Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-25 / 114. szám

26 DÉLMAGYARORSZAG 1912. december 20. BHBE5SSS2Eg8BBE.IS8 FINOM HENJE5ÁRÜK == qy m m m • m m )«®®®BB$«e®®S®®®®®9®®®8®G®99®®®MBM®BB®BBBBBB*ftO és | nagy raktára ÜZLET TELEP KELEMEN-UTCA 12. TISZA L.-KÖRUT 72, TELEFON 128. TELEFON 127. A 2 m m (9> A e © © ® % © ® 2 A A A ffi m © « A a Í : * s $ te 2 i t Kituno minő © ® © ® ffl A A © CT A A a a » A A A ® A A ® ffl A A R ffl © ffl ffl ffl ffl A ffl a © © ffl a a © « ségü tűzifa és szén | jutányos áron kapható § ||®®®@®®©@®@«««®®®ee®ft®®e®®9®®«®®®oe®9®s«®®e®e®ea Angyali üdvözlet. Számba vettem már napi gondjaim, Mindent átnéztem és javítgattam; Átértékeltem: mit kaptam s adtam? És simitgattam apró foltjain.' Meg ja vitattam sok csacska szómat, Bölcsen beszéltem kicsinnyel, nagygyal És elégedett voltam magammal, Hogy milyen szépen éltem napomat. Oly játszva szóltam tudós dolgokban, Mint aki mindent csoda-tisztán lót, Ki előtt Jászol csillaga lobban. Mini lenge esolnak részes örvényen, Ugy suhant lelkem rémek tóján át És kacagtam is. ha ugy jött éppen. Zipser János. EZT NÉKED ÍRTAM. Ezt néked iram Mámoros éjben fonnyadó szirom , Ki az én szemem Lezárja lágyan, áldó-melegen, Akinek karju Én lázas testem be-betakarja, Kinek ajakán Millió évek üdve vár reám, Ki a halk éjbe Az én nevemet susogva lép be, Kit én imádok, Mint hazáját a messze zarándok, Kinek életén Ugy játszik sorsa, miként az enyém A karjaidban Vágyom meghalni sápadtan, ifjan! Ezt néked irtam. Nagy László. fi párisi konyhaművészet alkonya. Páris, december közepén. (Saját tudósitónktól.) A francia kultura úgynevezett dekandenciája után most még ez is- a nemzeti konyha veszedelme. Mert ez a veszedelem itt van, ami abbm is kitünÍK, hogy a köztársaság hivatalos erőfeszítéssel igyekszik megmenteni. A földmiveíésügyi .mi­nisztériumban tegnapelőtt és tegnap aLami vizsgát tartottak, hogy a grignom mezőgaz­dasági iskola gasztronómiai tanszékére kit jelöljenek. Ezt a tanszéket most szervezik. A francia konyha „grand chef"-iei, akiket mel­lékesen mondva, Londonban és Pétervárott jobban fizetnek, mint Párisban, nem folya­modtak ezért a venia legendi-ért. Ök miivé­szek, nem pedig tanitók. Mindössze tizenkét szakácsné vett részt az examenen. És épen ez a végzetes. Ismeretes, hogy a franciák a legfinontabb konyha dicsőségét élvezik, de tu­lajdonképen a legrosszabbul táplálkoznak. A legförtelmesebb reggeli kávét a franciák isz­szák. A „Matin", mely elég hazafias, nehogy a német ipar dicsérésébe essék, egy ideje a vidéki hotel-konyhák ellen tüzel. Á régi jó vendéglő, mely a becsületét helyezte egy Íz­letes káppanra, a rabelais-i Franciaország „poule ati pot"-jára, alig egynéhány ismert példányig eltűnt. A hires francia specialitások szintén kihalóban vannak. Megöli őket a Pá­risból importált universál-konyha. Caen-ben megtörténhet az emberrel, hogy tripes á la rnode da Caen-t kap, anieíyeí Párisból szál­lítottak. A szakácsmiivészettel ugy vannak Pá­risban, mint minden egyéb művészettel. Mert a „tizennyolcadikosok" társasága szellemes volt és kedélyes, nem minden francia az. So­kan egyenesen merényleteket követtek el ez örökség ellen. A bútorgyárak csak most, a mikor a külföld fölrázta őket, kezdik belátni, hogy mit követtek el, amikor Mária Antoi­netíe finom, kecses szalonját durva tömeg­munkával reprodukálták. Ez ugyanaz, mint amikor az olcsó párisi kifőzdék a sauce fi­nanciére-t tonnánként keverik össze. A teóriá­tól a gyakorlatilag hosszú az ut. A szakács­könyv receptje még nemi minden, a szakács­nőnek „nyelve" kell, hogy legyen. A francia konyha az első a világon, mert néihány kitű­nő művész teremtette. Ezt nagyjában a párisi nagy restaurantok igazolják. Ezek a kony­hák azonban csak a gazdagoké. Hogy a nagy tömeg jobban táplálkozik-e, mint a többi or­szágokban, nincs bebizonyítva. A főzelék­gazdagsága mindenesetre előnyt ad Francia­országnak, a szárnyas nem nő máshol oly sütésre éretten, mint a franciáknál és a sajt nem érik oly pompásan máshol, mint ott, — de a boriuszeletet, vagy a libát Magyaror­szágon legalább is oly jól sütik, mint gall ka­kasok országában. Minden nemzet abban a legjobb, amiből a földje a legjobbat termeli és minden nemzet abban bizonyos raffinement-et ér el. Ha a köztársaság most a tömegtáplálást konyhamüvészetileg szeretné stilizálni, erre mindénesetre oka van. Tehát éppenséggel nem illetlen dolog, ha Pams földmiveíésügyi miniszter szakácsnévizsgákat rendez. Pams ur félig-meddig, mint a jövő köztársasági el­nök szerepel. Pams ur nagyon vagyonos, reprezentatív, szeretetreméltó ur, egészen olyan, mint egy vendégszerető urnák a Palais d'Elysée-ben lennie kell. Egy embert, aki ér­demeket szerzett a legnemzetibb művészet körül, nem lehet szebben jutalmazni, mintha államfővé avatják, hogy ismét virágzáshoz segítse a francia nemzet hervadó művészetét. VERITAS. Szeretni nagy bűn Szeretni vétek . . • Elhagytalak futni Téged. Én nem vagyok bűnös En nem vagyok vétkes . . . Csak sokszor nézem a képed. Ivdnkovits Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom