Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-09 / 75. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 10. színház, művészet Szinházi műsor: SZOMBATON: Bőregér, operett. VASÁRNAP d. ii.: A kis gróf, operett. VASÁRNAP ESTE: Limonádé ezredes, operett. A sarkantyú. (Fővárosi munkatársunktól.) Liptai Imre és Gábor Andor színmüvét pénteken este mutatta be Magyarország első színháza, a Nemzeti Szinház. S a munka teljes sikert aratott. A szerzők mint színpadi irók hirtelen kitűnő nevet szereztek; bár eddig is jónevii irók voltak. Gábor Andor azonban csak mint műfordító szerepelt eddig a szinlapokon, Liptai Imre pedig első darabjával, a szegedi tárgyú „Rossz pénz nem vész el" cimüvel biztató jelét adta izmos tehetségének. Már akkor is sokat vártak tőle, de liogy ilyen hamar és ilyen sikerrel lépjen a rivalda elé, még legjobb ismerői se gondolták. A Szegedről elszármazott iró mint humorista vivott ki különösen sikereket. Nemkülönben Gábor Andor is. A sarkantyú-ban pedig komoly, sokszor mint sötét árnyalatú drámaírók mutatkoznak be. Már ez is meglepetés. Zsúfolásig megtelt a Nemzeti Szinház előkelő közönséggel. Ilyen érdeklődós az idei szezonban egy darabot se kisért ezideig. A páholyokban szokatlanul elegáns közönség jelent meg; Bánffy Miklós gróf, a kormánybiztos, Blaha Lujza, Küry Klára, Beöthy László, a nézőtéren a kritikusok vezérkara Keszler Józseffel, Porzsolt Kálmánnal, Alexander Bernáttal az élén. Az első fölvonás után hatalmas taps. A darab sorsa eldőlt: mindenki boldogan konstatálja, hogy nagy a sikere „A sarkantyu"nak. Liptai Imréhez és Gábor Andorhoz valóságos zarándok-ut vonul föl, liogy örvendezve gratulálják. A második fölvonásközben többször kitört a nyilt szinitaps, — kivételes sikerek első beharangozójla — a frappáns fölvonás-vég után pedig percekig viharzik a taps. Porzsolt Kálmán, — akit pedig hossza kritikusi és színházigazgatói pályája eléggé megedzett már — fölhevülten szökken föl és kipirult arccal tapsol . . . Kint, a folyosón összeverődik egy kritikustábor. Keszler József közeledik feléjük, a fiatal tehetségek legeJismetrőbb barátja s támogatója ós intő szózatot tart: — A fiatalokat, akár színészek, akár irók, mindig szeretni kell. Ha rosszat produkálnak, nem szabad őket nagyon ütni, nehogy elmenjen a kedvük; hátha kifejlődnek. Ha jót produkálnak: kétszeresen meg kell őket dicsérni, egyengetni kell az utjukat, iiogy zavartalanul haladhassanak. Ez a két fiatalember nagyon tehetséges iró. Nagyon tehetségesek. Még sok szép munkát fognak Írni. Nagy szeretettel kell a darabjukról referálni . . . Egy másik csoportban Porzsolt Kálmán lelkesedik: — Ami a mostani irók között a legnagyobb ritkaság: Gábor és Liptai nagyszerig szenvedélyeket, igazi drámai akcentusokat tudnak megütni. Ezek nagyon .megbecsülendő, ritka kvalitások. Ez a darab nagyon értékes . . . A szereplők közül valósággal .kiemelkedik a főszereplő: Pethes Imre. Nagyszerű volt, tökéletes. Most pedig közöljük a völt szegedi újságírónak: Liptai Imrének egy kis vallomását, magáról és a most bemutatott darabról, íme: Nappal „humorista" voltam, éjjel pesti préda, akin a gondok sárkányfogai különös étvágygyal lakmároztak. De viszont akkor azt hiszem, megadatott nékem, hogy az életet olyannak lássam, amilyen és egy tragédiáját ugy irjam meg, amilyennék látom. Ilauem mivel az ember igazi drámái, az otthon négy fala között átélt gondjai másokat nem igen hatnak meg: nem tudom, hogy a közönséget milyen mértékben fogja meghatni a színházban, ami javarészt nem „színház", hanein mindazoknak a drámája, akikről ebben az életben hiányzik a „sarkantyú", amit az érvényesülés paripájának szügyébe vághatnának. De sajnos — nem lehetek oly önző, hogy azt mondjam: szerencsére — ilyen küzdelmes szomorúságokat nagyon sokan éltek át és igy talán a színházban is sok olyan sziv lesz, amely fölmelegszik az ismert fájdalmak megelevenedő hatása alatt. Szubjektív a dráma, érzés-fojrrása, dte alakjai, története, eseményei egészen a társadalomé és azé az eleven, még érintetlen problémáé, hogy mi vár a civillé lett katonára a civilmunka területén, például egy vasúti hivatalban. De az a katona modellje minden olyan embernek, akit az óletfehtartás munkája leszállitt az ábrándok paripájáról, kivetkőztet az egyéniség arany sujtásaiból és arra késztet, hajtsa le a fejét. Liptai Imre. * A Bánk bán kézirata ? A Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárnoka, Szily Kálmán, hivatalosan megkereste Kecskemét polgármesteri hivatalát, 'küldjön neki pár részletet Katona József Bánk bán-jának eredeti kézirataiból. Szily ugyanis a napokban egy 1813-ből keltezett teljes Bánik lián-kéziratot kapott, s most az összehasonlításnál fog kiderülni, vájjon Katona kézirása-e a kéziratcsomó? * Dráma az express vonat tetején. Szombaton este szenzációs premier lesz a Vassmozgófényképszinházban. Vetítésre kerül a moziteknika legsikerültebb alkotása: Dráma az express vonat tetején. Ebben a drámában nemcsak a szinészek játéka érdemel figyelmet, hanem a miliő is, ahol a cselekmény lejátszódik. Bravúrosabb mozidarab még nem volt Szegeden. A föltűnő érdekességü dráma szombaton és vasárnap látható a Vass-ban. * A bajadér. Mindenki tudja ki az a bajadér. Ez az egy szó imár elégséges arra, hogy az Uránia legújabb darabjának tárgyát és érdekességét megtudja a közönség. A háromíelvonásos meglepő fordulatokban bővelkedő dráma szombaton kerül először vetítésre az (Jrcmia-szinházban. A bajadéron kivül számos .elsőrangú amerikai vígjáték egészíti ki a műsort. * Legjobb szinházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. A Royal Kávéházban ma este Batla Kálmán cigányzenekara muzsikál. Holnap este nagy tombola. iflHIIBIIHHHBIB NEMENYINE FOGMÜVESTERME Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készit mindenféle fog munkákat kaucsukban és aranyban. Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégítve. - Bármilyen javítás hat óra alatt elkészül. 522 A D. M. K. E. jövője. — Szél jegyzetek a tizedik közgyűléshez. — Tizedik éve annak, hogy a D. M. K. E. megalakult. Nagy ünnepélyességek között folyt le az első díszközgyűlés, a melyen olyan országos liirii nagy emberek vettek részt, mint Apponyi Albert gróf, alig néhány év múlva Magyarország kultuszminisztere, Rákosi Jenő a kitűnő iró és kulturpolitikus, akiknek beszéde, amiket ezen a gyűlésen tartottak, ma is sokaknak emlékében élnek. Apponyi beszédének foglalatja az volt, hogy az újonnan született kuthiregyesülettel immár az egész ország körül van koszorúzva: északon a E. M. K. E„ keleten az E. M. K. E.j nyugaton a D. K. E. és most délen a D. M. K. E. végzik be azt a társadalmi munkát, amelynek hivatása a magyar nemzeti műveltségnek a nép legszélesebb rétegeibe való kiterjesztése, lemélyítése. Mert ha nem vágjuk is útját, hogy a hazánkban lakó más ajkú népség a saját nyelvét művelhesse, itt csak egy ragyogó fáklya éghet: a magyar nemzeti műveltség, amely kell, hogy fényben, erőben amazokat túlragyogja. Az óvatos Rákosi Jenő gyönyörű beszédében már a nemzeti betegséget emiitette: a magyar szalmalángot, amely annyi szép ideát elhamvasztott és rámutatott arra, hogy ha valahol, a kultura terén nem szabad annak teret engedni. És a D. M. K. E. mindjárt eleinte előbb 8, utóbb 10.000 taggal jndult utjának, hogy a területét képező 10 nagy, 10 gazdag, de nagyobbrészt idegen ajkú vármegyében lobogtassa a nemzeti szellem fölkent zászlóját. Eleinte nagy nehézséget, sok küzdelmet okozott a székhely kérdése: Szeged és Temesvár küzdött érte, de hála az egyesület akkori elnöke: Rónay Jenő tapintatának, a székhely Szeged lett s ugyancsak az ő agilitása teremtette meg a D. M. K. E. palotát, a semmiből, amely ma félig bérház, félig internátus s az egyesület jövedelmező törzsvagyonát alkotja. És egymásután születtek meg: Makón, Csanádmegye támogatásával a makói, Aradon az aradmegyei tanítóegyesület támogatásával az aradi internátus, ugy, hogy a hirtelen keletkezett nagy lendület a legszebb reményeket keltette. Apponyi mint kultuszminiszter, nem ért reá, hogy kulturegyesületek irányításával törődjön s igy nem csoda, ha nemcsak a D. M. K. E„ de a többi kultúregyesület is iskolák, óvódák állításával, segélyezésével bajlódott, holott az állami föladat s egyáltalán nem a kulturegyesületek működési körébe való. Az egyesület évi közgyűlésein sok szó esett minderről és sok disputa folyt arról is, hogy a tényleges eredmények vétessenek számba, mert a Dmke-gyufa és szappan lehet ugyan némi jövedelmet hajtó, de nem kulturmunka s az a közvetítés, amelyet a Dmke könyvtárak megszerzésével és elhelyezésével, analfabéta tanfolyamokkal stb. gyakorolt, nem elégítheti ki egy ilyen nagy hivatásra váró egyesület tevékenységi körét. A politikai viszonyok alakulása nem kedvezett a céltudatos munkának: elnökválságok következtek, a fiókkörök elveszítették kedvüket, a torontálmegyei, a temesi, a békési stb. külön közművelődési egyesületek továbbra is saját kezükre dolgoznak. Igy nem csoda, ha a tagok száma lefogyott s hogy legutóbb nem kisebb ember, mint Lázár György dr. szólalt föl panaszosan az egyesületben mutatkozó sajnálatos dekadentia miatt, ami országos feltűnést keltett, de nem eredménytelenül, mert az időközben megalakult közművelődési tanács maga dolgozott ki munkaprogramot az összes kulturegyesületek számára, amely azonos azzal, amit Scossa Dezső volt szegedi királyi tanfelügyelő a verseci gyűlésen előadott, miután megbízást nyert a Dmke működési irányának megjelölésére. Ez a munka elsősorban a felnőttek, az iskolából kikerültek egyesületeinek támogatására hivja föl a figyelmet. Az ifjúsági egyesületek, magyar olvasó- és daloskörök megteremtésére egyrészt, napközi otthonnak, népházak életrekeltése és segélyezése, népiskolai internátusok szervezése másrészt, a