Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-29 / 116. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1912. december 20. Pedig azt hisszük, itt az ellenzék életérdekéről van szó. Lukács László azt mondotta: — Részemről és részünkről szivesen látnánk (mindenesetre trombiták és cintányérok nélkül) parlamentáris közreműködésüket békekötés nélkül is. Talán treuga die-nek, fegyverszünetnek tekinthetnék ezt a tárgyalási időt, ha már el is vannak tökélve arra, hogy velünk megbékélni nem fognak . . . íme, itt a módja annak, hogy az ellenzék részt vehessen abban az országalkotó munkában, mely most a magyar parlamentre vár. Részt vehessen benne, anélkül, hogy valamit föl kelljen adnia mindazokból, amiket magára, a saját ellenzéki álláspontjára nézve lényegeseknek tart. Részt vehessen ugy, hogy ezért az általa is már melegen óhajtott lehetőségért ne kellessen más „áldozatot" hoznia, mint csupán azt, hogy a parlamentben házszabályszerüen viselkedjék. iiEsiEKBHisHMKBfflafflaaHaaonuHHiiaaBfflBHüaBaftiHaaHafflewnaBaHM — Cuvaj a Riviérára megy. Cuvaj beteg. A horvát bán és Királyi biztos hosszabb szabadságának egy részét a Semmeringen töltötte öl, de állapotában nem állott be kielégítő javulás. A Sennmeringről most Bécsbe utazott, hogy orvossal tanácskozzék. Szabadságának második részét a Riviérán fogja tölteni. Horvátországban, ép ugy, mint itt őszintén remélik, hogy e szabadságról rövidesen visszatér és újból elfoglalja báni állását. — Békét kiván a pápai államtitkár. Merry del Ved pápai államtitkár karácsonyra a. katolikus államok ural kod óihoz szerencsekivánó iratot intézett. Most történt először, hogy az államtitkár ilyen föliratba politikai megjegyzést is foglalt, azt az óhajtását fejezvén ki, hogy a világbéke, megmaradjon. •mes kabátujja alól az ujjai energia nélkül, az ázalagok puhaságával lógtak ki. A zsebében kotorászott és egyszerre az előtte lévő kis márványasztalkára egy 'kis halavány elefántcsont kockát vetett. — Ötös! — mondta. — Ez a szám ma egész .nap üldöz, már hetedszer esik fel. Kissé rekedt, de nyugodt hangon fordult a lordhoz: — Teszek egy aranyat az ötösre. Tartja? A lord meghökkent egy pillanatra, de aztán elmosolyodott: — Uram, én nem játszom — felelte. A prémes ember arca eltorzult, mintha sirógörcs rángatná: — Üldöz ma a balszerencse — siránkozott, — valahányszor érzem, hogy kezemben van a szerencse, nem akad senki, aki játszana velem. De amikor maguk közé ültetnek, minden pénzemet elvesztem. Teljesen kifosztottak, ez az utólsó aranyam és haza szeretnék menni a birtokomra. Magam is lord vagyok és nem kérhetek senkitől kölcsön. Uram, már merő kollegialitásból illenék, liogy tartsa a tétemet. Ha megnyerem, rögtön hazautazom, ha elveszítem, soha többé ebbe a klubba nem teszem be a lábamat. — Uram, én nem játszom — felelte határozottan a lord — nagyon szivesei* adok önnek kölcsön, amennyit akar, ezer font sterlingig elmehetek, de játszani nem játszom. A prémes ember felsóhajtott: — Igy még nem élték vissza egy szerenosétlen ember helyzetével. Értse meg, ó'-Tiogy kölcsönt nem akarok. Neketn nem sza,I3mad senkinek a lekötelezettje lennem. Én az K ilfflKöltségemet azon módon akarom visszaíüSWfertfiz ahogy a pénzemet elvesztettem. Erre mert elvégre az Albemarle-kilub Elfogadta a király Lukács választójogi tervezetét. (Saját tudósitónktól.) Lukács László miniszterelnök szombaton a kora reggeli órákban a király személye körüli minisztériumban hivatalos ügyeket intézett el. Ezután a miniszterelnök Némethy Károly dr. belügyi államtitkárt fogadta, aki a kormányelnök kívánságára tegnap este Bécsbe érkezett. A miniszterelnök és az államtitkár hosszabb ideig tanácskozott a választójogi törvényjavaslatról. Negyedtiz órakor Daruváry Qéza titkos tanácsos, a kabinetiroda osztályfőnöke jelent meg a Magyar Házban és meglátogatta a ministzerelnököt. A miniszterelnök ezután Cuvaj Ede bánnal, horvát kormánybiztossal, a ki ma reggel a Semmeringröl Bécsbe érkezett, rövid tanácskozást folytatott. Lukács László miniszterelnök negyed tizenegy órákor Sc'hönbrunnba hajtatott, a hol a király tizenegy órakor kihallgatáson fogadta, Lukács László miniszterelnök kihallgatása körülbelül egy óra hosszat tartott. A miniszterelnök Schönbrunnbói a külügyminisztériumba hajtatott, ahol Berchtold gróf közös külügyminiszterrel tanácskozott. Déli egy órakor tért vissza a miniszterelnök a magyar palotába. A kihallgatás eredményéről a legilletékesebb helyről ezt közlik: A király hozzájárult ahhoz, hogy a kormány a választójogi reformtervezetét a képviselőházban benyújtsa. Ennelk következtében Lukács László miniszterelnök kihallgatása után azonnal intézkedett, hogy a képviselőházat e hónap 31-ére összehív jak. Ezen az iilésen fogja a miniszternőik beterjeszteni a választójogi törvény tervezetét és a beterjesztést egyszersmind hosszabb beszéddel fogja kisérni. Lukács László a Magyar Házba visszanem az a .hely, ahol az embert mindenáron ki akarják fosztani és amikor kifosztották, visszaéljenek a pillanatnyi nyomoruságával. Meggyőződése egész haragjával és valami különös, szuggesztív erővel kérdezte: — Teszek egy aranyat az ötösre. Tartja? — Top — felelte a lord mosolyogva — maga makacs egy ember. A prémes ember eldobta a kockát, amely elgurult és aztán megállt. — Vesztettem — szólt a prórneskabátu és az aranyat átcsusztatta a lordhoz. — Dupla vagy semmi — szólt elkeseredve és anélkül, hogy a lordnak ideje lett volna közbeszólni, újra vetete a kockát. — Dupla, vagy semmi — mondta újra és újra veszített. Lázasan kipirulva, kidülledt szemimel forgatta tovább a kockát, az ujjai ugy jártak, mint a szövő pók lábai és már inkább magamagának mormolta a verejtékes szót: i — Dupla, vagy semmi. Mindig vesztett és mindig újra kockáztatott, írnig végre holtra fáradva, igy szólt: — Nem birom tovább. Ezer font sterlinggel tartozom önnek. Holnap megkapja. A lord leginkább azt szerette volna felelni, hogy tartsa meg a pénzét, neki semmi szüksége sincs reá, de az Albemarle-klubban ilyet nem mondanak az emberek egymásnak. És másnap csakugyan pontosan megkapta az ezer font sterlinget. Mit csináljon vele? A szegényeknek akarta adni, talán, hogy kiengesztelje ezzél a boszuló Isten haragját. A pénz meglehetősen égette a kezét, de a lelkét is és ugy érezte, mintha tüzes térve, fogadta Némethy Károly belügyi államtitkárt. A miniszterelnök délután két óra tiz perckor Némethy Károly államtitkárral és titkárával, Latinovich Endre dr.-ral viszszautazott Budapestre. Lukács László miniszterelnök mai kihallgatásához a Neues Wiener Tagblatt a következő megjegyzéseket fűzi: Tudvalevő, hogy a magyar ellenzék a választójog kiterjesztéséért vivotth arcába folytonosan bevonja a trónörökös személyét. Igy ma is azt jelentették Budapestről, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg tiltakozott Lukács választóreform-javaslata ellen és hogy ma újra meg fog jelenni a királynál, hogy a javaslat előzetes szentesítését megakadályozza. Illetékes helyről jelentik, hogy mindezek a hirek a mese birodalmából valók s föltétlenül vissza kell utasítani azt a föltevést, hogy a választóreform dolgában a király és a trónörökös között differenciák vannak. 9gt3BŰ99a9B9BB9S99BBBS9B99B9B9B9B9B9BBB99999999B999r, — Az osztrák költségvetési provizórium. Bécsből jelentik: A képviselőház mai ülésén Steinwender dr. előadó kijelentette, hogy a költségvetési privozórium elintézése formális aktus, melynek szükségességét nem is kell hosszasan megokolnia. Gosztincor a szlovének több panaszát hozza elő és kijelentette, hogy a délszlávok a költségvetési provizórium ellen fognak szavazni. Korosec dr. kisebbségi előadó ellenzi az olasz fakultásnak Triesztben való fölállítását, aihol a lakosság egy harmadrésze szlovén. A szóló végül kijelenti: Ha nem obstruákink, ezt csak pihenő pauzának tekintsék, mely alatt erőt akarunk gyűjteni n harcra az irányunkban ellenséges pártok ellen. Budzinovszki (rutén) kisebbségi előadó hosszú, obstrukciós jellegű beszédet mond. üszköt őrizett volna a szekrényében, amély minden pillanatban meggyüladhatott volna. Lady Ingeborg, a szeretője, megtudta, hogy ezer font sterlinget nyert a klubban. Nők mindig tudnak olyan gyöngy-nyakéket, amely ép ezer font sterlingbe kerül, ha szükség van reá. Az ezer font sterling igy átváltozott egy sor gyöngygyé, amely a lady nyakát ékesítette. A lord babonás félelemmel nézte a gyöngyszemeket. Az ördög olvasója ez, gondolta magában és amint a lady ujjai végigsiklottak az ékszeren, néha ugy rémlett neki, mintha a sátán körmös, ujjai volnának. És ha ezek az ujjak nem lettek- volna rózsaszínűek meg agátkönmüek, bucsut mondott volna nekik. Igy csak kinozta magát, ahogy egy puritán tudja magát sanyargatni. A bűnös Londonban, hol a társadalom szigora erkölcseinek hamuja alatt dantei bűnök szenvedelme parázslik, sokan vannak, akik egy sok százados nevelés rabjai. A puritanizmus, amelyet a családi vagyonnal öröklenek, már csak mint babona, él tovább a lelkűikben, a mely tele van a modern szépség bűbájaival, de ez a babona néha sokkal erősebb, mint maga az ember. A lord már számot vetett magával. Tul akart adni a kastélyán, a birtokán, a szeretőjén és szegénynyé akart lenni a maga elhatározásából, mert attól félt, hogy hihetetlen rövid idő alatt akarata ellenére fog a meztelen földig leszegényedni. Ha a középkorban ólt volna, nyilván bevonul egy kolostorba, ahol egész életére nyugodtan maradhatott volna. És London modern sürgés-forgása közepett, amelyből erőt meríthetett volna, mégis egy kolostorra kellett gondolnia, amelyet Firenze közelében látott és ahol egy