Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-25 / 20. szám

1913. január 25. DEEMAQYARORSZÁQ 3 HÁBORÚ! (Agyonlőtték a török hadügyminisz­tert. — Fogságban a Kiamii-kabinet tagjai. — Forradalom Konstantinápoly­ban. — Győzött a háborus-párt. Talán már szombaton újra harcolnak. — Az európai nagyhatalmak szerepe. — Oroszország az uj háború kitörése után föllép Törökország ellen.) (Saját tudósítónktól.) A Kelet ezer­kettedik éjszakájának véres-büvös jelene­tei játszódtak le tegnap éjjel Konstantiná­polyban: uj erőre kapott a félredobott if­ju-török párt s az uj vezetés vérkeresztsé­gén Nazim pasa hadügyminiszter vére festett bibort a porta márványára. A had­ügyminisztert agyonlőtték a fölülkereke­dő ifju-törökök, akik a két ozmán félis­tennek, Enver bejnek és Talaat bejnek ve­zetésével ebben a nagyszerű, méreteiben s hatásában mindeneket fölülmúló palota­forradalomban kerülni akartak minden vérontást. Nazim pasa két hadsegéde azon­ban a palota ablakából kilövöldözött a tömegre, amely a lövéseket viszonozta. Igy halt meg a török hadügyminiszter, a szegény Nazim, aki pedig nem is szivesen támogatta a Drinápolyt odadobni akarók törekvését. Ezzel a történetem zordon drámái­ból a legforróbb lehelletü, a legizgalma­sabb játszódik le szemünk előtt. Világ cso­dájára hirtelen talpra állt az elbukott, a megtépett, a megromlott Törökország, ép a sir szélén, amelybe beledönteni akarták a balkáni szövetségesek. Az ifju-törökök, akik a panamás, a népnyuzó, az elmaradt Törökországból modern, haladó, nyugati kulturáju államot akarták szervezni, aki­ket már legyűrt a reakció, egy éjszaka alatt isimét kezükbe kapták a hatalmat. Benyomultak a portára, lemondatták a nagyvezért, akinek a helyét már el is fog­lalta Mahmud Sefket pasa, a volt ifju-tö­rök hadügyminiszter, Abdul Hamid szul­tán megbuktatója. Szinte elképzelhetetlen izgalmakkal, drámai fordulással rendező­dött a Keletnek ez az ezerkettedik éjsza­kája, amely a fátumna'k döntését provo­kálja, hogy éljen-e vagy pusztuljon-e Tö­rökország. A forradalmat a csataldzsai vonalon Üllő ifju-török tisztikar szervezte Enver bej vezetésével, akik nem akarták tűrni, hogy Drinápoly árán kössék meg a^ékét. Valóságos forradalom az, amely Konstan­tinápolyban és Törökországban uj hatal­mi eltolódást jelent. Drinápoly kérdése egy szörnyű drámának volt a magva és ugy látszik, hogy a fátum a szent sirok városa révén akarja elbuktatni, vagy uj fényre emelni a megromlott Törökorszá­got. Ami megoldás történt, ugylátszik, a legjobb s legreálisabb. Drinápolyból Sükri pasa, a parancsnok, azt az izenetet küldte Sztambulba, a kormányhoz, hogy ha a kormány odaadja a várat, ő nem. Kész in­kább rommá lőni, törmelékké hamvaszta­ni. Ép ezt tárgyalta a minisztertanács, a mikor falvonultak az ifju-törökök, hogy egy csapásra megbuktassák a régi rend­szert. Konstantinápolyban a tragikus jele­netek óta teljes a rend, de ezzel eldobódott a kocíka, megindul újból a szörnyű, vérpa­takos harc, amelyből nem tudni, hogyan kerül ki Törökország. Enver béget a szultán a vezérkar fő­nökévé nevezte ki. Különös fontosságot tulajdonítanak annak, hogy Mahmud Sef­ket nemcsak nagyvezér, hanem a hadse­regnek is főparancsnoka. Enver bég éjjel féltizenkettőkor Wangenheim német nagy­követtel tanácskozott. Általán amit a tri­poliszi fővezér most Konstantinápolyban végez, az minden képzeletet fölülmúl és a görög és római legélső államférfiakra és hadvezérekre emlékeztet. Mindenütt ott van, lelkesít, megnyugtat, intézkedik, ne­ki köszönhető, hogy Csataldzsánál nem el­lentétes a hangulat, mint eddig volt: ké­szülnek az ütközetre, uj csapatok vonul­nak föl, uj zászlóaljakat toboroznak s a jelszó, hogy Törökország győzni fog! Már egész Törökország harcias tűzben ég s a háború kitörését már a holnapi: szombati nappal várják. Érdekes, hogy Enver bej Nazim pasát és elesett adjutánsait már a mai napon eltemettette, nehogy esetleg tüntessenek. A konstantinápolyi események a dip­lomáciai köröket rendkívül meglepték. Egyébiránt — ez a hangulat Bécsben és Berlinben — még nem bizonyos, vájjon az uj kabinetnek feltétlenül harcias kedve van-e, amely a háborúnak folytatását kí­vánja, azaz, vájjon a háboruspártnak ki­zárólagos befolyása van-e a helyzet uj alakulására. Meglehet, hogy az uj-törö­köfcndk csak az volt a céljuk, hogy újra ha­talomra jussanak, megtehet, hogy az uj­törököknél és a hadseregben az egyetértés nem is nagyon szilárd és az is megtehet, hogy az uj-törökök a hadsereg lelkesedé­sét csak arra használták föl, hogy belső politikai célokat érjenek el. Az európai ha­talmak álláspontjáról csak egy dolog jöhet figyelembe: A nagyhatalmak jegyzéket adtak át a portának és erre a jegyzékre választ várnak. Akármilyen neve van a török kormánynak, Európának választ kell kapnia. Azt nem tudják, hogy ez a válasz milyen lesz, de az itteni illetékes körök re­mélik, hogy az uj-török kormány tudatá­ban van azoknak a veszedelmeknek, mely a háború folytatása esetében a török biro­dalmat fenyegeti. Oroszország szereplése Törökor­szággal szemben egyenesen fenyegető. Oroszországnak határozott szándéka, hogyha Törökország uj háborúba kezd, az esetben fölveti az örmény kérdést és fegyverrel fog beavatkozni. Oroszország­nak terve, hogy megnyirbálja Törökor­szág ázsiai birtokait. A föllépését Európa diplomáciai köreiben azzal magyarázzák, hogy állítólag Oroszország, Francia- és Angolország közt titkos megegyezés jött létre, melynek célja, hogy Törökország ázsiai birodalmát egymás közt részben fölosszák. Különösen Párisban és Szent­pétervárott tartanak európai bonyodal­maktól. Párisból jelentik, hogy az európai nagyhatalmak föltétlenül flottatüntetési rendeznek Konstantinápoly előtt. Ez ed­dik elmaradt, mi részben Németország­nak és a monarchiának köszönhető, de most, tekintettel az ott duló forradalomra, rendezik a flottatüntetést. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Nazim basát agyonlőtték! Konstantinápoly, január 24. A tegna­pi zavargások folyamán Nazim basa had­ügyminisztert a tüntetők a porta ablaká­ban agyonlőtték. Szárnysegédei ugyanis az ablakból lövöldöztek Enver bégre, mi­re ennek emberei visszalőttek és Nazim basát találták, aki azonnal meghalt. Egy másik hir szerint Nazim basa főparancs­nok nem halt meg, csupán súlyosan meg­sebesült. (M. T. I.) Véres harc a portán. Konstantinápoly, január 24. Egy adju­tánst a tüntetők lövéssel megsebesítettek. Hir szerint a hadügyminiszter is megsebe­sült, amit azonban nem lehet pontosan meg­állapitani. A portai őrség, melyet az utóbbi napokban mintegy háromszáz főre egészí­tettek ki, veszteg maradt, mert a parancsno­kok tétlenül viselkedtek. A tüntetés a por­tán leírhatatlan zavart keltett. A tüntetők folyton ezt kiáltották: Isten nevében! Mások izgató beszédeket mondtak és a Korán sza­vait idézték. Különösen Kiamil pasát szidal­mazták hevesen. Mig a tüntető csoport az ifju-törökök komité polgári és egyházi hí­veinek odaözönlése által nőttön-nőtt. Lent ezalatt proklamációkat osztottak ki a nép között, melyben a kormányt árulással vádolják és követelik visszalépését. Enver bej rövid idő múlva megjelent a tömeg előtt, hogy közölje a kabinet lemondását. Enver bej ezután automobilon a palotába ment, hogy a szultánnak átnyújtsa a Kiamil-kor­mány lemondását, majd visszatért, hogy közölje Mahmud Sefket pasának nagyvezér­ré és lzzed pasának hadügyminiszterré való kinevezését. A hivatalos kinevezés küszöbön áll. A porta előtt mintegy kétezer főnyi tö­meg áll. Három kormánypárti lap szerkesz­tőségét katonaság őrzi, mely a szerkesztő­ség tagjait nem engedi be. A három lap hol­nap nem fog megjelenni. A hadügyminiszter lelövése. Berlin, január 24. A Wolf-tigynök­ség jelenti Konstantinápolyból: Nazim ba­sa agyonlövése, mely alkalmas arra, hogy Enver bej és Talaat bej nyugodt és céltu­datos eljárását diszkreditálja, kétségkívül Kiamil basa és Nazim basa adjutánsainak hibájából történt. Enver bej és Talaat bej szilárdan el voltak határozva, hogy ke­rülnek minden vérontást. Amikor Nazim | basa adjutánsai Enver bejre és kíséretére j az ablakból lőttek, ezek a tüzelést viszo­j nozták, mire Nazim basa holtan össze­esett. Az incidens ellenére a rendet sehol sem zavarták és az egész városban nyu­galom uralkodik. A kabinetváltozás a had­sereg müve, mely feltétlenül a háborúi akarja és ezért inkább folytatja a háborút, semmint tisztességtelen békét kössön. Konstantinápoly izgalomban. Konstantinápoly, január 24. A konstan­tinápolyi rendőrfőnököt és a konstantinápo­lyi katonai parancsnokot elmozdították és helyükbe másokat neveztek ki. Drinápoly hőse. Konstantinápoly, január 24. A „Tercsu­mani Hakkikat" jelentése szerint Sükri basa drinápolyi parancsnok, tegnap a visszalépett

Next

/
Oldalképek
Tartalom