Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-05 / 97. szám

2 * <i . 'I -i I , i i 1 jánzó bajokat a gyökeres reformig. Az élet nem ismeri a felmerült bajok és problémák ily jégretételét. Az élet minden nappal, minden órával megy előre s nem áll meg a legszebb és legbölcsebb reform kedvéért is. Lukács tehát kilátásba helyezte — Giesswein határozati javaslatának elfogadásával — a szegényügy rendezését; egyes városok megsegítését, a melyek a tisztviselői fizetések fölemelése folytán nehéz anyagi helyzetbe kerültek; megigérte a jegyzői fizetések rendezését s ami még fontosabb, a közigazgatás ez érdemes munkásainak szervesebb belekapcsolását a közigazgatási tisztviselők státusába, ugy, hogy tapasztalataik és tudásuk előtt megnyíljanak a magasabb pályák s ne ott kelljen végezniök pályájukat, ahol elkezdődik; a betegápolási adók nagy port fölvert kérdésében is megnyugtatólag nyilatkozott: a kormány hajlandó a kérdést ujabb megfontolás tárgyává tenni, vájjon nem lehetne-e annak intézkedéseitől — legalább egyidőre — eltekinteni? A községek vagyonkezelésére nézve is szivesen elismerte a komoly és célhoz vezető intézkedések szükségét. Végül rátért a közigazgatás gyökeres reformjának kérdésére, amelyet ö is elkerülhetetlenül szükségesnek tart s amelyet a választói jog küszöbén lévő nagymértékű kiterjesztésével lehető kapcsolatban, okvetlenül meg kell oldani. Ez tehát kormányprogram, sőt a fölszólalók beszédeiből Ítélve, a parlamenti többség programja is: megcsinálni a választójog kiterjesztéséről szóló törvényt mielőbb és gyökeresen reformálni a közigazgatást. Csak e kettő együtt vezet valóban célhoz. Egy reform helyett: kettő kapcsolatosan, de anélkül, hogy egyiknek megalkotása a másikat hátráltatná. A színész estéje. Irta: Krúdy Gyula. A jellemszinész Bolingbrooket játszotta és miután Bolingbrooke meghalt, Eresei a Zöldfába ment sört inni. A Zöldfa nem mindennapi hely volt. A társulattól nem is igen kultiválta más, mint a furcsa Eresei. A korcsma majdnem a városon kiviil volt és hosszú kocsiszínjében vásárosok aludtak szekereiken. Az igen hosszú épület lapos tetőjével és vasrácsos ablakaival leginkább siralomházhoz hasonlított, ahol betyárlegények busulnak az akasztás előtt. Rongyos szolgáló a kúton, az ajtónál beteges, de diihös eb, a korcsmárosnét Fánninak hivták és még nem volt szinházban életében. Ugyanezért nem is nagyon tisztelte Eresei urat és komolyan megharagudott, ha a színész legyeskedett a köténye körül. A szeme könyes lett és kis kövér ökleivel minden tréfán kiviil arcul ütötte Ereseit. Fánni határszéli zsidólány volt egykor, az életről keveset tudott, sőt talán semmit. Kevés agyveleje megfeszült homloka mögött, midőn az üzlet aprólékos dolgait kellett elintézni. Egyébként spirituszszaga volt Fánninak, de a nyaka, válla, keble, karja olyan finom és gömbölyded volt, amilyent ritkán lehet látni. Göndörkés haja (véletlenül nem nyirták le) fehér nyakán, mint álombeli, mesebeli növény göndörödött. Szeszélyes figurái voltak itt a hajnövénynek. A jellemszinész oda szerette volna dugni az arcát, de nem nagyon lehetett. DÉLMAGYARORSZAG A képviselőház ülése. — Megszavazták a katonai javaslatokat. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház nra megszavazta a hadi szolgáltatásokról, a 'katonai fogatokról és az 1913. évi ujonejutalékról szóló törvényjavaslatokat. Ezek után a nyugdíj-javaslatot tárgyalták. Annak a bojkottnak ellenére, mellyel az ellenzéki pártok a képviselőház tanácskozásától távol tartják magukat, Giesswein Sándor és Lengyel Zoltán tudvalevően kezdettői fogva részt vett a költségvetés tárgyalásában. Az ellenzéken keserii érzésekkel vettek tudomást Giesswein és Lengyel szerepléséről, mint akik viselkedésükkel megtörték az általános sztrájkot s ezzel segítségére siettek a kormány és a többség politikájának. Ugy látszik azonban, hogy az ellenzéken másokban is megvan a hajlandóság Giesswein példájának követésére. Erre vall legalább, hogy tegnap megjelent a Ház folyosóján Kelemen Samu is, ma pedig a Justh-párti Tüdős János nézett be egy fordulóra. Se Kelemen, se Tüdős nem mentek ugyan be az ülésterembe, de a munkapárton ugy vélekednek, hogy: egy a kuckó a kemencével s hogy aki a folyosóig jött, az nem áll meg a küszöbön, hanem lassankint beljebb kerül s hogy ezek a szaporodó megtérések mégis csak azt mutatják, hogy az ellenzék nem egészen egységes a „csonka parlament" ellen való tiltakozásban. A mai ülésről ez a tudósításunk: (A kordon előtt.) Az ellenzék ma reggel is megtartotta szokásos tiltakozó fölvonulását a parlament elé. Alig huszonötén gyülekeztek össze féltizenegyre a kávéházban s innen Barabás Béla vezetésével indultak az országházához. A vezérek közül imáis nem is vett részt a mai tiltakozásban. A képviselőház kapuja előtt a rendőr- és csendőr-kordonnál megújult a méltatlankodás. Ma Batthyány Pál gróf tett ugy, mintha valahonnan hosszú útról tért volna haza, át akart menni a fegyveres sorfalon s mikor visszautasították, színlelt meglepetéssel ocsúdott föl: Őszi este volt, a városon kivül a rétek köde fogadta Ereseit. Az utmenti fák sajátságos hangon sziszegtek, majd kocsirobogás hallatszott a távolból és a ködben feltűnt a postakocsi. A jellemszinész nem igen volt valami olvasott ember, de annyit mégis tudott, hogy postakocsin nem szokás manapság utazni. Pláne, olyanforma alakja volt a postakocsinak, mintha valamely régi angol képeskönyvből vágták volna ki. A kocsis háromszögletű kalapjában fehér parókája alatt feszesen iilt helyén, a hintó úszni látszott a köd felszinén, a lovaknak ellenben csak a fülük látszott. Hosszú fülük! ... Az urak ilyen kocsin utaztak Angliában, amikor Sakspert mentek nézni vidékről Londonba. A kocsiban még aludni is lehetett. A szinház nem takarékoskodott a fölvonásokkal. Hisz senki sem sietett. A postakocsi már a Zöldfa udvarán állott, mire a jellemszinész gyalogosan bevergődött. Egyszerre a nevét hallotta említeni Eresei ur, a postakocsiból egy íehérparókás elegáns úriember intett aranyvégű pálcájával a szinésznek. — ön az a színész, aki ma este meghalt? — kérdezte az előkelő, selyemkabátos ur. — Szolgálatára. — Nevem Bolingbrooke, kíváncsi voltain önre, — folytatta az előkelő úriember. — Mindaddig, amig meg nem hhl, elég jól játszik. Hellyel-közzel magam is ugy cselekednék, mint ön. Csak azt nem tudom sehogysem, hogy mit csinál mindig, amikor 1912. december 4. — Mi az, mi történik itt, — kérdezte. Amikor Pavlik megmagyarázta neki, miről van szó, sehogyse akart a dologba belenyugodni. — Ne vitatkozzunk a csendőrökkel — mondta végre Barabás Béla s a képviselők csapata erre eltávozott s a Justh-párt Rákóczi-uti körhelyiségébe vonult, hol az ellenzéki pártok tizenegy óra után közös értekezletet tartottak. (Az ülés.) A képviselőház mai ülésén Tisza István gróf elnökölt. A hadi szolgáltatásról szóló törvényjavaslat volt a napirend eliső pontja. Simon Elemér előadó rövid beszédben ismertette ós elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot. Hazai Samu báró honvédelmi miniszter arra hivatkozott, hogy a hadseregnek, ha hadra kél, igen nagy támogatásra van szüksége. Ha két millió embert mozgósítanak, a hadseregnek naponkint harmincezer métermázsa élelemre van szüksége; fél millió hátas és négyszázezer igás ló ellátása is igen nagy nehézségekbe ütközik. A kellő készletek biztosítása nélkül, mint a törökök példája mutatja, a hadsereg egyáltalán niem akcióképes. Ezért ajánlja elfogadásra a törvényjavaslatot, ezzel a jelszóval: Vitám et sangvinem, pecuniam et laborem pro rege nostro. (Éljenzés.) A Ház a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben vita nélkül megszavazza. Simon Elemér előadó ismerteti ós elfogadásra ajánlja a katonai fogatokról s az 1913. évi újonc jutalékról szóló törvényjavaslatot. A Ház mind a két törvényjavaslatot változatlanul megszavazza, (A nyugdíj javaslat.) Sándor János előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja az állami tisztviselők ós alkalmazottak nyugdijáról szóló törvényjavaslatot. Szász Károly a tamárok érdekében szólal föl; a javaslat arra hivatkozik, hogy a tanlárok Szolgálati idejének fölemelése azért szükséges, mert m'eg kell szüntetni a különbséget a tanári ós a tisztviselői szolgálat között, de kérdi a szóló, hogy sikeriil-e megszüntetni a különbségét a tanári ós tisztviselői munka között? Jaj annak a nemzetnek, mely hivatallá degradálja az iskolát. Minden mólhátramegy a szinpadra? . . . Igazán elment gyalog Londonból Wallszbe? Mert én voltam fiatalabb évemben! Eresei már korábban levette a süvegét és ritkán fakó haját a szelekre bizta. Meghatott állásba helyezkedett a lord előtt, aki valamely varázs-lat folytán idekerült. Akárhogy került ide, egy bizonyos: Eresei urat akarta játszani látni. Tehát már nem kellett csodálkoznia az eseten. — Tessék besétálni, lord ur, — mormogta Eresei. — Nem tudom, hogy érdemes-e bemenni? — tanakodott Bolingbrooke. — Ó, igen, érdemes! — buzgólkodott Eresei ur. — En többnyire száraz kolbászt szoktam enni vöröshagymával és tetejébe sok bort öntök. De a gyönge gyomruak részére is van itt valami. Szilva, magbaváló szilva. A primadonnánk, mikor egyszer itt volt, szilvával lakott jól. Bolingbrooke gyorsan határozott. — ön derék fiúnak látszik, önnel maradok, — mondá Eresei urnák. — Szeretnék mindenesetre közelebbről megismerkedni a müvészszel, aki alakomat művészi tökéllyel bemutatja a szinpadon. Ugy érzem, mintha egy test volnék önnel. Bizonyosan rokonságban van lelkünk is. Mondja, hol született ön? —Nagykátán, — felelt Eresei ur és kissé szégyenlette magát. — Nézzük csak ... Én Bolingbrookban születtem, a déli Wallszben. Talán a planétáink egyeztek. Az én csillagom a Szaturnusz.