Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-29 / 23. szám

DÉLMAGYARORSZÁQ 1913. január 29. alább is fatális véletlen. Bizonyos, hogy egyike volt a leglelkesebb ifju-törököknek, aki az eszméiért 17 évi súlyos börtönt ült. Egyike volt a török hadsereg legkép- , zettebb és legszorgalmasabb tisztjeinek. Már saint-cyri akadémikus korában fényes jövőt jósoltak neki. Sokáig azonban be sem tehette a lábát Törökországba. Abdul Hamid rendőrsége, mint a legveszedelmesebb forradalmárok egyikét, tartotta nyilván, a Franciaországban rengeteg szabad gondolatot és eszmét magába szedett fiatalembert. Esztendőkig nyomorgott Párisban, közben azonban Ahmed Riza bejjel, Halil Ganemmel, az ifju-török eszme főembereivel s sokat irt a Mechveret hasábjain. 1890-ben aztán visszatért Konstantinápolyba. Alig érkezett meg, elfogták, börtönbe vetették, majd elvitték Erzerumba, ahol tizenhat évig volt a várban elzárva. Ez alatt az idő alatt folyton katonai tanulmányokkal foglalkozott, különösen a Napoleoni hadjáratokat kutatgatta és egyik lelkesebb bámulója volt a nagy francia császárnak. Röviddel az 1908-iki forradalom kitörése előtt szabadult s annak szervezésében már nagy szerepe volt. Azóta egyre többet vett részt a közéletben. Ghazi Mukhtar pasa kabinetjében hadügyminiszter lett s amikor a Balkánállamok megiiz-enték a háborút, az összes haderő főparancsnokává nevezte ki a szultán. Ott volt Hademkőjnél s Csataldzsánál ő vezette a védelmet. Rettenthetetlen ül bátor katona volt. Naponta végiglátogatta a kolerabarakkokat s fehér lován, cigarettával a szájában, akárhányszor kilovagolt a nyilt tűzbe, a bolgárok sorai elé. Halálát őszintén meggyászolta Konstantinápoly s bizony nem az előbb emiitett angol diplomata az egyetlen ember, aki azon gondolkozik, hogy miért kellett meghalnia? Nagy vita készül a Gazdasági Bank körül. — A városi párt a tanács ellen. — A bankigazgatóság beadványa. — (Saját tudósítónktól. Ma délután hat órakor a városi párt Jedlicska Béla dr. elnöklésével ülést tartott a Haggenmac-hervendéglő külön termében és a holnapi, szerdai közgyűlés ügyeivel foglalkozott. Becsey Károly dr., a párt jegyzője, referált a tárgysorozatról A tanács előterjesztéseit, kivéve a Gazdasági Bank palotájának ügyét, — a párt tagjai hozzászólás nélkül tudomásul vették. A Gazdasági Bank Feketesas-utcai házának megvétele dolgában pedig ugy határoztak, hogy a -közgyűlést a tanácsi javaslattal szemben kapacitálni fogják a ház megvásárlására. Jedlicska Béla dr. elnök isimertette ezt az ügyet a következőkben: A jogügyi bizottság véleménye alapján — -mondotta — a tanács ugy határozott, hogy a Feketesas-utcai ház megvásárlását nem javasolja a közgyűlésnek. Nem pedig azért, mert a város nem találja meg a száimitásait és a mérnökség számvetése szerint is a ház kevesebbet jövedelmez, mint amekkora öszszeget a bank a beadványában föltüntetett. A bank igazgatósága, Reök Iván elnök és Jedlicska Béla dr. igazgatósági tag aláírásával most ujabb beadványt nyújtott be a tanácshoz, amelynek a közgyűlés előtt való bemutatását kéri. Ebben adatokkal igyekszik támogatni az igazgatóság azt az állítását, hogy a ház megvásárlása a városra nézve előnyös üzlet lenne, amennyiben a kimutatható jövedelem jóval magasabb, mint ahogy a -mérnökség mondja. Erről — mondotta Jedlicska dr. — a közgyűlés meggyőződést szerezhet a bank mostani beadványából, amely a következő: Tekintetes Városi Tanács! RöVi-d uton közöltetvén velünk, Tóth Mihály városi főmérnök urnák az általunk megvételre felajánlott házra vonatkozó jelentése, van szerencsénk -ezen ügyben a következő előterjesztéssel élni: A ház ós telek értékének a jövedelmezőség és évi kiadásoknak Összeállítását nagy2 Allah dolga, Allah pedig nagy és hatalmas. , Ennyit mondott s nyomban betömte a száját a nargilé szopókájával, nehogy még egy szó kiszaladjon rajta. Ma ott éljenzett az első sorban Mahmud Sefket pasának, mikor lándzsás lovasok eszkortjától követve, udvari kocsiban hajtatott föl a sirkedzsi-i hajóállomástól a portához. Diplomáciai körökben az elkövetkezett eseményeket különféleképen Ítélik meg. Egy magasállásu angol diplomata, aki már évtizedek óta van a Balkánon s az itteni viszonyokat kitűnően ismeri, a következőket mondta: A kormányválság elsősorban a hármas entente politikájának vereségét jelenti, mert csupa olyan ember került uralomra, akik a monarchiának és Németországnak lelkes hivei. Orosz és francia diplomáciai körökben nyíltan emlegetik, hogy Ausztria-Magyarország és Németország keze játszott bele a Kiamil-kabinet megbuktatásába. Nem akarok idáig elmenni a következtetéseimben, néhány feltűnő dolgot azonban konstatálnom kell. Mahmud Sefket pasa, aki Von der Glotz tábornagynak volt az adjutánsa, több izben járt Németországban s közismerten germanofil érzelmű, a nagyvezér, Enver bej, aki hoszszabb ideje tartózkodik Berlinben s ,az ottani körökkel élénk összeköttetéseket tart fönn, szervezte a pucscsot. Nazim pasának pedig, aki a saint-eyri iskola nevelése, aki, ha nem is orosz, de mindenesetre francia politikát akart követni, meg kellett halnia. Nem akarok gyanúsítani, de ez kissé különös. Miért ölték meg Nazimot, éppen őt, aki egyik leglelkesebb hive volt az ifju-török politikának? Miért éppen azt mondják, hogy a véletlen okozta a halálát. Néh-a a véletlen nagyon különös. Nazim pasa halála, ha véletlen, leg— Olyan vagy egészen — hangzott kórusban. Majd sorra üdvözölték Miczonkát, csak Nyárády állt "mozdulatlanul, mint egy szobor, bámuló tekintetét le nem Véve róla. — No öcsém, hát -megnémultál? Miczonkám, bemutatom Nyárády Sándor festőművészt, aki szerelmes az „ősanyánkba". Ne pirulj el, a képbe s nem az élőbe. Nyárády végre, mint egy alvajáró, közeledett eszményképének megtestesült élő alakjához, meghajtotta magát, de szólni nem tudott. Annál többet beszélt azonban két fekete szeme, mely imádattal határos csodálattal csüngött az előtte álló halvány aszszonykán, ki önkéntelenül lesütötte szemeit, majd zavartan föltekintett s ő is rabja lett annak a varázsnak, mely Nyárádyt fogva tartotta. Egy pillanat volt az egész, de megpecsételte sorsukat örökre. Miczonka tért előbb magához s megfenyegette Dor-mándyt; — Látod Pali bátyám, milyen zavarba hoztad Nyárádyt, a te huncutságaiddal, azt hitte „ősanyánk" fölkelt a ravatalról s most előtte áHí Megvallom — folytatta komolyan —- különös hatással van reám ez az állítólagos hasonlatosság, valami szorongó érzés fog el, ha rágondolok. — Ne gondolj rá kedvesem — nyugtatta meg Irina asszony. — Maga meg férjem uram, zárja el a képet, hogy Miczonka rá se ondoljon s minél hosszabb ideig maradjon öztünk. — Meg is unsz Irinám. Józsi hat hónapi tengeri útra ment s ez idő legnagyobb részét köztetek töltöm, hiszen olyan sokáig éltem távol tőletek. Mindenki sietett üdvözölni az uj vendéget. Körülvették, mulattatták. S rövidesen el is mondta az öreg Palástyné Miczonka történetét, ami hamarosan Nyárády füléhez jutott: Mikor Miczonka kikerült a zárdából, édes apja, a gavallér Micskey Ernő el volt ragadtatva leányától, még a csillagot is lehozta volna — ha bírja — számára az égről. Egyik -mulatságot a másik után rendezte. S minden kívánsága az volt, hogy Miczonka férjhez menjen. De a komoly, higgadt leány nem talált olyan embert udvarlói között, ki Ízlésének megfelelt volna. — Férjhez kell mennie — mondta az öreg Darvaynak Micskey — biztosítani kiváno-m jövőjét. Azt azonban nem sejtette senki, hogy a nagy gazdagság csak látszat, mögötte lappang a gond. Minél inikább közeledett a pillanat, hogy tovább nem titkolhatja Micskey bukását, annál eszeveszettebben kártyázott az Öreg s mint a vizbefuló kapaszkodik az szalmaszáihoz is: ugy remélte ő is, hogy visszanyeri azt, amit elvestzett. Egy este azután elúszott az utolsó fillérje is neki és a mikéi gazdaság is végleg Llppay báró birtokába ment át, sőt becsületszóra negyvenezer koronával is adósa maradt. Rettenetes órák következtek. Lippay, a ki ismerte Micskey helyzetét, fölajánlotta, hogy rendezi dolgait, cserébe nem kér mást, mint Miczonka kezét, akit ismeretségük első percétől fogva megszeretett. Megdöbbenve mondott nemet Micskey. Hogy az ő szémefénye, bálványozva imádott egyetlen gyermeke ilyen léha, beteges ember felesége legyen: inkább a halál! Igen, de mi történik, ha Miczonka egyedül marad j a nagyvilágban, árván, vagyon nélkül? Kétségbeesetten küzdött Micskey, átkozva ön- ' magát, akinek szerencsétlen kártyaszenvedélye okozott -minden bajt. Majd elhatározta, hogy Miezonkára bizza a döntést. Lippay azonban voilt olyan ügyes, hogy előre beszélt a leánykával. Fölvilágosította édes atyja helyzetéről s megértette vele, hogy megmentheti édes atyját, ha feleségévé lesz. Biztosította őszinte, igaz vonzalmáról. Szegény kicsi Miczonka — mit tehetett mást — föláldozta magát édes atyjáért. De becsületesen, őszintén 'megmondta Lippaynak, hogy nem szereti; azonban végtelen nagyrabecsüli jóságáért s egész életen keresztül hűséges felesége lesz. Lippay mindenbe beleegyezett, annyira rabja lett a leányka bájának. Micskey mikor zavartan előadta leányának Lippay kérelmét: legnagyobb meglepetésére Miczonka mosolyogva mondott igent, kijelentette, hogy ízlésének éppen megfelel Lippay, aki komoly ember, nem olyan szélcsap, mint a mai fiatalság. Micskey ha nem is örült ennek a fordulatnak, de megnyugtatta az, hogy leányának jövője biztosítva van. Nem is sejtette, hogy Miczonka mindent tud s őérette áldozta föl magát. Az esküvő hamarosan, csendben megtörtént. Miczonkát férje külföldre vitte. Szerette feleségét, de látva ennek a komoly hidegségét, gyötörni kezdte. Miczonka határtalan nyugalommal tűrte minden szeszélyét s édes atyjának megnyugtató leveleket írt, hogy ő boldog, megelégedett. Az Öreg meg is látogatta leányát Monte-Caríóban, ahol hosszú ideig időztek Lippayék, de nem vett észre semmi nyugtalanítót a házasfelek között. i : • Pedig akkor már pokol volt szegény ! asszonyka élete. Alig távozott Micskey, Lip| pay éjjel-nappal a kártyaasztalnál ült s mesés szerencsével játszott. összeroncsolt