Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-18 / 108. szám

1912. december 14. DfiLMAGYARORSZÁG 283 mester, Taschler Endre főjegyző, Balogh Károly pénzügyi tanácsnok, Turóczy Mihály tiszti főügyész, Tóth Mihály főmérnök, Somogyi Szilveszter dr. főkapitány, továbbá Jászai Géza c. püspök, Várhelyi József, Back Bernát, Csernovics Agenor, Kovács János, Ivánkovits Sándor, Kiss Gyula és még többen. Kovács Gyulát fölmentették. — A budapesti esküdtbíróság két napi tárgyalás után ítélt a merénylő képviselő ügyében, ki tudvalevőleg Tisza Istvánt, mint házelnököt akarta lelőni a parlamentben. — Az ítélet nagy meglepetést keltett. — (Saját tudósítónktól.) A szenzáció erejével hat bizonyára mindenütt az az itélet, melyet ezúttal nem vidéki magyar esküdtbíróság, hanem budapesti hozott. Kovács Gyula országgyűlési képviselőt, ki tudvalevőleg Tisza István grófot akarta megölni, az esküdtszék nem találta bűnösnek s igy a biróság fölmentette. Sokan el voltak készülve talán meglepő Ítéletre. Akik ilyen Ítéletet vártak, azok tulajdonképen arra alap'tották főként hitüket, hogy a merénylő képvise'ö hosszú hónapok óta úgyis fogságban volt, súlyosan meg is sebesült a me-ényl; t alkalmával, mikor öngyilkos is akart lenni. Mert hogy Kovács Gyula Tiszára mint házelnökre lőtt rá, ezt a tényt senki nem vonta kétségbe és természetesnek találta ma mindenki, amikor a vádoló ügyész a tárgyaláson megjegyezte, hogy Kovács Gyula a nemzeti érzékek ellen is merényletet követett el. A vádlott reflektált az ügyészi beszédre és újra megismételte, miszerint alkalmasnak tartja a fegyvert ölésre (egyik fegyverszakértő tudniillik előbb alkalmatlannak találta), s hogy öngyilkos akart lenni és igy iakart hatni a többségre. Végül igazságos Ítéletet kért. Az esküdtek erre a kérdésre válaszoltak, másfél órai tanácskozás után: — Bünös-e Kovács Gyula abban, hogy 1912. junius 7-ik napján délelőtt tizenegy és tizenkét óra között való időben, Budapesten, a magyarországi képviselőház üléstermében a képviselőház hivatalos eljárásban levő elnökére, gróf Tisza Istvánra azon célból, hogy szándékosan megölje, előre meg nem fontolt szándékkal, erős felindulásból keletkezett és rögtön végrehajtott szándékkal, — amelyet a fölött való felháborodásában érzett, hogy a képviselőházból tömegesen kitiltották a képviselőket, — a bűnjelet képező forgópisztolylyal háromszor rálőtt, bár a golyók senkitsem találtak, csupán megkezdte a bűncselekményt, de be nem fejezte? igen, vagy nem? Mivel a főkérdésre hétnél több nemmel felelt, igy a mellékkérdés elesett. Az esküdtek igazmondása után a biróság hamarosan kihirdette az Ítéletet, amely fölmentő. Kovács Gyulát azonnal szabadon bocsátották. Az Ítéletről és általán a mai tárgyalásról ez a tudósításunk: A DÉLELŐTTI TÁRGYALÁS („Ne bántsák.") A mai tárgyalás reggel kilenc órakor kezdődött, miniden formalitás nélkül. Baloghy ellnök csengetett, megnyitotta a főtárgyalásit ós behivatta a következő tanút, Hcilmay Elemért, a Kelet Népe cimü folyóirat szerkesztőjét. Gonda Henrik dr. védő: Hallotta, hogy valaki ezt kiáltotta: „Ne bénítsák, ne üssék, hisz agyonverik!" A tanú: Nem hállattam, de amikor láttam, hogy föléje rohannak, én kiáltottam, hogy ne bántsák, ment vérzíik. Közvetlen közelségben állván hozzá, én ugyanis láttam, hogy7 Kovács Gyula fejie vérzik. A védő: A vizsgálóbíró előtt ön ugy vallott, hogy gyors egymásutánban két lövést hallott, azután látta, hogy Kovács visszatámoflyog. Igy van ez? — Ugy7 van, kiéit lövés után visszatántorodott. A tanait megeskették. (Tisza. Kálmán vallomása.) A következő tanú Tisza Kálmán gróf, országgyűlési képviselő, Tisza István, fivére lett volna, de nem jelent meg. Polónyi Dezső indítványozta, hogy a szóbeli vallomás helyett olvassák fel azt a jegyzőkönyvet, a melyet a vizsgálat során felvettek Tisza Kálmán gróffal. Sélley főügyészhelyettes hozzájárult a felolvasáshoz. Mikovich Lajos dr. szavazóbíró felolvassa a Nagyszalontán julius 13-án felvett jegyzőkönyvet, melyben gróf Tisza Kálmán elmondja, hogy látták Kovács Gyulát beszaladni a teretmibe s látta, hogy7 rálőtt az elnökre. Ugy emlékszik, hogy körülbelül a negyedik padsornál állott, a harmadik lövés mászkálás köziben történt és az elnöki emelvény felett hatolt a faliba. A két első lövés célozva történt), de bogjy mellyik testrészre, az meg nem állapitható. Az első két lövés egy helyből történt, 'de a második eMördülése után Kovács szemközt láthatta magát négyöt munkapárti képviselővel, mire hátrált, e közben harmadszor is elsütötte a revolverét, majd elbotolva s félig elesve, a negyedik golyót önmaga ellen irányította. — Maigaim is igyekeztem — mondja a jegyzőkönyv — az első lövés után odasietni, de miire Kovácsihoz értem, mind az öt lövés megtörtént. A körülötte álló képviselők közül Kubinyi Géza, Kiss Ernő és Ertsey Péter alakjára emlékszem, összesen öten-haitau lehettek körülötte. A negyedik lövésnél Kubinyi megífogta Kovács Gyula karját. Miután sietve értem a tett helyére, állíthatom, hogy a sebesülés után senki sem. bántotta. A negyedik lövéssel csaknem egyidőben azonban egy ötödik lövés is történt, de olyan gyors egymásutánban a kettő, hogy nem tudom, a negyediket. vagy ötödiket irányozta-e önmagára Kovács. (Herczel Manó vallomása.) Utána Herczel Manó bárót hallgatták ki. Kovács Gyulát tudvalevőleg öngyilkossági kisériete után a Herezel-szainatóriuivriba szállították, hol Herczel tanár nyomban megoperálta. Ilyenformán fontos a tanúvallomása. Az elnök: Mikor és milyen állapotban szállitották he Kovács Gyulát méltóságodhoz? Herczel: Pontosan nem emlékezem. Azt hdsizejnii féltizejnkjetitő körül lehetett. Öntudatlan állapotban hozták be, — Igaz-e, hogy Kovács Gyula első kérdése az volt, hogy él-e Tiszai — Igen, ez igaz. — öntudatos állapotban volt teljesen Kovács? — Azt neim merném határozottan' állítani, annál kevésbé, minthogy azután nemsokára félig-meddig ismét elalélt. — A vizsgálóbíró mikor hallgatta ki a beteget? — Ugy emlékszem, hogy még aznap este. Az elnök itit konstatálja a vizsgálóbíró által felvett jegyzőikönyvből, hogy a kihallgatás hetedikén délután három órakor történt. Polónyi védő: Előfordulhatott az, hogy Kovács Gyula akár csak egy pillanatig is ápolónő nélküli maradt volna? — Nem, ápolónő minidig volt mellette. — Agyrázkódás tüneteit konstatálta méltóságod rajta? — Arra nem emlékszem, liogy hányt-e, azt azonban határozottan tudom, hogy agynyomási tüneteket konstatáltam, a pulzusa gyenge volt. Az elnök, Kovácshoz: Van valami megjegyzése? Igaz, hogy kérdezősködött Tisza felől? — Többektől kérdeztem, hogy ól-e Tisza. Hogy a méltóságos úrtól kérdeztem-e, azt nem tudom. Báró Herczél iniegillátejjltetiáséről később fog határozni a biróság. Herczel báró kihallgatása után Polónyi Dezső dr. ujabb előterjesztést tett Ajtay kihallgatásáról. — A törvényszéki orvosok kérdáséheií — mondta Polónyi, — végzetes tévedés van. Ennek a tévedésnek a megvilágítása alkalmas arra, hogy a hat hónap óta vizsgálati fogságban lévő vádlott föTmen'tessék. A Btk. 230. szakaszára hivatkozom — folytatta emelt hangon a védő — amely fogság büntetése mellett meghagyja, hogy az, akinek fontos tudása van, azt tartozik a vádlott illetékes hatóságával, vagy hozzátartozóivá] közölni. Miután ilyen természetű foultos tévedésről van .szó, méltóztassék Ajtay tanárt kihallgatni ne mint szakértőt, hanem mint tanút. Az elnök ugy határoz, hogy a. törvényszék ebben a kérdésiben később fog dönteni. (Egy rendőrtanácsos.) Sándor László dr. rendőrtanácsos kihallgatása volit soron. Az elnök: Jelen volt a tanácsos ur, amikor a vizsgálóbíró ur káhallgatta Kovácsot? — Ilyen esetekben, mikor attól lehet tartani, liogy a terhelt meghal, sürgősen értesíteni szoktuk a vizsgálóbírót, liogy esetleg .megkísérelje a terhelt kihallgatását. Miután Török fogalmazóval helyszíni szemlét vettünk fel, Szlavek biró úrral együtt kimentünk a szanatóriumba, liol a tanár ur engedellmléved a vizsgálóbíró Mhalligaitta Kovács Gyulát. Speciel rám azt a benyomást tette, hogy teljesen öntudatnál és eszméletnél volt. Ha véletlenül nem neki megtelelő szét diktált a vizsgálóbíró a jegyzőkönyvbe, maga Kovács igazította helyre. Érdekes, hogy a kényes kérdéseknél, amikor arról volt szó, hogy le akarta-e lőni Tiszát, hogy célzott-e, mindig ilyen választ adott: „Niem tudom, nem emlékszem." Az elnök (Kovácshoz): Van megjegyezni valója a vallomásra? Kovács Gyula: Tisztelettel kérem, hogy megjegyzéseimet akkor tehessem, lia a másik hatóságii tanút is kihallgatták. Kérem Szlavek Ferenc vizsgálóbíró urat és a. jegyzőkönyvvezetőt kihallgatni, kérem a jegyzőkönyveket megmutatni, mert én tegnap egy tényt állítottam és itt ma egy homlokegyenest ellenkező tény állíttatott. („Még az akasztófa alatt se ...") Török János dr. rendőrségi segédifogalmazó Sándor László riendőrtanácsossal együtt ment. a szanatóriumaiba Kovácsot kihallgatni. Az elnök: Igaz, hogy a kihallgatáskor Kovács nagy gonddal mérlegelte szavait? — Nyugodt és higgadt volt, ott. pedig, holl a dolog meritumára vonatkozólag történt kérdés, hallgatott. Igy pélldául arra a kérdésre, hogy ímeg alkarta-e ölini Tiszát, kerülgette az egyenes feleletadóst. — öntudatánál volt a vádlott? — Mlint laikus azt mondhatom, hogy igen. Annyira nyugodt volt, hogy jegyzőkönyvi elvétel közben ezt mondta: „Még az akasztófa alatt sem vaManék mást". (Mozgás.) A főügyész: Mondotta azt Kovács, hogy másóktél hallotta, hogy Tiszára lőtt? — Határozottan ezt nem tudom, de nekem ugy rémilk, hogy mondotta. (Csak valószínű.) Kovács Gyula: A vizsgálóbíró ur kijött hozzám. Konstatálom, bogy akkor teljesen nyugodt vóltam, márt Csak azért is, mert akkor már tudtam, hogy Tiszának semimli