Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-03 / 2. szám

1913. január 3. DÉLMAGYARORSZÁG 5. Várnay Lipőtné temetése. (Sajót tudósítónktól.) A" részvét impozáns megnyilatkozásával kíséritek utolsó útjára csütörtökön délelőtt özvegy Várnay Lipótnét, Várnay Dezsőnek, a Délmagyarország ikíiadótulajdonosámak az édes anyját, A temetésen megjelentek a város, a különböző társaidalmi -és jótékony egyesületeik képviselői. Szeged majd minden előkelősége, az elhunytnak ós a gyászoló családnak tömérdek tisztelője, jóbarátjia és ismerőse. És nem feledkezhet meg ,a fájdalmas aktus krónikása .arról a husz-diarmiinc, szegényes kinézésű, kopottas iratháju, asszonyról és férfiről, gyermekről ós aggról, akik szerényen meghúzódtak a ravatal .mögött, illő távolságban. Tizenegy órakor kezdődött a gyászszertartás és a napos, száraz téli délelőttön már tíz órakor hullámzott a gyászházban a részvétüket lerovó előkelőségek sokasága. Nagyon sokan jöttek el személyesen, hogy részvétüknek kifejezést adjanak és nagyon sokan voltaik — szegediek és vidékiek — akik Írásosan fejezték k:i részvétüket a. mélyen sújtott család inak, első sorban Várnay Dezsőnek a Délmagyarország kiadótulajdonosának. Várnay Lipótné hirtelen halála megrendiitőleg hatott. Néhány héttel ezelőtt esett ágynak erős megfázás következtében és a leggondosabb ápolás sem menthette meg az életnek. A temetésen, amely délelőtt tizenegy órakor volt a. Kárász-utca 9. számú gyászházban, Lőw Imánuel dr. főrabbi mondott .magasan szárnyaló, megható búcsúztató beszédet. Mély elfogódottsággal beszélt .arról, hogy kit vesztett el az elhunytban a gyászoló család, a társadalom, a jótékonyság .és költői szavakkal ecsetelte, hogy anyai szivének szeretetével mint volt családja szemefénye ós koronája az elhunyt. A kántorok éneke után bosszú kocsisorban és villamosokon a gyászoló közönség a zsidó temetőbe indult, amelynek a cintermében folytatódott a szomorú aiktus. A sírnál Lőw Imánuel dr. főrabbi imát .mondott. A temetésen a gyászoló családon és rokonokon kívül megjelentek: begavári Back Bernát, Barta Dezső dr., Bartos Lipót, Bach Jenő, Basüh Ferenc dr., Békéi Nándor dr., Brecher Albert, Bokor Adolf, Bodnár Géza dr., Csányi László, OhoLnoky Lajos, Dallas Mór dr., Deésy Béla, Deutsch Lipót, Domán Mátyás, Dózsa Emil dr,, Duschálk Henrik, buziási Eisenstaedter Róbert, Eisner Ignác, Engel Vilmos, Endrényi Lajos, Endrényi Imre, Eisenberger Nándor, Forbáth Leó dr., Glüoksfahl Lajos, Glücktálhl Mór, Goldschrniedt György dr., Gunst Lajos, bástyái Holtzer Emil, bástyái Holtzer Aladár, Kárász József, Kende Ferenc dr., Klein Mór dr., Kólán Mór, Lázár György dr., Landesberg Mór, Longauer Ferenc dr., Lövész Antal. May Gyula, Malíina Lajos, iMachoM Miksa dr., Magyar István dr., Nagy Mihály, Örkényi Ede dir., Pálíy József dr., Perjéssy M. dr., Pick Jenő, Piclc Mór, Redlieh József dr., Rosenifeld Nándor, Rósa Lajos, Rózsa Béla, Strausz Gyula dr., Solti Pál, Székely Vilmos őr., Szivessy Lehel dr., iSoliwarcz Henrik, Stíbeinberger Antal, Szegelet.by Nándor, Taussig Ármin, Tóth Péter, Ungár Benő, Vass Károly, Viajda Béla, Weiner Miksa, Weisz Gyula dr., Ziher Alfréd dr. A Délmagyarország szerkesztősége: Pásztor József, felelős szerkesztő, Eisner Manó dr., Szatay János, Hajnál Gyula, Tölgyes Gyula, Várnay vállalatának egész személyzete. ós .még sokan. Följegyeztük a következő koszorúk szalagfölirásait: Anyámnak — Gyermekeid. Özvegy Várnay Lipótnénak — A Szegedi Nyomda tulajdonosok. Kedves Dezső barátunk édes anyjának — Tisza szegedi evezős Egyesület. Őszinte kegyelettel — Weinmainn Antal. A részvét fájdalmával — „Délmagyarország" szerkesztősége. gsaaasBaisasiisiiaaaNasaaBBBaBBBBagBBaBBBBaBaBBaBaBaBa Párbaj a házelnök és Károlyi Mihály közt. — Tisza István gróf megsebesítette Károlyi grófot. — Harminckétszer csaptak össze. — A viaskodás egy óra hosszat tartott. — A párbaj oka: személyes sértés. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután három órakor Tisza István gróf, a képviselőház elnöke és Károlyi Mihály gróf, az ellenzék egyik vezére között kardpárbaj volt. A párviadalban, amelynek dka az völt, hogy Károlyi az elvek harcát személyes térre vitte, a felek nem kevesebb, mint harminckétszer csaptak össze. Mindketten több lapos vágást kaptak, mig az utolsó összecsapásnál Tisza István gróf a könyökén megsebesitette Károlyi Mihály grófot. A párbajsegédek erre a párbajt beszüntették. Tisza István segédei Vojnits István báró és Molnár Viktor, Károlyi Mihály segédei pedig Hadik János gróf és Pallavicini őrgróf voltak. Az országos érdekességü kardpárbaj előzményeiről a következő részletekben számolunk be: Tisza István tegnap délután a Nemzeti Kaszinó egyik helyiségébe belépve, ott találta Károlyi Mibály grófot, akinek köszönt, de Károlyi a köszönést nepa viszonozta és hátat fordított Tisza Istvánnak. Mikor Tisza, ezt látta, így szólt Károlyihoz: — Szervusz Mihály, én köszöntem. Károlyi ezt válaszolta: — Azt hiszem, liogy a történtek után közöttünk enyelgésre nincsen ok! — így is jó, — felelt Tisza higgadtan s eImént. Kevéssel később segédei utján provokáltatta Károlyi Mihályt. A párbaj előzményeiről Károlyi így nyilatkozott tudósítónknak: — Tegnap délután a Nemzeti Kaszinóban .együtt ültem Széchenyi Aladár gróffal és Pallavicini György őrgróffal. Tisza, amint belépett a terembe, egyenesen társaságunkhoz jött, kezet fogott Széchenyivel és Pallavicinivel, majd hozzám fordult és nekem is nyújtotta a kezét ezzel a kérdéssel: „N.o hogy vagy MihályI" Erre én így feleltem: „Láthatod, liogy nem vettem ki a kezemet a zsebemből, közöttünk enyelgésre nincsen ok." Tisza röviddel ezután elhagyta termet és provökáltatott. A párbajviadal egy teljes óráig tartott. A felek ezalatt harminckétszer csaptak öszsze, mindig Károlyi támadott. A harminckettedik összecsapás után Tisza éles vágást inért Károlyi környékével amejlye)n Tisza kardja négy centiméter hosszú sebet ejtett. A segédek erre a párbajt beszüntették. A párbaj után Károlyi így nyilatkozott: — Tisza, mestere a vívásnak. Mesterhez illő szép vágást produkált ma délután. A párbaj lefolyásánál a segédeken kivül jelen voltak még: Zichy János és Pagpenheim Szigfrid grófok, .akik szintén csodálattal és elragadtatással nyilatkoztak Tisza bravúros vívásáról. Arra a hirre, hogy ma délután Tisza és Károlyi között párhaj ment végive, a nemzeti munkapárt tagjai nagy számmal jelentek meg a párt helyiségében. Jelenvolt Lukács László miniszterelnök és a kabinet valamenynyi tagja, akiknek ós a munkapárt tagjainak Tisza segédei elmondták a párbaj részleteit. Mindenki csak azon csodálkozott, hogy Tisza gyönge látóképessége dacára olyan brilliáns vivást produkált. Este félnyolckor Tisza is megérkezett a pártkörbe, de az olvasó szobába vonult, hogy elkerülje az ovációt. Kilenc órakor, amikor már kevesebben: voltak la párthelyiségben;, Tisza mégis belátogatott, de az ovációt nem kerülhette el. Hangos éljennel fogadták és gratulációkkal halmozták el a köréje sereglett munkapárti képviselők. Elsőnek Lukács László miniszterelnök gratulált. Az üdvözlések után Tisza hosszabb ideig elbeszélgetett hiveivel, de a párbajról nem volt hajlandó nyilatkozni. Mindössze annyit monlott, hogy Károlyi személyes térre vitte a parlamenti küzdelmet és bár, mint köztudomásra, hogy a parlamentben a rajta esett sérelmekért nem tartotta szükségesnek az elégtétel kérését egy esetben sem, most mégis pro vakál tatta Károlyit. Tisza .még ma éjjel elutazott Budapestről Bethlenbe a sógorához. aaaaaaiiaBaaBaBBaaBBOBBBBBBBaaaaaasMeBa Hasasa aaas; a ap á trafikosnő csakVja. — Egy utazó szélhámos manipulációja Szegeden. — Letartóztatás az Európaszállóban. — (Saját tudósítónktól.) Nem .közönséges kaliberű utazó szélhámos került tegnap . a •szegedi rendőrség hálójába. A metódus, a méllyel manipulált, hosszú praJkszisra vall és hiszékeny, kevésbé intelligens, de némi pénz•zel rendelkező nőkre van alapitva. A szélhámos módszere annyira gyanútlan, hogy — •amint a gonosztevő eddigi esetei is mutatják — még a rendőrségeket is gondolkodóba ejti, vájjon megvan-e benne a büntetőtör•vénykönyvbe ütköző csélekmény kritériuma? Szegeden azonban rajtavesztett a vakmerő ember, aki különben jóképű, bizalmas külsejű férfiú és nyilván ez hatott arra a szegedi trafikosnőre is, akit az utolsó pénzéig és az utolsó darab ékszeréig kiszipolyozott. Most már a rendőrség foglya: az Európa-szállóban, ahol elegáns lakást és „irodát" tartott, letartóztatták s félnap alatt kitudódott róla minden. Az eset részletei itt következnek: December tizénötödikén elegáns utaaébőröndökkel érkezett az Európa-szállóba a szélhámos. A vendégoédulára ezt irta: Steinmetz Illés, ékszernagykereskedő és utazó. A portás megkérdezte: — Meddig tetszik itt maradni! — Azt hiszem egyikét hétig — mondta — mert itt a szallodábain fogom kiárusítani a portékámat. — A szállodában? — Igen, miért? Rövid időre berendezqk egy kis irodát, fogadok magam mellé egy elárusitónőt és kész. Az ékszerészek hozzám jönnek majd el, nem pedig én hozzájuk. Eltelt két nap, de a kiárusító iroda nem nyilt meg. Portékáit sem látott a szálloda .személyzete. A harmadik nap reggelén Steinmetz és egy szolga között a következő párbeszéd folyt le: — Va;n magának olyan nőismerőse, akinek vau egy kevés kauciója? — Attól függ, milyen nő és mire kell a kaució — mondta a szolga. — Tudj,a, nem egy jobb nő, valami ka szii-nő-féle, aki rendelkezik 500 vagy 1000 .ko rona felett. Száz-százhúsz korona fizetésse alkalmaznám elárusitónőnek. — Van egy ismerősöm, lehet, hogy eljön. Nem kaszirnő. Annak ugy tudom, van pá száz koronája.