Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-11 / 102. szám

2 DfiLMAGYARORSZXG 1912. december 10. tika a leggyalázatosabb játékot iizi. Egyik nap nagykegyesen kinyilatkoztatja Pasics ur, hogy nem kell neki Albánia, másnap kijelenti, hogy Szerbiára nézve életkérdés, hogy Albániát megkapja. Ugyanígy szél­sÓségeskedik a belgrádi sajtó is. Már az adriai kikötő kérdésében sokkal őszintéb­bek a szerbek. Ebből a követelésből haj­szálnyit sem akarnak engedni. Azt mond­ják, legyen inkább világháború, de Duraz­zót s a hozzávezető országutat meg kell kapniok. Ismerjük ezt a hangot az aneksziós válság idejéből. Akkor is addig szájas­kodtak, bolonditották önmagukat és izgat­ták .magok ellen a monarchiát, mig a leg­csufosabb leszerelés be nem következett, amelynek csattanója György királyfi el­csapatása volt. Most is igy lesz, ha csak Oroszország hadat nem üzen a hármas szövetségnek Szerbia kikötője miatt. Józan észszel azonban nem tudjuk elképzelni, hogy ez a hadüzenet ilyen okból bekövet­kezzék. A hármas szövetséggel való há­ború olyan kockázat Oroszország részé­ről, amelynél nagyobbat a világtörténelem nem ismer. Oroszországnak, amely száz év óta,minden háborút elveszített, amely­nek hadserege demoralizált, felszerelése tökéletlen, a győzelemre semmi sánsza a hármas szövetség hatalmai ellen való há­borúban. Az európai háború, a nagyhatalmak erejének véres összemérése tehát minden valószínűség szerint elkerülhető lesz, de aligha marad el a Prohászka-affér miatt a büntető expedíció és az a helyzet mai kiélezettsége mellett is szinte képtelenség­nek látszik, hogy Ausztria-Magyarország e miatt találja magát szemben Oroszor­szággal. pálcám után nyúlok és már indulok is a klub­ba, két hiénát keresni, akik szivesek lesznek megbízásomból, ugy van, tneg-bi-zá-som-ból közreműködni abban, hogy a lovagiasság szabályai szerint fűbe harapjak. Föl a fejet! Ki a mellet! Az utca rám­figyel. Fölteszein az uri dölyf vasálarcát, — és érzem, látom, mennyire tisztelnék. Bon jour: itt megy a gáncs és félelem nélküli lovag! Tiz percig sem tartott a tanácskozás. Előkelőek és nyugodtak voltunk. Én moso­lyogtam is. Meg vagyok győződve, hogy utá­nozbatatlanul mosolyogtam. Ehhez a mosoly­hoz csak én értek. Rendeznem kell a gondolataimat. Attól félek, hogy ...megőrülök. Lássuk csak. Tehát most megint itthon vagyok a lakásomon. Este öt óra. Tizenkét óra még az élet. Hajnali ötkor jönnék a pri­békek. Az én barátaim. A párbajsegédeiim. És sebtiben hurcolnak a vesztőhelyre. Az eredmény — én tudom: miért — semnni eset­re sem kétséges ... Tizenkét órányi idő van. Ennyi bizo­nyos. Most írnég segíthetek magamon. Még menekülhetek, még szökhetem. Világgá buj­doshatom... A nyúl nem gyávább nálam — és mégsem birok megszökni. A démon a sar­kamban jár. Árnyékomul szegődött és nem merek hátranézni. Még kevésbé a tükörbe nézni, amelyben, pár nap előtt, .mintha lát­tam volna; de akkor azt hittem, illetve azzal igyekeztem megnyugtatni magamat, hogy csak árnyékom. Meg vagyok láncolva, de nem a becsü­letérzéssel. Mert mi a becsület a biztos halál kapujában? Rongy. Ami leláncol, — az a végzet. Mert tudom, hogy a végzetes egy A szegedi ügyészség és a délvidéki szerbek. — Királysértők és hazaárulók tömege. — (Saját tudósítónktól) A szegedi ügyész­séget lázas munka foglalkoztatja mostaná­ban. A királyi ügyészek és a kezelő-személy­zetiik fokozott erővel dolgoznak. Este hét órakor még mindig világosság árad az ügyészség ablakain keresztül. Ennek a nagy elfoglaltságnak, lázas munkának a délvidéki szerbek mozgolódása az eredője. Forrongás­ról nem lehet beszélni, az bizonyos. A szer­bek általában nyugodtan viselkednek, csak egyes községben akad néhány ember, akik­nek a föllépése kifogásolható. A szegedi ügyészség nyomozása most abban az irány­ban halad, hogy etek az agressziv viselke­désű szerbek nem-e Belgrád ágensei? A csendörségnek ugyanis az a gyanúja, sőt némely esetben bizonyíték is áll rendel­kezésre, liogv a letartóztatott felségsértők és hazaárulók állandóan érintkeztek Szerbiá­val és a cselekedetük megjelölt utasításra történt. Az a föltevés, mintha kémszolgála­tot is teljesítettek volna a letartóztatott ki­rálysértők, elesett, mert ahoz kevésbé intelli­gensek. Csaik hangulatkeltés volt a céljuk — egyelőre. A szimpátiát lázadássá akarták fokozni, ez az igyekezetük azonban megtört a csendőrség éberségén és mondhatni, a szer­bek nyugodt viselkedésén. A csendőrség mostanában .majd minden nap rajtakap egy-egy királysértő vagy haza­áruló szerbet. Ezeket aztán mind a szegedi ügyészség fogházába szállítják. Az ilyen politikai bűnösök fölött tudvalevőleg csak annak a városnak a törvényszéke ítélkezhet, ahol Ítélőtábla is van. Kedden délelőtt is beszállítottak egy királysértőt a szegedi ügyészség fogházába. Gruin György a neve, a zentai csendőrség esztendő holnap lejár; és mert eddig nem haltam meg, mert eddig óvatosan kerültem mindent, ami veszélyes lehet, — holnap el­kerülhetetlenül meg kell halnom. Ez bizo­nyos, mint a kétszerkettő. Bárminő formá­ban, de beteljesül a sors, — és ha csak a bőrömből ki nem búvom, nem futhatok előle. Elutazni? Miért? Vasúti összeütközés lenne csak azért, hogy elpusztuljak. Itt nincs me­nekvés. Hiába erőlködöm. Utolsó lélökzetei­met lélekzem. Holnap reggel öt órakor meg­szűntem élni. Búcsúzom tőled, kedves legénylakásom; drága és gazdátlanná váló emlékek szín­helye! Megnézem az utcát is, utoljára. Irtóztató, amit láttam. Semmi kétség. Ugyanaz a ravatal. Tegnap még nyoma sem volt itt. És épen ma kellett ennek történie, holott a gaz­ember, a prédaleső hullaspekuláns várhatott volna még holnapig!... ... Iszonyú! Ugyanaz a ravatal. Az én ravatalom. ...Te állat! Már félórája csöngetek. Felelj arra, amit kérdezek. Miikor nyílt .meg itt a szemközti házban ez a temetkezési üz­let? Azt mondod, hogy ma délelőtt? Most pedig takarodjál és ott rostokolsz az elő­szobában és Poncius Pilátusnak sem vagyok itthon. Mit bámulsz? Minek pislantasz a há­tam mögé? Nesze. Száz forint. Befogni a szádat! Hallgatni! Kapd fel, kutya, meg két­száz. Azt hiszed, megbolondultam? Érted-e, Poncius Pilátusnak sem! Mit motyogsz? Ha a Klárika jönne? Ki az a Klárika? Kergesd el. Senkit sem fogadok. És most: hátra arc! Kifelé. (Folytatjuk.) tartóztatta le, amikor egy korcsmában szó­nokolt a „szefbhüség" -ről. Titelen állandóan molesztálják a magyar hajósokat a szerbek. A határmenti községben most szaporították a csendörséget. A képviselőház ülése. — Őrség és költségvetés. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzék fölvo­nulása a képviselőház elé ma sem maradha­tott el; az ellenzékiek, szám szerint tizen­nyolcan, Szmrecsányi György vezetésével tették meg szokásos reggeli sétájukat az Or­szágház-kávéháztól az országházig, ahol a csendőr-kordon 'láttára szó nélkül szétosz­lottak. A képviselőház ülésén Tisza István gróf elnökölt. A képviselőházi őrség szervezésé­ről szóló törvényjavaslat volt napirenden, melyet Rakovszky Iván előadó ajánlott el­fogadásra. A Ház a javaslatot vita nélkül meg is szavazta. Ezután .a költségvetés tárgyalását foly­tatta a Ház; ma az igazságügyi tárca költ­ségvetése került napirendre."* Az ülésről ez a tudósítás szól: A képviselőház ülését délelőtt fél 11 óra­kor* nyitotta meg Tisza István gróf azzal, hogy sem,miféle elnöki jelentése nios. Nyom­ban áttértek a parlamenti őrség felállításá­ról szóló törvény tárgyalására.. Rakovszky Iván bosszú beszédiben aján­lotta elfogadásra a javaslatot. Azt bizonyí­totta, bogy csendháborítás és engedetlenség esetén szükség lehet a képviselők kii vezet, tető­sére iis. Bejelentette az előadó, hogy a bi­zottság li azzá járult olyan módosításhoz, hogy az elnök minden kor köteles bejelenteni a Háznak az illető képviselő kivezettetését és ha a Ház nem helyeselné a kivezettetést az eltávolított képviselő azonnal visszajöhet az ülés terembe. Tisza István: Miután szólni senki sem kíván, a vitáit bezárom. Kérdem a Házat, ál­talánosságban elfogadja-e a képmsielőh ázi őrség felállításáról szóló javaslatot? Közel száz képvi selő volt a teremben^ a miikor har­sogott a szavazat: — Igen, A részletes tárgyalásnál már csak har­minc képviselő volt a teremben'. A paragra­fusokat vita nélkül az előadó módosításával fogadták el és áttértek az igazsá.gyi tárca költségvetésére. Kenedi Géza előadó elfogadásra ajánlot­ta a ja vasi altot. Nemes Zsigmond a jogi szakoktatás re­formját sürgette. A mai ügyvédi ós bírói kép­zést is rossznak tartja, de egyébként kijelen­tette, hogy bizalommal van az igazságügytmi­niiszter iránt ós elfogadja a költségvetésű Juriga Nándor busz munkapárti képvi­selő jelenlétében azt fejtegette, hogy a.z igaz­ságot olcsóbbá kellene tenni ós szükséges vol­na emelni a hiróképzést. Kívánja a nép jogi oktatását. írasson a kormány népszerű jogi könyveket, irassa meg népszerű formában a törvényeket, mert hiszen az állam életének szentirása a törvénykönyv. Almássy László egyetért Jurigával ab­ban., hogy a nép részére olcsóbbá kell tenni a jogszolgáltatást. A költségvetést elfogadja. Az elnök ezután bezárja a vitát, mire előbb Kenedi Géza előadó válaszol az egyes felszólalásokra, majd Székely Ferenc igaz­ságügyiminiszitier emelkedett szólásra s rész­letesen nyilatkozott, miniden egyes elhang­zott véleményről. ígérte, liogy ott, ahol hiá­nyok vannak, azon lesz, hogy azokat pótol­hassa. Az uj budapesti járásbíróság építke­zését a jövő tavaszon fogják megkezdeni. Ez az építkezés azért iis sürgős, mert a jelenlegi helyiségek dobosak, sötétek, egészségtelenek. A vidéken még huiszonöt fölösleges biró van, ezeknek az állásait meg üresedés esetén meg fogják szüntetni. A judikatura egységét oly módon fogjók biztosítani, hogy a Kúria

Next

/
Oldalképek
Tartalom