Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-15 / 106. szám

1912. dccembei 15 DÉLMAOYARORS'ÉÁO 9 lapítsa meg, vájjon a hatósága területén lévő ipartestületek bizottságai az 1884. évi XIII. t.-c. értelmében szabályszerűen meg­alakulva megfelelő működést fejtenek-e ki? Amennyiben arról győződnék meg, hogy a békéltető bizottságok segédtagjai az idézett 'törvényszakasz értel/mében szail;%$yszer'üen megválasztva nincsenek és ehhez képest e bizottságok megfelelő működést nem fejtenek ki, az illetékes elsőfokú iparhatóság utján az illető ipartestület mellé kirendelt iparható­sági biztost e hiány megszüntetésére szigo­rúan utasítsa. Eljárásának eredményéről je­lentés várok. Budapest, 1912. évi november hó 28-án A minister rendeletéből Dr. Barthos m in isrt eri tanácsos. — Halálozás. Súlyos csapás érte Pop per Márk, iszlegiedi ihjőrkereslkedőt. Feleségő Popper Józefin ma délután hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése vasárnap délután lesz a Deáik Ferenc-uteai Csányi-lféle gyász­házból. Az elhunyt úrnő 55 évet élt, jótékony­ságáról közismert volt, halála nagy részvé­tet keltett. — Karácsonyfa ünnep. A siketnémák szegedi intézetéhen 20-án, pénteken délután léöz a karácsonyfa-ünnepség, (melyet ez év­ben is -a szegedi tanitónő-képző növendékéi rendeznek. Az ünnepség előre láthaítólag ez évben is egyike lesz a legsikerültebbeknek s már is nagy érdeklődést kelt. — Harcos és munkás femisták. A szüff­ra zsett ek botránykrón i káj a kimeríthetettlen. A nőmozgalom ellenségein elkövetett apró merényleteikkel ós kicsinyes asszonyi hosz­szujukkái teljesen 'magukra haragították a londoni közvéleményt. Ezzel szemben ott ál­lanak a -nem harcos, hanem szimpatikus munkás-ifeniinisták, akik ima már komoly eredményeket .is értek el. Angliában ugyanis a nők már nemcsak a polgári pályákon vív­tak ki maguknak eredményeket a férfiakkal való egyenjogusitásért folytatott küzdelmük­ben, hanem már a hatósági és állami hiva­talok is megnyílnak számukra. Egy -angol folyóirat legutóbbi száma közli, liogy Angliá­ban a walesi tartomány egyik ikis városának minden városi hivatalnoka a gyengébb nem­hez tartozik, ós igy a város egész közigazga­tása női kezekben van. Oldham városában nem volt iily könnyű dolog a nők előrejiutáisa ós érvényesülése. Lassú, türelmes munkával azonban itt is legyőzték a nők a férfiak bizal­mat lanságát. Lees asszony egész vagyonát a város céljaira adományozta. Nemcsak -ada­kozó volt, lianem praktikus érzékkel gyapjú­szövő gyárat alapított, amely rövid idő alatt felvirágzott és a kis város lakóit munkával látta el, ugy bogy a .szegénység és a munka­nélküliség azóta megszűnt Oldhamben. Lees asszony ezenkívül humánus intézeteket- is lé­tesített: -iskolákat, kórhálzat, szegényházait, csecsemő menhelyet stb. Áldásos 'működése révén oly népszerűségre (tett -szert, liogy senki se emelt kifogást az asszony polgármesterré való jelöltsége ellen. Igy semmi akadálya sem volt hogy Oldbamíban nő legyen a polgár ,mester. Brecon délwalesi városban Philippa Morgan kisasszonyt „város atyává" válasz­tották. És a broceni férfiak nem bánták meg, liogy bizalmukkal nőt 'tettek meg „város atyává", mert azóta többször is megválasz­tották Morgan kisasszonyt. Eme városok minden polgára örömmel bizonyítja, hogy a női hivatalnokok kitűnően teljesitik a köte­lességeiket és a hivatalos felékkel szemben jóakaratot ós sokkal több hivatalos figyel­met tanúsítanak, mint a. férfi kollégák. Ami­kor ezekről a munkás-feministáikról a dicsé­vet nyelvén irt följegyzéseket olvasunk az angol folyóiratban, ugyanakkor nem némul el a 'harcos siiiftra-gettek 'botránykrónikája som. .Ezúttal azt is jelentik Londonból, hogy a levélszerónyek ellen elkövetett sutiragett­1 ám ad ások la ,város több pejntjám napontta­megismétlődnek. Különösen a fontos és érté­kes üzleti levelekre utaznak: megvárják az irodák zárása után következő tömeges levél­kihordást é-s .a [hivatalszolga .eltávozás után levélbedóbás ürügye alatt sorra látogatják a postaszekrónyéket és levélboritékba elrejtett