Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-18 / 108. szám

282 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 15. nagyon. Valóságos orosz aknamunka fo­lyik Bulgária ellen. Nagyon jól tudják ezt Szófiában és Danev, a balkán szövetség e legnagyobb államférfin, járt Ferenc Jó­zsefnél, járt Poincaré-nál, járt Berlinben, Londonban — csak Pétervárra nem láto­gatott el. A mi szempontúkból kedvezően alakul 'a bolgár-orosz viszony. Az orosz féltékenység és a bolgár önérzet meg fog­ják akadályozni, hogy Bulgáriából is olyan pánszláv expozitura legyen, mint Szer- j biából. Az egész müveit emberiség remény­kedve tekint London felé. Még nincs meg a béke, de talán már útban van. Kórház az Árpád páholyban^ — A szegedi szabadkőművesek adománya­id Saját tudósítónktól.) A szegedi „Árpád" szabadkőműves páholy, amely a szabadkő­művesség elvének megfelelően a nyilvános­ságtól elzárkózva működik, most olyasmit cselekedett, aimi kikívánkozik a titok diszkrét homályából, a legszélesebb nyilvánosság elé. A páholy vezetősége átiratban arról értesí­tette Lázár György dr. polgármestert, hogy az Árpád-páholy Madách-utcai házának első emeletét fölajánlja sebesült katonák ápolásá­ra és erre a célra ötven ágyas kórházat ren­dez be, a legmodernebb eszközökkel föl­szerelve, a saját költségén. A páholy a kór­ház mindennemű föntartását magára vállalja. Az átiratban felemlíti még a vezetőség, hogy az Árpád-páholy a nagy téli nyomor figyelembevételével az ingyenkenyér-akció­hoz ötszáz koronával hozzájárul és szükség esetén a továbtxi segélyt is jelzi. Az Árpád-páholy meleghangú, mélysé­ges filantrópikus gondolattól hevülő átiratá­nak a szövege teljes egészében a következő: Nagyságos Polgármester Ur! A szabad­kőművesség filozofikus, filantrópikus és pro­gresszív intézmény. Mint ilyen, ellensége mindennek, ami az emberiség anyagi és kul­turális jólétének fejlődését akadályozza. El­lensége a háborúnak, mint népek és nemze­— Bábi baroneszt kell ímegragasztani... — Megragasztani?! — Igen, kérlek. Hát légy az én elefántom. — Az elefántod? — Az. — Hát udvarolni akarsz neki? — Azon már tul volnék: a menyasszo­nyom. Berci kissé elsápadt e szavak hallatára, de nem árulta el érzelmeit. — Hát hiszen — jegyezte meg — akkor már meg van ragasztva, nincs szükséged ele­fántra se. — Kérlek, az eset kissé komplikált — magyarázza Kazi — kontrollirozni kell a Bábit, mert kokettirozni ákar. Berci elmosolyodott. — Akkor nem elefántnak kellek, hanem magándetektívnek. — Kérlek, kérlek — tiltakozik Kazi — hogy végkép megérts, elbeszélem az esetet. Elbeszélte. Berci szellemes szatir-arcát aligbirta megfékezni, nevetési ingerek incsel­kedtek ajakával és szemhéjával. — Tehát — lökte ki — magyarul szól­ván, azt akarod, hogy megőrizzem a Bábi­dat esetlegesen felmerülő udvarlók tolakodá­sa ellen. — Igen, kérlek — vallotta be Kazi sze­ménmetesen. — A kérdés az, — folytatta Berci, — meddig menjek a Bábi konzerválásában? Ve­rekedjem-e az udvarlókkal, vagy csak alkal­matlankodjam nekik? — Azt hiszem, — válaszolt Kazi fensé­ges naivsággal — hogy untig elég lesz, ha tek veszedelmének. És az egész világot egy hatalmas láncként átfogó szabadkőmüvesi szövetségnek egyik legnagyobb és legma­gasztosabb hivatása, hogy a tudás és felvi­lágosítás fegyverével kivívja az emberiség­hez legméltóbb és legszebb diadalt, a világ­békét. De jól tudja a szabadkőmüvesi szövet­ség azt, liogy amig egy jövendő boldog nem­zedékre kiható nagy eredmények bekövetkez­nek, sok, nagyon sok embervérnek kell még elfolynia. És jól tudja a szabadkőművesség, mint törvényeknek és törvényes rendnek mindenkor leghívebb tisztelője, hogy addig, amig a nemzetközi jog szabályai szerint biz­tosított béke áldása el nem következik, haza­fias kötelessége mindannyiunknak, hogy a katonai és polgári hatóságok nehéz munká­ját e válságos időkben megkönnyítsük és elő­segítsük. De további kötelessége minden jó haza­finak az is, hogy háború esetén tehetsége szerint támogassa a hadügyi vezetőséget, a harctéren küzdő vagy ott megsebesült honfi­társai segítésével. Tegyük ezt ne csak az ily esetekben életbelépő kivételes törvények pa­rancsoló erejének hatása alatt, hanem tegyük meg önként megnyitva szivünket, felajánlva anyagi és erkölcsi támogatásunkat, egymás­sal versenyezve a nemes cselekedetek gya­korlatában. Ilyen gondolatok vezették a szegedi Ár­pád-szabadkőműves páholyt, amikor lelkese­déssel kimondotta, hogy Madách-utcai házá­nak emeletén létező két terem, előcsarnok és három szobából álló helyiségeit háborn esetén sebesült katonák ápolására berende­zendő 50 ágyas kórház céljaira ezennel fel­ajánlja. Magára vállalja az Árpád-páholy azon kötelezettséget, hogy háború esetén ezen termeket 50 ágygyal és szükséges ágy­neművel teljesen fölszereli; mütőszobát, am­buláns szobát rendez be, a betegeket ellátja teljes élelmezéssel, kötszerekkel, állandó or­vosi és ápolói felügyelettel stb., szóval az Árpád-páholy egy általa saját költségén be­rendezendő 50 ágyas külön kórház létesíté­sének és fenntartásának minden költségét ezennel kötelezően elvállalja. Továbbá ismerve városunkban a nyomor és szegénység eddig is tapasztalt ijesztő szükségletét, mely a tél előhaladásával és a kenyérkereső családtagok elvonásával csak fokozódni fog, elhatározta az Árpád-páholy, hogy az ingyenkenyér-akcióhoz ötszáz koro­nával hozzájárul és ezen összeget az ingyen­kenyér-akció vezetését kezében tartó rend­alkalmatlankodol. Te ha akarod, olyan alkal­matlan tudsz lenni!... — Köszönöm a bókot... — Kérlek, kérlek, nem ugy értettem... — Semmi, pajtás, semmi... Tehát — folytatta Berci — azzal tisztában volnánk, liogy mi lesz a teendőm a Bábi udvarlóival szemben. Most már csak azt a kérdést tisz­tázzuk: mi legyen a kötelességem veled szemben? Kazi kérdőjellé görbült. — Velem szemben? — Nos igen. Például mit csináljak akkor, ha belém szeret a Bábi? — Beléd? — Persze... Saját magamat pedig csak nem csaphatom agyon a kedvedért; azt nem is vállalom. Kazi — tekintve, bogy csúnya volt Berci mint az ördög és kurtább lévén az egyik lá­ba, ép ugy sántított is, — igen bolondosnak találta barátja aggodalmát. Megmosolyogta, mint valami viccet. — Na, bocsáss meg, pajtikám, tőled már csak mégse féltem a Bábit. — Hát persze, — okvetetlenkedik Berci — de ha mégis csalódnál benne? Kazi a csinos gyerekek fölényes moso­lyával nézett le a sánta, szatirképü Bercire. — Tudod mit, pajti? Ha belédszeret a ( Bábi, áldásom reátok. — Neim fogsz perfidiával vádolni? — Nem, pajti, te... te elbizakodott ló­kötő. — Hát csak ezt akartam tudni. (Folytatjuk.) őrfőkapitány urnák egyidejűleg utalványoz­za azon kijelentéssel, hogyha a segélyezés mérve azt megkívánja, a páholy további ado­mányoktól sem fog elzárkózni. Általános el­veinkkel ellenkezik, liogy felfedezzük a nyil­vánosság előtt adományainkat, de vannak helyzetek és szükségletek, amikor ezen álta­lános szabadkőmüvesi elvtől el kell térni. Ilyennek tekintjük a jelenlegit is, amidőn ajánlatunk nyilvántartásba vétele végett ma­gunkat meg kell neveznünk. Kérjük Nagy­ságodat, szíveskedjék fenti kötelező ajánla­tainkat tudomásul venni és azokat illetékes helyen tudtul adni. őszinte tiszteletünk és nagyrabecsülésünk kifejezése mellet vagyunk Nagyságodnak hazafias üdvözlettel dr. P. J. fömester, K. S. titkár. Foerk épiti a fogadalmi templomot. — Schulek Frigyes terve szerint. — A templom-bizottság ülése. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután öt óra­kor a fogadalmi templom-bizottság Lázár György dr. polgármester elnöklésével ülést tartott, liogy a rendkiviili közgyűlést meg­előzőleg határozzon a fogadalmi templom épitése kérdésében. Schulek Frigyes lemon­dása 'következtében ugyanis — mint ismere­tes — bizonytalanná vált, hogy kinek a ke­zébe adja a város a fogadalmi templom épí­tését. A templom-bizottság a legutóbb tar­tott ülésében, minthogy Schulek Frigyes semmiképen sem volt hajlandó a lemondását visszavonni, megbizta a polgármestert, ér­deklődjék, ki vállalná el a nevesebb műépíté­szek közül az építést? Három név került kombinációba: Petz Samu műegyetemi ta­náré, Foerk Ernő í.s Schulek János műépíté­szeké. Petz nem volt hajlandó vállalkozni az építkezésre, Foerk Ernő azonban levelet in­tézett a polgármesterhez, amelyben bejelen­tette, hogy a Schulek Frigyessel kötött szer­ződés alapján Schulek tervei szerint elvállal­ná az épit'kezés keresztülvitelét és kész bár­mikor Szegedre jönni a személyes megbeszé­lések végett. A templom-bizottság ma délutáni ülésén Gaál Endre dr. közművelődési tanácsnok re­ferált az ügyről. Felolvasta Foerk Ernő le­velét és kérte a bizottságot, hogy őt bizza meg az épitkezéssel. Jelentette Lázár György dr. polgármester is, hogy Foerk a Schulek Frigyesnök biztosított honoráriumért kész a templom fölépítésére vállalkozni, s igy csak a közgyűlés határozata van hátra. Még bel­ügyminiszteri jóváhagyás sem kell, mert a belügyminiszter egyszer már jóváhagyta a Schulek-íéle terveket. Bokor Pál helyettes polgármester szóvá teszi azt a kérdést, hogy milyen módon kí­vánja a bizottság az építkezést foganatosí­tani: házilag, vagy vállalati uton, mert lé­nyeges különbség van a kettő között. A bizottság azonban ebben a kérdésben nem foglalt állást és elintézését a közgyűlés­re bizta. Ezzel kapcsolatban szóba került, hogy mikor kezdjék meg a templom épitését, a jövő év tavaszán, vagy később. A bizottság ebben az ügyben sem hozott pozitív határo­zatot és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közgyűlés állapitsa meg az épitkezés idejét. Egyébként Gaál Endre dr. előadónak a Foerk Ernő megbizására vonatkozó javasla­tát a bizottság tagjai egyhangúlag elfogad­ták. Az ülésen jelen voltuk a következők: Lázár György dr. polgármesteren és az előadón kivül Bokor Pál helyettes-polgár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom