Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-03 / 2. szám

1913. január 3. ) DÉLMAGYARORSZÁG 7. doskodik arról is, hogy a .Nusi meg a Tusi, meg a Cica, meg a többi táncolni vágyó ki­csi leány ne szűkölködjék ez idén se minden mulatság néiJtül. Mert hát az isten jó és az emberek se olyan rossza k, ha önmagukról van szó, ergó: mnlaitási a.lkalará még osak akad iés tekintettel arra az ősrégi igazságra, .misze­rint a különböző Katókat táncra vinni nem tartozik a nehezebb feladatok közé, raméljük, hogy a szorgalmas rendezőbizottságok mun­káját siker fogja koronázni az idén is. Hiszen ép ebben a szomorú világban fér rá az embe­rekre iegy kis vigasság . . . — Görgey állapota aggasztó. A nagy­beteg Görgey Artúr tábornok .állapotában is­méi aggasztó rosszabbodás állott be. Az el­múlt éjszakát egészen hajnali fél négy óráig aránylag nyugodtan töltötte, attól fogva' azonban nem tudott újra. elaludni. Kora reg­gel .konyakos teát ivott s néhány darab köny­nyü süteményt evett jó étvággyal. Testének hőfoka a kora délelőtt 36.1 fokra .sülyedt, A beteg tábornok teljesen eszméletén van, hoz­zátartozói kérdésére halk hangon felelget is, de különben igen el van gyöngülve s ez ad az aggodalomra különös okot. Ágyánál az ápo­lónőikön kívül állandóan ott tartózkodnak öz­vegy Görgey István,né, Sántha Kálmámué és Sántha Sándor dr. — Megtámadták az arabok az olaszo­kat. A párisi Eclair-ntk jelentik Rómából: Sirtában olasz csapatokat szállítottak part­ra több fontos hdynek megszállása végett. Partraszállásuk közben sók arab gyülekezett s amikor látták, hogy az olaszok a törökök­kel barátságosan érintkeznek, puskatüzelést kezdtek az olasz katonák ellen. A harcban tizenöt arab elesett és sokan megsebesültek. Az olaszoknak kevés veszteségük volt. — A honvédelmi miniszter Bécsben. Félhivatalosan jelentik, hogy Hazai Sanm liáró honvédelmi miniszter ima délután Bécs­be utazott és onnan kétnapi tartózkodásra a Semimeringre megy. — Kossuth Lajos Tivadar Budapesten. Kossuth Lajos Tivadar ma délelőtt negyed 11 órakor .a déli vasúton Budapestre érke­zett. Beteg bátyja, Kossuth Ferenc látogatá­sára jött néhány napra Budapestre. — Mailáth : kalocsai érsek. Csernoch Jánosinak hercegprímássá történt kinevezte­tésével gazdátlanná vált a kalocsai érseki szék. Hetek óta kombinálgatják: ki lesz Cser­noch utóda? Fölvonultak a törtetők s egész csomó megyéspüspök nevét hozták forga­lomba, persze minden komoly alap nélkül. Különös szeretettel jelölték kalocsai érsekké Fischer-Golbrie Ágost kassai püspököt, ho­lott mértékadó körökben erről soha se volt szó. Kitűnő forrásból nyert információink alapján közölhetjük, hogy Kalocsa érsekévé gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspö­köt fogják kinevezni. Ez befejezett dolog, csak az nem tudható még, ihogy mikor hagy­ja el Mailláth az ő szeretett gyulafehérvári rezidenciáját. Érdekes, hogy Mailáth már évek előtt lehetett volna kalocsai érsek: több izben fölajánlották neki az érseki széket, de mindannyiszor elhárította magától. Az erdé­lyi egyházmegyét kétségtelenül nagy, szinte Pótolhatatlan veszteség éri Mailáth távozá­sával, mert az ő páratlan áldozatkészségét és buzgalmát nehéz lesz pótolni. A kormány és Mailáth gróf között végleges megállapo­dás jött létre a tekintetben, hogy Mailáth el­foglalja a kalocsai érseki széket. Kinevez­tetése, amelyhez Róma örömmel fog hozzá­járulni, már legközelebb megtörténik. Nagy gondot fog okozni ezután az erdélyi püspöki szék betöltése, mert a nyílt és titkos-pályá­zók egész serege fog érte íölvonulni. — Vilmos császár : magyar részvényes. Vilmos itt, Vilmos ott, Vilmos mindenütt. Vilmosról, a németek császárjáról mindenki tudja, hogy ezerfejü ember, költő, dráma­iró, szobrász, festő, muzsikus vagy amit akartok. Most kiderült, hogy Vilmos, a né­metek hatalmas imperátora mindezenfeliil még valami. Nagy magyar iparvállalatok fő­részvényese. Mintegy tizenkét évvel ezelőtt az Arad-csanádi egyesült vasutak több mil­lió korona értékben hat százalékos kamato­zású részvényeket bocsátott ki. Ebből a kibo­csátásból Sűhvelléreztől, a vasúti bécsi fő­részvényestől négy millió korona értékben vett át részvényeket a berlini Nationalbank. Ez a kitűnően szituált porosz pénzintézet ar­ról nevezetes, hogy Vilmos császár bankja. A német birodalom császárja a Nationalbank utján intézi összes pénzügyeit, itt kezelteti, gyümölcsözteti sok-sok millió márkára rugó magánvagyonát. A berlini pénzintézet küldi be az Acsev. pénztárához évről-évre a rész­vények szelvényeit, hogy az értük járó osz­talékot kézbesítse meg'bizójának: Vilmos csá­szárnak. Sokan érdékiődtek már és az Acsev. vezetősége is meg akart bizonyosodni arról, hogy felséges főrészvényese hány részvény birtokosa, de a berlini bank megtagadott min­den fölvilágosítást és a mai napig sem árul­ta el hivatalosan azt, amit nem-hivatalosan már tudnak: hogy a Nationalbank négy mil­lió korona értékű Acsev.-részvénye valójában Vilmos császáré. Titkolni könnyű, mert a részvények nem névre szólók. Az Acseven kívül a nagy Vilmos részvényese a brádi aranybányának is. A Tizenkét apostolról el­keresztelt bánya egy német társaság tulaj­donában van és a kapitálisban részt vesz Vil­mos császár is. Az uralkodó mindjárt a rész­vénytársaság alakításakor nagy összegű részvényt jegyzett, amelyek — mert Vilmos egy keresztül-kasul szerencsés felség — na­gyon szépen kamatoznak. — Juhász Gyula kinevezése. Juhász Gyulát fölösleges már bekonferálni a puibli­kumma.k. Egyik legnagyobb lírikusunk, — végtelenül talen,tuimo®, de végtelenül szerény. És önérzetes is. Innen van az, hogy amig kétes képességű irodalmárok mint irodalmi nagyságok báva lkodnak a fórumon, addig Juhász Gyula kénytelen visszavonulni egy eldugott k,is községbe, Szakolcára, tanárkod­ul. Igen, a szafcoleai gimnáziumban dolgo­zott, nevelt Juhász, mint helyettes tanár, a kinek az irása a megtisztult költészet, szub­tilis művészet. A poétát most — végre — elis­merés érte, nem ugyan az irodalom részéről, hanem .meglehetősem magas helyről: a köz­oktatásügyi miniszter a szakolcai • gimná­ziumba kinevezte rendes tanárnak. Lám, lám, a magyar viszonyok milyen szép karrierhez segítik Juhász Gyulát: talán még Szegedre, a szülővárosába is áthelyezik tanárnak. — Gyűjtés a szerbeknek Boszniában. Szemjevóból jelenjük: Boszniáiban a (seferb vörös-kereszt részére eddig ötszáztizezer ko­ronát gyűjtöttek. JtaL— Mikor kaszával harcolt a magyar. Milliárdokba kerülnek most a fegyverkezé­sek. Ez a niagy neki készülődés kivételesen most imkodolt is, mert hiszen, ha kiütne a há­ború, nem rohanhatnánk kapával-,kaszával a rácok ellen, mint őlk tették az 1848. esztendő izgalmas napjaiban. De ekkor a magyarság se tudott Mianlicherekkel védekezni, hanem szintén kaszát ragadott, hogy azzal verje vissza a vad támadást. IAZ Ernst,-muzeumban érdekes dokumentumot őriznek erről, egy le­velet, amelyet a pécskai szolgabíró irt az állo­daLmi tiszttartósághoz. íme e levél: Tisztelt állodalmi Tisztség! Vörös Antal Araömegye első alispánja áltál ,tett hivatalos tudósítás folytán a Pécskai kerület arra fi­gyelmeztetett, hogy a tudvalevő Ilir mozga­' iom hazánk irányában már annyira fejlődött, ' hogy szinte 17 ezerből álló tömeggél csak nem sok idő alatt bennünket is megrohani kirabolni s düihösgéseik által öszve rombolni sietnek, — e