Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-13 / 104. szám

6. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. december 8. Harcol a török tiizőrség! Antivari, december 12. A török tüzér­ség tegnap délelőtt tiz órakor megtámadta a Sirokagora hegyen és Oplik előtt a mon­tenegrói hadállásokat. A montenegróiak viszonozták a tüzelést és a török ágyukat elhallgattatták. Tegnap este a törökök Ta­rabos alatt felgyújtottak néhány falut, hogy a montenegróiakat elnyomulásra bír­ják, de a montenegróiak nem engedték magukat félrevezetni. Harcias a tőzsde. — A gabonatőzsde és a reform. — (Saját tudósítónktól.) A budapesti gabo­nabörzén, hol a -spekuláció a nemzetközi helyzet rendkivüli feszültsége folytán nem mer élénkebi) spekulációs tevékenységet ki­fejteni, ma is izgatottan nagy csoportban tárgyalták a tőzsde tanácsának a reform ügyében tervezett intézkedéseit. Megáűapit­ható, hogy a tőzsde közönsége egyáltalában nem akar megalkudni a helyzettel és minden lehetőt el fog követni arra, liogy a tőzsde ta­nacsát álláspontjának megváltoztatására késztesse. Szó volt arról is, hogy lia a tervezett in­tézkedéseket. olyanformán léptetnék életbe, mint ahogyan arról az utóbbi napokban szó esett, akkor a tőzsde közönsége attól sean fog visszariadni, hogy rendkivüli közgyűlést hív­jon össze a reformok kérdésében. Akadnak, akik idegenkednek ilyen rendkivüli közgyű­lés összehívásától, mert még emlékezetben van, hogy a tőzsde elnöke szombaton délben, amikor a nagy küldöttség tisztelgett nála, ki­jelentette, liogy lia, rendkivüli közgyűlést hívnának egybe, akkor kénytelen lenne a konzekvenciákat levonni. Ma délelőtt különben a mozgalom vezetői ismét tanácskoztak a teendőkről. A tőzsde kö­zönsége különben holnap már nem lesz bi­zonytalanságban a tervezett reformintézke­dések felől. Az áruüzleti leszámolórend, hir szerint, negyvenkét szakaszt, a tőzsdei áru határidő­ügyletek közvetitése tárgyában készített sza­bályzat pedig huszonkét szakaszt foglal ma­gában. A tanács tervezett reformjának — mint mára kiderült — magában a tanácsban is nagy afn ellenzéke. Néhány tőzsdéftjanácsos révén kiszivárgott, liogy a közzétett kérdő­pontok csak halvány képét nyújtják a ter­vezetnek, amely valójában sokszorta ride­gebb és szigorúbb. A tőzsdeközönség által ki­küldött tizenkettes bizottság ma délután Herzfeld Frigyes elnöklete alatt értekezlet­re gyűlt egybe, hogy a legközelebbi teendő­ket megbeszélje. Éhben a kérdésben ma Bing Gyula, a ga boniacsarnokii érdekeltség jogvédőbizottsá­gának előadója ezeket mondja: — Hogy a részeikben is alapszabályelle­nesek a kontemplált reformok, ezt publikálás után fogjuk kimutatni, remélve, bogy ezzel megakadályozhatjuk nzt, liogy életbelépteté­sünkkel a kormány, megunva a vezetőség folytonos alapszabályellenes eljárását, utoljá­ra is e tekintetben kényszerül a beavatkozás­ra, Amit mi, a tőzsde egyszerű tagjai, éppen a tanács presztízse érdekében elkerülni sze­retnénk. Szóval mindenképen harcias a hangulat a tőzsde körül. HIREK Szegedi kalendárium. KARÁCSONY FELÉ. A vén Idő rozoga szekere is­mét a Béke örök-uj napja felé közeledik. Valamikor boldoffab b, cse ml es-álm. u esztendőkben igy irták ezt a krónikások és Írásaik mo­solyogtak a béke örömétől s szavaik édesek voltak, mint a csepegő nádméz. Ma azonban átsuhan a krónikás lelkén valami feketeszár­nyu madár, valami yéresszemü rém és elül­dözi részes suhogósával a Béke angyalát, Ma fekete gyászlepel borítja be a tarka örömök kirakatait s a gyermek, aki ezelőtt viclám gondtalansággal nézte a cifra ólomkatonákat, most szimbólumokat keres az élettelen bá­bokban is és fantáziája odaképzeli a papír­masé- várak és ágyuk mellé a vérben fetren­gő embereket, akik ott lenn, valahol az is­meretlen hegyek között könnyen, jajszó nél­kül suhannak ki a világból. Ez a nagy játék a véres játék karácsonya lesz, melynek édes gondjaiba betolakszik az esetleges halál gon­dolata, Ez nem lesz a régi, a várvavárt szent ünnep, minden bánatok örömünnepe, hanem minden örömök bánatnapja. IDŐ: A meteorológiai intézet jelenti: Enyhébb idő várható, sok helyütt csapadék­kal. Sürgönyprognózis: Enyhébb, sok helyen csapadék. Déli hőmérséklet: —0.4 C volt. A VÁROSHÁZÁN: délelőtt 10—l-ig fo­gad a polgármester, a főkapitány pedia 11—l-ig. A KÖZKÓRHJZBAN: A beteg latoga­tási idő délután 1—3-ig tart. SOMOGYI KÖNYVTÁR: Nyitva dél­előtt, 10—l-ig, délután 4—7-ig. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este 8 órakor „Válás után", vígjáték, URÁNIA-SZÍNHÁZ, előadás kezdete 6 órakor. Előadásra kerül A marconi távíró tiszt. Dráma 3 felvonásban, VASS-MOZI, délután hattól kezdve A nyomorultak IV. része. Cosette és Márius. Drámai jelenetek 3 felvonásban. Csáb. Irok a lapba Tizenkét cikkelyt, Veszek egy gukkert, Veszek egy cvikkert, Az izgalom tul Szöktön-szökellek, Megérkezett, mi Oly régen kellett, Szivem verése Azér oly lázas Mert, mint jelentik, Itt az uj százas. Kukkerrel nézem, Cvikkerrel nézem, Talán a szivét Hozzám-igézem. A Nobel-dij. (Saját tudósítónktól.) Három nap előtt Ilire jött, bogy a. Nobel-dijat ez idén nem fogják kiosztani és hogy ez is tüntetés akar lenni a háború ellen. Tegnap azonban egy másik távirat jött arról, hogy a Nóbel -dijat mégis kiosztották és a neveket is közlik velünk, akik méltók­nak találtattak arra, hogy a kultura és a bé­keeszme fejlődése érdekében kifejtett mun­kának kijáró dijat megkapják. A Nóbel bizottságnak melyik határozata lett volna okosabb és helyesebb? Első pillan­tásra ugy látszik, liogy a díjkiosztás elmara­dása csakugyan hatásos és tilszerii demon­stráció lett volna a háború ellen. De azután! Mit használt volna ez a demonstráció? Egy néhány ember, köztük Hauptmann Gerbardt, a/kik komolyan és becsületesen fáradoztak a kultura dolgai körül, nem kapták volna meg, vagy pedig csak egy év múlva kapták vol­na meg azt a dijat, amelyikre a világ vala­mennyi irója, fizikusa és kémikusa között legérdemesebbnek mutatkoztak. A Nóbehdij célja az, liogy a kulturális haladás terén ér­demeket szerzett embereket jutalmazza, ha a bizottság ebben az évben tüntetőleg vissza­tartotta volna a dijat, ez olyan lett volna, mintha a diij ezidei jelöltjeit, Gerbardt Hauptmannt s a kitüntetett kémikusokat és fizikusokat akarták volna megbüntetni azért, liogy ime most kiderült: rosszul csinálták meg a béklétj mprt még miindig háborús­kodnak az emberek. Ez ngy-e bár gyerekes és ostoba dolog lett volna és ezért csak helyeselni lehet, liogy a Nobel-bizottság lemondott egy olyan de­monstrációról, mely egyáltalában nem érde­kelte volna azokat, akiik a háborút csinálják és érzékenyen sújtotta volna azokat, akik­nek a békeeszme terjedése körül mégis érde­meik .vannak. Bizonyos azonban, liogy nincsen minden pikantéria és érdekesség nélkül az a békedij, amelyiket olyan időben osztanak ki, amikor az egyik háború még csak éppen liogy pihe­nőt tart és egy másik sokkal veszedelmesebb háborúnak a réme rajzolódik a láthatárra. És nem furcsa-e, liogy azokban a napokban, amikor az emberiséget ez a veszedelem fe­nyegeti, a Nóbel-bizottság összeül és a bé­kéről szaval és békedijakat osztogat? Felületes szemlélet előtt ez bizonyára fur­csa "es bizonyos, liogy az eset hálás témája lesz a vicclapoknak a föld kerekén mindenütt. Sajnos olyan világot élünk, az eszmék és az elérhetőségek olyan messze vannak egymás­hoz, hogy a béke és a liékeimozgalom minden egyes megnyilvánulásában meg lehet talál­ni ezt a belső ellentmondást, aminek a leg­pregnánsabb kifejezője az, hogy a békedij alapitója, Nóbel, maga is dinamit- és lőpor­gyártással szerezte azt a vagyonát, amiből kitelt a békebarátoknak tett óriási alapitvá­nya. Ugyanez a belső ellentmondás benn van a. békemozgalom minden dolgában, igen könnyen megeshetik a békedíjjal, hogy olyan ember, aki a béke nevében kapott dijat, a felsőbb parancsszóra megindul, szuronyt sze­gez és megy a háborúba ölni. Mert mindnyá­jan szeretjük a békét és gyűlöljük a hábo­rút, de a mai általános védkötelezettség rendszere mellett bizony mindannyian kato­nák vagyunk ós mindannyiunknak szólhat az a vezényszó, hogy menjünk és embertár­sainkat, testvéreinket segitsük" minél töme­gesebben a másvilágra küldeni. Azért azonban, liogy ez a belső ellent­mondás meg van a békemozgalomban, nem lehet azt lekicsinyelni és bün volna azt nem méltányolni. A dinamitos Nóbel, aki saját mesterségének feleslegessé tételére áldozta annak a vagyonnak nagy részét, amit ezzel a mesterséggel szerzett, nagyon helyesen és jóösztönösen sejtette meg azt, hogy minden kulturális érdem, még akkor is, lia az a ké­mikus olyan uj vegyületet talált föl, ha az a fizikus olyan uj természeti törvényt veze­tett le, amelyeknek semmi közük' a háború­hoz, vagy az az iró, ha soha életében egy sort sem irt a háborúról, megérdemlik a bé­kedijat, mert ez a munka, mint minden kul-

Next

/
Oldalképek
Tartalom