Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-21 / 111. szám

SzerKesztőség Kárász-utca 9. Előfizetési ár Szegeden Előfizetési ár vidéken Kiadóhivatal Kárá sz-u tc a egész évre . K24-— félévre.... K 12-— egész évre . K28-— félévre K 14 — Nappali-telefon: 305. negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatali-telefon:: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Kiadó telefonja": 81. Szeged, 1912 I. évfolyam III. szám. Szombat, december 21. Beszélnek a számok. Az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeiből ma 2594 millió és 345 ezer korona van forgalomban. Ez az adómentes bankjegyforgalom. Ezenkivül a bank 480 millió és 622 ezer korona adóköteles bankjegyet is kénytelen volt forgalomba hozni. A mult évben ilyenkor már szintén rendkivüli volt a bank jegyforgalma, mert már abnormális viszonyok közt voltunk, de mégis kevesebb volt az adómentes bankjegy 25 millió 487,000 koronával, az adóköteles bankjegy pedig 31,637.000 koronával. Dacára annak, hogy ilyen rendkivüli mennyiségű bankjegy van most forgalomban, az egész monarchia a legnagyobb pénzszükséget érzi, a pénzforgalom minden vonalon a legminimálisabb mennyiségre redukálódott. Ausztriában is igy van ez, de nálunk Magyarországon már elviselhetetlen, a legkisebb szatócs is érzi, a legegyszerűbb üzletemberek gondterhe egészen lázas idegességig van már felcsigázva. Bizonyos közgazdasági pontokon megállapították, hogy az egyszerű nép elrejti a pénzét a tulipános láda fenekére és a harisnyákba dugdossa és hogy az elrejtett pénz mennyisége, mintegy 300 millió koronára tehető. Ha csak 300 millió korona hiányom nék a bankjegyforgalomból, már ez is jelentékeny mennyiség volna, mert hiszen mindössze csak 2594 millió a jcgyforgalom és ha ennek egy nyolcad része hiányzik, nem cirkulál, hát biz ezt rneg lehet érezni már; de nem ennyi készpénz hever, hanem sokkal több, mert a pénzintézetek mindenütt halomra rakják a pénzt, nem merik gyümölcsöztetni, mert várják, hogy vájjon nem jelentkeznek-e a betevők, akiknél nem szokás prolongálni, akiknek nyomban fizetni kell, ha felmondási idejük lejár. Igy még 600 millió készpénz van lekötve a monarchiában az intézeteknél, ugy, hogy a bankjegyeknek körülbelül egyharmad része nem forog közkézen, hever és elrejtőzködött. A forgalomban maradt mennyiség aztán igen különös rnódon oszlik meg' a monarchia területén, mert az csak természetes, hogy nem ott cirkulál, ahol az adósok élnek, hanem ott, ahol a hitelezők laknak. Nagyon figyelemre méltó jelenség az is, hogy a fejlettebb üzleti érzékkel biró országokban — mint például Németország, Franciaország, de maga Ausztria is, — a nép nagyon jól tudja már, hogy ostobaság bizalmatlankodnia, mert az efféle bizalmatlankodás nemcsak a közérdek rovására esik, hanem egyénileg is közvetlen károsodást okoz. E tekintetben különösen a francia és német nép áll az öntudatosság magaslatán, mely megtakarított pénzét már nem is a takarékpénztárban helyezi el, hanem járadékpapirokat vásárol és az árfolyamok emelkedését vagy csökkenését kiséri figyelemmel. A francia és német pénzintézetek nem arra törekszenek, hogy minél több betétjük legyen, hanem arra, hogy minél több járadékpapirt helyezzenek el a nép között. Ezek az intézetek ily módon rengeteg tőkemennyiséget képesek koncentrálni; de sohase jutnak abba a helyzetbe, hogy klienseik megrohanják. Igy a müveit országokban sohasem rejtőzködik el a készpénz, mindig szabályszerűen cirkál és» mindig gyümölcsöző munkát végez. Fájdalom, mink még a mi népünket erre az értelmi szinvonalra emelni nern tudtuk; de nem is igyekeztünk. Ezt észre kell vennünk, most, amikor elvégre uj év előtt állunk, s amikor készülnünk kell arra, hogy a mult hiányait mindenképen kireperáljuk, amikor — tagadhatatlan —x óriási munkát, reformot kell elvégeznünk. Gondoljunk a legközelebbi napokra, hisz napok óta olyan hirek érkeznek, melyek föltétlenül fölrázzák a levertség és kinos tétlenségből ezt az országot. Napok óta békés szellők fújdogálnak s a legrövidebb időn belül talán minden vonalon normális és békés viszonyok köszöntenek ránk. Talán karácsony ünnepe soha nem volt olyan bensőségesen békét \áró, mint az idén. A farkas. — Játék három felvonásban. Irta: Molnár Ferenc. Szegeden pénteken este mutatták he a színházban. — Molnár Ferenc a legelragadóbb, legöntudatosabb magyar irók egyike. Korának, környezetének, szimpátiáinak és antipátiáinák lelkét közvetlenebbül, érzőbben még fel nem ismerte magyar iró. Első írásától az időben legutolsóig egyre szűkítette azt az elválasztó közt, amely iró- és olvasóközönség között van. Mint minden markáns művész, ő is nevelte magának a közönséget. De nem a pedagógus széles, tenyeres-talpas bölcsességével, hanem a brilliáns iró gráciájával, szuggesztív erejével, érzelmi meggyőzéseivel. Innen az az optikai csalódás, hogy ellenesei — dicséretére: ilyenek is vannak! — nem látnak elvi és lényegben való különbséget egy-egy Vasárnapi krónikája és valamely drámája, vagy novellája között. Sajátságos, de hiszem, hogy ugy van: páratlanul közvetlen irásmiivészete az, amely némileg ezt a látszatot kelti. Akárminő problémát vet fel, akármilyen hangulatot dérit, akárki a hőse, vagy ügyefogyottja írói kiindulásának, stílusa egyként közvetlen, intenzív és gazdaságos, mindig a lélek legérzékenyebb felületeit érintő. Kisebb Írásaiban ember-látása a megdöbbentő. A gyermekek kedélyét, nyelvét nála jobban senki nem ismeri. A budapesti léleknek — sok rétegeződésií ez a lélek! — kiválóan intuitív megfigyelője és ennek a nagy városnak, ennek a sokszor frivolizált magyar szimbólumnak olyan poétája, amilyen kevés nemzeti metropolisnak akadt. Molnár Ferenc írói standardja állandó. Egyéniségének varázsa rajta van minden írásán. Még a sablonos „haladást" sem látni a pályáján, csak ! külsőleg, a sikerekben. Amikor a tollát kezébe vette, már ismerte azt és tudta, mit lesz vele elvégzendő. Témái a nagy, közös, emberi problémák. A férfi és a nő, ezer változatban és — ő igazolta — örök változihatatlauságban. Ha 'igeti jasszt dalol, ha attasét pózol, ha költőt szólaltat meg, ha nagyúri hölgyet, ha nyomorult kokottot: mindig meg van minden szavában az a nagy szubjektív vallomás, az a szinte monista hitvallás, amely a szerelem, a nemek örök és békülékeny harcának semper idemét jelenti. Mindig lirai Molnár, de nem mindig poéta. Igazán költő talán csak a Liliom-ban volt, ahol szivének röpte a legendáig, a szentimentalizmusig ragadta el. Ebben a csodálatos költeményben ölelkezik a tragédia és a szatíra egy legendában kihangzó csendes, lírikus dalban. Az Ördög szinpadi képességeinek teljességét jelenti. Itt az iró kötéltánca, — igazán magasságokban és igazán mélységek felett — a legpompásabb ivben sikerül. Minden szava, minden jelenete és az elgondolás minden gondolatpillére válságokon épül itt fel. És a férfi és az asszony problémáját is itt érinti a legmélyebben. A Testőr egy véresen komoly, roppant elégikus tréfa. Minden kacaja fáj és minden szomorúsága mosolyt fakaszt. Párbeszédei vakmerően szellemesek, a szinpad konzervativizmusának legyűrése szinte nyugtalanító. Néhol banális, frivol akcentusok, de ezek nyomában is mindenütt szent és ellágyuló Iira, kibékítő nagyvonalúság. A farkas expozíciója is tisztán lirai. Az apa'szivében égő féltékenységnek és szerelemnek és az imádott vér, a kis íiu képzeletében mindennaposán megkivánt, elalvás előtti borzadálylyá zenésült mese-álom-félelemnek: a farkasról szóló mesének artisztikus, majdnem szinszerli közössége, mint egy nagy és a biztos megváltás után sóvárgó jajkiáltás hangzik ki a darabból. És úgyis végződik. Az apa elmeséli a farkast és a kis fiu boldogan menekül az álomba — mert az álomba csak menekülni az igazán édes gyönyörűség — az apának pedig az élet elküldi a farkast, kijátssza, mint egy rejtelmes és döntő ütőkártyát és Kelemen ügyvéd fellélekzik és boldog, mert ezzel megszabadult a rémtől. Kicsi, modern ballada az egész, ha az expozícióját vesszük és pompás dráma, ha a felépitettségét. A darab maga félig álom, félig valóság. Valóság az első és az utolsó felvonás, amelyben a férj őrülten féltékeny, a feleség tanácstalanul és feszengően hűséges, majd pedig