Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-29 / 116. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1912. december 20. Pedig azt hisszük, itt az ellenzék életérde­kéről van szó. Lukács László azt mon­dotta: — Részemről és részünkről szivesen látnánk (mindenesetre trombiták és cintá­nyérok nélkül) parlamentáris közreműkö­désüket békekötés nélkül is. Talán treuga die-nek, fegyverszünetnek tekinthetnék ezt a tárgyalási időt, ha már el is vannak tö­kélve arra, hogy velünk megbékélni nem fognak . . . íme, itt a módja annak, hogy az ellen­zék részt vehessen abban az országalkotó munkában, mely most a magyar parla­mentre vár. Részt vehessen benne, anélkül, hogy valamit föl kelljen adnia mindazok­ból, amiket magára, a saját ellenzéki állás­pontjára nézve lényegeseknek tart. Részt vehessen ugy, hogy ezért az általa is már melegen óhajtott lehetőségért ne kellessen más „áldozatot" hoznia, mint csupán azt, hogy a parlamentben házszabályszerüen viselkedjék. iiEsiEKBHisHMKBfflafflaaHaaonuHHiiaaBfflBHüaBaftiHaaHafflewnaBaHM — Cuvaj a Riviérára megy. Cuvaj be­teg. A horvát bán és Királyi biztos hosszabb szabadságának egy részét a Semmeringen töltötte öl, de állapotában nem állott be ki­elégítő javulás. A Sennmeringről most Bécsbe utazott, hogy orvossal tanácskozzék. Sza­badságának második részét a Riviérán fogja tölteni. Horvátországban, ép ugy, mint itt őszintén remélik, hogy e szabadságról rövi­desen visszatér és újból elfoglalja báni állá­sát. — Békét kiván a pápai államtitkár. Merry del Ved pápai államtitkár karácsony­ra a. katolikus államok ural kod óihoz szeren­csekivánó iratot intézett. Most történt elő­ször, hogy az államtitkár ilyen föliratba po­litikai megjegyzést is foglalt, azt az óhaj­tását fejezvén ki, hogy a világbéke, megma­radjon. •mes kabátujja alól az ujjai energia nélkül, az ázalagok puhaságával lógtak ki. A zse­bében kotorászott és egyszerre az előtte lévő kis márványasztalkára egy 'kis halavány elefántcsont kockát vetett. — Ötös! — mondta. — Ez a szám ma egész .nap üldöz, már hetedszer esik fel. Kissé rekedt, de nyugodt hangon for­dult a lordhoz: — Teszek egy aranyat az ötösre. Tart­ja? A lord meghökkent egy pillanatra, de aztán elmosolyodott: — Uram, én nem játszom — felelte. A prémes ember arca eltorzult, mintha sirógörcs rángatná: — Üldöz ma a balszerencse — sirán­kozott, — valahányszor érzem, hogy kezem­ben van a szerencse, nem akad senki, aki játszana velem. De amikor maguk közé ül­tetnek, minden pénzemet elvesztem. Telje­sen kifosztottak, ez az utólsó aranyam és haza szeretnék menni a birtokomra. Magam is lord vagyok és nem kérhetek senkitől köl­csön. Uram, már merő kollegialitásból ille­nék, liogy tartsa a tétemet. Ha megnyerem, rögtön hazautazom, ha elveszítem, soha töb­bé ebbe a klubba nem teszem be a lábamat. — Uram, én nem játszom — felelte ha­tározottan a lord — nagyon szivesei* adok önnek kölcsön, amennyit akar, ezer font ster­lingig elmehetek, de játszani nem játszom. A prémes ember felsóhajtott: — Igy még nem élték vissza egy sze­renosétlen ember helyzetével. Értse meg, ó'-Tiogy kölcsönt nem akarok. Neketn nem sza­,I3mad senkinek a lekötelezettje lennem. Én az K ilfflKöltségemet azon módon akarom vissza­íüSWfertfiz ahogy a pénzemet elvesztettem. Erre mert elvégre az Albemarle-kilub Elfogadta a király Lukács választójogi tervezetét. (Saját tudósitónktól.) Lukács László mi­niszterelnök szombaton a kora reggeli órák­ban a király személye körüli minisztérium­ban hivatalos ügyeket intézett el. Ezután a miniszterelnök Némethy Károly dr. belügyi államtitkárt fogadta, aki a kormányelnök kí­vánságára tegnap este Bécsbe érkezett. A mi­niszterelnök és az államtitkár hosszabb ideig tanácskozott a választójogi törvényjavaslat­ról. Negyedtiz órakor Daruváry Qéza titkos tanácsos, a kabinetiroda osztályfőnöke jelent meg a Magyar Házban és meglátogatta a mi­nistzerelnököt. A miniszterelnök ezután Cu­vaj Ede bánnal, horvát kormánybiztossal, a ki ma reggel a Semmeringröl Bécsbe érke­zett, rövid tanácskozást folytatott. Lukács László miniszterelnök negyed tizenegy órákor Sc'hönbrunnba hajtatott, a hol a király tizenegy órakor kihallgatáson fo­gadta, Lukács László miniszterelnök kihall­gatása körülbelül egy óra hosszat tartott. A miniszterelnök Schönbrunnbói a külügymi­nisztériumba hajtatott, ahol Berchtold gróf közös külügyminiszterrel tanácskozott. Déli egy órakor tért vissza a miniszterelnök a magyar palotába. A kihallgatás eredményé­ről a legilletékesebb helyről ezt közlik: A király hozzájárult ahhoz, hogy a kor­mány a választójogi reformtervezetét a kép­viselőházban benyújtsa. Ennelk következté­ben Lukács László miniszterelnök kihallga­tása után azonnal intézkedett, hogy a képvi­selőházat e hónap 31-ére összehív jak. Ezen az iilésen fogja a miniszternőik beterjeszteni a választójogi törvény tervezetét és a be­terjesztést egyszersmind hosszabb beszéddel fogja kisérni. Lukács László a Magyar Házba vissza­nem az a .hely, ahol az embert mindenáron ki akarják fosztani és amikor kifosztották, visszaéljenek a pillanatnyi nyomoruságával. Meggyőződése egész haragjával és va­lami különös, szuggesztív erővel kérdezte: — Teszek egy aranyat az ötösre. Tart­ja? — Top — felelte a lord mosolyogva — maga makacs egy ember. A prémes ember eldobta a kockát, amely elgurult és aztán megállt. — Vesztettem — szólt a prórneskabátu és az aranyat átcsusztatta a lordhoz. — Dupla vagy semmi — szólt elkese­redve és anélkül, hogy a lordnak ideje lett volna közbeszólni, újra vetete a kockát. — Dupla, vagy semmi — mondta újra és újra veszített. Lázasan kipirulva, kidülledt szemimel forgatta tovább a kockát, az ujjai ugy jártak, mint a szövő pók lábai és már inkább magamagának mormolta a verejtékes szót: i — Dupla, vagy semmi. Mindig vesztett és mindig újra kockáz­tatott, írnig végre holtra fáradva, igy szólt: — Nem birom tovább. Ezer font sterling­gel tartozom önnek. Holnap megkapja. A lord leginkább azt szerette volna fe­lelni, hogy tartsa meg a pénzét, neki sem­mi szüksége sincs reá, de az Albemarle-klub­ban ilyet nem mondanak az emberek egy­másnak. És másnap csakugyan pontosan meg­kapta az ezer font sterlinget. Mit csináljon vele? A szegényeknek akarta adni, talán, hogy kiengesztelje ezzél a boszuló Isten ha­ragját. A pénz meglehetősen égette a kezét, de a lelkét is és ugy érezte, mintha tüzes térve, fogadta Némethy Károly belügyi ál­lamtitkárt. A miniszterelnök délután két óra tiz perckor Némethy Károly államtitkárral és titkárával, Latinovich Endre dr.-ral visz­szautazott Budapestre. Lukács László miniszterelnök mai ki­hallgatásához a Neues Wiener Tagblatt a következő megjegyzéseket fűzi: Tudvalevő, hogy a magyar ellenzék a választójog kiter­jesztéséért vivotth arcába folytonosan be­vonja a trónörökös személyét. Igy ma is azt jelentették Budapestről, hogy Ferenc Ferdi­nánd királyi herceg tiltakozott Lukács vá­lasztóreform-javaslata ellen és hogy ma újra meg fog jelenni a királynál, hogy a javaslat előzetes szentesítését megakadályozza. Ille­tékes helyről jelentik, hogy mindezek a hi­rek a mese birodalmából valók s föltétlenül vissza kell utasítani azt a föltevést, hogy a választóreform dolgában a király és a trón­örökös között differenciák vannak. 9gt3BŰ99a9B9BB9S99BBBS9B99B9B9B9B9B9BBB99999999B999r, — Az osztrák költségvetési provizórium. Bécsből jelentik: A képviselőház mai ülésén Steinwender dr. előadó kijelentette, hogy a költségvetési privozórium elintézése formális aktus, melynek szükségességét nem is kell hosszasan megokolnia. Gosztincor a szlové­nek több panaszát hozza elő és kijelentette, hogy a délszlávok a költségvetési provizó­rium ellen fognak szavazni. Korosec dr. ki­sebbségi előadó ellenzi az olasz fakultásnak Triesztben való fölállítását, aihol a lakosság egy harmadrésze szlovén. A szóló végül kije­lenti: Ha nem obstruákink, ezt csak pihenő pauzának tekintsék, mely alatt erőt akarunk gyűjteni n harcra az irányunkban ellensé­ges pártok ellen. Budzinovszki (rutén) ki­sebbségi előadó hosszú, obstrukciós jellegű beszédet mond. üszköt őrizett volna a szekrényében, amély minden pillanatban meggyüladhatott volna. Lady Ingeborg, a szeretője, megtudta, hogy ezer font sterlinget nyert a klubban. Nők mindig tudnak olyan gyöngy-nyakéket, amely ép ezer font sterlingbe kerül, ha szük­ség van reá. Az ezer font sterling igy átvál­tozott egy sor gyöngygyé, amely a lady nyakát ékesítette. A lord babonás félelemmel nézte a gyöngyszemeket. Az ördög olvasója ez, gondolta magában és amint a lady ujjai végigsiklottak az ékszeren, néha ugy rémlett neki, mintha a sátán körmös, ujjai volnának. És ha ezek az ujjak nem lettek- volna rózsa­színűek meg agátkönmüek, bucsut mondott volna nekik. Igy csak kinozta magát, ahogy egy pu­ritán tudja magát sanyargatni. A bűnös Lon­donban, hol a társadalom szigora erkölcsei­nek hamuja alatt dantei bűnök szenvedelme parázslik, sokan vannak, akik egy sok szá­zados nevelés rabjai. A puritanizmus, ame­lyet a családi vagyonnal öröklenek, már csak mint babona, él tovább a lelkűikben, a mely tele van a modern szépség bűbájaival, de ez a babona néha sokkal erősebb, mint maga az ember. A lord már számot vetett magával. Tul akart adni a kastélyán, a birtokán, a szere­tőjén és szegénynyé akart lenni a maga el­határozásából, mert attól félt, hogy hihetet­len rövid idő alatt akarata ellenére fog a meztelen földig leszegényedni. Ha a közép­korban ólt volna, nyilván bevonul egy kolos­torba, ahol egész életére nyugodtan marad­hatott volna. És London modern sürgés-for­gása közepett, amelyből erőt meríthetett vol­na, mégis egy kolostorra kellett gondolnia, amelyet Firenze közelében látott és ahol egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom