Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-31 / 25. szám

»z$é*á*ém fc&sé g: K&rási^iitcai 9.ü Nappali-telefon Éjjeli-telefon: 303. 10-83. liwt sioElöflzetésl ár Szegeden egész évre . K24-— félévre.... K12.negyedévre K 6*— egy hónapra K 2-~ Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28 - félévre.... K14*— negyedévre K 7'— egy hónapra K 2-40 Egyes szám álra 10 fillér. K 1 a d ó h í v a t a 1 lCir«M-dtca 9 '"15 Kladónivatalí-telefon: 305. Kiadó telefonja: 81. Szeged, 1913 II. évfolyam 25. szám. Péntek, január 31. 1" • iftfswiom Döntött ajkozgyülés. 2>Jr -U' A hosszú idő Dta htizöüö nagy porben ma döntött a törvényhatósági élet legfelsőbb fóruma: a közgyűlés. Kimondták ugyanis, hogy Almássy Endre szerződését a következő három évre nem hosszabbítja meg a város a színházra pályázatot hirdet, a tanács pedig azt az utasítást kapta, hogy két hét múlva összehívandó rendkívüli közgyűlésen a jogügyi és szinügyi bizottság meghallgatása után tegyen javaslatot a pályázat kiírásának föltételeire, a szerződés és a színházi szabályrendelet módosítására. Nagy szóharc előzte meg ezt a határozatot, amelybe — hisszük -— minden tábor bele fog nyugodni, annyival inkább, mert hiszen a jogi apellátának lehetősége vagy Legalább is sok értelme nincs. A közgyűlés ugyanis ugy mondta ki határozatát, hogy azt fölebbezésre való tekintet nélkül végre kell hajtani és igy minden fölebbezésnél több értelme van annak, ha mindenki, akinek módja és joga van hozzá, keresni fogja ennék a határozatnak konzekvenciáit és azok keretei között saját álláspontjának közérdekű érvényesítését. Huszonnégy óra után a nagy vitától felkorbácsolt szenvedélyek is elülnék és el kell múlnia minden keserűségnek is. Ha ez megtörtént,-kísérelje meg mindenki mérlegelni, hogy mi történt. A harc homlokterében kétségtelenül Gerle Imre dr. és a tanács javaslata állottak. Wimmer Fülöp és Dobay Gyula dr. indítványa — bármennyire tiszteletre méltó mind a kettő és. okos, mert kevésbé szélsőséges — nagyon kikapcsolódtak egyrészt a vita anyagából, — másrészt a közgyűlés hangulatából. A tanács javaslata fölötte szűkkeblű ugy a törvényhatósági bizottsággal, mint a közönséggel szemben és mind a kettő reprezentánsában:,a közgyűlés tagjaiban > ez keltette ellene a jiagy felháborodást. Gerle Imre indítványától — amely határozattá is emelkedett — senki sem tagadhatja meg a közérdekűséget és szükségszerűséget és azt, hogy minden személyi vonatkozástól mentesen elvi alapon akarja szolgálni a szegedi színészet ügyét, ugy is, mint szinügyi bizottság, de első sorban, ugy, mint a törvényhatósági bizottság tagja. Ennek megindokolására Gerle indítványának azzal a passzusával kell első sorban foglalkozni, mely Almássy szerződésének meg nem hosszabbítása és a pályázat kiírása mellett tör lándzsát. Azt hisszük, ez az indítvány — amelynek ép ezt a részét tartjuk a leglényegtelenebbnek — soha meg nem születik, ha a szinügyi bizottság és a tanács helytelen, vagy helyes közgyűlési határozatok folytán és egyéb okokon ,azt nem hiszik, hogy ők a nagy közpénzzel támogatott szegedi városi szinházban korlátlan ur módjára, fölebbezés nélkül disponáíhatnak. Végigömliik ezen a közgyűlési határozaton annak a nagy elkeseredésnek emléke, hogy a szinügyi bizottság és a tanács a közhangulat .ellenére emelték föl a színházi helyárakat, hogy a szinügyi bizottságnak csak egyetlen tagja volt, Wimmer Fülöp, aki ezt a nagyhorderejű kérdést a közgyűléssel szedette volna eldöntetni és hogy a közgyü'ésnek el kellett tűrnie azt, hogy — meg^i^ediük: felületesen és könnyelműen holott határozata következtében, nagyobb ur legyen a bizottságban az alkalmazottja, mint ő maga. Nagyobb dolgok sorsa is a taktikáin fordul meg és a tanács és a szinügyi bizottság erőszakos politikájának bizony meg kellett ezt az eredményt teremtenie. Mit jelent tehát a mai határozat? Jelenti azt, hogy 1. vissza akarja venni a közgyűlés a tanácstól a döntésnek azt a jogát, amelyet korábban reá ruházott; 2. emlékeztetni akarja a szinügyi bizottságot, hogy neki nincs disponálási joga, hanem csak véleményadási kötelessége; , 3. elavultnak találja a közgyűlés a mai színházi szabályrendeletet és azt a mai, fejfedöttebb, a réginél összehasonlithatlanul inkább disztingválni tudó és egészen más igényű kor szellemének megfelelően módositani kívánja mindig ugy természetesen, hogy a színészet ügyét vele ne veszélyeztesse; 4. jelenti végül, hogy megváltoztatni óhajtja a színházi szerződést, hogy a színház mellett legalább is egy kabarét akar. Személyi természetű motivuma egy sincs ennek a határozatnak. Kétségtelen, 'hogy Altnássy ellen merültek föl kifogások, de ezek összeségükben sem olyan súlyosak, hogy az ő személyének végleges elejtését vonhatnák maguk után. És ha a szinügyi bizottság, de első sorban Szeged kulturtanácsosa komolyabban, őszintébben, szigorúbban teljesitik ép a szegedi szinészet érdekében biráló és ellenőrző tisztüket, ugyancsak más formában születik meg a mai határozat, sőt nagyon valószínű, hogy idáig nem is fejlödnek az események. A mai, nagyon helyes közgyűlési határozatnak tehát távolról sem tudjuk azt a magyarázatot adni, mintha az Almássy személyének elejtését jelentené. A fogalmakat, a hatásköröket, a jogokat s kötelességeket végre precizirozni kell, persze a kölcsönösség elve alapján. A fejlődés utján nem kell ugrásokat tenni, még azután sem, hogy a szinügyi bizottság és a tanács hosszú időn át stagnálásra késztették a várost. És ha az uj, a rendezett keretek között Almássy el akar és el tud helyezkedni, mi sok szempontból, amilkkeí még fogunk foglalkozni, azt is helyesnek tartanék, ha uj szerződés, módositott színházi szabályrendelet alapján pályázat kiírása előtt első sorban neki ajánlanák föl a színházat. Ez mindennél beszédesebb dokumentuma lenne annak, hogy itt elvi harc folyt le, amely olyan helyzet kivívását célozta, amelynek csak a hasznát láthatja nemcsak a közönség, de az igazgató is. Ha azon az uton fejlődnek továbbra a dolgok, amelynek egyedül való jó alapját itt lerakni kívántuk, az események örvendetesen fognak igazolni.