Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-15 / 106. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 15. is so/k érdekes esemény játszódott le a Saint­James-palotában. /. György k egyen enőinek lakásául szolgált ezépület és később Mrs. Howard, II. György király kedvese lakott itten, akiről Popé költő több dalában emlék­szik meg. 1809-ben a palotában tűz ütött ki és ennek keleti szárnyait elpnsztitotta. Ezért Viktória királyné uralkodása óta az uralko­dók székhelyüket Buckinham kastélyába helyezték át, de Viktória királyné esküvője lakásául szolgált ez épület és később Mrs. legszebb maradványában ment végbe. VII. Eduárd ós a mostani angol király uralkodása alatt ós [megbeszéléseik és egyéb udvari szer­tartások alkalmából sokszor használtaik a Saint-Jamos-pailot-a termeit. Igen sok, nagy terme van e régi kastélynak és több kisebb szobája, melyek még alkalmasabbak ínegbe­szósélek céljára. A palota középszárnyának tornyain nagy cinlkíkoromák nyugszanak és a főbejárat előtt az idegenek és kíváncsi ácsor­gók nagy tömege nézi az őr-változást, amelyet -mindig katonazene kísér ós ez -az egyetlen alkalom, mely kis élénkséget vi-sz e vidékre, mert az őrváltozás után a palota környékére -nem igen jutnak az emberek és a rövid ideig tar-tó élénkség helyébe újból az elhagyatott­ság csendje ül. — A sebesült meséje. A szófiai kórház­ban fekszik az a bolgár katona, aki az egyik német lap tudósítójának az alábbi izgató epi­zódot -mondta el: Lülle-Burgasnál, a balszárnyon állot­tam, amelyet ugyancsak veszélyeztettek a törökök. Nyílt mezőn, az alsótestemen go­lyótól találva összeestem. Bajtársaim elro­hantak mellettem előre. Még csak annyi erőm volt, hogy egyiknek odakiáltsam: — Pajtás, takarj le a köpenyeddel! — Ezután csak annyira tudtam felemelkedni, hogy lát­hattam: körülöttem csak halottak fekszenek. Ekkor egyszerre közeledett a már -messze vélt puskaharc és egyszerre ismét visszavo­nuló bolgárok között voltam. Senki sem hall­gatott könyörgésemre, senki sem vitt magá­val. Beletemetkeztem tehát köpenyembe és vártam a borzalmakat. A törökök jöttek és egyikük mellettem a földre vetette magát és védősáncnak használta testemet. A hátamon éreztem a meleg puskacsövét. Alig mertem lélegzetet venni, nehogy a török észrevegye, hogy nem vagyok halott. Ha a török élesen célzott volna, a fegyvere gyenge ingadozá­sán is észrevehette volna, liogy sánca él. Az ütközet aztán újból a bolgárok javára dőlt el és a török elhagyfta po-zicióját. Képzelheti örömömet, amikor végre értem jött az am­bulancia és idehozott a kórházba, fehér ágy­ra, biztonságba. — Az ingyenkenyér akció. A Szegedi Jótékony Egyesület ingyenkenyér-akciójá­hoz ujabban ismét többen csatlakoztak a társadalom jótékony tagjai közül. Az idők jelének kell tartani, hogy a folyó évben, mi­kor minden nagyon drága — épen ezért -még sem jut annyi a társadalom zsebéből a sze­gények számára, mint a -múlt években. Elő­reláthatólag csak az uj évben lehet megkez­deni a kenyérosztást, mely igazi és őszinte segítség lesz a város szegényein. Az ujabb résztvevők névsora a következő: ifjabb Aigner József 20, Becsey Bertalan, Bodnár Qéza dr. 10, Dobay Gyula dr. 40. Faragó Lajos, Fogel Ede, Fein Lajos 20, Gál Zsig­mond dr. 40, Grüner Marcell 20, Hoffmann Ignác, Kelemen Béla dr. 40, Kovács József dr. 20, Lloyd-társula-t, Milkó Vilmos és fiai cég, Polgár Sándor dr., Popper L. Mór 40, Regdon Károly dr., Rósa Izsó dr. 20. Szarka István 10, Strasser és König 20, Salgó Péter 5, Teleky László 10, Winkler-testvérék 40, Zakai Sándor 20 koronával. — Négyszer rálőttek a szabadkai rend­őrkapitányra. Szabadkai tudósitónk jelenti: Ma délután egy gyanús idegen a Mérges­pusztán rálőtt Krizse József dr. szabadkai rendőrkapitányra s aztán elmenekült. A me­rénylő személyiségének eddig ismert adatai amellett a föltevés mellett szólnak, hogy a merénylő szerb kém. Krizse József dr. ma délután egy rendőrről hivatalos ügyben kint járt a Mérges-pusztán, ahol helyszini szem­lét tartott. Annak elvégeztével a rendőrrel együtt kiment a vasúti megállóhoz, hogy a félhatkor Szabadkára érkező zombori vonat­tal hazautazzon. Mert a vonatindulásig még sok idő volt, Krizse bement a megálló köz­vetlen közelében levő Weisz-féle vendéglő­be. A vendéglős diszkréten fölhívta a rend­őrkapitány figyelmét egy, a helyiségben tar­tózkodó gyanús -kiilsejü -idegenre. Az illető egy at-létatermetü harminc év körüli ember, aki magyarul, németül és szerbül tökélete­sen beszél. Hogy kicsoda, azt nem tudják, ellenben tudják azt, liogy gyalog jött Zom­bor felől és pedig a vasúti vágányok men­tén. Pedig sok pénz van nála s ebből nem csinált titkot. Elmondotta még a vendéglős, hogy az idegen, aki tiszta Balkán-tipus, a szerb viseletnek megfelelően harisnyát visel, több embert megszólított, akiktől a behívott tartalékosok nemzetisége iránt érdeklődött. De megkérdezte a vasúti pályaőrt is s kü­lönösen a Bosznia felé indított katonai vo­natok felől kérdezősködött. Az idegenen meglátszott, hogy az egyenruhás rendőrtiszt megjelenése őt nem a legkellemesebben érin­tette. Az alatt, mig Krizse a vendéglőssel beszélgetett, kiosont a szobából. Krizse és a rendőr utána mentek s észrevették őt a vasúti sinék mentén. Krizse a rendőrt az idegenhez küldte, hogy őt igazolásra szólítsa föl, ami meg is történt. Amint azonban a rendőr a gyanúba iogott embert igazolásra fölszólította, ez -hirtelen megfordult s esze­veszett futásnak eredt. A rendőr és Krizse kapitány utána vetették magukat s többen a vonatra váró közönségből is. Izgalmas haj­sza keletkezett. Krizsének már-már sikerült a nagy távolságot behoznia, ekkor a merény­lő hirtelen elhatározással megfordult, elő­rántotta a revolverét és négyszer rálőtt a rendőrkapitányra. Egyik golyó sem talált, mire a merénylő folytatta az esze-veszett futást és eltűnt az esti sötétségben. A me­rénylő elfogatására nézve nyomban megtet­ték a szükséges intézkedéseket s a rendőr­ség és csendőrség karöltve és nagy buzga­lommal nyomoz. — Orvosi kitűnőségek elismerik, hogy minden emiulisiánál jobb a Zoltán-féle csnka­májolaj, mert, iz- és szagtalan, a tisztasága páratlan, fölösleges és nehezen -emészthető alkatrészeket -nem tartalmaz. Üvegje 2 koro­na' a gyógyszertárakban. Egyedüli készítő Zoltán Béla gyógyszerész Budape-st, Szabad­ság-tér. Ügyelni kell az eredetiségre. Után­zattal vissza! — Gyanús idegenek a Felvidéken. Egyik olvasónk, akinek Zólyom-, Trencsén­és Hontmegyéiben birtokai vannak, közli ve­lünk legutóbb szerzett tapasztalásait. E