Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-22 / 112. szám

SzerKCSztőség Kárász-utca 9. Előfizetési ár Szegeden Előfizetési ár vidéken Kiadóhivatal Káráis-itc egész évre . K 24-— félévre.... K 12-egész évre . K 28-- félévre.... K 14 — Nappali-telefon: 305. negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— negyedévre K 7-— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Kiadó telefonja: 81. Szeged, 1912. I. évfolyam 112. szám. Vasárnap, december 22. A választójogi reform, (Saját tudósítónktól.) A „Népszava" szombati száma vezetőhelyen szenzációs cikket közölt, melyben részleteket mutat be a kormánytervezte általános választójogi reformról. Előrebocsátjuk, hogy a Lukács-kormány a napokban akarja beterjeszteni a javaslatot, mely igy, korai és a kormány ellen küzdő orgánum ismertetésében ferde világításban kerül nyilvánosságra. A szenzáción kivül tulajdonképen mint támadási anyag szerepel a Népszava hasábjain a reform terve és meg kel! még jegyeznünk, hogy az ugy jutott előbb: most nyilvánosságra, hogy ellopták. Erre nézve közöljük Lukács László miniszterelnöknek nyilatkozatát: — Ellopták a javaslatot! — mondotta a főrfendiház folyosóján a miniszterelnök. — Az indokolást és a statisztikai adatokat azonban nem tudták ellopni. Egyes részeiben a közlemény megfelel a valóságnak, de tendenciózusan van beállítva és különben sem értették meg a javaslat intencióit, hiszen éppen az általánosságra vonatkozó részt hagyták ki. Amit a Népszava közöl, az tehát megfelel a javaslatnak, de hiányos. Ami nyilvánosságra került, az igy hangzik: Az első szakasz szerint választójoga van mindenkinek, aki öt év óta magyar állampolgár, a törvényben kivánt kornak, állandó lakhelynek és a többi törvényes kelléknek megfelel. • A második szakasz megállapítja, hogy a választójogosultság a betöltött 24, illetve 30 évhez van kötve. A harmadik szakasz megállapítja hogy a választójogosultság általános föltétele az egy évi helybenlakás, amely alól azonban a tanitók, papok, közhivatalnokok stb. föl vannak mentve. A negyedik szakasz megállapítja, hogy már 24 éves korukban választók mindazok, akik legalább valamely középiskolának, vagyis főgimnáziumnak, főreáliskolának vagy ezekkel tanértékre nézve egyenrangú polgári vagy katonai tanintézetnek (gazdasági, bányászati, művészeti, ipari, kereskedrni, közlekedési, stb. szakiskolának vagy hadapródiskolának, haditengerészeti akadémiának) legmagasabb osztályát (évfolyamát) sikeresen elvégezték, vagy akik olyan állást töltenek vagy töltöttek be, vagy akiknek olyan foglalkozásuk van, amelyhez a törvény értelmében az itt emiitett tanintézetek valamelyikének elvégzése szükséges. Az ötödik szakasz szerint választó mindenki, aki harmincadik életévét betöltötte, öt év óta magyar állampolgár, egy év óta egy helyben lakik és az elemi népiskola hatodik osztályát, vagy ezzel legalább egyenrangú más iskolai osztályt, vagy tanfolyamot (gimnázium, reál, vagy polgári iskola II. osztályát, vagy ipar- és kereskedelmi tanonciskola III. osztályát, vagy az elemi iskola IV. osztályát és ezenfelül az ipari és kereskedelmi tanonciskola II. osztályát, vagy államilag szervezett ipari szaktanfolyamot) sikeresen elvégezte, az esetben, ha 1. bármilyen egyenes adóval van megróva, vagy ha 2. iparengedélyes vagy iparigazolványos önálló kereskedő, vagy iparos, vagy ha 3. alkalmazott és a) ipari üzlet, vagy vállalat körében — ideértve a bányászatot, kereskedelmet és iparszerüleg folytatott közlekedést is — bármennyi idő óta, de nem csupán alalkalmilag fölfogadott napszámosként van alkalmazva; vagy b) az őstermelés körében nem kizárólag 'testi munkára, hanem előmunkási, felügyelői tennivalók rendszeres végzésére, bármennyi idő óta van alkalmazva, aratógazda, magtáros, fővincellér, főkertész stb.); vagy c) ha az a) és b) pont alá nem esik, de köz-, vagy magánszolgálatban ugyanEgy rossz este. Irta: Kaffka Margit. Az órát puhán süllyesztette vissza a mellényzsebbe és megszagolta a nagy csomó fehér orgonát. Érezte a mozdulatai ives könynyüségét, ahogy karja föllendült a suhogóan uj, liliom felöltőben; a léptei is ritmusosak, táncosak voltak önkénytelenül és ütemük a szabadságot, a merészség vagy a gúny friss, fiatalos mámorát lüktette át idegein. Halkan fütyörészett. A tér palotái márványfehéren ragyogtak a szép, üde város tavaszi fényéhen, gyepágyak enyhe sarjadzása érzett és a. Duna. felől borzolva osont, kalandozott a könnyű szél. „öt mult! — súgta a fiatalember valami nagy, mély derültséggel és e percben olyan bensőleg szerette önmagát. Érezte jóformán lábait a drága cipők és selyemnyilakkal hehimezett harisnyák kultuszától övezetten; — minden rajtavalónak zizzenő, illatos tisztaságát, ízléses, finom voltukot az ingihezvarrt kézelőktől az enyhén szines mellényig, — és harmonikusnak érezte egész valóját a testi jóllét és gondtalan otthonosság hanyag fölényében. Milyen jó volt igy menni, lazán és könnyen gondolva arra, hogy lám az ember kiszerez magának az élettől minden kiszerezhetőt igy, szinte verejtéktelenül, simán, — és hogy ma tetszetős, szeszélyes, furcsa kalandra indul. Sugárzó és magahitt, gőgös férfivoltának bravúrja volt ez is. Szokatlan helyen, ahová őt apró vadászszenvedélyek ötlete veti néha, — egy kültelki mozgókép-szimház cifra bársonyszékén ismerte föl meglepetten a nőt, akit hírből és látásból régóta ismert. Varróleánykák, kicsi bonnok és iskolások sorai mögül villant szemébe dius, bronzarany hajkoronája a gyönyörű és drága kokottnak és ő gondolkodás nélkül, merészen ült mögéje. Tudta, hogy félévi jövedelme a letiltásokkal sem volna elég megfizetni a nagyurak és főpapok éjszakáinak egyjét, de elég óvatos volt, hogy ne gondoljon túlsókat erre. Félvállról, kedvesen, némi diszkrét játszisággal közeledett, — de igen kevés ceremóniával. Közelhajolt, halk és kellemes áriákat dúdolt a fülébe és félre nem érthető célzásokat mormogva, kisérte az előadást. Már érezte, hogy eltalálja e nő typusát, akinek vidám nyegleséggel föléje lehet kerülni, — ez aligmüvelt, de eredeti és egészséges leiekét, ki titokban élvezni jár a „mozi" naivságtá, liolotj páholya lehet nagy színházakban és grandiózus életmódjával tán egyetlen a csillogóan szegény nagyváros életéhen. Megtetszett neki, vagy percnyi szeszélye találkozott az övével! Halk szóváltásukban a játék üdesége és a kíváncsiság nyers kíméletlensége lüktetett; bizonyos szaloni szavak és forimák odadobott konvencióival keverten. Most nevetnie kellett, ha visszagondolt, hogyan figyelte őket a vén kisérőnő ellenséges, sanda pillantása, mint egy acsarkodó kis borzeb ,a kopott gyöngy bliizos, hamis kövekkel teleaggatott kis öreg csont; rendetlen, őszes hajával és nagy platinalfogaával. ,/Madame nem barátja a romantikának!" — súgta franciául a leány fülébe és az csiklandósan fölnevetett. A nézőtér utolszor sötétült el és erdők zugiak, vonatok robogttak, vadvizek csörögtek szikrázva, egymásba villanva a vászonon; a fiu akkor ügyesen kihúzott egy ttit a vörösbarna, nagy hajturbánból és egyik fonat súlyosan esett a székfára. Fölemelte és lassan, mosolyogva csavarta szorosan a csuklója köré. „De csak ha én is ugy akarom!" — sziszegte a nő a sötétben odavillanó szemekkel. Egymásra nevettek értőn és egyszerűen; és a kijárat előtt megkapta pontos cimét a mai meghívással. Könynyiii és felszínes kaland, amilyen az igénye is mostanában; értéket csak az ád neki, hogy nem fizet érte többet, mint fiatalsága egy éjét és egy csomó virágot, araiért gavallé-