Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-11 / 102. szám

1912 december 11. DELMAQYARORSZXG 3 elvi jelentőségű döntéseit az alsóbiróságokra nézve kötelező jogszabályoknak fogják nyilvániiitani. Az igazságszolgáltatást azzal könnyíti meg, hogy a bírósági jegyzőket önálló működési körrel ruházza föl. Nagy gondot fordit a jogi továbbképző tanfolyamra is; a bírósági kezelők részére is külön tanfolyamot szervezett s egyszerűsítette az egész kezelést. Az ügyvédkérdésről az a véleménye, bogy az ügyvédeknek már természete az agresszivitás; nem veszi rossz néven, bogy őt az ügyvédek támadják — majd csalk ki fog derülni, hogy a szóló az ügyvédeknek jó barátjuk volt; például rendezni fogja az ügyvédi tarifát is. (Helyeslés.) A miniszter beszéde után az igazságügyi költségvetést ugy általánosságban, mint részletedben megszavazta a Ház és ezzel az ülés véget is ért. Jegyzék Szerbiának! — Ugrón István belgrádi követűnk szerdán nyújtja át a monarchia jegyzékét. — A döntö napok. — A nagyhatalmsk nem tartanak európai háborútól, — Auffenberg és Schemua lemondásának titkai. — Khuen-Héderderváry nyilatkozata a keleti kérdésről. — (Saját tudósít ónktól) Politikai körök és a nagyközönség helyes érzékét tanúsítottak. amidőn felismerték a hadügyminisztériumban és hadvezetőségben beállott változás igaz okait, melyek kizárólag hadügyi adminisztráció belső viszonyaiban keresendők. Köztudomású, hogy Auffenberg távozása már Khuen idejében és Tisza gróf ismert állásfoglalása után elhatározott dolog volt éppen ugy Hötzendorfi Conrad visszatérése a vezérkar élére a delegeációk befejezése után elérkezett alkalmas időpont régen elhatározott személyváltozás keresztülvitelére. A külpolitikai helyzethez ezeknek a változásoknak semmi köze. Ezt viszont a börze mai szilárd magatartása is mutatja. Nyugtalanságra annál kevésbé adhat okot Auffenberg távozása, mert hiszen helyébe az a férfin jön, akit mindkét állam közvéleménye évek óta kitartó rokonszenvvel és bizalommal jelölt. Az uj hadügyminiszternek Krobatin táborszernagy, a hadügyminisztérium első osztályfőnöke, akinek arravalóságáról minden illetékes tényező régen meg van győződve. A kormány félhivatalos lapja, a Budapesti Napló ma interjút közöl KhuenBéderváry Károly gróf volt miniszterelnöktől a helyzetre vonatkozólag. Khuen a következőket mondotta: — Hadd nevezzenek javithatatlan optimistának, hadd tréfálkozzanak az én rózsaszinü pápaszememmel, én azt mondom. hogy a hadügyminisztériumban történt személyi változás nem jelent háborút, sőt ellenkezőleg, azt hiszem, hogy ha ilyen változásokat eszközölnek annyira fontos pontokon, ez azt jelenti, hogy a háború eshetősége is messzebbfekvő lett. Mindamellett külpolitikai jelentősége mégis van s ez is egyik része annak a demonstrációnak, amely most folyamatban van. Igy tüntetőleg közzétették a hármasszövetség megújítását, megszavaztatták a háborúra szóló kivételes intézkedéseket és kölcsön utján kiegészitették a monarchia egész pénzkészletét. Ép ugy a hadsereg legexpoifáltabb pontjaira is odaállították a legodavalóbb embereket. Többször hangoztatott felfogásom, hogy a keleti kérdés, amely évtizedek, sőt évszázadok óta húzódik, két nagyhatalom, a monarchia és Oroszország érdekeit érinti leginkább. Ha ez a két hatalom bizonyos demonstratív tevékenységet fejt ki és ebbe belevonni igyekszik szövetségeseit is, ez korántsem jelenti azt, hogy háborút akar. Ez csak azt jelenti, hogy mi is és Oroszország is jelentkezünk, hogy figyelmeztessük Európát, itt vagyunk mi is s érdekeink és a keleti kérdés közelgő elintézésénél is ott akarunk lenni. A hadügyminisztériumban történt személyi cserében én nem látok háborús tüneteket, hanem csak a keleti kérdés közelgő elintézése előtt az abban való érdekeltségünk indokolt demonstrációjának teljes diszben történő felvonultatását. Egyébiránt bizom Berchtold politikája helyességében és jóakaratában és remélhetőleg el fogja intézni a konfliktust Európa közmegelégedésére — vérontás nélkül. Bécsből jelentik: A Zeit értesülése szerint magas katonai körökben kezdeményezték azt az akciót, amely a hadügyminisztériumban történt változásokat eredményezte. Berchtold gróf közös külügyminiszter szintén helyesli Auffenberg és Scheuma távozását, amelynek nyomán a minisztériumban nagyobb csere nem lesz, sőt rendszerváltozást sem jelent. Auffenberg hadseregfelügyelő lesz, Scheuma azonban nem fog más alkalmazást elfogadni, hanem nyugdíjba megy. Péter várról