Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-16 / 12. szám

SzerKesztöség Kárász-utca 9. Nappali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Előfizetési ár Szegeden egész évre . K24-— félévre K 12.— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes szára ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28 — félévre.... K14'— negyedévre K 7 — egy hónapra K 2-40 Egyes széni ára 10 fillér. Kiadó h i v a t a .I j -Kárász-utca 9 •sökjs "Í « "*" Kladóh Ivatall-teí ef on> 305. Kiadó jelefonja: 81Szeqed, 1913, II. évfolyam 12. szám. Csütörtök, január 16 Az ellenzék álláspontja. Andrússy Gyula gróf már régóta nem nyilatkozott, legalább két nap óta. Tovább már nem birta. Kikívánkoztak belőle a gondolatok. Sietve fogadott tehát egy újságírót és tegnap ennek közvetítésével azt tanácsolta a kormánynak, hogy. „kísérletet kellene tennie, hogy saját lemondásával s az összes függő kérdések megoldásával kapcsolatosan nem sikerül-e a választási törvényt is a nemzeti és demokratikus érdekek kiegyenlítése mellett egyezményileg megoldani". Ha foglalkozunk Andrássy Gyula gondolatával, csak azért tesszük, mert más „vezérek"-től is hallottunk már hasonló nyilatkozatokat és mert minden ellentmondás hiján, tényleg az ellenzék álláspontjának kell tekintenünk azt, amit Andrássy nyilatkozata követel. A kormány tehát mondjon le és lemondásával sikerülni fog nemcsak az öszszes függő kérdéseknek, hanem még a választójog kérdésének egyezményi megoldása is: ez a gondolat, ez a „nagyszabású" terv adja Andrássy és nem egy vezértársa szerint a helyzet kulcsát. Nemrég például Mezőssy Béla mondotta pontosan ugyanezt, még pedig a Kossuth-párt hivatalos lapjának élén és szintén minden ellentmondás nélkül. Ejnye, hiszen Magyarországon most óriási harcok dúlnak. Demokrácia és konzervatív életnézet viaskodik. Hadban állnak a 67-es és a 48-as seregek. Az adóreform is csapatok összeütközésére vezetett. Az emberek feje csakúgy zug a dörgő jelszavaktól . . . És ilyenkor, amikor uton-utszélen hirdetik, hogy milyen véres elvi csatákra készülődnek, — suba alatt ilyen simán bevallják, hogy a kormány lemondásával minden függé kérdés, még a választójog kérdése is meg lenne oldva? Hát nem azt vallják be ezzel, hogy minden jelszavuk mese? — minden harci készülődésük szemfényvesztés? Egyetlen reális céljuk a kormánybuktatás. Ha ezt elérik és pedig ugy érik el, ahogyan ők akarják: akkor máskülönben el lesz felejtve minden. Akkor már jó lesz a véderőreform, az adóreform, a választójogi reform, a házszabályreform s a többi mind. Ha kielégítő módon végbemegy a kormánycsere, akkor az ország vígan leszerelhet és menten elfelejtheti a most fejébe vert jelszavakat! . . . Ezt mondta meg kevéssel ezelőtt Mezőssy Béla a maga módján. És ezt mondotta tegnap újra Andrássy Gyula gróf. És ezeket a mondásokat nevezik ők „békeajánlatok"-nak. Mégis, hogy Andrássy is mondta és hogy a választójogról is leleplezte, hogy az ellenzéknek az se elvi kérdése, hanem az is csak kormánybuktatási alkalom: ebben van egy kis külön pikantéria. Még nincs egy esztendeje* hogy Andrássy Gyula gróf erről a kérdésről egészen másként beszélt. Akkor azt mondta, hogy pipogya, gyáva és hazaáruló lenne az a többség, a mely a kisebbség terrorizmusától megijedne és tért adna a választójogi kérdés megoldásánál a nemzeti érdek ellen irányuló radikálizmusnak. Akkor valóságos bibliai átkokat szórt azok fejére, akik általános titkost követelnek, szociálistákkal szövetkeznek és nem helyezik minden más választójogi szempont fölé a nemzeti gondolatot. Sőt mondott akkor Andrássy Gyula gróf mást is és mondta azt a Kossuth-párt, a mai szövetkezett ellenzék nagyobbik részének helyeslése mellett. Azt mondta, hogy a választójog kérdéséhen minden egyezményt lehetetlennek tart. És ha mégis lehetővé lenne egy ilyen megegyezés, ezt ő a legnagyobb elvtelenségnek tekintené és ennek láttára azt kellene kérdeznie önmagától, vájjon minden humbug-e Magyarországon? . . . Hát ne kérdezze. Inkább feleljen rá mindjárt. Mert ime megmondta már Mezőssy Béla és megmondta tegnap ő maga is. Megmondták, hogy szó nélkül, minden nehézség nélkül meglesz az az egyezmény, melyet ő tavaly ilyenkor még a legnagyobb elvtelenség vádjával illetett. Megmondták, hogy meglesz minden megegyezés minden kérdésben azonnal, nehézség nélkül meg fog szűnni minden látszólagos elvi ellentét, le fog omlani minden mesterBohózat. Irta: Molnár Ferenc. ELSŐ FELVONÁS. A férj: Tehát az a kifogásod, hogy nem öltözködöm előkelően. Az asszony: Ez nem „a" kifogásom. Ez egyik kifogásom. A férj: És azt mondod . . . Az asszony: Hogy a nnásiik jobban öltözött. A férj: A -másik. A másik, /akivel folyton gyötörsz. A másik, aki minden mondatodba beletolakszik. Aki nélkül nincs dicséret és nincs dorgálás. Aki ott nagyképűsködik minden elégedett szavadban s aki rám vigyorog minden szemrehányásodból. Hát ha Olyan nagyon jó volt, szép volt, okos volt, előkelő volt, miért váltál akkor el tőle? (Csönd.) Az asszony (halkan): Tudod. Miattad. A férj: Tehát nem öltözöm jól. Sajnálom, hogy az utóbbi időben sohasem láttam, különben utánoznám a mellényeit. Az asszony: Ezen lehet még segíteni. A férj: Utazzam utána Amerikába? Nézzem meg, hogy milyen ruhában jár? Az asszony: Nem. ö elment, ő elment. De a mellényei nem multak el. A férj: Hogyan? tálán . . . (Csörnl.) Az asszony (halkan): Ott lógnak a szekrényben. A férj: A ruhái? Az asszony: Egytől-egyig. Hirtelen ment el és nem küldött értük. Én vártam egy ideig, hogy majd el jön a legénye és fölpakolja ezt a ruhatárat, de nem jött. Igy most arra várok, mig jön valami szegény ember, akinek odaadjam. A férj: A szekrényben . . . Az asszony: Ott. Azaz — itt. (Kinyitja a szekrényajtót.) A férj: Hm. (Belebámul a szekrénybe.) Ez nem rossz, ez a haranga'lju redingote. Az asszony (halkan): Derékban testhez álló . . . alul bő. Ez valami szalónszerüséget ad a férfi termetének. A másik kicsi, zömök ember volt. őrajta nem állott valami jól. De a te nyúlánk formádhoz . . . ahoz illenék. A férj: És ezek itt -az ő nyakkendői? Az asszony: Igen. A férj: Olyanok, mintha ujaik volnának. Mintha sose viselte volna őket. Az asszony (ünnepélyesen): Minden nyakkendőt csak egyszer viselt. Minden nap más nyakkendőt kötöttem . . . kötött a nyakára . . . A férj: Hm. ( Csönd.) Az asszony (becsukja a szekrényajtót): Imádom, ha valaki jól öltözik. MÁSODIK FELVONÁS. (Történik otthon, egy félévvel későbben.) A férj: Most meg az a bajom, hogy nem születtem írónak. Az asszony: Nem ezt mondom. De a leveleid, amiket Abbáziába irtál, hidegek és üresek voltak. A másik . . . A férj: Megint a másiik! Most már ugy öltözöm, ahogy az angol király öltözött walesi herceg korában. Bő ranglánokban járok, hogy utánam nevetnek a rikkancsök az utcán. Harangalju redingote-ot viselek, hogy mindenki azt kérdi tőlem: miért járok szoknyában. A mellényeim világoszöld papagályokra és kék tigrisekre hasonlítanak, A nyakkendőim színgazdagságához képest a szivárvány válósággal unalmas szürkeség. A „másik" — ez az örökös másik már divatfit csinált belőlem s épp ma reggel gondoltam, 'hogy én vagyok Pesten az első himnémü probirmamzer, az első „probifmonsieur". —És most még azt is akarod, hogy a másiknak a stihnüvészetét is örököljem? Az asszony: Nem ezt mondom. De... A férj: Nos? Az asszony (a szekrényhez megy): Nézd es olvasd ezt el. i (Levelet nyom a markába.) A férj: Nem olvasom a mások leveleit. Az asszony: Ha nem akarod, nem olvasod. Add vissza. (Élveszi tőle.) Különben