Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-28 / 22. szám

1913. január 28. DECMAQYARORSZÍQ ' 3 A fenyegető háború. — Európa együttes jegyzéke és a porta válasza. — „Csak egységes eljárás mentheti a békét." — Törökország uj feltételei. — A nagyvezér nyilatkozata. - Fogoly a szultán. — (Saját tudósitónktól.) Bécsből jelentik: A nagyhatalmak konstantinápolyi nagykövetei azt a sürgős tanácsot adták a portának, hogy Európa együttes jegyzékére mielőbb válaszoljon. Ez egyáltalában nem jelent pressziót, amire most egyetlen nagyhatalom sem gondol. Az ujrtörök kormány válasza tehát a legközelebbi napokban várható. Itt biznak abban, hogy ez a válasz előzékeny lesz és nyitva hagyja az utat a további tárgyalásra. Ha azonban ez a remény nem válnék valóra, vagy ha a tárgyalás eredménytelenül végződnék és a háborúnak újra való kitörésére vezetne, erre az esetre a hatalmak el vannak tökélve, hogy az uj háborút mindenképen lokalizálják és hogy ismét semleges viselkedést tanúsítsanak. Egyes hatalmák esetleg külön akicóját itt már azért sem tartják valószinünek, mert a kabinetek mind azt a meggyőződést vallják, hogy csakis egységes eljárással menthetik meg az európai békét. A párisi Temps tudósítója jelenti Londonból: Egyre valószínűbbé válik, hogy a háborúnak folytatása elkerülhetetlen. A nagyhatalmak, amelyek három héttel ezelőtt azt kivánták, hogy a balkáni államok nyugodtan viselkedjenek, megígérték, hogy Törökországot engedékenységre fogják rábirni. Ma azonban kijelentik a balkáni államoknak: — Mi semmit sem tehetünk értetek, mert, hogy energikus közbelépésre vállalkozzunk, ahoz nem vagyunk eléggé egységesek. Legjobb volna, ha magatök döntenétek el azt, hogy minek kell történni és ha újra a fegyverhez nyúlnátok. A balkáni delegátusoknak figyelembe kell venniök, hogy a nagyhatalmakra nem számithatnak. Londonból jelentik: A török kormány a balkáni delegátusok elé a következő ajánlatot fogja terjeszteni: Drinápoly s körülötte egy keskeny terület semleges zóna marad Törökország és Bulgária között, annak a semleges zónának mintájára, melyet Svédország és Norvégország különválásuk alkalmával megállapítottak. Ezt a zónát nem szabad megerősíteni, benne senki katonaságot nem tarthat és autonóm terület lesz valamelyik európai kisebb államuralkodócsaládjából kinevezett kormányzó igazgatása alatt. Mahmud Sefket basa nagyvezér egy újságírónak arra a kérdésére, vájjon tudja-e, hogy minisztériumát a háború kabinetének nevezik, ezt felelte: — Ez a megjelölés önkényes. Mi nem azért vállaltuk el a kormányt, hogy mindenáron a háborút folytassuk. Kabinetemet inkább hazafias kabinetnek lehetne nevezni, mely azt a hivatást érzi magában, hogy ebben a válságos időben az országot megmentse. Nem akarjak a háborút, de nem is félünk tőle, ha ránk kényszeritenék. Arra a kérdésre, hogy milyen értelemben fog a kormány ía nagyhatalmak jegyzékére válaszolni, a nagyvezér ezt felelte; — A miniszteri tanács a legrövidebb idő alatt határozni fog ebben a dologban. Válaszunk tartalmát az a program fogja megszabni, mellyel az államügyek vezetését elvállaltuk és amely becstelen békéi teljesen kizár. A diplomáciai tárgyalást egy bizonyos pontnál folytatni fogjuk és reméljük, hogy békés eredményhez fogunk eljutni. Az újságíró még azt is kérdezte, hogy mi igaz az oroszok fenyegető viselkedéséről elterjedt hírekből, de a nagyvezér erre a kérdésre egyáltalában nem felelt. Konstantinápolyból jelentik: Konokul tartja magát az a hir, hogy az ifju-török kormány a szultánt foglyul őrzi palotájában és hogy Enver bejt azért nevezték ki a palota parancsnokává, hogy a szultántól mindenkit, aki az ifju-törökölknek nem tetszik, távol tartson s az ilyen elemeket a palotából is eltávolitsa. Enver bej különben ma nyilatkozott egy újságíró előtt s 'kijelentette, hogy életüket is készek voltak ő és társai föláldozni, amikor Törökország jövője megmentése érdekében fölléptek. Drinápolyról és területéről semmi szin alatt se fognak lemondani, — mondotta még. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: A balkániak határozata. London, január 27. A Reuter-ügynökség értesülése szerint a szövetséges balkáni 'államok delegátusai bizottságot küldtek ki, amely a bókemissziók egy-egy tagjából áll. Ez a bizottság a török miszszióhoz intézendő levelet fog megszerkeszteni, amelyben a balkáni delegátusok közlik azt az elhatározásukat, hogy a tárgyalásoakt megszakítják. London, január 27. A szövetséges balkáni államok delegátusai elhatározták, hogy a törökökkel folytatott tárgyalásokat megszakítják. Bákülékeny a porta. Konstantinápoly, január 27. A minisztertanács a porta válaszjegyzókéről tárgyalt, amelyet valószínűleg a külügyminiszter végleges kinevezése után fognak átnyújtani. A nagyvezérnek egyes diplomatákkal szemben tett kijelentéseiről arra lehet következtetni, hogy a válasz konciliáns hangon lesz tartva, mert a kormány át van hatva attól az óhajtól, hogy a hatalmakkal az érintkezést föntartsa és velük a tárgyalásokat folytassa. Sztambul újra nyugodt. Konstantinápoly, január 27. A csütörtöki események első impressziói után Sztambul most visszanyerte rendes külső képét. A város teljesen nyugodt. Semmisem mutat arra, ihogy olyan nagyjelentőségű események történtek, mint a három nap előttiek. A nagyhatalmak. Konstantinápoly, január 27. Az Ifham, melyet még leginkább lelhet pártonikiivülinek mondani, óva inti a kormányt attól, ihogy a hatalmaknak negatív választ adjon, mert nem szabad elvi nézeteltérésekkel számolni a hármasszövetség és a hármas antant között. A lap figyelmeztet a hármas antant fenyegető magatartására ós azt mondja: mielőtt Törökország döntő csapásra határozná el magát, informatív jellegű választ kellene adnia a hatalmaknak, melyben felvilágosítást kér a hatalmak javaslatairól és Ígéreteiről. Háború fenyegeti Páris, január 27. A Temps londoni levelezője azt irja legutóbbi jelentésében, hogy a londoni békedelegátusok körében mindjobban felülkerekedik az a benyomás, hogy a háború újból való megkezdése elkerülhetetlen. A hatalmak három hét előtt még azt kivánták a balkáni államoktól, hogy maradjanak nyugodtan és megígérték, hogy Törökországot rá fogják birni az engedékenységre, ma azt mondja a balkáni államoknak: — Nem tehetünk az érdeketekben semmit, mert arra, hogy erélyesen lépjünk közbe, nincs meg köztünk a kettő egyetértés. Beszéljenek tehát ismét a fegyverek! Nem titkolják azonban a hatalmak a balkáni államok ellőtt, hogy ha most ujabb pénz- és véráldozatokat hoznak, ezzel sem érhetnek el többet, mint amennyit már elértek. A balkáni delegátusok már tisztában vannak vele, hogy a hatalmakra nem számithatnak, de a .szövetségesek körében mindazonáltal haboznak még annak a lépésnek a megtételével, ataely az ellenségeskedések újból való megkezdését jelenti. Németország mindjobban visszariad a porta ellen való erélyes föllépéstől és az orosz kormány is habozik, dacára azoknak a kijelentéseknek, amelyeket Sasszonov Péterváron, Giers pedig Konstantinápolyban tett. Ez a magatartás azt a meggyőződést érleli meg a szövetségeseknél, hogy jobb, ha ismét a '.fegyverekkel operálnak, mert akármilyen nagyok is lennének az ujabb áldozatok, súlyosabbak nem lesznek, mint azok a kompenzációk, amelyeket a hatalmak beavatkozásukért kérnének. Ha Törökország két nap alatt nem válaszol, a tárgyalásokat megszakítják és a fegyverszünetet kedden, vagy szerdán fölmondják. Háborút hirdet a szerb sajtó. Belgrád, jnuár 27. A Strazsa cimü lap „Osztrák ügynökök uralma. Konstantinápolyban" cimmel azt inja, hogy a sztambuli forradalom kétségtelenül a monarchia és Németország munkája. Ez a két állam már a fegyverszünet megkötése óta mindig azon igyekezett, hogy Törökország ne engedjen. Minthogy nem sikerült a balkáni bonyodalmak befejezését máskép megakadályozni, forradalmat támasztottak s ügynökeiket ültették a legelőkelőbb pozíciókba. A monarchia és Németország anyagilag is támogatták a (forradalmárokat. Törökország pénzügyileg teljesen ki volt merülvi s a két hat-alom anyagi támogatása nélkül nem történhetett volna meg ez a rendszerváltozás, mely a háború folytatását elkerülhetetlenné teszi. Az ujabb háború befejezését nem nehéz megjósolni: Törökország teljes pusztulását fogja jelenteni. Ezzel azonban még nem ért véget ez az ügy, mely hihetetlen európai komipltikáicókat fog maga után vonni. A Balkánáílamok azonban ezzel már nem törődnek: mossák a kezeiket. — A félhivatalos Tribuna is előkészített, előre megtervezett munkának mondja az államcsínyt, amelynek az a célja, hogy Drinápoly átadásának kérdését ismét elodázza. Szerinte a bukottak és a buktatók együtt csinálták meg a forradalom terveit. Ezután nem következhetik más, csak a háború. Szerbiának nem kell tőle félnie. Az eseményekért, a hiába elhulló rengeteg vérért Törökországnak kell a felelősséget viselnie.