Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-03 / 2. szám

6 i DELM AGYARORSZÁG 1913. január 1. — Hozza el. Még aznap találkozott Steinmetz Bálint Pálné volt trafik osnő vei, akinek Steinmetz előadta, hogy havi százhúsz korona fizetéssel alkalmazni akarja az irodájában, de mert n agy értékű ezüstárukról van szó, osak 500 korona kaució ellenében veheti fel. Bálintné elfogadta a feltételeket, de .a kaucióit nem készpénzben akarta letenni, hanem takarékkönyvet nyújtott át biztositékul. íSteinmetz azonban pénzt kért: — Takarékkönyvben inejm bizoin — mondta — vegye ki a betétet és én hat százalék kamatot fogok fizetni utána. A felmondási időt pedig három hónapban állapítjuk meg. Bálintné ennek a kikötésnek is eleget tett. Átadta Steinmetznek az ötszáz koronát és ,kapott egy elismervényt arról, hogy három hónap múlva a kikötött -kamatösszeggel visszakapja a pénzét. És, hogy a „kiárusításhoz" még nagyobb kedve legyen az aszszonynak, Steinmetz fölajánlott öt százalékot az eladott értéktárgyak után is. Rendben volt. December tizenkilencedikén a következő magyar-német felírás fityegett Steinmetz szállóbeli lakásának ajtaján: Ezüstáru-eladás! Silberwaren-Verkauf! Bálintnénak mindössze annyi dolga volt, hogy bement „az irodába" délelőtt egy órácskára és délután egy félórácskára. Steinmetz hazaküldte. — Most ugy se jön senki — mondta — mert karácsony előtt rosszul megy minden üzlet. Bálintné naiivul hitt. Csak azon csodálkozott mégis, hogy az egész ezüst áru r aktár, néhány kiinaezüst tálcából, egy-két pakfong virágvázából, meg két dohány,szelencéből áll, megér az összes italán 50—60 koronát. Mikor aztán Bálintné érdeklődött, hogy hol vannak a többi tárgyak, Steinmetz ravasz feleletet adott: — Vonaton jön a többi, két nagy kofferral, tegnap adottam fel a budapesti gyárban. Bálintné ezt is elhitte. De egy-két nappal később már türelmetlenkedni kezdett. Látta, bogy se vevő, se portéka nem jön, az iroda a nap legnagyobb részében be van zárva s gyanúja támadt. De Steinmetz ügyesen tudott bánni a tapasztalatlan trafikosnővel. Még az aranyórájától és egyéb ékszereitől is megfosztotta. Az aranyórát azzal csalta ki tőle, hogy a sógoránál — itt egy szegedi órást emiitett — megcsináltatja. Az ókszereit pedig azzal, hogy megnézeti, valódi vagy hamisaranyból 'készültek-e. Most már a szálló személyzete is gyanút fogott. Az .asszony fűnek-fának panaszkodott, hogy ötszáz koronát adott Steinmetznek kaució fej éhen, de sem fizetést nem kapot t még, sem egy fia vevőt nem látott még. Az „eziistáruraktár" pedig össze-vissza akkora, hogy minden szerényebb ház szalonjában is legalább háromszor annyit látott. — Bizonyosan -csaló — mondta Bálintné egy ismerőse — jó lesz fölmenni a rendőrségre, mielőtt megszökik. Az asszony megfogadta a tanácsot és tegnapelőtt a rendőrségen följelentést tett Borbola Jenő dr. bűnügyi osztály jegyzőnél. Nyomban két detektív: Vecsernyés János és Nagy Vince mentek az Európa-szállóba, de Steinmetz urat nem találták otthon. Azt hitték, már meg is szökött. Kinyittatták a szobáját, a kina-ezüst tárgyak ott hevertek az asztalon, podgyásznak azonban nyoma se volt A portás azt mondta a detektiveknek, hogy Steinmetz valészinüleg még nem utazott el, előtte legalább erről a szándékáról meim tett említést. ,A szoba számláját naponta pontosan fizette. A detektívek nem távoztak a szállodából, megvárták a körmönfont csalót. Alig egy félóra uralva miig is jelent. Bement a szobájába, nyomban utána a detektívek s felszólították, hogy kövesse őket a rendőrségre. Steinmetz élsáppad*, ós hebegett valamit. Majd készülődós közben hirtelen az ajtóhoz lépett: — Rögtön jövök uraim, csak kimegyek... És már rohant is a folyosón. A detektívek utána. Steinmetz lefutott a. lépcsőn. Meg akart szökni. Az elillanás azonban -nem sikerült, még idejében utolérték, lefogták és szigora felügyelet mellett bevitték a rendőrségre. A kihallgatása alkalmával elmondotta, hogy máramarosszigeti illetőségű ékszerutazó. — Maga barátom egy szélhámos, nem pedig utazó! — -mondta az ügyeletes rendőrtisztviselő. — Tévedni tetszik — válaszolt szemtelen hangon. — No, no. Hova tette Bálintné ötszáz koronáját? — Befektettem az üzletbe. — Mibe? — Az árukba. — Miféle árukba? í — Amiket eladtam. — Kinek? -— Az nem tartozik a rendőrségre. Én irást adtam, hogy az 500 koronát három hónap múlva visszafizetem, kezembe van Bálintné beleegyező nyilatkozata, engem nem lehet 'letartóztatni. — Nem-e? Azt mi mondjuk meg. — Hát az aranyórával, meg Bálintné többi ékszereivel mi történt? — Nem tudom. Soha nem láttam. — Nem is tette zálogba? -— Nevetséges. Ha egyszer nem láttáim... Végig tagadott. Néhány óra múlva azonban megérkezett a máramarossaigeti rendőrség távirata, amelyben az állott, bogy Steinmetz Illés az utazó szélhámosok egyik legveszedelmesebb típusa. Rendesen tapasztalatlan nőkre pályázik, akiket különböző ürügyek alatt kifoszt. A mult évben Pécsett ,is rajtavesztett ós tiz hónapi börtönre Ítélték. Nemrég töltött-e ki a börtönbüntetését s nyomban utána uj körútra indult. A táviratot megmutatták, aki cinikusan megjegyezte: — Ez nem bizony.it semmit. Szeretném látni azt a. -bírót, aki -elítélne... A ravasz szélhámost rögtön le tartóztatták, ma délután pedig átkísérték az ügyészség fogházába. Csalás és sikkasztás büntette miatt indult meg ellleme az eljárás. — Román főispán — képtelenség. Napok óta beszélnek egyes politikai körökben arról, hogy a kormány román főispánok kinevezésével akarja kibékíteni az oláh nemzetiségi párto-t. Aradmegyének mintegy hetven-nyolcvan százaléka román anyanyelvű s igy, ha román főispánok kinevezéséről szó lehetne, Aradmegyét se hagynák ki. Egy újságíró báró (Jrbán István, Arad-megye főispánjához fordult ez ügyben falvilágosifásért: — Én, — -mondotta Urbám — képtelenségnek tartom, hogy a kormány román főispánokat nevezzen ki. Egyáltalában nem hiszek benne. Az a bizalmas érintkezés, amely működésem ideje alatt a kormány és közöttem kifejlődött, azt hiszem elég okot ad arra, hogy feltételezzem: ha ilyen komoly tervvel .foglalkozik a kormány, akkor a rornánlakta vár-megyék főispánjait is bevonja az akcióba és véleményt kér tőlük. Ez eddig nem történt meg. Hiszen kérem a közelmúltban arról is Írtak a lapok, hogy -a főispáni titkári állásokat sürgősen reformálják. Közelről érdekelt az ügy — s hivatalosan kérdést intéztem a belügyminisztériumhoz. Kijelentették, hogy egy szó se igaz a dologból. Ilyennek képzelem én a roimán főispánok kinevezéséről szóló hir alapját -is. Aradmegyében egyébként, ezernyolcszázhatvanhetet megelőzőleg három román főispán is működött: Popo György, kuvini Szerb Tivadar és Popovics Simon. HIREK Szegedi kalendárium. íme, két napot átéltünk már az ujesztendőből is. J

És látjuk, hogy mindenekelőtt egy változás elé jutot• tünk az óévből: itt a télDecember legvégéig rendkívül kellemes, tavaszi napok virradtak ránk. Remélni kezdtük, hogy az idén talán tél se lesz, direkt a széndrágaság miatt. Most azonban, amikor legdrágább a fa meg a szén is s amikor uj esztendőt ivünk, hát most megjött a tél és ránk ereszkedik a hideg köd, körülvesz bennünket kívül és belül... IDŐJÁRÁS: A meteorológiai intézet jelentése szerint hőemelkedés és elvétve, inkább csak az ország nyugati felében csapadék várható. —- Sürgönyprognózis: Enyhébb, elvétve csapadék. Déli hőmérséklet Szegeden 2.8 C volt. A VÁROSHÁZÁN: délelőtt 10—l-ig fogad a polgármester, a főkapitány pedig 11—l-ig. A KÖZKÓRHÁZBAN: A beteg látogatási idő délután 1—3-ig tart. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este 8 órakor „Ostrom", színmű. URÁNIA SZÍNHÁZ: Délután 6 órától kezdve japán miisor, japán drámák és vígjátékok, Pathé szenzációs fölvételeiben. VASS-MOZI, -délután hat órától kezdve „Örök tanuk", társadalmi dráma 4 felvonásban, irta Henry Bataille. Az idei farsang. (Saját tudósítónktól.) Hiába estüník át az uj esztendőbe, hiába kívántak egymásnak boldog uj évet az -emberek, azért mégis rossz időket élünk, rossz csillagok járnak, oda a vigsága a drága f-arsangnak. Egyes vidéki és -magyar városokban hivatalosan kimondták, hogy nem farsangolnak, Szegeden ugy félig: -félhivatalosan mondták k-i -és .minden jel szerint egészen befagy a farsaug, még ha hó s-e -esik. A ikedves bál,rendezők — ojjaj! — mi lesz belőlük, ugyan hogy oldják meg a farsangi örömöket? -Elmehetnek sztrájkolni, bizony-os, -hogy -nem nyernek semmit. Legföljebb a szegény mamák, -kik a farsangban bizakodtak' ifezegények . . .) mondhatják, bogy: aj — baj, hogy adjuk férjhez lányunkat? Tény, hogy erre a kérdésre a párisi jósnő s-e tudna felelni, holott ő mindent tud. Szegeden igazán szépen sikerültek mindig a farsangi mulatságok. -Az idén: n-am érdemes naptárt vezetni. Az általános helyzet az, bogy a közönség nagy részének elvette a kedvét a bálozástól. Vulkán tetején táncolni egyike a legizgatóbb gyönyörűségeknek -és a történelem bizonyítja, bogy az -emberek mindig teljes értékével tudták appreciálini ezt az élvezetet; de kinek van .kedv-e csődtömegek idején táncolni? Ugy látszik, nióg a kalendárium is megérezte az idők kedvezőtlen szelét és szokatlanul rövidre: huszonkilenc naposra szabta C-arnevál ő fensége uralmát. Egyébként a puszta tény, hogy -a szegedi szezon legelőkelőbb mulatságai -az idén el-maradnak, szebben ás határozottabban -beszél, mint .a legszebb kortörténeti -fejtegetés. Azért ,a szórakozni vágyó ifjúság még ne hintsen liamut a fejére -és ne -szaggassa meg báli ruhái t és Erdélyi ós Urbáu bandái se siessenek hegedűiket a fűzfákra akasztani. A jó istenke, ti kihez ilyen lidőtájt annyi forró fohász száll fehér leányszobákból, -nem feledkezik meg -szorongatott híveiről és ő, aki a mezők liliomait ruházza és táplálja az ég madarait, gon-