váratlan kömyülállás Mpócska község lakásait, odavezeté, hogy a puskák hi­jánva miatt kasza védlő eszközöket rögtön készitcttni magokat elhatározzák. — Miután pedig ezen fegyverhez szinte hatszáz darab egy öles liosszu nyél kívántattnék s'az rög­tön máskép még nem szerezhető, hivatalosan felkérem 'az állodalmi Tisztartóságot, hogy a Pécskai erdőbe ily rendkívüli esetben, annyi kasza nyelet, ha csak lehet még ma utalvá­nyozásával kiadatni szíveskedne. Költ Pécskán Junkm 11-én 1848. alázatos szolgája Ormos Sándor szolga­bíró. Az állodalmi tiszttartóság tennésztesen .teljesítette a szolgabíró kérését 'és igy felfegy verezbetták azt a hatszáz derék péoskai ma­gyart, akik a szabadságharcban életüket vit­ték a golyózáporba. — Szegedi ifjú tanulmányútjai. Engels­mann Jánost, Engelsmann Soma nagyiparos fiát állami ösztöndíjjal tüntették ki s a tö­rekvő és tehetséges if jú Németországba uta­zott; egyik drezdai tanfolyamot látogatta. Tanulmányairól a szegedi kereskedelmi és iparkamarának fog beszámolná. A cipészet körébe vágó mindenféle j tudni valót sajátí­totta el és örvendetes, hogy egy-egy magyar ifjú ilyen külföldi útra vállalkozik. — A pilóta emléke. A földhözragadt magyar aviatikának első vértanúhalált szen­vedett áldozatát, Takács Sándort mindenki elfeledte. Emlékét is csak az a kis fakereszt őrzi, amelyet .sírja fejéhez tűztek. A nekiva­dult repülőgép egy asszonynak .a fórját, két gyermeknek az apját gyilkolta meg. Óriási részvét, gyászos pompa, a kinematográí gé­pek berregése közben folyt le a temetés. A nagy gyülekezetben egyetlen volt az igazán sirató: az asszony. Másnap már elfeledték az aviatika magyar vértanúját ós az asszony nagy nyomorával egyedül maradt. Szomorú napok virradtak az özvegyre. Kezdődtek a kiLinoselések, könyörgések valami kis ál­lásért, hivatalért, pénzért. Mindenütt elutasí­tották, sehol sem talált pártfogóra. És ekkor gondolt la szegény özvegyasszonyok .mentsvá­rára, a. trafikra. Ebez is engedély kell ós kez­dődtek újból a könyörgések. Végre .a Gépre­pülők Szövetsége, amelynek Zichy Béla Re­zső gróf az .elnöke, elvállalta, hogy segítsé­gére lesz az engedély elnyerésében, ha a tra­fikjában valamilyen látható, Takács Sándor dicsőségét hirdető emléket állit Igy megesik majd, hogy a levegő meghódításában halált szenvedett pilótának az emlékezetét egy kis trafik fogja hirdetni. Máshol ékes, művészi monumentumok jutnak a levegő martirjai­na.k, nálunk egy dohányszagu trafikban kis gyászkeretes fénykép. Bár még ez se bizo­nyos. — Máskor se 1 Hogy ne vigyék az isko­lás gyerekeket a temetőbe rossz időben, mert meghűlnek és megbetegednek! Erről utasítá­suk volt a minisztériumból az iskoláknak, de nem tartották be s rá kellett irni a tanfel­ügyelőségeikre, hogy gondoskodjanak a ren­delkezés kellő végrehajtásáról. Ebből az alka­lomból azt a kérdést is revidiálni lehetne, hogy v.aló-e egyáltalában gyakori gyászkisé­retnél a kis gyermek? Az az érzésem, hogy nem. A íeketeségből, a sötétségből, a meg­rendülésből hadd járjon .ki minél kevesebb a gyermeknek, hiszen a legtöbbjének lesz ben­ne része bőven, mire megnő egy kicsit, vagy nincs is szükség erre .a várakozásra, nagy adagokban kapja meg már a bölcsőjétől kezd­ve. Ha nem is hat az újság ingerével az a megállapítás, hogy napsugár, öröm és minél több fesztelen szabadság kéli a gyermekék­nek, de kétségtelenül igaz ezzel a kérdéssel szemben is. A temetéseknél való sorfalállás­nak még a nevelő hatása is elég kétséges s ha erről van szó, akkor még a fehérruhás kislányok tömeges tisztelgését is a minimá­lisra kell redukálni. De hidegben, esőben, zi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom