Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-22 / 112. szám

1912. decembei 24. DÉLMAÖYARORSZÁÖ 337 — Kémnek nézett községi elöljáróság. Sepsiszentgyörgyről jelentik: Nagyekemező község elhatározta, hogy hidat épit a Kiikülon. A községi képviselőtestület több tagját ki is küldte az erdélyi hidak tanulmánvozásara. A kiküldöttek elsősorban az oltsebesi uj vasbetonhidat tekintették meg, de vesztükre. A hídfőnél posztoló csendörök azt hittek, hogy kémekkel van dolguk, rájuk törtek es Nagyekemező község tanulmányúton levő derék képviselőit bekísérték a Rakovican levő csendőr-őrszobába. Itt természetesen kiderült a végzetes tévedés. A községi biró és a többi elfogott községi notabilitás duzzogva hagyta el a csendőr-őrszobát és azt a jelentést tették megbízóiknak, hogy tanulmányutjuk nem járt sikerrel és hát valószínű, hogy a nagy közjogi sérelem miatt a Kükuliőn nem vernek karcsú vashidat, hanem kompon teszik meg továbbra is a vizi utat a jó nagyekemezői emberek. — Orosz gazdagság és szegénység. Az orosz közgazdasági, pénzügyi és társadalmi életnek sötét sziliekkel festett képét tárja a müveit világ elé most Szultiakov dr., az ismert szociloógus egy tanulmányában. A főurak és más réven gazdagok életének rajza mellé odaállítja riasztó ellentétül az istenadta nép iszonyra nyomorúságát, melyhez hasonló tatára nincs a világon sehol. A többi közt ezt irja: A nagy cári birodalomban nincsenek olyan sokszoros milliomosok, kik i'őítvelietnék a versenyt egy Oarnegievel vagy Rockefellerrel. Az angol földbirtokos /mellett is háttérbe szorulnak még a legnagyobb orosz birtokosok is. És az orosz arisztokraták, mint Seremetjev gróf, Sztroganov gróf ós Demidov herceg nevét mégis ismerik az egész világon. Ennek megvan az oka. Az orosz főuraknak az a szokásuk, tiogy nagy va.gyonuk jövedelmét s gyakran magát a vagyont is, nem hazájukban, hanem, a Földközi tenger egy megáldott partján, vagy Párisban tékozolják el. De meg kell nekik adni, bogy elegánsan tudják a pénzt szórni s oly művészettel, amilyen egy ballerináé. Őket azonban sohasem vezérli az az öntudat, ami az amerikaiakat, hogy nagy vagyonuk lévén, áldozzanak valamit jótékony- vagy közcélra. Az orosz főúr, még ba milliód vannak is, sohasem tud megszabadulni attól az érzéstől, liogy az ő számára minden kevés. Az életszükséglet ugyanis bizonyos orosz előkelő körökben valóban oly óriás, hogy annak kielégítésére talán még a legnagyobb vagyon jövedelme is alig elég. Akinek van egy palotája a Néva partján, egy másik Párásban és egy villája valahol Délfranciaországban s családjával magához hasonló családokkal, sőt olykor uralkodókkal is érintkezik, annak aztán óriás háztartási költségre kell számitani. Tekintetbe kell venni még azt is, bogy a sok társadalmi kötelezettség, a tömérdek szórakozás, amely életüket betölti, csak kevés időt enged nekik pénzügyeik rendbentartására, így aztán könnyen megérthető, bogy néha pénzzavarba jutnak. Van Péterváron több olyan hercegi palota, melyeknek tulajdonosa a szállítóknál néhány rubelnyi összeggel is adós marad. Ezért nincs bitelük. Még olyik nagyiherceg is került ilyen helyzetbe. Ezeknek az adóssága azonban nem jár gonddal, mert a hitelezők tehetetlenek velük szemben. A végrehajtónak ugyanis nem szabad belépni a nagyhercegi palotába. A világszerte isnnert nagy gavallérok mellett vannak Oroszországban, különösen Moszkvában, dúsgazdag nagyiparosok és nagykereskedők, a kiknek ép annyi, sőt több jövedelmük is van. Ezek azonban nem hódolnak az orosz főurak ama szenvedelmének, hogy pénzüket kiguritsák a világba s nagyobb művészek a bevételben, mint a kiadásban. Ha meglepi őket nélia az élvezet vágya, akkor megelégszenek egy nagyszerű lakomával egy előkelő vendéglőben és szépen hazájukban maradnak. A külföldön csak ritkán látni őket, mint alkalmi vendégeket nagy gyógyitóf/ürdőkben vagy mulatóhelyeken s nem ugy, mint a nagy nemzetközi előkelő társaság szereplő tagjait. Még Párisban sem. Ahelyett, bogy a Riviérán vagy Párisban fitogtatnák maglikai, inkább hazájukban épitenek magliknak fényes palotákat vagy szednek össze miügyüjteményeket. Moszkvában a legelegánsabb paloták csupa nagyiparosé és nagykereskedőé. Ennek a plutokrata osztálynak a birtokában vannak a legdrágább műtárgyak is. A legjobb orosz képtár Moszkvában a Tretiakovszkaja Galléreja, amely most a városé, a nevét Tretiakov dúsgazdag moszkvai kereskedőtől kapta, aki gyűjtötte és a városnak ajándékozta. Közcélokra is adakoznak a kereskedők az utolsó időkben, igy klinikára, művészi célra. Ez okozza aztán, hogy Oroszországban magában sokkal nagyobi) mértékben látják és érzik a nagykereskedők és nagyiparosok gazdagságát, mint az arisztokratákét. De az ő nagy gazdagságuk és művészettel épült palotáik mellett, még sok kai jobban feltűnik a néptömegek óriás nyomorúsága, ba az ember jár-kel Oroszországban, akár a vidéken. Én egy alkalommal egy baní akár a vidéken. Én egy alkalommal egy amerikai kutatóval utaztam, ki alaposan tanulmányozta az amerikai és európai legszegényebb néposztály életét. És ez az ember, a ki betekig élt együtt a legförtelimesebb amerikai s angol csavargókkal, kijelentette, liogy ilyen nyomort és ilyen elcsenerészedett és lesülyedt embereket a cár birodalmán kivül sehol sem látóit. Az amerikai tramp valóságos gavallér és tőkepénzes az orosz mezitlábas-hoz képest. Ez az ember gyakran a legzordabb téli időben egy rongyos pamutnadrágban áll ott, melynek szakadásain át meglátszik a teste, a többi ruhája egy piszkos ing, szakadt papucs vagy lyukas gum.mici.p0; a fején zsiros, gyűrött sipka. A jobbmóduaknák még van egy régi köpönyegük, mely többféle színűre kopott és csupa folt. Nem tudnak magliknak tisztességes ruhát szerezni sokan még azok közül a munkások közül seon, akik rendszeresen dolgoznak. Az óoskaruha kereskedés igen virágzó. Péterváron és Moszkváiban külön nagy vásárok vannak tömérdek vevővel. Az orosz paraszt, még a legszegényebbje sem olyan toprongyos, mint a városi mezítlábas, ba ruhájuk komisz és hiányos is. A vidéken azonban van egy nagy ellenségük, amelyet a városiak nem ismernek ilyen gyötrelmes formában: az éhség, amely gyakran gyötrii őket és számos áldozata van. Vannak orosz vidékek, alhol télen állandó vendég. A parasztok ugy iparkodnak ezen segiteni, bogy tél idején, ha elemózsiájuk elfogyott, lefeküsznek és fekve maradnak, hogy kevesebbet kelljen enni. Igy gyakran hónapokig kibírják a koplalást. Tavasszal aztán valamennyi olyan, mint egy kisértet. Néhány rubel keresetért elvándorolnak a parasztok több ezer kilométernyire eső városokba is, a/hol házmester, kocsis, f/uvaros vagy napi t/izennyolc órát. dolgozó munkás lesz belőlük 18—30 korona hónapi bérért. Tavasszal visszamennek. Nem csoda, bogy ilyen körülmények között elvadultak, piszkosak, nehézkesek s ellustulnak. Az emberi munkának még most is nagyon csekély az értéke Oroszországban, — A gyermek egészsége a legféltettebb családi kincs. Ha a gyermek a Zoltán-féle csukamájolajjal táplálkozik, nincs baj, mert a betegségekkel szemben ellentálló, edzett lesz. Az angol gyermekhalandóság azért sokkal alacsonyabb, mint a mienk, mert ott nincs család, hol a gyermekek a hidegebb évszak alatt ne fogyasztanának csukamajolajat s e célra nincs kiválóbb a Zoltán-félénél, mely kapható 2 koronáért Zoltán B. gyógytárában Budapest és a gyógyszertárakban. — Rejtélyes eltűnések. Csongrádról jelentik: Herke.ss István tanyai gazdalegény december 2-án bálban volt és azóta eltűnt. Rejtélyessé teszi az esetet, bogy kabátja a bálban visszamaradt. December 15-én Konkoly Gáspárné eltávozott lakásáról és azóta nyoma veszett. Az asszony papucsát megtalálták a Tisza partján és ebből azt következtetik, bogy a Tiszába fult. Eddig mind a ket esetben megejtett nyomozás nem vezetett eredményre. — öngyilkos orosz tábornok. Szentpétervárról jelentik: Arbalen tábornok, aki az orosz-japán háborúban, a mandzsúriai kampányban kiválóan kitűnt bravúrjával, öngyilkossá lett. öngyilkosságának oka, hogy a mukdeni ütközetben kapott sebeinek olyan következményei léptek fel, amelyek elviselhetetlenül gyötörték. Arbalen tábornok annak idején 350 kozákkal 56 óra hosszat tudott feltartani két japán divíziót, igy biztositván, hogy az orosz visszavonulás zavartalanul, rendben történjék Mukden felé. — Váltót hamisított, hogy a becsületét megmentse. Szatmárról jelenti tudósítónk: Néhány hónappal ezelőtt megírtuk, hogy az aradmegyei csendőrség letartóztatta Illy Antal jogászt azért, mert több ezer korona értékű váltókat hamisított, lllyt átadták a szatmári ügyészségnek, ahol azután előzetes letartóztatásba helyezték. A kihallgatás során elmondotta, hogy a váltóhamisítást nem egye. diil követte el, hanem egy Tóth Péter nevű sárközi napszámossal. Az ügyészség azután mindkettőjük ellen vádat emelt, Illy ellen csalás, közokirathamisitás és hatrendbeli magánokirathamisitás, Tóth Péter ellen pedig csalás és közokirathamisitás büntette miatt. Pénteken tárgyalta ezt az iigyet a törvényszék büntetőtanácsa. A vádlott beismerte bűnét, védekezésül azt hozván fel, hogy csekély fizetéséből nem tudott megélni, apróbb adósságokba keveredett s hogy a becsületét megmentse, váltókat hamisított. A biróság Illy Antalt egy évi börtönre, Tóth Pétert pedig hét havi fogházra itélte. — Élénkül az üzlet a tőzsdén. Budapestről jelentik: Az értékpiac ma viharos liausse jegyében állott. Az albániai kérdés és a szerb kikötőkonfliktus békés elintézése a spekulációban nagy optimizmust kelt, amelyet a balkáni háború esetleges folytatásától való aggodalom sem tudott lelohasztani. Egy szeribe ismét magas/ba szökken a helyzet jóra fordulásának reménysége és a tőzsdei forgalom tömeges vételre hirtelen megélénkült. Ma ismét a kontremin realizációi tették a vásárlások zömét, de most már nemcsak a hivatásos tőzsdespokuláció, a knlisz sietett lefödözni baisse-pozicióit, hanem a kivül álló baisserek is megriadva a hirtelen áremelkedéstől, nagyban raelizál. Ez a külső beavatkozás a tőzsdei forgalomba ma már abból volt észlelhető, hogy a hankok tömeges vételi ajánlatokat adtak, amelyek túlnyomórészt kontremin-angazsmások fedezését képezték. Vé 1 eményvásár 1 ások egyelőre még nem igen vannak, csak a knlisz haussistái merészkednek már most ujabb előnyomulást kockáztatni. A nagyközönség nem igen siet a tőzsdére, ahol annyira, megégette magát. A kívülállók szkeptikusok és várják a további fejleményeket. Az üzlet mai megnyitása roppant élénk volt. Mindenki rohant venni, mintha lekésne, az olcsó árfolyamok felfelé száguldó gyorsvon átjárói. Valóságos tolongás támadt és össze-vissza ordítozták a vételajánlatokat, ugy, hogy alig lelhetett hirtelen árfolyamot megállapítani. Átlag tiz koronával a tegnapi zárlat fölött kiabálták a kezdő árakat ós az első félórában a tegnapi legmagasabb árifolyamokihoz képest busz-huszonkót korona volt az árnyereség. Azután Bécsre valamelyes gyengülés állott be, amely inkább a. helyi piacra szorítkozott, minthogy itt a fő spekulációs értékekben az ugrás kissé tulnagy volt A szilárd alapirányzat azonban az előtőzsde zárlatáig tartott és az árfolyamok 3—15 korona keretében javultak. Az élénk forgalom ezúttal a készárupiacra is kiterjedt ás az utóbbi hetekben teljesen elhanyagolt sok értékpapírban is volt élénk üzlet. A tegnapi és mai árfolyamemelkedés során az árnivó csak nem a derűt óta jegyzett legmagasabb árakat ért el. A déli tőzsdén változatlanul élénk volt a forgalom szilárd irányzat mellett. Az üzlet folyamán nyereségrealizációkra némi gyengülés állott be s az árfolyamok" árnyereségükből 5—6 koronát elveszítettek. Egyenlegképpen a mai árnyereség 10—12 korona, ugy, hogy a hét utolsó két napján 25—30 koronás emelkedés konstatálható.