Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-25 / 114. szám

1912. december 22. DÉLMAGYARORSZAG 25. c laBBBBBBBBBBBBBaBBBBBBBBaBBBaaBBBaBBBÜBBBBBBBBaBBBf • fa B B a a a a B fl m m SZEGEDI HITELBANK a B B m a EB ff f f B B a m a a RESZVENYTARSASAG Él B B B a a m m m a KÖLCSEY-UTCA KÖLCSEY-UDVAR B B B m m i*Ü M m a a a m RÉSZVÉNYTŐKE TARTALÉKALAP m a a m m B m a m a a a m m 1,200.000 KOR. 65.000 KORONA 839 fl m m m m m Ü fl I |BBBBBBBBBB^BBBBBBBBBBBflE-BBlBBBBBBÍiBfl'BBBHflBB>BBBBBBB.j • j Az ideális női termet. (Saját tudósítónktól.) Mennyire változnak a nézetek ugyanarról a dologról, nem is oly hosszn időközülklben! Még pár év előtt i.s azt hallottuk mindenfelől, liogy a fűző nemcsak ártalmas viselet, lianem csúnya is, mert a női termetet kivetkőzteti természetes f/ imájából. Ma pedig mi az általános vélemény? Az, hogy a modern nő sokkal közelebb áll a klasszikus ideálhoz, miint bármelyik generáció Pbidias kora óta és liogy ezt a fiizőgyárosoknaík köszönhetjük. Keli-e kutatni, hogy a megváltozott vélemény kiktől ered? Nos, alighanem a íÜzőgyá r os ók tói. De lia a modern nő nem ragaszkodnék annyira a fűzőhöz, bizony eltűnt volna már ez is, mint eltűnt a krinolin. Keressük csak egy kicsit, liogy hol van voltaképen az igazság? Keressük továbbá, melyik az ideális női termet és hol található ez? Talán a miloi Vénusz volna a szobrász ideálja még ma is? Avagy a Ruibens-képék kövér nő alakjain fedezhetjük föl ezt? Gainsborough és Reynolds ecsetei adják vilssza a legtökéletesebb nőt, vagy pedig a modern Shanon és Sargent? Vagy mégis az orvosoknak van igazuk, akik az egyenes növésű, erőteljes nő mellett kardoskodnak, aiki hátra búzza a vállát, a hátát pedig egyenesen tartja, mint a cövek? A mai szobrász ideálja a kifejlett, husz év körüli hajadon leány. Harmincadik éve körüil ugyanis a nő vagy soványabb, vagy molettebb lesz, aszerint, amint vagy sportot űz, vagy az édes semmittevésnek él. Az uriés középosztály fiatal hölgyeiről nálunk elmondhatni, liogy tökéletes termetűek, azokat kivéve, akiknek véletlenül rövidebb derekuk van a rendesnél. Otthon egyenes,_ könnyű, graciózus járásra nevelik őlket, amire úgyis meg van bennük a természetes tehetség. Az uriosztály hölgyeinél, akik többnyire sportolnak is, különösen gyakori az igézően kecses termet, A magyar nő általában kitűnő táncos, a magyar úrinő pedig e tekintetben páratlan az egész világon: még a francia és spanyol hölgyek sem mérkőzhetnek vele a mozdulatok természetes könnyedségét és báját illetőleg. És bizony a nők nálunk sem mondtak le a fűzőről, sőt jobban ragaszkodnak hozzá, minit valaha, De miért? Niem azért, mintha, a fűző adná meg a termet szép formáját, mert nincs az a fűző, amely segíteni tudna ott, almi nem leliet segiteni. A fűző eélja egészen más: voltakópen ez az a toaletted a rab, amely a többi ruhát tartja, hogy kényelmesen lehessen bennük mozogni. Egy angol fizikus, Mareus Stone, valamikor esküdt ellensége volt a fűzőnek ós azt tartotta, hogy legszebb nő az egészséges nő, akinek minden testrésze egyenletesen van kifejlődve. A derék tudós nem gondolt arra, hogy ez az egyenletesen kifejlődött állapot nem tart huzamos ideig. A termetnél legfőbb dolog a kecsesség •— és mikor a természet törvényeinél fogva ennek mértéke megfogyatkozik, a nő kénytelen ezt pótolni; még a legszebb termetű is. A fűző azonban, amely ezt a szolgálatot teljesiti, korántsem ketrec, vagy börtön többé, aminő volt régente, aimikor nem a testre lett szabva, hanem megfordítva: a testet kellett beléjeszoritani, aminek eredménye lett a megnyomorított termet. Ma már minden hölgy épp ugy mérték után csináltatja a fűzőjét is, mint öltözékének többi darabjait. Ezek az individuális fűzők tulaj donképen nem is fűzők többé a régi értelemben, lianem olyan alapjai a ruházkodásnak, amelyek teljes érvényesüléshez juttatják a toalettet, amely viszont a termetet juttatja érvényre. Hogy a dolog csakugyan igy áll és nem másképp, ezt őszintén beismeri ujabban a fűző egykori esküdt ellensége, az emiitett Mareus Stone, az angol hölgyek nagy elégtételére kijelentvén, hogy a modern fűző a modern nőnek immár nélkülözhetetlen ruhadarabja, amely a termet természetes szépségeiből nem vesz el semimit, sőt azokat még jobban kiemeli. Bevallja Március Stone azt is, liogy a Kelet népeinél, ahol a fűző ismeretlen, a nők korántsem olyan formásak, mint a müveit Nyugaton; ellenben az ottani férfiak termetre nézve szebbek. Albert Toft, a kiváló szobrász, sem habozott kijelenteni, hogy a hölgyek csak nyernek a fűző által és a fűzőt nem viselő hölgyek termete nem tesz rá kellemes benyomást. A modern öltözékben megjelenő női termettel téliát meg lehetünk elégedve és kifogást legfeljebb a túlságosan magas sarkú cipők ellen emelhetünk, amelyek a nőt úgyszólván lábujjhegyen való, azaz természetellenes járásra kényszerítik. Igazán szép termetű liölgy nem is használja a magas sarkot, mért csak vesziit vele. A jelenlegi divat egyébként vonalainak egyszerűségével és határozottságával minden valóban szép termetnek kedvező. Miután a túlságosan szűk szoknya eltűnt ós a díszítés ismét elfoglalta régi jogait, a hölgyvilág még jobban közeledett a termet klasszikus formáinak érvényre jutásához és azóta ngy a társaiságban, mint az utcán, ifibb elragadó termetet látunk. Amii pedig a végső következtetés illeti, bátran konstatálható, hogy összehasonlítva a mai kor hölgyeit a. régi korból fenmaradt klasszikus szobrokkal és nagy festők nőalakjaival, semmi okunk sincs a pálmát ez utóbbiaknak nyújtani. A mint megállapítható, liogy Plhidias és Rubens a mai nemzedék férfiai között is ezerszámra találhatnának ideális szép termetüeket, ugyanezt meg lehet ál lapítani a mai kornak a gyöngébb nemihez tartozó tagjaira nézve is. Általános satuylilásról szó sem lehet; ellenkezőleg: ahol az életviszonyok kedvezők, ott az ideális szépségű termet ma is ép ugy megvan, amint megvolt a klasszikus időkiben.