Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)
1912-12-29 / 116. szám
1912. decembei 24. DÉLMAÖYARORSZÁÖ 403 Gonda József dr. felgyógyul. — Három hónapos nyugalomra van szükség. — Hajós Lajos dr egyetemi tanár nyilatkozata. — Hogyan következett be a tragédia? — (Saját tudósítónktól.) Budapestről kapjuk azt az örvendetes hirt, hogy Gonda József dr. állapotában javulás állott be. Szinte hihetetlennek is hangzik azok után a részletek után, amelyeiket szomorú tragédiájából ismerünk. Korcsos, sorvasztó betegség az övé, azt mondhatnók az enervált idegzet, az őrlődő test rettenetes tusája az agygy-al, a melynek megbomlasztására összeesküdtek az atomok és végül — győztek. Be remélni.lehet, hogy ínég nem véglegesen és végzetesen és nagyon valószínű, hogy méhány hónapi pihenés után Gonda József dr. ismét egészséges ilesz. Mikor tegnap Budapestre szállították, vele utazott a testvére: Gravútz Ferenc hódmezővásárhelyi lapszerkesztő is. Gonda dr.-t — amint megírtuk — a Schwarzer-féle szanatóriumban helyezték el s alig, liogy ez megtörtént, lassan-lassan magához tért, a zavarodottsága oszlott, öntudata visszatért és nyugodtan s világosan beszélgetni kezdett a családjával. — Tudom hol vagyok, — mondta, — nekem nem kell szanatórium. Vissza megyeit Vásárhelyre . . . Természetesen még most szó sem lehet róla. Talán. Majd egy-két vagy három hónap múlva, ha ugyan az eszméktől és gondolatoktól túlfeszített agyát ismét el nem borítják az őrület viziói. Az orvosok, akik alaposan megvizsgálták, remélnek a fölépülésében. Hajós Lajos dr. egyetemi tanár, aki szintén megvizsgálta és kezelni fogja, Gonda dr. betegségéről budapesti tudósítónknak ezeket mondotta: — Nagyfokú neuraszténiáról van szó. A szervezete igen gyönge és nem birja el azt a lázas és még a legegészségesebb ember idegzetét is megőrlő szellemi munkát, amelyet ö végzett és végez szüntelenül. Az agya nem pihen egy percet sem, szinte nem is ismeri a hallgatag templom udvarán, gyönyörű gyümölcsös kertben, csöndes, boldog szerzetesek élnek. Oda vágyott és ugy érezte, hogy ott megtalálná mindazt, amire eddig hiába kívánkozott. De lady Ingeborg sokkal jobban odakötötte őt régi köréhez, semhogy egyszerre szakítani tudott volna mindazzal a liiu földi jóval, amely körülvette. Nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen ember, aki beleszületik a nagy vagyonba, nem tudja azt ugy megbecsülni, mintha maga szerezte vagy legalább gyarapította volna. Neki a rengeteg gazdagság csak azért volt értékes, mert kielégíthette vele lady Ingeborg minden szeszélyét. És ezért nem a firenzei kolostorba ment, amint tervezte, hanem Nizzába. És amikor egyszer lady Ingeborggal együtt a montdkarlói parkban sétáltak, hirtelen megpillantotta azt az embert, akinek ezer font sterlingjét elnyerte. Nem volt rajta a prémes bunda, de a sápadt arcát, a mélyen fekvő bágyadt kék szemét rögtön megismerte. A titokzatos alak egyenesen ieiéje tartott. — Üldöz a balszerencse — mondta keserű mosolygással — tegnap óta százezer frankot vesztettem el a rouletten. Szakasztott olyan helyzetben vagyok, mint voltam a klubban és ha ön nekem ezer font sterlinget kölcsön adna, olyan hálára kötelezne, amilyent ember még nem érzett. Amint ezeket a szavakat mondta, az arca kitüzesedett és a tüdővészesek vérrózsái messze világítottak róla azzal a csodálatos hajnalpiros lázas színnel. Mohón nyúlt az ezer font sterling után és szaladt vele a játékterembe. A lord felléiekzett, a pénz, amelyet odaadott, mint valami súlyos íkö, gördült le a szivéről. És aznap az egész azurpihenést s ha már most tekintetbe vesszük, hogy amúgy is tulnagymérvű az idegbaj, nem lehet csodálkozni sem azon, ami történt. Aki ismerte és figyelemmel kisérte őt és a munkásságát, az tudhatta, hogy a tragédia bekövetkezik előbb-utóbb. Az a baj, liogy nyakas természetű és csak nehezen lehet rávenni valamire. Most csak arra ikell vigyázni, hogy két vagy három hónapot föltétlen nyugalomban, minden külső és belső zaklatástól menten töltsön el. Könyvet vagy tollat a kezébe vennie nem szabad. Természetesen kúrát is fog tartani és azon is rajta kell lenni, hogy valami könnyű szórakozással mindig eltereljék őt a gondolkozástól. Amikor :a szomorú szenzációnak tegnap hire terjedt, a hirtelen jöttén döbbent megmindenki, illetőleg azok, akik Gonda József dr. életét nem ismerik közelebbről. Akik csak az írásait olvasták és akik csak annyit tudtak, hogy az idén nagyszerű írói munkásságának husz éves jubileumát ünnepelték. A kik azonban közelebbi baráti, vagy rokoni vonatkozásban valtak Gonda József dr.-lioz, azok már sokkal előbb észrevették a kikerülhetetlen tragédia ejlőreveltetlt árnyékát. Az intellektuális erőik belső, tüzes harca meglátszott minden mozdulatán. Rengeteg sokat tanult, hogy mindent öeszegyüjtsön magában és liogy aztán kirobbantsa, ami a lelkében és az agyában forrongott. Hozzá még az ital is tüzelte. Szerette a bort ós ifjabb éveiben el-eldicsekedett vele, mennyire a fenekére tud nézni akármilyen öblös kanosénak is, ha jófajta, tüzes bor gyöngyözik benne. Párisban járt, de akkor még nem volt dekadens lélek, a beszéde s általán az allűrjei aféle szókimondó szolgabíró benyomását keltették. De a fiatalos herce-hurcák csak rövid ideig kötötték le, aztán megindult a lelkében a minden művészembert sarkaló ösztönös processzus, tudni, tudni, liogy alkothossan, ez volt vágyainak netovábbja, éppen elég a talentum kibontakozásához. Teleszítta magát parton nem volt olyan boldog ember több, mint a lord. * Másnap már az egész világ tudta és az újságok megírták, hogy a sápadt, kékszemű ember egy éjszaka alatt (mérhetetlen módon meggazdagodott a rouletten. A lord másnap találkozott vele a tengerparton és alig ismert reá. Egészen megfiatalodott, a termete (kiegyenesedett és imint valami világhódító jártkeit a szép asszonyok között. Amint megpillantotta a lordot, feléje tartott. — Az ön ezer font sterlingje — szólt — végtelen szerencsét hoz rám. Hirtelen meggazdagodtam, ugy, hogy nemcsak a régi adósságaim tudom 'kifizetni — tiz év óta játszom már anélkül, hogy valaha nyertem volna — hanem meg szerelném venni az ön birtokát és kastélyát is. Annyi árt szabhat érte, amennyi tetszik. A lord felbőszült a szemtelen ajánlaton: — A birtokom és a kastélyom nem eladó — felelte. — Az ezer font sterlinget pedig adja oda a nizzai szegényeknek, én nem fogadom el. A lord egész éjjel nem aludt. Rémes látomások gyötörték. Érezte, mint sáppad az arca, mint hull be egyre jobban a szeme, imint karikáznak az orcáján a vérrózsák. Fázott, didergett, mintha a_ világ legszegényebb embere volna máris. És látomásai közepett újra megjelent az az alak, (aki titokzatosan beosont hozzá az Albemanle-klubban és ugy rémlett néki, mintha az az ember egyre pirosodnék, egyre egészségesebb és kövérebbé lenne, mintha felszipolyozna minden jót, ami körülötte van. Valami végzetszerű volt ebben az alakban és a lord a maga babonás félelmében azt hitte, hogy ez az ember. az ő szerencséje és szerencsétlensége. minden széppel, nagyszerűvel ós intellektuálissal, már differenciáit lélek volt és dekadens — külsőleg is, — itta-itta .a lélek borát és iime, — ,a tragédiája mutatja — megrészegedett tőle . . . Ez nem az ő rétekének rovására szól — nehogy félreértés essék. Elvégre minden érték megtalálja, sőt megkapja a maga helyét, és megtalálta ő is. Hogy nem kapta meg teljességgel — ez "a tragédiája. Nem ő az oka. Aminthogy misztikum az is, miért értékes az egyik ember és miért nem az a másik. Pusztán Gonda József dr. bámulatos energiájának jellemzésére szolgálnak a föntebb mondottak. És itt kapcsolódik életéhez az a kérdés, hogyan is követ kezett he tulajdonképen az ő tragédiája? Néhány epizód feleletet ad erre is. Tegnap megírtuk, hogy a legutóbbi időkben a beszédén és a viselkedésén a cézarómánia tünetei ütköztek ki. Rendelkezett, parancsolt, utasított. Sokat járt Budapestre ós azoknak a lapoknak a redakcióiban, amelyeknek dolgozott, szintén furcsának találták a viselkedését. Egyik országos hírű költőnkhöz: Kosztolányi Dezsőhöz például egy alkalommal így szólt: — Magáról is írok majd cikket, barátom. Csak rajta! Majd méltatni fogom. A költő — imint a szerénység -mintaképe — alázatosan meghajolt és megköszönte -az ígéretet . . . Egyszer egy szociológiai esszét küldött be -az egyik budapesti napi-laknak. Levele1 mellékelt, amelyben azt irta, hogy ,a cikkét tárcának adják, annak készült. Másnap a cikk megjelent, de nem tárcarovatban, hanem vezetőhelyen. Gonda emiatt napokig fel volt háborodva, Budapestre utazott és keményen kifakadt -a, red akcióban: — Megírtam* hogy tárcának adják —• Abban a mértékben, ahogy én gyöngülök, betegszem, szegényedem — gondolta a lord — ő ugy gyarapszik, gazdagodik, egészségesedik. Meg kell ölnöm, meg kell ölnöm — riadt fel többször is erre a szörnyű gondolatra. Napokon át nyűge volt önmagának és másoknak is. Alig evett, alig aludt valamit és lady Ingeborgot örökös féltékenységével kinozta. Mintha kicserélték volna. Az egykor boldog, nyugodt és okos emberből valóságos mániákus lett és egy éjjel letépte a lady nyakáról a gyöngyéiket és összetiporta. Lady Ingeborg másnap eltűnt. Egyetlen szót sem hagyott hátra, de a lord tudta, hogy kivel szökött meg. Lady Ingeborg volt a legszebb nő az egész tengerparton és viszont a leggazdagabb, a legdivatosabb, a leginkább körülrajongott gavallér az az ember lett, aki még májusban prémes bundájában didergett az Albemarle-klubban. A lord eladta birtokát, kastélyát, a pénzét elosztotta imind a szegények között, csak annyit tartott meg, amennyivel Assisibe utazhatott és ott alapítványt tehetett ama nagy szent emlékére, akiről valaha olyan nagy művészeik álmodoztak, mint Giotto. Egyszerű szerzetes lett a Szent Ferenc kolostorában... A huszadik században történt ez és egy olasz nevü nagyon csodálkozott, hogy ilyesmi megtörténhetik a felvilágosodás korában es mint érdekes adatot jegyezte fel, hogy a lord valamikor nagy tisztelője volt Nietzschének és összes müveit a maga költségén fordíttatta le angolra. A nagy londoni lapok elsiklottak az eset felett, mert a világ halad és csak az emberek maradnak gyarlók, babonásaik, titokzatosak a quattrocentoban ép ugy, mint a rádium századában és mindörökké. Amen.