jelentik: A Novoje Vremja megcáfolja azt a közlést, amely szerint Hartwig belgrádi orosz követ olyan nyilatkozatot tett, hogy az osztrák-magyar—• szerb konfliktust békésen kell elintézni. Azt irja a Novoje Vremja, hogy Hartwig nyíltan kijelentette, miszerint helyesli Szerbia álláspontját és érthetőnek tartja, hogy Szerbia a mostani viszonyok között követeli az Adriai-kikötőket. Késő éjjel jelentik Bécsből a Bohémjának: Ugrón István belgrádi osztrákmagyar követ holnap, szerdán jegyzéket fog átnyújtani Szerbiának. A jegyzékben a monarchia éles hangon azt kérdezi a belgrádi kormánytól, hogy milyen módon kivánja ~ politikáját összhangba hozni az osztrákmagyar monarchia álláspontjával? A jegyzék, amint Bécsből jelentik, nem lesz ultimátum jellegű és bécsi diplomáciai körökben bizonyosnak tekintik, hogy miután Oroszország semleges magatartást tanusit, Szerbia, látva elszigeteltségét, megretirál a követelései elől.' Végül alkalmunk van most közölni a hármasszövetség szerződésének két első cikkét, megjegyezvén, hogy ennek a tartalma van legnagyobb hatással Oroszországra, nehogy fegyveresen lépjen föl. 1. cikk. Ha a két magas szerződő fél várakozása és őszinte kívánsága ellenére a két birodalom egyikét Oroszország megtámadná, akkor a magas szerződő felek kötelesek egymást birodalmaik egész haderejével támogatni és ennek megfelelően a békét csakis együtt és egybehangzóan köthetik meg. 2. cikk. Ha a magas szerződő felek egyikét valamely más hatalom támadná meg, akkor a másik magas szerződő fél kötelezi magát nemcsak arra, hogy a támadót magas szövetségesével szemben nem támogatja, hanem arra is, hogy magas szerződő felével szemben legalább is a jóakaratú semlegesség álláspontjára helyezkedik, ha azonban ilyen esetben a támadó hatalom Oroszország által akár aktiv fölvonulás, akár csak a megtámadott félre nézve fenyegető katonai intézkedések által támogattatnék, akkor is azonnal érvénybe lép az ezen szerződés 1. cikkében megállapított és a teljes haderővel való kölcsönös támogatásra vonatkozó kötelezettség, ugy, hogy a két magas szerződő fél hadviselése ebben az esetben is közös lenne egészen a közös békekötésig. A szerződést két-két hatalom köti egymással, illetőleg a hármasszövetség mindegyik tagja külön-külön a másik két taggal. A most történt szerződési megújítás publikálása nem is tévesztette el hatását. Azóta Oroszország egész más — békés — búrokat penget . . . A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Auffenberg és Schemua körűi. Bécs, december 10. Auffenberg és Schemua lemondása csupán azokat a köröket érte váratlanul, szinte meglepetésszerűen, a melyek nem voltak tisztában vele, hogy ez a két geperális csupán előőrse volt a hadsereg valódi vezetőinek, az egész tisztikar ideáljának, hötzendorfi Conrad Ferenc bárónak és a tüzérségi kérdésekben elsőrangú szaktekintély gyanánt tisztelt Krobatin táborszernagynak. Az armádia beavatott generálisai tudták, hogy Auffenberg és Schemua napjai meg vannak számlálva. Emlékezetes még az a misztikus ködbe burkolt affér, amely Conradot egy földrengés erejével vetette ki állásából. Aehrenthal gróf külügyminiszter és Schönaich báró hadügyminiszter vivtak akkor izgalmas párbajt a vezérkar főnökével, akinek háborús tervei voltak Olaszország ellen. Rendkívül feszült volt a diplomáciai helyzet déli szövetségesünkkel. Aehrenthal energikusan lépett föl, követelte az ellenséges indulatu katonai készülődések beszüntetését s ezzel az olasz közvélemény megnyugtatását. A helyzet rendkívül kritikus volt. Conrad kedvelt katonája Ferenc Ferdinánd trónörökösnek és növelte az izgalmakat, hogy a vezérkari főnök sztratégiája mögött a jövendő császár és király szándékait szimatolták. A Burg parkettjén lefolyt viaskodásnak az lett a vége, hogy Conrad megbukott, de mennie kellett a békés szellemű Schönaichnak is. Igy került a vezérkar élére Schemua helyettes vezérkari főnök és a hadügyminisztériumba Auffenberg szerajevói hadtestparancsnok, akit viszont a trónörökös protegált. Mindössze tizenöt hónapja annak, hogy Auffenberg lovag hadügyminiszter lett és egy esztendeje, hogy a hadsereg első vezéréből, a harcias Conradtoól látszólag skartba tett hadseregfelügyelő lett. A hadügyminiszter egyáltalán nem felelt meg a hozzá fűzött várakozásoknak. Első dolga volt, hogy oldalba támadta a magyar többségi pártot. Auffenberg tényleg nem mutatkozott alkalmasnak a bonyolult és súlyos hadügyi teendők ellátására. Viszont Krobatin táborszer-