Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-12 / 9. szám

Szernesztőség Kárász-utca 9. Előfizetési ár Szegeden Előfizetési ár vidéken KI ajd ó hl v a t al Kárárr utca 9 M«M egész évre . K24-— félévre.... K 12.— egész évre . K28— félévre.... K 14 — ••••• Nappali-telefon: 305. negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 KladóhivataH-telefon": 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Kiadó'telefonja: 81Szeged, 1913, II. évfolyam 9. szám. Vasárnap, január 12. A nagyhatalmak. A világ feszült érdeklődéssel figyel most Londonra, ahol a nemzetközi béke helyreállításának, illetőleg ujabb bonyodalmak elhárításának nehéz és kényes munkája folyik. A londoni békéltető tárgyalások váltakozó kilátásai szerint igazodik a figyelők hangulata, s bizony sokszor kell megakadnia. Mert természete minden ilyen nemzetközi alkudozásnak, hogy lassan, vonalról-vonalra halad csak előre s minden lineát talán még nagyobb szivósággal védenek a felek, mint a fegyveres ütközetben. Ilyen pusztán hangulatfordulat az, hogy egyes helyeken ismét bizonytalannak tartják a balkáni helyzetet. Alkalmi ok erre most a Balkán-államok közt folyó béketárgyalások ujabb holtponthoz jutása s hogy azokban egyelőre szünetnek kellett beállnia. Ebből vonja le a pesszimisztikus hajlam a Balkán helyzetére és sorsára ama fonák következtetéseket, amikből az izgalom táplálkozni szokott. , A londoni értekezleten bizonnyal vannak nehézségek, amik a békeinstrumentum létrejöttét a felek közt hátráltatják s a nagyhatalmak reuniójára is vontatólag hatnak. De erre el lehettünk készülve: a keleti kérdés soha sem volt könnyű probléma, mai akut voltában pedig, annyi érdekeltnek s annyi érdeknek szembeálltakor, a béikés transzakció ügye csak lépést haladhat célja felé. Hogy most az alkudozások bizonyos kényes tételek körül egyelőre fönnakadtak, abból még nem következik semmi konkrét veszedelem szükségképpen. Hasonló fönnakadások e konfliktus kibogozása közben már ismételve előfordultak az elmúlt hetek alatt. De a kedvezőbb fordulat csakhamar bekövetkezett. Minden valószínűség a mellett szól, hogy most is igy lesz. Csak várjuk be türelmesen, hidegvérrel a dolgok menetét. Kedvező fordulattal biztat első sorban a békés praedispozició, mely a hatalmakat általán, sőt a harcias ellenfeleket is, ez idő szerint áthatja és egymással kapcsolatban tartja. Senki sem akar közülök tovább háborút, mindenki a megértés, a megegyezés felé törekszik őszintén s bárha még nem enged, mert mindenki viszszariad a borzalmas felelősségtől, mely a béketraktátus kudarcáért s a további vérontásért, esetleg ujabb világtörténeti rázkódtatások, katasztrófák Európára zudulásáért, bármelyiküket is érhetné. Nemcsak őszinte békehajlam, hanem valódi konciliáns szellem uralkodott idáig a nemzetközi tárgyalásokon. Ennek köszönhető, hogy a hosszadalmas vitaanyag szerencsésen átesett az eszmék tisztulásának folyamatán; sikerült e procedúra közben a lényeges kérdéseket külön választani a lényegtelenektől, a vitatható konkrét ideákat a homályos általánosságoktól. Nagy szerencse továbbá, hogy a felek a maguk szubjektív egyoldalúságaiból s érzékenységeiből kellő objektivitásra tudtak emelkedni, ami lehetővé tette közös elvi alapon s azonos eszmemenet szerint való vitátkozásukat. A dijlomáciai munka nem is végezte nehéz föladatát idáig eredménytelenül. A diplomácia semmivel nem szolgált rá, hogy a világ akár béketörekvésének komolyságában, akár a hozzá termett képességében kételkedjék, vagy munkája iránt bizalmatlansággal viseltessék. Maga a tárgyalási szünet is akként volt inszcenálva, hogy ebből nyugtalanító következtetéseket senki jogosan ne vonhasson le. Nem szakadt meg a felek érintkezése, még csak nem is napoltattak el üléseik: csupán a szeánsz felfüggesztése ment határozatba, annak jeléül, hogy a tárgyalás folytonosságán semmi hézag nem esik a szünet által s a felfüggesztett tanácskozás fonala rögtön megindul, mihelyt a felek kívánatos elhatározásaikat az intervallum közben megérlelték és okaik mérlegelését szerencsésen befejezték már. Meg kell várni a hivatása magaslatán álló diplomácia munkálkodásának végét s bizni a vezető államférfiak békeszeretetében és felelősségérzésében. Levél Katókához. Z... 1913. január 5. Katókám édes! Hat hosszú hét mult el amióta elváltam tőled, amikor felszálltam a vonatra s könnyes szemekkel intettem bucsut neked s lassan-lassan eltűnt szemeim e'Öl a te fehér kis zsebkendőd, mellyel integettél utánam, el a szőke Tisza hullámai, el az én kedves szép nagyvárosom palotái s a vonat gyorsan dübörögve vitt messze-messze •Qegenbe s én behunyt szemmel gondoltam Yfésfca reátok s mindenre, ami kedves volt előttem Gondolataim vísszaröpültek a múltba, a m»Kor mi ketten az én kék kis szobácskámban meghitten, bizalmasan csevegtünk, nem gondolva arra, hogy nemsokára el kell válnunk, hogy 0tt kell hagynom az én megszokott környezetemet. Te tudod legjobban, JJJy nehezemre esett ez. De hát a hivatalnokomoer felesége el lehet arra készülve, hogy amJAl "T hoInaP ott- s bizony hat hete mar, otth i{t va£y°k ni otthonomban, — nem, "ikonomnak nem birom nevezni, — hanem ip lakhelyemen, s én még nem irtam neked. lett j miért hall£attam édes? Mert idö kel" ott hozzá, amig képes vagyok nyugodtan '[ni' amin keresztül mentem, mert bár el voltam készülve a legrosszabbra, amit találom, még annál is rosszabb volt. fali * pze'i magadnak édes, egy igazi nagy janit, amely város akar lenni, ahová a fővárostól 8 hosszú órán át utazol, de abból teljes 4 órát vicinálison, ahol az a fontos, hogy a nagyságos ur agarai be vannak-e raktározva s a tiszttartó ur hat zsák krumplija nem marad-e ie a vonatról s más száz hasonló kérdés megoldása után elindul a kávédaráló. Mikor végre megérkezel, ámulva nézel köriül, hogy hol is vagy tulajdonképen? Az aszfalt, villanyvilágítás, egy-két két emeletes palota után itélve azt hiszed, egy igazi városba érkeztél s mikor kocsink a nagy kétemeletes „Nagyszálloda" előtt megállt, megelégedetten mosolyogtam uracskáinra: — No még sem olyan fekete az ördög, mint festetted! ö már ugyanis érkezésünk előtt egy hetet töltött itt s meglehetős sötét színekkel irta le ezt a városnak csúfolt — falut. Én azonban ugy gondoltam, csak ijeszteni akar s annál kellemesebb lesz a csalódásom. De bizony pár óra múlva láttam a keserű valót. A „Nagyszálloda" csak kívülről mutatós — belől! Jobb arról nem beszélni. Az étteremben vásári olajnyomatu képek, kopott pálmák képezik a födiszt. Tudod olyan mucsai az egész, hogy alig tudtam bámulatomban szóhoz jutni. Hamarosan megvacsoráztunk s siettünk fel szobánkba pihenni, hogy reggel elfoglaljuk azt a vackot, amit itt lakásnak neveznek. Azaz ne legyek igazságtalan, két szobánk — mert annyival rendelkezünk Katókám — egészen modern. Parkett és villanyvilágitás! A berendezés? Erről inkább hallgatok. Tudod édes, olyan ez, mint a nyaralás — télen. Ment minden kényölemtől. De hát mit tehettünk egyebet — örültünk, hogy ezt is kaptuk. Mikor bejárónőm megérkezett s beszélni kezdett, azt hittem, elvesztettem az eszemet s talán nem is Magyarországon vagyok, hanem már kiütött a háború s én Drinápolyba vagy isten tudja hová jutottam, mert bizony isten egy szót se értettem, mit beszél. Meg is kérdeztem Jenőt, hogy milyen nyelven beszél ez az asszony? Erre ő olyan hangos hahotába tört ki, hogy Naca (ez a bejáróné neve) ijedten menekült szegény, bizonyára azt hitte, hogy megbolondultunk. Végre azután megértettük egymást s most azon a problémán töröm a fejemet, ő tud-e magyarul vagy én? Mert a göcsei tájszólást megtanulni nem tudom. Első kérdésem az volt, hogy merre van a fürdő, — gondolva, ha már fürdőszobám nincs, sietek be a városbaí?) felfrissíteni magamat. — Fürdő kérem, az csak nyáron van a folyóba'. De a szomszéd városba' van. Télen oda szoktak járni az urak. -— Ugy? — no legalább ezt is megtanultam a XX-ik században, ha fürdeni akarok, nem a másik utcába, hanem másik városba kell mennem. Holott a megye székhelye itt van s ez az úgynevezett főváros. Szerencsémre a nagy kaucsuk fürdőkádamat magammal hoztam, kiadom tehát a rendeletet Nacának, hordja tele artézi vízzel.