Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-25 / 20. szám

4 1913. január 28. kabinethez táviratot intézett, amelyben a kö­vetkezőket mondja: Miután értesült róla, hogy Driná­polyt a szövetségeseknek akarják átengedni, elhatározta, hogy a pol­gári lakosságot eltávolítja a várból, ágyúval a várost összelövöldözteti és teljesen elpusztítja, átvágja ma­gát a bolgár ostromló seregen és Konstantinápoly ellen vonul. A mi­nisztertanács ép ezzel a távirattal ' foglalkozott, amikor a tömeg be­nyomult a portába. Végsőig ellenállnak! Frankfurt, január 24. A Frankfurter Zeitung jelenti Konstantinápolyból: , A porta épületébe sem bemenni, sem onnan kijönni, a hivatalos személyiségeken kivül, másnak nem lehet. A néptömeg Mahmud Sefket pasa uj nagyvezért és Enver bejt viharos ovációban részesítette. Az ifju-tö­rök párt manifesztuma Ghazi Muktar ka­binetjét a lausannei béke miatt hazaáru­lással vádolja és azután kiemeli, hogy a bolgár király kihasználta a Kiamil-kabinet gyöngeségét. A Csataldzsánál álló török hadsereg hősiessége ellenére a kormány el volt határozva tisztességtelen békét kötni a balkáni szövetséggel. Kiamil főoka az ország szerencsétlenségének. Az ottomán birodalom boldogsága és jövője a legna­gyobb veszélyben volt. A nemzet jogosan cselekszik, ha most végsőig ellentáll. Sem­mi körülmények között nem fogja föladni szent jogait az európai Törökországra és minden áldozatot meg fog hozni Rumélia megtartására. Az uj nagyvezér. Konstantinápoly, január 24. Mahmud Sefket basának nagyvezirré való kinevezése még nem végleges. Azt mondják most, hogy Ghazi Ahmed Muktárt nagyvezirré ós Mah­mud Sefket basát tárcanélküli miniszterré fogják kinevezni. Szemtanú a forradalomról. London, január 24. A Daily Chronicle konstantinápolyi levelezője jelenti: Amikor délután félnégy órakor a minisztertanács rendkivül hosszú ülése közben a portán vá­rakoztam, egyszerre csak azt láttam, hogy Enver bég lóháton közeledik a porta épületé­hez. Envert nagy néptömeg követte, amely haragosan tüntetett a kormány ellen. Enver hég belépett az épületbe, de kevéssel rá kijött és heves beszédet intézett a tömeghez, mely­ben a háború folytatását kívánta. Enver hég ezután automobilba ült és a szultán palotá­jába hajtatott. Kevéssel ezután elterjedt a hir, bogy Enver Kiamilnak és kormányának a lemondását vitte a szultánhoz. Közben a portán folytatódott a tüntetés. Egyes agitá­torok szenvedélyes beszédeket intéztek a nép­hoz. A szénokok kivétel nélkül a háború foly­tatása mellett kardoskodtak. A tömegből dü­hösen kiabáltak vissza: — Harcolni akarunk! — Le Kiamillal! — Le az árulókkal! A tömeg akkor sem oszlott el, amikor az uj ifjú török kormány kinevezését birül hoz­ták, hanem tovább várt a porta előtt, hogy Mahmud Sefketet. az uj nagyvezirt üdvözöl­hesse. A porta környékétől eltekintve egész Konstantinápoly nyugodt maradt. Két bank­igazgatót, kik bárom órakor a portára jöt­tek, hogy a pénzügyminiszterrel értekezzenek és egy a minisztertanács terme mellett lévő szobában várakoztak, a rendőrség, amikor a tüntetést megtudták, őrizet alá vett és csak akkor engedte el őket, amikor hat óra felé megjelentek a portán az angol és a farneia nagykövetség dragománjai és szabadon bo­csátásukat követelték. Forradalom! Konstantinápoly, január 24. Este ki­lenc órakor a portán egy hati humajunt olvastak föl, amely a Mahmud Sefket-kor­mányt megerősíti. A londoni béke-delegá­tusokat, valamint Hilmi és Turkhan nagy­követeket visszahívták. A haditörvényszé­ket fölfüggesztették. A lelépett kormány tagjait fogságban tartják, nehogy a nép dühe ellenük forduljon. Az utcáikat forra­dalmi csapatok járják be és állandóan iz­gatnák a háború mellett. Enver bej föllépése. London, január 24. A Times jelenti Kon­stantinápolyból: Talaat bég tegnap délelőtt tizenegy órakor megjelent Kiamil nagyve­zérnél és azt követelte tőle, bogy mondjon le. Kiamil nem válaszolt. A minisztertanács to­vább tárgyalt két óráig, amikor félbeszakí­tották a tanácskozást és villásreggelihez ül­tek. Kevéssel bárom óra előtt Dzsemal, volt adanai kormányzó öt lovastiszt által kisérve megjelent a portán. Egyidejűleg tizenkét em­ber jött ki egy közeli kávéházból és kibont­va a magukkal hozott zászlót, hazafias és harcias kiáltásokban törtek ki. Erre csopor­tosulás támadt és néhány perc alatt mintegy kétszáz főnyi tömeg verődött össze. Most ér­kezett Enver bég, kit Hiasin és Hail vezér­kari tisztek, öt más tiszttel együtt kisértek. A tömeg viharosan üdvözölte Enver béget, a ki belépett a portára és azt mondta, bogy látni óhajtja a nagyvezért. Az összes kapukat azonnal bezárták, A konstantinápolyi pa­rancsnok személyesen őrizte a miniszterta­nács termének a bejáratát és csak Enver bég­nek és Talaatnak engedte meg, hogy belép­jenek. Enver bég a miniszterek elé állt és igy szólt: — Drinápoly elvesztését a nemzet nem tudná elviselni! A kormánynak le kell mon­dania! Kiamil basa azonnal aláirta a lemondá­sát és átadta Enver beynek, aki a nevezetes írással rögtön a. szultán palotájába hajta­tott. A szultán nem akart hinni a szemeinek és első kamarását Kiamilhoz küldte. Kiamil mégegyszer megirta a lemondását és átadta a kamarásnak, aki az írással visszament a szultánhoz. A szultán azonnal hivatta Mah­mud Sefket basát és kinevezte marsallnak és nagyvezirnek. Nyolc órakor Mahmud Sefket megjelent a portán és annak lépcsőjére állva felolvas­ta a szultán iijádópát Egy vjolt képviselő imát mondott. Mahmud Sefket ünnepélyes beszédet intézett a tömeghez és felszólította a tömeget a szétoszlásra. A tömeg szó nélkül engedelmeskedett. Vádoló manifesztum. Konstantinápoly, január 24. A nemzeti manifesztum, melyet tegnap a porta előtt csoportosult tömegnek kiosztottak, összefog­lalja az albán fölkelésnél történt eseménye­ket és különösen a hadseregben nyáron elő­fordult szökéseket emeli ki. Rámutat ezután Szaid basa lemondására s a Muktar-kab\­net kinevezésére. A kormánynak azt veti szemére, hogy az albán fölkelők előtt kapi­tulált és igy fölingerelte a balkáni államok étvágyát, melyeknek Törökország katonai gyöngeségére kellett következtetniök. Igy jött létre a balkáni szövetség. Bár a kor­mány tudott a balkáni szövetség megalakítá­sáról, mégis 120,000 katonát hazabocsátott. A Muktar-kabinet a balkáni háborúnak liosz­szu időre előkészített tervét nem hajtotta végre, a parancsnokságokat lehetetlen tisz­tekre bízta és ezzel okozója lett a veresé­geknek. A manifesztum támadja a Kiamil­kormányt is, mely a hadsereg kitűnő szelle­me ellenére mindenáron békét akar kötni. Ez a kabinet lemondott, — úgymond a mani­fesztum és az ottomán nemzet nem fogja európai Törökországot föláldozni, hanem minden áldozatot meghoz annak fentartásá­ra. Az ottománoik be fogják bizonyítani, hogy képesek világtörténelmi dicsőségüket és ne­vük becsületét épségben tartani. Fogságban a Kiamil-kormány ! Konstantinápoly, január 24. A tömeg az eső ellenére este nyolc óráig maradt a porta előtt és csak akkor oszlott szét, a miikor fölolvasták Mahmud Sefket pasának nagyvezérré való kinevezéséről szóló ok­mányt. A mohamedán papok a tömeg élén folytonosan vallásos dalokat énekeltek. A lemondott minisztereket fogságban tartot­ták. Az Ikdam és a Jeni Gazetta szerkesz­tőségi helyiségeit lezárták. Végzetes lehet a háború ! Bécs, január 24. Egy előkelő diplomata a konstantinápolyi eseményekről a követke­ző nyilatkozatot tette a Neue Freie Presse munkatársa előtt: — Bizonyos, hogy a konstantinápolyi események a nagyhatalmak előtt kedvezőt­len hatást fognak gyakorolni és esetleg kö­vetkeményeikben súlyos intézkedéseket fog­nak maguk után vonni. Nincs kizárva, hogy a nagyhatalmak szükségét fogják érezni an­nak, hogy messzemenő intézkedéseket te­gyenek a Konstantinápolyban élő kereszté­nyek megvédésére. A háború újból való ki­törése a török uralomra végzetes hatással lehet és a nagyhatalmak bizonyára egysé­gesen fognak eljárni. A balkáni szövetségesek. Bécs, január 24. Londoni távirat szerint a Times munkatársa megkérdezte a balkáni delegátusokat az újonnan teremtett helyzet­ről. A bolgár delegátusok kijelentették, liogy most legalább tiszta helyzet előtt állanak és nemsokára ismét viszontlátják a törököket Drinápoly és Csata!dzsa előtt. Azután bevo­nulnak Konstantinápolyba és elűzik onnan az egész társaságot. A szerb delegátusok oda nyilatkoztak, bogy a küzdelmet újból felve­szik, Jóllehet ugyan egyáltalában nem tar­tanak a háború folytatásának veszedelmétől, mégis inkább szerették volna a békét, bogy magukat a további áldozatoktól megkímél­jék. A montenegrói delegátusok nem leplez­ték örömüket az események átalakulása fe­lett. Szerintük az uj helyzetnek következmé­nye az lesz, hogy bevehetik Szkutarit. ame­lyet. azután is megtarthatnak maguknak. Vé­gül a görög delegátusok azon nézetüknek adtak kifejezést, bogy a forradalom végzetes következményekkel fog járni Törökországra nézve, hacsak valamelyik nagyhatalom nem fog közbelépni Törökország érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom