Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-15 / 106. szám

m? december 15. DÉLMAGYARORSZAG 3 A SZERB • — Harcra készen mindenáron. — Zimonyban. — Kémkedés miatt letartóztatták a zimonyi polgármestert ?! — A belgrádi várban. — A komitácsik. — Szerbiában már fölosztották Magyarországot komitácsi-kerületekre! — Szerbia nyílt tervei. — • • •• (Kiküldött munkatársunktól.) Azzal a határozott impresszióvá! érkeztem haza Belgrádból, hogy a háború Szerbiával immár kikerülhetetlen. A hivatalos jelentéseknek nagyon kevés közük van azokhoz az eseményekhez, amelyek most Belgrádban forronganak. Ezeknek a középpontjában nem a szerb külügy- vagy hadügyminiszter áll, hanem maga a nép és voltaképpen ők csinálják a háborút még akkor is, ha a külügyminiszter nem is akarja. A túlfűtött fanatizmus egészen hatalma alá hajtotta a szerbeket s ifjú, öreg, gazdag, szegény mind Belgrádba jön, hogy beáiljanak katonának. A puska, ez a legféltettebb kincsük most. Mikor a kezükbe kapják, örömkönnyekkel öntözik. Igy aztán természetesnek találjuk azt is, hogy a legnagyobb népszerűséget a legvadabb háborus-párti vezérek élvezik. Egész Szerbiában két nevet adnak most szájról-szájra, mint nemzeti hősökét: Zsivkovics és Jankovics tábornokokét. Putnik, a hadügyiminiszter népszerűsége eltörpül mellettük éppúgy, mint ahogy Péter király népszerűségéről is azt beszélik, hogy mindaddig nem lesz teljes, amíg — horribili dictu — hadjáratot nem indit a monarchia ellen. Akkor, ha az az elhatározó lépés megtörténnék, leborulnának a neve hallatára. Mert a szerbek amennyire gyűlölni tudnak, épugy íöHoban bennük a mindenre kész szeretet lángja. Vérmes bizakodásukból mindamellett nem hiányzik az észszerű okoskodás és előrelátás sem. Paraszti, de józan és természetes agygyal mérlegelik a jövő eshetőségeit. Marconák és elszántak élnek-halnák az ideáért, ami a lelkük-lelkéből nőtt és kipusztíthatatlan. Az, amiért ők olyan vakmerően szembeszál Inak a hatalmás monarchiával, nem ábránd többé a számukra, hanem — mondják szenvedéllyel — a közeljövőben életrefakadó, diadalmas valóság. És nem Magyarország kell nekik, beszélik Belgrádban nton-utfélen: hanem a magyarországi szerb testvérek fölszabadítása. Sőt az a gondolkozásuk, hogy a magyarokat is fel kell szabadítani Ausztria nyomása alól épugy, mint a többi nemzetiségeket... És hisznek benne, hogy mindez sikerülni fog, sikerülnie kell, mert ez az idők ímeggátolhatatlan folyása. Hit, bizalom és lelkesedés: ez ma Belgrád ós egész Szerbia. Minden egyéb eltörpül, meggörnyed, vér, ihalálorditás, ágyútűz, özvegyek és árvák, Szerbia letörése, mindez semmi... A fanatizmusuk legyőzte az élet és a halál borzálmait. ZIMONYBAN A város annyira csöndes, liogy itt semmi nyomát isem látni még a közelgő víh-arfelhök kitörésének. Szélesen ihömpöllyög a. Duna a város alatt, benn az utcákon adigélénk, köznapi forgalom, a pályaudvar szinte üres s ugy ihat az egész, mintha egy elmaradt darab volna a világból. Sehol a legkisebb jel, ami katonai készenlétet árulna el. Jó félérát csavarogtam a városban, lent jártam a Duna-parton, de egyetlen ágyút se lehetett látni, amely öblös torkúval Belgrád .felé ásított volna. Az egyetlen, a,miit látni lehet, az, hogy a vasúti hidat, két század magyar ,katona őrzi a zimonyd oldalon, ugyanúgy, mint Szegeden, vagy másutt. Szemközt a belgrádi oldalon mindössze két szerb katona néz farkasszemet a magyar katonákkal. Kívülről ennyit mutat az egész hadiállapot Zimonynál. Csak,hogy vannak aztán olyan látnivalók is, amiket újságírói szemmel meglátni nem iszabad . . . Belgrád lóvén az utazásom'célja, siettem a zimonyi városházára útlevélért. A polgármestert kerestem. Eáütazcrtt, mondták. Kissé elcsodálkoztam a fölviil-ágositáson. Bevezettek a helyette, s-polgáimesit-er-hez, 'aki szerbül' akart diskurálni. Mert- Zi,monyban magyar szót alig hallani. Szerényen — németül — meg is jegyeztem, hogy miért neim beszélnek Itt a hatóságnál legalább magyarul is, amikor Zimony magyar város. — Á, dehogy magyar — mondta a hely étit es-polgármester. Itt nincs Magyarország, ez Horvátország és különálló állam. Semmi köze Horvátországnak Magyarországhoz, ezt még nem tetszik tudni? — oktatott ki kissé idegesen a helyettes-polgármester ur. Nyeltem és elmondtam, mi járatban vagyok. — Valami okmányt tessék mutatni. Keresgéltem és mert kissé soká tartott, azt mondta a ,helyettes-polgármester, jó lesz akármi is. — Azt, azt, mindegy ... ós átnyújtottam neki valami gépírásos szerződést, név, aláírás, dátum nélkül, amelynek ' alapján megkaptam a Belgrádba szóló útlevelemet. A zimonyi pályaudvaron szenzációs hirt hallottam. Azt beszélték' széltében-bosszában, hogy a. zimonyi polgármestert letartóztatták és fogva tartják, mert kiderült, hogy fontos terveket szolgáltatott át Szerbiának. A letartóztatás előttem is valószínűnek tetszett. Eszembe jutott, hogy érdeklődésemre a városházán kurtán-furosán kijelentették, liogy ia, polgármester elutazott. A hir ugyan még ellenőrizhetetlen, de igen gyanús, hogy olyan exponált ponton, mint Zimony, éppen most, utazik el a polgármester. A hatóságok minden f-elvilágositást megtagadnak. Délben, kezemben az útlevéllel, vonatra ültem és átutaztam a szerb fővárosba. BELGRÁDBAN Nyüzsgés a pályaudvaron. Az épület ugy fest, imint egy nagyobb magyar vidéki város pályaudvara. Szerb ós francia felírás mindenütt. Nevető, vidám (arcok, katonák, tisztek, nők, gyermekek, kiáltozás, keiídőlobogtatás, búcsúzás, miegyéb. Itt-ott csoportoltóba verődve beszélgetnek az emberek. Néha elkomolyodnak s ilyenkor valami különös csillogó fényesség ég a szemükben. Kornitácsik büszkén lépdelnek a nép jsorfalai közt s áhítattal nézi mindenki őket, FüLtanujla voltam egy beszélgetésnek, amely katonák közt folyt le. Arról volt szó, hogy a monarchia bevonul-e Belgrádba vagy sem. A (beszélgetésből kitűnt, hogy a katonák erre is számítanak, de nem törődnek vele. Az ő haditervük az, liogy lehetőleg kikerüljék, az ütközeteket. Ismerik a monarchia túlsúlyát, de föltétlenül bíznak a Magyarországon lakó nemzetiségekben. — Itt mindenki egyiformán gondolkozik a háború felől s a kimenetele tekintetében valamennyinek ugyanegy meggyőződése van: a győzelem. A város egyik főutcáján éppen katonatemetés volt. Egy századost temettek fényes kattan ai pompával, ezrektől kisérve. Elől a zenekor, szerb nótákat játszott. Ragyogás az arcokon. A lézengő katonák irigyen nézik a menetet. Látszik a nézésükön, hogy ilyen temetésért szívesen meghalnlak. A bérkocsisomitól, akinek a gazdája moholi születésű magyar ember, meg)tudam, hogy a zenekar a szerb hadseregnek egyetlen zenekara és magyar fin az ezredtrombitás. A menet elvonulása után bemegyek egy kiönyvüzlotbe. Képeslapokat válogatok. Az üzlet tulajdonosa barátságosan beszélgetni kezd. Megkérdezi, mi járatban vagyok Belgrádban, talán kaitonla akarok lenni? Csak néhány órára jöttem, válaszolok, hivatalos dologban. Mutat néhány képesilapot. — Ezt tessék — mondja. Ez a török négy királyt tart a kezében, ül és töpreng, hogy melyiket üsse ki a kártyából. Ugy látszik, nehezen twd határozni, szegény. A kereskedő aZ-tán hosszasam Reszel a háborúról. A jövendő háborúról. — Tetszik tudni, mi nem is igen számítunk Oroszországra. A nép tudja, amit tud. Oroszországtól imi semmi mást néni akarunk, minltihogy sakkban tartsa ia németeket, A többi aztán megy magától — ós rejtelmesen huinyoritott, — Hogyan? — Hát ugy, hogy a magyarországi -szerbek abban a pillanatban, amint kitör a háború Ausztriával, (előtte csak Ausztria van) csatlakoznak hozzánk és csatlakoznak hozzánk a töhhi ausztriai nemzetiségeik is. A románok, a horvátok, a magyarok és mindenki szabad nemzet lesz. Mert el lehet bánni áni Ausztriával, amikor a lakosságának a fele nem is osztrák, -hanem a imi vérünk és más nömzieltLségü. A SZERB KATÓNAK Ismét az utcán, öreg, régi kopott villamosok vad ósilingeléssél szaladgálnak. Egyszerre csak megáll az ultca. Négy-ötszáz katona jön, azt mondják a bámészkodók, -az ország belsejéből jönnek s ez már friss anyag a monarchia ellen. Most érkeztek im-eg vonaton és bevonulnak a kaszárnyáikba. Még tulajdonképpen nem is katonák, -csak jelölteik, merít nincs is puska a -kezükben. De kapnak. Mindenki kap, aki jelentkezik a -szerte-széjjel elhelyezett kaszárnyákban. Magam is bevetődtem -egy ilyenbe. -Széles, terpeszkedő, emeletes sárga ház. Nagy embertömeg -az udperzsa, smy r na Van szerencsém tudomására adni a t. érdeklődő közönségnek, hogy továbbá keleti dísztárgyak, óriási választékban megérkeztek. Úgyszintén ajánljuk elismert legdúsabb raktárunkat egyéb szőnyegés függönyökben -Jutányos árak! MlUolw öc l-m Szőnyegáruházában •••• 1 uoman IVlindly es na Kárász-u., Wagner-palota. Kirakatainkat ajanljük megtskinl&sie'