Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-11 / 102. szám

8. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. december 8. 1. A magyar királyi minisztérium a fegy­veres erő kötelékébe tartozó egyének részére — az 1903:VI. t.-c. 2. §-ában nyert fölhatal­mazás értelmében — útlevelek kiadását ideig­lenesen egyáltalában beszünteti. Ezen rendelet közzététele napján lép élet­be. Budapest, 1912. évi deoemliex 6-án. Lukács László s. k., an. kir. miniszterelnök. II. A m. kir. minisztérium a védkötelesck nagyol))) arányú kivándorlása folytán az 1909:11. t.-c. 2. <S>-a b) pontjának első bekezdé­sében megjelölt védlköteles férfi,személyeik ki­vándorlását — az ugyanezen törvényszakasz b) pontjának harmadik bekezdésében nyert fölhatalmazás éritelmében — egy évre álta­lában megtiltja. Ezen rendelet közzététele napján lép élet­be. Budapest, 1912. évi december 6-án. Lukács László s. k„ m. kir. miniszterelnök. — Összeülnek a főrendek. A méltó­ságos urak, a főrendek a héten ismét föl­fáradnak a parlamentbe alkotmányos jogaik gyakorlására. Jósika Samu báró, a főrendi­ház elnöke, ma hosszasan tárgyalt Lukács László miniszterelnökkel s abban állapodtak meg, hogy a főrendiház szombaton ülést tart. Ezen az ülésen a főrendek elfogadják azokat a törvényjavaslatokat, — köztük a háború­sokat is, — melyeket a képviselőház már le­tárgyalt. — Egy lipótvárosi hamisítvány története. Budapestről jelentik: A Lipótvárosnak is­mét meg vau a maga diplomáciai afférja, a maga súlyos határsértése a zsurstikett térké­pének bajiszálvéikonyaiT kéktintázott hatá­rain. Egyik legkiválóbb iiri családnál (— a házigazda országgyűlési képviselő —) nagy estély volt a napokban. A társadalom krém­je volt jelen, mondáim sem kell, az estre meghívót kapott Bororicz Leó is, aki egé­szen rendjón valónak találta a dolgot, hiszen ő is társaságból i ember a Lipótvárosban s a beköszöntő látogatást sem tette meg. Ott akarta elvégezni s meg is tette kom-il-tó mó­don. De mert a meghívottak ugy tudták, bogy nem hívták mieg az estély re, kínos in­termezzo utáni a finálé vasárnap jelent meg egy reggeli újságban, ezzel a nyilatkozattal: Vonatkozással egy a műit hó 30-án megtar­tott estélyen velem történt incidensre, kije­lentem, liogy a segédeim) és számos barátom előtt ismert egyénnek, a hamisított meghívó küldőjének eljárását ugy az illetékes kato­nai hatóságnak, valamint kaszinója vezető­ségének bejelentettem. Ugy véltem, hogy ez­zel a megsértett család ós a magam becsüle­tének tartozom ós pedig teljesen függetlenül attól, hogy az ügynek fegyveres elintézését is jónak láttam. Borovicz Leó. Szóval: kiderült, bogy a meghívó hamisítvány volt, mert Pes­ten már a legelemibb jogot, a meghívást is lconfiiskálják csúnya és rossz tréfák javitha­tatlan mesterei. Az Ízléstelen trófaosinátó el­len a katonai és kaszinói eljárás megindult, ezzel az ügy mint ügy befejeződik, de mint beszélgetési téma erősen cirkulál a Lipótvá­rosban. — A katona-tanitók fizetése. A főváros fizetési •zabályrendelete szerint a ka-tan i szolgálatira bevonult tanítók csak három ha­vi fizetést és negyedévi lakbért kapnak. Most a kultuszminiszter közölte a fővárossal a minisztertanács határozatát, mely szerint a bevonult tanerők egész évi illetményüket megkapják s a helyettesük díjazására, csak nyolcszáz koronát fordítanak. A tanács elő­terjeszti a közgyűlésnek, hogy hatalmazza föl a tanácsot a szabályrendelet ilyen érte­leimben való átalakítására. — Megöltem egy szerbet! Egészen kü­lönös, sőt rejtélyes esettel volt dolga tegnap az aradi rendőrségnek. Beállitott a kapi­tányságra Mészáros Alajos kereskedősegéd. Az arca össze volt vagdalva, a ruhája csupa vér. Elmondta, hogy a város határában összekerült két szerbbel, aki szidta a ma­gyarokat, mire ő megfenyegette őket és bot­jával az egyiket agyonütötte. A holttestet pedig ott hagyta az uton. A rendőrség tudo­másul vette a dolgot és az egész határt át­kutatta, de az állítólag megölt szerbet nem találta meg. A kereskedősegédet egyelőre szabadon bocsátották. — Újságírók tanúskodnak Görögor­szág mellett. Szalouiki, a legértékesebb török kikötők egyike, a liáboru során görög kézre jutott, Ennek a foglalásnak az lett a külö­nössége, hogy nem a város megszállása előtt, hanem a megszállás után tört ki rettenetes harc ós viaskodás. A két kebelbarát, a görög és a bolgár irgalmatlanul összemarakodott azon, hogy melyikük vivta meg Szalonikit. ós még inkább azon, íliogy melyiküké marad­jon a nagyszerű préda? Őrmestertől fölfelé és hadügyminisztertől lefelé minden illetékes és illetéktelen férfin átadta a kíváncsi világ­nak a saját (tanúságát, a nagy kérdés azon­ban mégsem tisztázódott, minid mostanáig; nem tudja senki: ki foglalta el valójában Szalonikitf Most azután Görögország kiját­szotta az utolsó ütőkártyát: két angol újság­íróra hivatkozik, akik haditudósitásuikkal bi­zonyítják a görögök igazságát. Az érdekes athéni távirat igy hangzik: A Bestia közli a Central News és a Daily Telegrapk haditudósítóinak egy-egy levelét, akik Szaloniki átadása idején a görög fő­hadiszálláson tartózkodtak. E levelek a bol­gárokkal szemben megállapítják, hogy ok­tóber 27-én (régi naptár szerint) a görög csapatok vonultak be elsőnek Szalonikiba, Vasárnap, október 28-án délelőtt egy század szerb lovasság és eiste egy bolgár ezredes ós egy főhadnagy érkeztek a városba, maga a bolgár hadsereg pedig csak hétfőn, 29-én vonult be Szalonikiba. Lehetséges, bogy a két riporter tanús­kodása ellenére sem a görögök részén van az igazság. Hiszen köztudomásu, hogy a hadi­tudósító mindig csak olyan hírt küldhet, mely a vendéglátó hadseregnek a szája ize szerint való. Az érdekes és az értékes ebben az ügyben az, bogy a görög kormány szerint még történelmi fontosságú kérdésekben is okos és érdemes újságírók tanúságára hivat­kozni. Nálunk ép a minap jelentette ki egy járásbiró, hogy a sajtó tanúskodását nem fogadhatja el döntő bizonyítéknak egy száz­koronás pörben. Könyvügynökök tudniillik azzal csaptak be valakit, liogy nyomorgó írók javára árulják a fércmüveket s amikor a bu­dapesti ujfeágclk kiírták az ügynökökről, liogy becsapják a közönséget, az egyik ren­delő nem vette át a könyveket, mert — mon­dotta a bírónak — ő nem szemét holmit akart vásárolni, hanem szegény Írókat támogatni. A biró mégis fizetésre kötelezte azzal a meg­okolással, hogy neki az mindegy, mit ir a saj­tó. Pedig nem is egy város elfoglalásáról kellett Ítélnie... — Uj Bulgária. A „Berliner Tageblatt" szófiai levelezője, Paul Block irja lapjában: Milyen lesz Bulgária a térképen, ezt csak a békekötés után fogjuk megtudni. Egy azon­ban bizonyos, liogy ez uj Bulgária lesz, mely­lyell, minit leendő nagyhatalommal, számolnia kell Európának. Az is bizonyos, hogy mennél kevesebbet fog most kapni, annál többet fog később követelni és hogy fejlődését időnként esetleg meg lehet akadályozni, de feltartóz­tatni nem leket. Európában ma szláv gyűrű­ről beszélnek, de ,ez csak azért van, mert nem tudják, bogy mit veszítenek Törökország ösz­szeomlásával és bogy mit nyernek a keletke­ző Balkán-állammal. Mit alkar tulajdon,képen Bulgária? Teljesen független országot, mely egyetlen testvérállamtól sem várja a kegyet. Az Oroszországihoz való liála szavakban na­gyon élénk, de viszont ismeretes az a tiltako­zás és berendezkedés, mellyel Bulgária az orosz függés ellen viselkedik. A bolgárok nem akarnak láncszeme lenni annak a pánszláv kö­rülzár ásnak, hámom ék, imiely a lánc tagjai kö­zé szorul. Egy nagyhatalmak közötti háború ellllen talán nem is lennének oly súlyos kifo­gásaik, mint a minisztereik hangoztatják, de az is hizotnyas, bogy egy háborúra Oroszor­szág szolgálatában nem vállalkoznának. Az oroszok mindenesetre csalódni fognak Bulgá­ria bálájában, mart nem egykönnyen fogják elfelejteni a cárnak azt, hogy a szláv-szabadi­tó ezúttal, mint Konstantinápoly felllszaba-di­f ója tépett fel. Ennek a •demokratikus ország­nak, mely szereti, ha a fejlődés, de nőim az al­tisztek szempontjából, keleti Poroszországnak nevezik, mag vannak a maga külön, biztos ut­jai. Nagy jövőjét a franciák érezték meg elő­ször ... Az uj bolgár ezredek már francia pénzen felszerelve (menteik Gsaitialldzsába és Szófiába párisi bankárok, nagyiparosok és földspekviiláiiisiok buzgóik ódnak, hogy hasznos­sá tegyék magukat a bolgároknál. A német •tőke egyelőre még lassan és óvatosan mozog. Egyszer már elkésett pontosam öt nappal és ötivenanillióviah Pedig Bulgária megérdemli, liogy verekedjenek érte. — Letartóztatott szerb kémek. Orso­váról jelentik: A csendőrség az utóbbi idők­ben állandóan figyelőmmel kiséri a déli határ közelében lévő szerblakta helyiségeket. A csendőrségnek ez az ébersége most sikerrel is járt. Mehádián kémkedésért letartóztat­tak egy Jo vanov György nevü szerb péket, akirőil kiderült, lvogy Szerbiának a legalá.va­lóbjh kémszoilgáiatofcat teljesíti. A lakásán három darab dinamitot, sok fegyvert ós nagymennyiségű egyéb lőszereket talált el­rejtve a csendőrség. Jovanov öt év óta él Magyarországon, pékaniühelye van, miegma­gyarosodott, die elejétől kezdve állandó ösz­szeköt tetősben volt a légim agyar ellenosofil > szerb agitátorokká]. Azzal a küldetéssel is vándorolt be, hogy kémkedni fog. Ma dél­után kisérték Jovanovot a csendőrök a te­mesvári hadbiróság fogházába. — Hasonló letartóztatást jelentenek Zentárói, A zentai szolgabiróságlboiz tartozó Ada községben erős gyanú merült fel Mircsics Osedomir szeri) péksegéd ellen, aki eleinte mindent tagadott, a további vallatás során, azonban beismerte, hogy őt bízták meg Belgrádban azzal, hogy a tiszaparti szerb falvak hangulatát kita­pasztalja. Amint mondotta, vállalt megbízá­sának megfelelt és az adatait eljuttatta he­lyiére. Annak idején, amikor az adai szerbek Szerbia mellett tüntettek, ő volt a közvetítő a nép és Belgrád között. Letartóztatták. — A vezérkari százados tragédiája. Egerből jelentik:. Nagy katonai pompával ma délután öt órakor temették Egerben Har­discha Ottó vezérkari századost, aki tegnap délután öngyilkosságot követett el. A fiatal vezérkari tisztet egy héttel ezelőtt helyezték át Innsbruckból Egerbe, ahol a 60. gyalog­ezredben teljesített szolgálatot. Hardischa százados vasárnap még bemutatkozó látoga­tásokat tett a tiszteknél. Már akkor látszott rajta, valami mélységes levertség. Elkesere­detten emiitette bajtársainaik, bogy áthelye­zése kegyetlen csapás rá nézve s nem hiszi, liogy Egerben jól érezné magát. Hétfőn szol­gálatban volt s a tiszti étkezőben az ebédnél már nyugodtabban viselkedett. Ebéd után a kaszárnyában levő lakására vonult vissza. Az ajtót becsukta s tiszti szolgája azt hitte, bogy a százados délutáni pihenőjét élvezi. Ké­sőbb a kaszárnya folyosóján tompa dörre­nést hallottak Hardischa lakása felől. Jelen­tették az inspekciós tisztnek, aki betörette az ajtót s ott találták Hardischa századost átlőtt halántékkal. A díványon feküdt holtan. Mól ­lette feküdt szol gálát,i revolvere, amellyel pontosan célzott. A golyó halántékán át ha­tolt az agyiba s a koponyacsont másik oldalán kifutva, a faliba fúródott. Hardischa százados nem irt levelét és senkiinek sem adta tudtul, mi késztette az öngyilkosságra. — Elkobozták, Csanádmegye falvaiban az utóbbi időben sokat forgolódott a niép között Zumarovics őscsanádi szerb pap. A különben népszerű pap különösen olyan he­lyeken fordult meg, ahol az egyszerűbb em­berek tömegesen gyülekeztek, s ott elbeszél­getett velük, aztán a csendőrség füléhez ju­tott az a hir, bogy Zumarovics a balkáni szerbek számára pénzt gyűjt. Most már meg­figyelték' s csakhamar kiderült, hogy a szerb pap csakugyan ebből a célból forgolódik a nép körében, s többek között Apátfalván is gyűjtött. A hatóság erre, mint azt Makóról táviratozzák, közbelépett, a papnál talált

Next

/
Oldalképek
Tartalom