Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-29 / 23. szám

4 melyeket tehet s a melyekről a tárgyalást folytatni hajlandó. A második pontban hajlandónak nyilat­kozik a porta az égei-tengeri szigeteket négynek kivételével átengedni, ugy azonban, hogy az egyházi fönhatóság valamennyi szi­geten a szultánt [Illesse meg. Az átengedés­ből ki van zárva Imlbrosz, Lemnosz, Kiosz és Mitiléne. A harmadik pontban a porta Drinápoly kérdésével foglalkozik és kijelenti, hogy ezt a várost a szövetségeseknek semmi szin alatt át nem engedheti. A negyedik pontban a porta kijelenti, azt a hajlandóságát, hogy a szövetségesek­nek még más engedményeket is tegyen, de csakis olyanokat, amelyek a harmadik pont­tal nincsenek ellenmondásban, sőt a területi engedmények terén is még tovább akar men­ni, ha Drinápolyt és egy megfelelő területet a törököknek hagyják. Nem mondunk le. Konstantinápoly, január 28. Talaát bég tegnap egy újságírónak a következőket je­lentette ki: — A drinápalyi vilajetről és a szigetek­ről soha sem fogunk lemondani. Ebben a szilárd elhatározásunkban csak az rendíthet­ne aneg bennünket, ha Csata!dzsa és Driná­poly, előtt csatában nyolcvanezer embert vesz­tenénk él. Válasz jegyzékünk is ugyanily ér­telmű lesz. Bulgária nem vár. Szófia, január 28. Egy bolgár állalmfér­fiu kijelentette, hogy a bolgár kormány ha­tározottan el van tökélve, hogy Drinápoly dolgában nem vár tovább a porta válaszára. Ha a török kormány nem jelenti iki a leg­rövidebb idő alatt, hogy Drinápolyt átadja, akkor a háború folytatása elkerülhetetlen. Elkerülhető csak ugy volna, ha Konstantiná­polyban ellenforradalom elsöpörné az uj-tö­rök kormányt és Kiamilt visszahelyezné a nagyvezéri székbe, vagy ha a nagyhatalmak energikusan közbe lépnének, amire azonban számítani nem lehet. Bulgária háborúra készül. Szófia, január 28. A konstantinápolyi események és a román korimány követelő magatartása itt nagy nyugtalanságot keltett. A lapok egy része hevesen támadja Gesov 'kormányát, mert szerintük ez az oka annak, hogy az ország ilyen nehéz helyzetbe jutott. Egy lap már azt is tudni véli, hogy a Ge­sov-kormány állása megrendült, kénytelen lesz lemondani és az uj kormányt Radosz­lavov volt képviselő fogja megalakítani. A kormány köreiben tagadják ezeknek a hírek­nek a valódiságát és kijelentik, hogy szó sem lehet ezidőszerint kormány változásról. A hadvezetőség megtett (minden intézkedést, iiogy a bolgár hadsereget támadásra képes állapota helyezze. Szavov tábornok rendele­teiből az tűnik ki, hogy a hadmüveleket Dri­nápoly ellen intézendő erős támadással fog­ják ismét megkezdeni, hogy ezt a várost mi­előbb megadásra kényszerítsék. Békeremény. Szófia, január 28. A konstantinápolyi eseményeket kommentálva, a Mir kifejezést ad annak a meggyőződésének, hogy az ifjú­török államcsíny azáltal, hogy az ellenséges­kedések újból való megkezdését idézheti föl, a háborúval kapcsolatiban fölvetett kérdések rendezését sietteti és gyors békekötésre ve­zet. DÉLMAGYARORSZÁG Szélütés érte Kiamilt. Konstantinápoly, január 28. Kiamil pasa volt nagyvezért tegnap jobboldali szélütés érte. Kiamil pasa állapota ag­gasztó. Menekülnek! Konstantinápoly, január 28. Resid bé­get, a szultán második kamarását, szabadon bocsátották és most — hir szerint angol vé­delem alatt áll. A volt kabinet több ihiivc, köztük Muktar bég, a volt sejkül-izlam fia, egy orosz gőzösre menekült. Szaidnak, Kia­mil volt nagyvezér fiának is sikerült mene­külnie. Forradalom a harcvonalban. Konstantinápoly, január 28. Makacsul tartja magát az a hír, hogy a esataldzsai tö­rök seregben az ifju-törökök hivei és Nazioi basa volt hadügyminiszter hivei között ko­moly viszályok törtek ki. Állítólag,véres ösz­szeütközés is volt a csapatok között. E hirek autentikus megerősítést nem nyertek. Talaat bej ma reggel Csataldzsába ment. Balkáni vámunió.1 Belgrád, január 28. A Pravda jelenti, hogy ez idő szerint tárgyalások vannak fo­lyamatban Belgrád és Cettinje között abból a célból, hogy Szerbia és Montenegró vám­uniót kössenek egymással. Egyben bizonyos íerroriális kérdéseiket is megbeszélnek. Pofonok Prizrendben. Belgrád, január 28. A Pravda jelenti Prizrendből: Divics városi parancsnok ós Kocsics polgármester összeszólalkoztak és végre össze is verekedtek. At, eset igen nagy megbotránkozást keltett. Mind a kettő kény­telen volt állásáról lemondani. Kenyérforradalom Belgrádban. Belgrád, január 28. A háborús esemé­nyek következtében Szerbiában rendkívül nagy a lisztinség s ennek nyomán a főváros­ban alig lehet kenyeret kapni. Az ifju-török államcsíny óta, mióta a háború kilátások is­mét megerősödtek, a belgrádi pékek olly hi­hetetlen módon fölemelték a kenyérárakat, hogy a lakosság körében valóságos forron­gás tört ki. Belgrád népe a városi parancs­nokhoz fordult segitségért, mire az uj ársza­bályt adott ki. A pékek erre küldöttséget me­nesztették a városi parancsnokhoz s kijelen­tették, hogy csak abban az esetben fogadják el a -megszabott árakat, ha a kenyerek sú­lyát -megfelelően csökkenthetik. Ha ezt a vá­ros-parancsnök nem engedi meg nekik, mind­annyian sztrájkba lépnek. A p-ékek válasza nagy izgalmat keltett a városban s a pék­boltokot katonaság szállta m-eg, mert félnek attól, hogy a nép megtámadja és kifosztja őket. Ezenkiviií egy uj betegség is lépett fői Belgrádban. A Kalmeydánban elhelyezett hadifoglyok hozták magukkal. Az uj betegsé­get az örvösök nem ismerik s egyelőre Feb­ris recurus-mk nevezték el a veszedelmesen ragályos kórt, melyet sálvarsannal próbál­nak gyógyítani, egyelőre azonban minden eredmény nélkül. A betegeket elkülönítették s váladékukat külföldre küldték bakterioló­giai vizsgálat céljából. Noradunghian ellen. Konstantinápoly, január 28. Csütörtö­kön, huszonharmadikán délután, almikor En­ver bej és Talaat bej Nazim pasa holttestén keresztül behatoltak ,a kormány tanácskozó­termébe, egy másik kimos incidens is ját­szódott le a porta falai között. Enver és Takat a béke kérdése körül erős vitába száll­tak Noradunghián volt külügyminiszterrel. — A békét pedig okvetlenül meg kell kötni! — mondta Noradunghián. Enver bej és Talaat bej erre arculütöi­ték a volt külügyminisztert, leköpték 'és az­után faképnél hagyták. 1913. január 29. színház, művészet - i t, s' Színházi műsor: SZERDA: Tavasz, operett, CSÜTÖRTÖK: Éva, operett. PÉNTEK: Faun, vígjáték. (Bemutató.) SZOMBAT: Faun, vigjáték. * „Csak felnőtteknek." Csak a napok­ban közöltük Gábor Andor fővárosi -újság­író és iró cikkét a vidéki színészetről. Szé­gyenletes, fölháboritó az egész, — ez harso­gott ki minden sorából. Pedig a vidéki „első" színházakat látta, köztük a szegedit. Hátha még a „mósodrendüeket" látta volna. Pél­dául a szomszédos szabadkait. Ezt pedig csak azért mondjuk most el, mert a szabadkai szinügyi bizottság vasárnap ülést tartott és azon élesen megrótta a szabadkai igazgatót, Nádasy Józsefet. Nádasy ugyanis estélyt rendezett a színházban, óriási reklámmal és a refrén ez volt: „Csak felnőtteknek." Szó­val: pikáns előadás lesz, kiskorúak kizárva. Egyik szabadkai lap ma többek között eze­ket írja a színházról és az előadási szokások­ról: A szabadkai szinügyi bizottság vasár­nap délelőtt 11 órakor tartotta ebben a sze­zonban a tizenhatodák rendes ülését. Az ülé­sen a bizottsági tagok komoly megrovásban részesítette a színi direktort, mert a szín­lapra, a GVetc/fen-sziulapra, amelyük fehér papiroson pirossal volt nyomtatva, azt is ráírta, hogy: „csak felnőtteknek." — Az ilyen rekláim uniósai izü, n-em illő Szabadkához! Valami ilyesmit mondott, vagy ha nem szórul-szóra ezt mondta, de ez volt az értel­me -a megrovásnak. Majd igy ir a szabadkai előadásokról, melyek -sokáig „divatosak" voltak: Soha még a szabadkai szinpadon nem láttunk becsületes szobát: ajtókkal, ablakok­kal. Az ajtókon kilincs-csel, az ablakon üveg­gel. Az idén el se tudjuk képzelni azt, hogy az üveggyáros szalonjának ajtaján az Évá­ért lerontó munkások durungokkal be ne ver­jék az üvegablakokat! Husz/harminc eszten­dőn keresztül ugyanaz a piszkos, kopott, ripszgarnitura diszitette a hercegi szalont az el-ső felvonásban; mliri)t -aimejlyik kétszáz mértfölddel távolabb lakó doktor Nemtu­domky János fogadászohájáb-au terpeszke­dett a — második felvonásban. Az angol ki­rály a magyar lovagterem-ben trónolt, a fran cia tüzéren magyar pénzügyőri uniformis feszült, az almafa egy nagy kerek vászonból volt csinálva, a vásznon egy lyuk volt vágva és ez a lyuk voltak az almafa ágai, az ame­rikai milliomos ebédjére egy falkörtét és egy deszkatortát tálaltak fel és festett vizet ön­töttek a tizenhat személynek szóló négy -po­harakba ós a közönség olyan jól mulatott, ha a kasírozott csirkesült legurult a rivalda lámpasoraihoz. Ünnep volt a színházban, ha a súgót csak minden negyedórában öt per­cig halottuk jobban, mint a színészt. A szin­lapokról ordítottak a sajtóhibák, vártuk már, hogy mikor lesz nagy tabló görögtűz mellett. Na-gyszerü! Ó, ha ezeket is látta volna Gábor Andor, vájjon mi volna akkor a vé­leménye a magyar vidéki színészetről, — a melyről igy is megvan a találó és elitélő kri­tikája. .1 * Az „Otthön" szimfonikus hangver­senye. A Szegedi Tisztviselők Otthona január 29-én rendezi negyedik szimfonikus hangver­senyét saját dísztermiében. A hangverseny iránt ez alkalommal is élénk az érdeklődés. A hangverseny műsorában Fichtner Sándor, a kiváló karmester egyik legújabb müve is szerepel. A hangversenyen a m. kir. honvéd­zenekaron kiiviül a városi zeneiskola két jeles tanára ós -művésze, Daubranszky Viktor és Zucker Simon is közreműködnek. A hangver-

Next

/
Oldalképek
Tartalom