lapos alakú tintás vagy festéke? üvegeikkel tönkreteszik a levélszekrény tartalmát. Az okozott károktól eltekintve, különösen kelle­metlen ez a merényletük azért is, mert a ke­reskedők és irodatulajdonosok üzleti értesí­tésük sorsa felől állandó bizonytalanságban élnek, nem tudva, mikor kell iaz olvashatat­lanná tett számlákat és leszámolásokat, me­lyek késő érkezése jelentékeny üzleti károkat okozhatnak, másnap újra elküldeni a címzett­nek. A háztulajdonosok is panaszkodnak a károkért, miket a női választójogért agitáló apostolok okoztak a házaikon. A szu ff raget­tek ugyanis gyűléseiket ós elveiket (hirdető plakátjaikkal nemcsak az előkelő bérpaloták és magánházak falait (teszik tönkre, hanem az ablakokat és az üzleteik és kávéházak kirakat­üvegeit is tele ragasztják velük. A tőzsdei háború. A budapesti gabona­tőzsde elszánt, állásfoglalása a tanács által tervezett reform elleil előreláthatólag a tőzs­detagok győzelmével fog végződni. Andrássy Gyula gróf tegnap szintén elitélte a reform tervét s a gabonacsarnok közönsége ma el­határozta, hogy a gráfhoz üdvözlő táviratot, meneszt. A kedden tartandó ankétre az érde­keltség köréből meghívást kapott a Fővárosi Malomiegyesület, a Határidőalknszók Egye­sülete és ,a Gabonakereskedők Szövetsége. A küldöttek az ankéten a leghevesebben szembe fognak szállani a tervezettel. Általános a vé­lemény, hogy a mostani viszonyok között semmiféle reform nem ajánlatos ás az anké­ten ennek az álláspontnak nagyszámú híve lesz. A tőzsdetanács igazgató-bizottsága ma­ga sem ragaszkodik túlságosan tervezetéhez és előreláthatólag kompromisszumra kerül a dolog. Egy igen tekintélyes tőzsd.etanácsos összeírása alapján a tervezet- ellen huszon­négy tanácsos fog állást foglalni, az elnök­ség híveinek száma pedig állítólag huszonöt. Érdekes, hogy a tervezetet elítélik oly taná­csosok is, akik legjobban sürgették a refor­mot. A déli tőzsdén munkatársunk kérdést intézett Krausz Simonihoz, a Értékpapu-ke­reskedők Egyletének elnökéhez, akit a gabo­natőzsde jogvédő-bizottsági interveniálásra kért fel, hogy milyennek véli a reform sorsát. Krausz Siimon nagy érdeklődő hallgatóság előtt kifejtette, hogy az ügynöki kérdés ter­vezett szabályozása helytelen, mert számos exisztenciát tesz tönkre, -elleniben a leszámolás szükséges olyan keretékben, mint ahogy az értéktőzsdén fennáll. A kötelező likvidációról kimutatta, liogy az ügynökök érdekében áll. Nézete szerint a tőzsdetanács olyértelmü kompromisszumra lesz hajlandó, bogy az ügynöki kérdés ezúttal edimináltassék, ellen­ben a kötelező likvidáció az alapár elhagyá­sával ós a felek közötti kompenzáció megen­gedésével valamely közeli terminusba- beve­zettessék. Krausz Simon fejtegetéseit az ér­delkeltek nagy tetszéssel fogadták. — Elmebeteg a harctéren. Egy magyar orvosi lapban érdekes cikket olvasunk az idegorvosoknak a harctéren való szerepéről. A modern hadvezetőségek megfigyeltetik, hogy a harc milyen hatással van a katonák idegrendszerére? Az orosz-japán háborúban már orosz idegorvosok is voltak a táborban és statisztikájuk szerint összesen háromezer tébolyodottsági esettel volt a harcoló orosz seregben dolguk. Minden kétszázötven kato­nára esik egy tébolyodott. Tekintve pedig, hogy katonának rendesen csak a válogatott, erős legénységet viszik, ez a számarány igen nagy. Nagy fontossága van e kérdés tanul­mányozásának, mert egyetlen idegroham rettenetes károkat idézhet fel, ha idejekorán nem ismerik fel, hogy az illető már nem beszámítható. A kegyetlenkedések, fosztogatások, gyújtogatások, amiket eseten­kint a katonák csinálnak, csak arra vezethető vissza, hogy egy lappangó tébolyodott is van közöttük. Az orvos odakonkludál, hogy a ka­tonaorvosi karban föltétlenül kellene orvoso­kat ideggyógyászatra is kiképezni és még külön ás tanu'lmányoztatni a tábori idegbe­tegségeket. — Nem találják meg a vértanuk hamvait. Az aradi vértanuk hamvainak a felkutatása melyet Varjassy Árpád tanfelügyelő vezeté­sével egy aradi bizottság vállalt magára, 'inast már véglegesen befejeződött és kétség­telenül ínég lehet állapítani, hogy a tizenhá­rom aradi vértanú köziil azok, akiket bitófán végeztek ki, nem nyugosznak abban a föld­ben, melyet a nemzet vesztőhely néven ismer. A Maros folyó balpart jám tudvalevően -már évek óta kő emlék áll, amelyet azért állítottak, mert állítólag ott történt Damjanich na k és társainak a. kivégzése. E körül az obeliszk kö­rül lévő hatalmas területet két esztendő alatt csaknem teljesen fölásták, de a vértanuk csontjait nem találták meg. Körülbelül két hónappal ezelőtt az utolsó helyen, az obeliszk alatt is föltárták a földet és tegnap fejezték be ezit az ásatást, melynek szintén nem volt eredménye. Varjassy Árpád tanfelügyelő, a bizottság elnöke, aradi tudósítónknak az ása­tásról a következőket mondta: -— Kutatásainknak, .sajnos, nagyon kevés az eredménye. Megtaláltuk az agyonlőtt Schweidel József ós Lázár Vilmos hamvait, a (hifófán kivégzett hősök csontjai után azon­ban hiába kutattunk. Legutolsó reményünk, hogy talán az obeliszk alatt .nyugosznak a vértanuk, most már szétfoszlott. IA kőeml-ék alatt emberi maradványokat nem találtunk. Hogy mégsem sikerült a bitófán kivégzett vértanuk csontjait föltalálnunk, ennek az az oka, hogy a hóhérok nyomban az aktus után elrejtették a tábornokok holttestét. Ez eddig esak föltevés volt, de az ásatások eredményte­lensége ezt most már megerősíti. Tudvalévő, liogy Damjanich, Lahner és Kiss Ernő csa­ládtagjai pénzért rávették a hóhért arra, hogy a kivégzett tábornokok holttestét adja ki nekik. A hóhérok valószínűen abban re­ménykedtek, hogy a többi vértanú rokonsá­ga is pénzzel (fogja megváltani a holtteste­ket ós ezért nem földelték el, hanem valahol elrejtették ós vártaik. Amikor pedig ez a re­ményük nem teljesedett, valahol, most már teljesen ismeretlen helyen közös sirba hány­ták a többi vértanú holttestét. Nem hiszem, hogy még valamikor ráakadjunk a drága hamvakra, mert hiszen nincs élő ember, ki nyomukra vezetne. — A béketárgyalások színhelye. György király, a török és a Balkán-ál lamok megbí­zottjainak a Samt-James palotát engedte át a hékefeltételek megbeszélése céljából ós en­nél nyugodtabb, békésebb helyet a. tárgyalók nem is 'találhattak volna. A palota London egyik legelőkelőbb negyedéhen épült a né­met nagykövetség házával szemben és óriási terraszai a Green-park és Saint-Jamos-park gyönyörű ültetvényei felé néznek. A régi épület az eléje épített házaiktól alig látható, de különben sem dicsekedhetik valami mű­vészi homlokzattal, liáincm jfrgész egyisizer/ii stílusban épült. iMár 1190-ben a palota helyén egy kórház áldott bélpoklosok számára, mely a fiatalabb Szent-Jakab-nak volt szentelve. Az udvar tulajdonába 1532-ben ment át ezen épület VIII. Henrik király uralkodása idejé­ben. A király elhatározta, hogy a kórház he­lyébe Holbeni terve szerint egy palotát fog építhetni. Az épület két év alatt el is készült. A gyönyörű palota „Tudor-stilusiban" épült és ennek .egyes maradványait a iSaiut-Jauies­palota építésénél i.s felhasználták. Többek kö­zött a (kihallgatási terem is ezen korból való s -e maradványok legérdetkesehhike. A terem­ben elhelyezett kandalló felé vésett „H. A." hetük még VIII. Henriikre és a szerencsétlen Annára emlékeztetnek. Ezen időtől fogva egé­szen Viktória királyné uralkodásáig ezen pa­lota a királyok székhelyéül szolgált és az angol történelem sok érdekes és világtörténel­mi fontossággal biró eseményének színhelye volt ez .épület. Itt halt meg 15584>an „véres­kezű" Mária, akinek elhunytával a katoli­kusoknak Angliára tartott igényük i.s sírba szállít. Sok herceg és hercegnő ebben 'a palotá­ban hunyta le örökre szemét vagy pillantotta meg először a napvilágot. A Saint-James-pu­Jotából vitték 7. Károlyt az 1649-iki év janu­árjának egy szomorú, ködös reggelén White­haliba. a bitófa alá. Később ugyancsak ez a paloita volt színhelye mindazon intrikákmak, amelyekkel Anna királyné igyekezett meg­dönteni Marlborough hercegnek és feleségé­nek dicsőségét. Ansna királynét a hannoveri György királyok követték és az ő korukban

Next

/
Oldalképek
Tartalom