Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-01 / 1. szám

6 i DELM AGYARORSZÁG 1913. január 1. külügyminiszterhez megérkezett Berchtold jgróf irása, melynek tartalma titok. Londonból olyan hirek érkeznek, melyek a balkáni államok tárgyalásairól ellentétekről beszélnek, viszont hozzáfűzik, hogy bizni lehet a békés megoldásban.* Konstantinápolyi jelentés beszámol arról, hogy az európai nagyhatalmak nyomást gyakorolnak Törökországra, hogy mindent elkövessen a békés megoldásra. A török nagyvezér és külügyminiszter előtt az európai nagyhatalmak követei, — a monarchia részéről Pallavicini nagykövet, — hangsúlyozták, hogy föltétlenül a békés megoldás kívánatos és lehetőleg kerüljenek minden ujabb összeütközést. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Az orosz hadügyminiszter nyilatkozata. Berlin, december 31. Szuhomlinov orosz hadügyminiszter beszélgetés közben ázt mondta, hogy az Orosz kormány a "békét akarja és nem is gondol a háborúra. Ha mi háborús kedvűek volnánk, — mondta a hadügyminiszter. — akkor nem hagytam volna el több hétre Pétervárt. Áz orosz trónörökös egészségéről azt mondta Szuhomlinov, hogy a róla terjesztett aggasztó- hirek teljesen koholtak. Igaz az, hogy a cárevics esés következtében megsérült, de egészségé azóta teljesen helyreállt. A trónörökös rendesen tanul és megteszi mindennapi sétáját. Állapota soha sem adott okot arra, hogy a trónörökös kérdését tárgyalják. Negyedmillió orosz katona. Pórin, december 31. Diplomáciai körökből jelentik; A leszerelésről már folyamatban lévő vagy .legközelebb megkezdődő. tárgyalás Szuhomlinov berlini missziójónak eredménye. SzuLoiulinov azt mondta Vilmos császárnak, hogy az orosz hadügyi kormónyzal január 14-éig kénytelen véglegesen dönteni arról, vájjon azt a kétszázötvenezer embert, akik szeptember óta szolgálatban van nal;, tovább is visszatartsa vagy elbocsássá-e? Egyelőre az orosz és az osztrák és 'magyar haderő részleges leszereléséről van szó. Itt nagyon jól tudják, bogy Ausztria és < Magyarország és Oroszország közt bensőbb és barátságosabb viszony csak .ugy állhat helyre, ha Oroszország lemond arról, hogy a balkáni államokat a maga érdekkörébe vonja. Nagyon jól tudják, hogy Ausztria és Ma' gyarország nem kivan területi nagyobbodást, de azt senki sem tudja, hogy Oroszországnak mi a célja, amikor & délkeleti szlávokon protekciót akar gyakorolni. A francia kormány köz rétit Bécs és Pétervár között. A francia kormánykörök tartózkodnak minden nyilatkozattól a közvetítés sikeréről, 'amiig a Bécs és Pétervár között folyó tárgyalás első eredményéi nem tudják. Közbelépést kér a porta a nagyhatalmaktól. Konstantinápoly, december 31. Hir szerint a porta kérni fogja a hatalmak közbelépését, de valószíniibbnek tartják, hogy Ausztria-Magyarország egyedül fog közbelépni. Konstantinápoly, december 31. A nagyvezér tegnap a francia, angol és orosz nagyköveteket fogadta, akiket figyelmeztetett arra, liogy a nagyhatalmak a háború kitörése előtt biztosították Tötök országot, hogy területi épségét fönn fogják tartani s most arra kérte őket, hogy abban az esetben, ha a Inal káni szövetségesek a porta legutóbbi Javas latait visszamitiasitanák, közvetítsenek közte és a balkáni államok között. A porta ugyaínily értelmű körlevelet, intézett a többi nagyhatalom nagyköveteihez. Ultimátum. London, december 31. A balkáni békedelegátusok a holnapi ülés megkezdése előtt tanácskozni fognak viselkedésükről abban az esetben, ha Törökország tovább is ragaszkodnék halogató taktikájához. A balkáni delegátusok komoly figyelmeztető szavakat fognak intézni a török delegátusokhoz és ezeknek a szavaknak ultimátum jellegük lesz. Megszakitsa-e Resid Basa a tárgyalást? Konstantinápoly, december 31. Resid basa arra való tekintettel, hogy a balkáni delegátusok a. porta legutóbbi föltételeit visszautasították, táviratban .utasítást .kórt, vlaijjon a balkáni de le g'á tusokkal megszakitsa-e ' a további tárgyalást, vagy nem? Román áldozatkészség. Bukarest, december 31. A kamara éjjeli ülésén egyhangúan és nagy lelkesedéssel meg szavazta a tál milliós hadügyi hitelt. Kosztineszhu volt miniszter (liberális)! kijelentette, hogy pártja .a hadsereg ás a közoktatás céljaira minden összeget szívesen megszavaz. (Élénk helyeslés.) Ezután >a kamara Karagialc Jon Luka román iró özvegyének 700 frank nyugdijat szavazott meg. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi műsor: SZERDA d. u.: A rablólovag, szirtmü. SZERDA este: Éva, operett. CSÜTÖRTÖK: A farkas, vígjáték. PÉNTEK: Az ostrom, 'szinmü. SZOMBAT: Tavasz, operett VASÁRNAP: Tarasz. operett. * Tömeges színésznői elbocsátás Nagyvátádon. A .Nagyváradi Napló' Írja: A Szig'ligeti-szinháznak nagy szenzációja ván. Ilyenkor, ujév táján szokta a direktor megújítani a társulat tagjainak szerződését. Természetes, hogy szinházi körökben nagy érdekdőléssel néztek Erdélyi Miklós szándékainak elébe, mert köztudomásu, hogy az ensemblenak hiányosságai vannak, melyek nemcsak átmeneti zavart okoznak, de a színház jövőjét és fejlődését is gyökerében érintik. Nos Erdélyi Miklós döntő lépésre határozta öl magát. Beavatott és illetékes forrásból értesülünk, hogy Erdélyi Miklós tegnap az operette ensemble összes női tagjait menesztette az egy Horváth Mici kivételével. Ez az általános menesztés abban áll, hogy Lányai Piroska, Görög Olga, Kovács Hanna és Sebestyén Irma leveleket kaptak a direkciótól, melyben az igazgató közli, hogy 1913. augusztus 1-éig reflektál csak a művésznőikre, azután ki-ki menjen amerre jól esik. Mindenesetre energikus lépés volt ez a direktortól, de a színház nívója diktálta. Egy-két tagot nem ért meglepetésszerűen Erdélyi Miklós elhatározása, a kritika és a közönság mérsékelt tetszésnyilvánítása a szezon eleién már meggyőzhette őket, • hogy Nagyváradon aligha verhetnek gyökereket. * Voll egyszer egy király. Ez a cime Somlai Artúr, a Nemzeti Színház kitűnő művészé, uj darabjának, egy három-felvonásos mély értelmű ós bájos mesejátéknak, amelyet. Tóth Imre, a Nemzeti (Színház igazgatója a drámlabirálóbizottsá.g meleg ajánlása alapján elfogadott előadásra. Az értékes költői munkát értesülésünk szerint, .a Nemzeti Színház még ebben a szezonban bemutatja. * Legjobb színházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. Hogyan készült Görgey a hazaárulásra? (Saját tudósttónktól.) Most, hogy Görgey Artup életéről minden orvosa lemondott, amikor a kilencvenöt éves aggastyán halálát mini. den pillanatban várják, simítom emlékezéssel irunk a nagy hadvezér és legendás idők félréfemert héroszáról. Ismeretes, hogy Görgey István, nemrég elhalt budapesti közjegyző, végrendeletében a Magyar Tudományos Akadémiához fordult azzal a kéréssel: fogadjon el tőle 4000 korona pénzhagyományt, oly föltétellel és megbízással, hogy halála után az Akadémia a neki átadandó kéziratokat nyomassa ki és tegye olcsóra szabott áron kelendővé. Hagyományról levén szó, az Akadémia összes ülése az Igazgató-Tanács elébe terjesztette az ügyet, azt javasolván), hogy elvileg fogadja el ,ia hagyományt s a velejáró megbízást;' de végérvényes határozatot csak a kéziratok átvizsgálása után fog hozni. Az igazgató-Tanács legutóbb tartott ülésében elfogadta az összes ülés javaslatát. Most, hogy az agg tábornok nem először, de utoljára néz szemébe a halálnak, talán nem érdektelen, ha a Görgey Arthur ifjúsága cirnü munkából szemelvényeket teszünk közzé futólagosan átlapozgatott leveleiből. Kevesen tudják, hogy Görgeyt a katonai pályára édesatyja kény szeritette, amennyiben egyszer, minden bevezetés nélkül, azt a kérdést intézte hozzá: akarsz-e katona lenni, ámde e kérdés olyan sic volo. sic jubeoféle módon intéztetett, bogy az engedelmességhez szokott fiu csak azzal felelt: akarok. Az életrajz és az a levéltömeg, amilyen Görgey egyénisége föl fog épülni, kétséget kizáróan megadja majd mindenre a feleletet. Megadja a végelbocsájtó-levél, melyet a katonaságról való lemondásakor kért és kapott. Maga Görgey, egy 1842. • december 16-án költ. öccséhez; Istvánhoz, intézett levelében azt mondja: „A katonai pályát akkor (tóikor rálépett) azért utáltam, mert nem ismertem, ma azért utálom, mert .ismerem." Ugyancsak ebben a levélben Írja: „Éreztem tetterőt magamban, két emberöltőre elegendőt — és hatáskör után vágyódtam.7 értvén ez alatt az egész világol! Minden embert széf ettem volna átölelni, ,azt kiáltani mindnyájának: türelem, én. akarlak boldogítani! Már láttam magamat, ,amint egyetlen tollvonás kezemtől ezerszámra falkaszt örömkönnyekét. Merészén, mint Ikarusz, törtem mind magasabbra a képzelettől elkölesönzött szárnyakon, de a valósulás napsugara megolvasztá a reményt, azt a viaszt, mely' a szárnyakat együvé ragasztá: s én alábuktam — egy szédítő bukás — a Megismerés keserű tengerébe." — Tovább: „A rabszolga csúszva szolgál, a szabad1 ember uralkodik-! Aki szabad akar lenni, azt nem kell fölszabaditani, csupán az kell, hogy önmaga fön- tartsa szabadságát." Aztán Görgey Guidónak iria 1845. junius 7-én: „Engedd meg. hogy mindannak, amit (lemondási) indokaim ellenében fölhoztál, a 13 éves katonának szempontjából, aki egyfelől a katonaságnak majdnem minden szakában megfordult, másfelől hazájáért, tudniillik Magyarországért lelkesül — egynéímely hézagot kimutassak. Bánt a honvágy! Ezzel azt akarom mondani, hogy szeretem hazámat jobban, mint állásomat. Engem a honvágy nem Toporcra (születési helye) vonz, hanem általában abba az- országba, melynek népe és alkotmánya iránt legfőbb szimpátiát érzek." És „a végzet ostoba meglepetést" görditet Görgey útjába. A márciusi napok vihara Görgeyt is magával sodorván, öccsével,' Istvánnal, Bécsbe mént, hol tanuja volt a mozgalmas napoknak; majd Pozsonyon át Budapestre jött, mert — „hita a haza." Hogy Görgey mit müveit azután, az a történelemé és tetteinek bírálása bizonyosan hamar elkövetkezik a történelem szempontjából. Tény, hogy Klagenfurtba internáltatván, csaík iaz a csekély összeg állt rendelke-