oroszország (A nihilista nő). Dráma 4 felvonásban. Tííz a Kárász-utcában. — Színész mint tűzoltó. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön (lék után, egy óra uitáin néhány perccel, tüzet .je­leztek a tűzoltóságnak. A Korzó-kávé(házból értesítették a tüzőrsléígiet, hogy a szemben le­vő, Lichtenegger-féle föhtezinteis házban füst tódul ki az egyik üzlet ajtóján. A tűzoltóság Papp Tereinc parancsnak vezetésevek öt ko­csival kivonult a tüz színhelyére, aüoíl azon­ban már nem akadt munkájuk. Virányi Sán­dor, a szegedi szinház talentwmos tagja, amig a kávéházból .a tűzoltóságnak telefonáltak, vakmerő elszántsággall beltörte a szárnyas fa­ajtót és a belső üveg ajtót, az üzletből az égő szőnyeget kidobta az utcára, a. bútorokat ösz­saedabálta ós igy megszűnt a veszedelem. Miután eat a tűzoltóparancsnok, Borbola Je­nő dr. ügyeletes rendőrtisztviselő, Temesváry Géza randőrka.pitány és Sass Lajos rendőr­biztos egyhangúlag konstatálták, a tűzoltó­ság visszavonult. A tüz vizsgálat megállapí­totta, liogy a tüzet a kályháiból kipattanó szikra okozta. A kár jelentéktelen. Virányi Sáindarft, a nap hősét a kávéház­ban nyomban meginterjúvoltuk, hogy beszél­je el tnizóltói „beugrásának" a részleteit. Vi­rányi az asztalhoz intett egy pincért és mondta: Kiérem, Péter, (meséljen csak ennek az unnak rólam egyet-mást. . — No ne szóljon közibe! — folytatta Vi­rányi, látva csodálkozásunkat ás kidüllesztiet­te a mdllét és erős szusszal ugy kidagasztnt­DELMAGYARORSZÁG t-a a nyalkát, hogy majd szétrepedt negyvenes gallérja. A pincér pedig rémületes gyorsasággal súlytalan egyhangúsággal hozzákezdett: — A Virányi urnák iszonyatos ereje van. (A szereplő lebiggyesztette az ajkát ós fity­málva. intett, hogy fogjuk mieg a békáját.) Tör-zuz mindent, kidöntd a kerítéseiket . . . — Ha egy kis spicoe van! — vágott köz­be Virányi és elegáns gesztussal intett a Péternek, hogy: — El! Aztán a köveitlkezőkbeui beszélte el tű­zoltói működé,sónék a hiteles történetiét: — Egy óra volt pontban, amikor belép­tein a kávéháziba. A Gyula főúr szépen üdvö­zölt: Á, van szerencséin, kedve® Virányi ur! — Jó napot Gyuluska! — teleltem udvaria­san. A Pléber lesegítette a téli kabátomat, az­tán leültem ide a vesea-sztálhoz és rendeltem egy pohár feketét, külön habbal. Néhány pil­lanatig böngésztem a lapokat, amik itt fe­küdtek az asztalion, aztán a kanalait hélesü­lyesztiettem a feketés és habos pohárba. — A tüz ... — mondtuk szelíd türelem­mel. — Piciiét tüz! Nyugodtan ültem ás kinéz­tem az ablakon. Néhány szép és bájos lcisasz­szony bamolsólygott, én természetesen illfl'eim­tudóam visszamosolyogtam. Közben arra gon­doltam, hogy ejnye, hová m kell mennem négy órakor! Amint ezen törtem a fejőm, megütötte a szemeim,hogy szemben, az Elvira boltja ellőtt ácsorog néhány ember, alkük ijed­ten kapkodnak. Egyszerre csaik hallom, begy valaki efenditja magát: — Tüz van! — Uccu neki! — kalapnőikül kirohan­tam az utcára. A jósnő ajtóján csak ugy tó­dult a nehéz íüstfelleg, hogy majd megfullad­tak az emberek. A fejiveszeitten kapkodó nép­ségen keresztülgázolva utat törtem magam­nak az ajtóig. Niekigyürkőztem és alig egy pillanat multán rieeseigve-ropogva szétnyílt a zöldre mázolt tiöllgylfaajtó. Hu! — a tereim­tésiitj ezután még egy belakatolt üvegajtóra találtam. Annak is mákiestem, az öklömmel betörtem az üveget, kis híj ja, hogy össze nem vágtam a kezem. Az emberek meg csak ámulta k-ibá multak, liogy micsoda ember ez a Virányi Sándor . . . — Hogyan? Hát köziben hátranézett? — Eiemét néztem! Volt is eszembe! Érez­tem, hogy csodálkoznak az emberek. Az ilyet meg kell érezni barátom. Aztán, liogy betör­tem az üvegajtót Is, nekifogtam a munkáinak. Nehéz dolog volt, majd (megsültem a forró­ságtól. Lángoszlopok . . . füst . . . mife­ne .: : — Mi égett? — Egy darab szőnyeg. Megfogtam és ki­hajítottam az utcáira. Aztán mindent össze­hánytam, amit csak találtaim az üzletben. És miután befejeztem a tűzoltást, megjelen­tem az utcán. Tüntető ovációval fogadtak. A közönség éljenzett, tapsolt. Én udvariasan meghajoltam ós visszatértem a kávéházba, a liol végre itnegiihaittaim már kihűlt feketéimet. A virágkereskedőnő, akinek a jósnő mellett van az üzlete, ikülídiötjt egy gyönyörű szegfiit, azt, itt van ni, fö'ltűztem és slussz. iMost mái­szóra sem érdemes az eset . . . — Görgey Artúr állapota. Görgey Ar­túr tábornak állapotában az utóbbi napok­ban sem ím i változás nem állott be. Most már bárom éjszakáját egymásután nyugodtan töltötte, láza nelm volt s bár táplálékot alig vesz magához, a csöndes órák lassanként fo­kozzák éllemáWó képességét, ha erejét nem is adják vissza. Láza csak néha szökik 37.8 --38 fokra, de azután ismét a rendes hőmér­sékletre siüSlyed. Ma reggel kilenc órakor fo­gyasztotta el a reggelűjét s tejes teájához né­hány süteményt is kért. Tegnap délután is ágyonkivül, karosszékében ülve s beszélget­ve, töltött néhány órát; orvosainak látogatá­sa a mai délelőtt folyamán nem vált szük­ségessé. Délben újra kikelhetett ágyától. 7 — Lánczy és a Lipótvárosi Kaszinó. Budapesti tudósítónk jelenti: A Lipótvárosa Kaszinó elnöki tisztségének betöltése körül az utóbbi időben Lánczy Leónak a jelöltsége került előtérbe. iA vezetőség — mint már évekkel ezelőtt is — legelőbb Lánczy Leó személyére gondolt s a diszes tisztséget első­sorban neki ajánlotta föl. Lánczy azonban, mint értesülünk, nem kerül ezúttal sean a Li­pótvárosi Kaszinó élére. Már régebben is, mikor az ő jelölésének a terve először 'me­rült fel, elkáiritotta magától a bizalmat s most továbbra is megmaradt elhatározásá­nál. Nagy és sokoldalú 'elfoglaltságára hi­vatkozva, kértie a kaszinó vezetőségét arra, liogy tekintsen el megtisztelő kívánságától. S mert a-z emiitett ok miatt Lánczy Leóisnv­telt kapaoitálások ellenére is kénytelen volt kimondott szavához ragaszkodni, a kaszinó elnökségének a kérdése egyelőre továöTű-a is nyílt kérdés marad. — Serényi gróf állapota javul, jelen­tettük, liogy Serényi Béla gróf földimlivelés­ügyi minisztert tegnap megoperálták. A mi­niszter az éjjelt nyugodtam töltötte. Telje­sen láztalan és érverése normál is. A beteg mellett ott virrasztott egész éjszaka felesége. Reggel a miniszter hideg teát ivott. Ma dél­előtt fogadta Kazy József államtitkárnak, Koós Jenő osztálytanácsosnak, az elnöki osz­tály főnökének, valamint Rónay László mi­niszteri titkárnak látogatását. Serényi gróf néhány percig elbeszélgetett látogatóival. Ké­sőbb Hazai Sannu ibá.ró honvédelmi minisz­ter jelent meg a. betegnél és nóháiny percet töltött nála. A imiimiszter hogylétéről rendkí­vül sokan érdeklődnek, köztük Auguszta ki­rályi líereegasszony, az udvarnagyi hivatal, Lukács László miniszterelnök, a kabinet va­lamennyi tagja, az államtitkárok és a főurt és politikai élet még igen sok tagja. — Hegedűs Lóránt dr. felolvasása. Jeleztük tegnap, hogy Hegedűs Lóránt dr. országgyűlési képviselő, a Magyar Gyáripa­rosok Országos Szövetségének alelnöke ja­nuár 12-i.kén, vasárnap délelőtt Szegedre ér­kezik és a városháza közgyűlési termében fölolvasást fog tartani Az ipar filozófiája cí­men. A fölolvasás iránt máris igen nagy érdeklődés mutatkozik a közönség körében. Hegediis Lóránt dr. fölolvasása azonban csu­pán illusztris bevezetése lesz azoknak a so­rozatos fölolvasásoknak, amelyeket a tél fo­lyamán három szegedi egyesület: a Magyar Gyáriparosok Szövetségének szegedi fiókja, a Szegedi Jogászegyesület és a Szegedi Lloyd-társutat együttesen fognak rendezni. — Általános sztrájk fenyeget. A magyar­országi szociáldemokrata-párt vezetősége kimondta, hogy az 1913. január 26-án ösz­szeülő rendkívüli pártgyülésen az általános sztrájk alkalmazását fogják javaslatba hozni. Teljesen bizonyos, — mondja a párt­vezetőség, — hogy hosszú ideig tartó, éles és elszánt küzdelem lesz. A munkástestü­letek már most fölhívják az ország összes munkásait, hogy haladéktalanul kezdjék meg az általános sztrájk előkészítését. Minden szakma törekedjék arra, hogy az összes munkásokat bevonja a küzdelembe, minden szakma indítsa meg rögtön az agi­tációt arra, hogy adott pillanatban az ösz­szes munkások megkezdjék a döntő har­cot. Fölhívták a munkásokat, hogy a leg­szigorúbb takarékossággal törekedjenek arra, hogy az általános sztrájk idejére a megélhetéshez szükséges legminimálisabb eszközök rendelkezésiikre álljanak. A választójogi mozgalom folyamán a magyar munkásosztály már négyszer nyúlt a munkabeszüntetés fegyveréhez: 1905. évi szeptember tizenötödikén, 1907. október tize­dikén, 1912. március negyedikén és az emlé­kezetes május huszonharmadikán. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Schul­theisz Károly pénzügyi fogalmazó és katasz­teri bedyszinólési becalőlmztost a Szegedon állomásozó; II. számai magyar királyi katasz­teri belyszinclésd felügyelőségnél, jelenlegi

Next

/
Oldalképek
Tartalom