sze­rint a felső vidékeiken valósággal hemzseg­nek a gyanús és kellemetlen idegenek. Az előtt sem volt ritkaság, ha itt-ott fölbukkant egy-egy orosz, cseh vagy szerb ismeretlen. Akkor — közönségesen — pánszláv agitá­toroknak nevezték őket és a hatóság, ameny­nyire módjában volt, irtotta ezt a gyomot. Most — híradásunk szerint — ez a hívatlan és gonosz célú -elem túlságos szaporaságban lepte el az egész fölvidéket. Akárhová néz­zen az ember, mindenütt torzonborz és vad idegeneket lát, akik egész otthonossággal járnak -mindenütt, de legkivált a tanitók és papok házában érzik otthon magukat. Ezek a sötét alakok folyvást tanácskoznak, a leg­örületesebb terveiket -nyíltan hangoztatják és még olyan szamárságot sem átalnak kimon­dani, hogy valamikor még a csehek is fölül­kerekedhetnék Magyarországon.1 Beszterce­bányán például, a megyeház közvetlen szom­szédságában lakik egy tót ügyvéd, akinek a háza valóságos főhadiszállása a pánszláv izgatóknak. Ezek -a jött-ment országrontók 'csaknem minden éjszaka hajnalig tanácskoz­ónak vendégszerető ügyvéd gazdájuknál, aki Azonfelül ládaszámra hozatja és osztogatja a tót nyelvű különböző újságokat — ingyen. A legbántóbb az egészben — tudósitónk sze­Vint — hogy ezek a cseh, orosz és szerb ka­landorok teljes biztosságban érzik magukat 'Magyarországon és valóban,, a csendőrség meg a szolgabirák alig okoznák nekik kelle­metlenséget. Most már annyira vakmerőek, hogy még -magyarok jelenlétében is beszél merészkednek ostoba és gálád terveikről. A •magyarok pedig — láttára a hatóságok té fenségének — nem tudnak okosabbat tenni, 'minthogy maguk, is olyformán mutatják, mintha az idegenek garázdálkodásából sem • mit -észre nem vennének. És ha ez a szláv invázió más rosszat nem okozna, csak az e vidéken élő magyarság amúgy is, gyönge önérzetét rombolná le még inkább — akkor is minden erőnkkel vissza kellene vernünk ezt a fegyvertelen és mégis veszedelmes tá­madást. — Mi nem főzünk kávét, mert ha azt a gazdasszony főzi, más ize van, mintha mu­tatóba főzik, azonban bárkinek, ki üzletünk­be jön, ingyen kávé mintát adunk, bog.' azt otthon megfőzze és kitűnő zamatjáról meg­győződjön. KOTANYI JÁNOS kávéi hoza­tal és nagykereskedés, Kárász-utca 5. — A telefon s rerencseszámar. Nem­csak Kisnagynak, Törökországénak \ annak szerencseszámai. Van a telefonnak is. Meg­történt, hogy egy fiatalemo. r. eresen tagolva a számokat, a központtól kérte, hogy kös­sék össze 6—10—13—17-val. „Ilyen telefon­szám nincs"! — hangzott a válasz. A fiatal­ember még kezében tartotta a kagylót és ime, nemsokára jelentkezett Moskoviíz cipő­gyárának szegedi képviselete. A telefonos kis­asszony megértette, liogy a 6 gyermekcipő, a 10 és 13 egy elegáns női cipőnek, a 17 pedig a legfinomabb sevrócipőnek jelenti az árát a kitűnő keresett cipőüzletben. us RBBaBeaBflBBaBKSsaBBBBBBBflBsaBBBBaaaBBBsa:: BflauaaaBf NYiLT-TER*) VizVezeték. tfpzcsz- e$ csatornázfci-Vállalatotttai Vidra-utca 5a. sz. a.. Ligeti Béla épitész ur házába helyeztem át. F M a • eher Imre. Állandó mintaraktár modern fürdők, ele­settek és mosdóberendezésekről. = Telefon 9—15. = A Royal Kávéházban cigányzenekar muzsikál ma este és nagy tombola. mmmmmmmmmmmmmmmmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom