Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-28 / 91. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. november 30. úgymond, reánk van most szorulva, oly fojtogató kezd lenni a szlávgyürü körülöttünk". Ez bizony ellentmondás. Mert ha a szláv gyürü fojtogatni kezd bennünket, akkor talán mi vagyunk rászorulva a germán fajra és nem megforditva. „Ha volna most erős kormány és hazafias kormánypárt" — folytatja a volt koa liciós nagyság . . . nos, mi történnék akkor? ,,Mi szabhatnánk meg a föltételeket, amelyek mellett igenis segítségükre mennénk", — ugyan kinek, ha minket fojtogat az erős szlávgyürü s nem a germánokat? „Nekünk az összeütközést a szlávokkal mindenképen kerülni kell", — hirdeti tovább a koalíciós külügyi politika legújabb bölcseségét a fentjelzett ellenzéki férfin. Hogyan: „mindenképpen"? Tehát az albán kikötők átengedése, Albánia fölosztása, balkáni pozícióink teljes föladása, nagyhatalmi önérzetünk, nemzeti becsületünk teljes megalázása árán is? Nagy szó az: „mindenképpen". A legnyomorúságosabb, legkisebb nép se fogadná meg e baráti jó tanácsot, nem hogy a magyar nemzet, amely nem áll egyedül, a melynek szövetségesei és barátai vannak s amely egy katonailag jól fölkészült európai nagyhatalmasság egyenjogú és egyenrangú tagja. Aki, mikor az egyik szláv állam mozgósítja hadait a határainkon, a másik szláv állam pedig — akárcsak a légy — ugyancsak próbára teszi a türelmünket, azt prédikálja egy kuruchirü városban, kurucok utódainak a gyűlésén, hogy az ellenségeinkkel békében kell élnünk „mindenképpen": az minden politikai botlás iegszörnyüségesebbjét követi el, — nyitogatja a kapukat az ellenségeink előtt. Művészete szempontiából is tehát felette érdekes az életefolyása, amely nála, az Élet Királyánál, mint irónál is jelentőségében sokat nyer. Wilde Oszkár 1856. október 15-én Dublinben született. Eredetére nézve tehát Írországi és katolikus. Az Oszkár nevet keresztapjáról, Oszkár svéd királyról kapta, akit nyilván a Wilde Oszkár anyja kért föl erre a tisztre. Ez a kis hiúság, ugy látszik, jellemző arra a különben rendkívül szellemes és müveit nőre, aki a modern Angolország egyik legnagyobb iróját szülte. 0 maga is, Speranza álnéven az ir-kérdésben a tollával harcolt. A fia egész életén át rajongott ezért az asszonyért, aki fiának valóságos managerje volt. Igy például Londonban, a Grosvenor Square-on, irodalmi szalont nyitott, hogy fiának utat egyengessen az előkelő világba és egész „Oscarianistnust" teremtett. El lehet képzelni örömét és diadalát, amikor megérhette, hogy Oszkár fia London első drámairója lett, de meg kellett érnie a Madonnasorsot, a fia katasztrófáját is. Ez a csapás sirba is vitte. A fia nem mehetett el a temetésére, mert ép akkor a szomorú szigorú Reading foglya volt. Wilde William, az iró apja, kisebb jelentőségű, de nem jelentéktelen ember. Dublinben keresett seborvos volt és emellett kényelmesen élhetett passziójának, a régiségek és ritkaságok gyűjtésének. Ezt a szenvedelmet a fia is örökölte tőle. Az iró szüleiben tehát már láthatjuk azokat a hajlandóságokat, amelyek később benne művészi magaslatra emelkedtek. A nevelése is hozzájárult ahhoz, hogy az esztétikai gyönyörűségek Lucullusa legyen belőle. (Folytatjuk.) A polgármester nyilatkozata az uj kórház ügyéről. — Szeged város novemberi közgyűlése. — (Saját tudósítónktól.) Szerdán délután kezdődött Szeged város novemberi közgyűlése. A tárgysorozaton negyvenkét pont szerepel, amelyek közül azonban néhány igen jelentőset csak decemberben tárgyal a törvényhatóság. A novemberi közgyűlés igy nagyon rövid életűnek Ígérkezett, az első nap azonban alaposan rácáfolt a föltevésre. Javarészben interpellációk és indítványok foglalták le a közgyűlés első napját. Nagyobb vita keletkezett a vízvezetéki berendezés ügyében való fölebbezés tárgyalásánál. Két uj tisztviselőt is választott a közgyűlés. Mind a két választás egyhangú fölkiáltással történt. Osztály jegyzőnek megválasztották Schciffer Lajos dr. rendőrtisztviselöt, könyvvivői főpénztári ellenőrnek pedig Stumpf Kálmánt. Kószó István dr. a közkórház ügyében interpellált. Interpellációjában fölemiitette a szegedi botránykórház tarthatatlan állapotát és ezzel kapcsolatosan megkérdezte, hogy mi lesz már az uj kórházzal? Lesz, nem lesz? Gaál Endre dt. tanácsos válaszában fölemiitette, hogy a tavasszal megkezdik az uj kórház fölépítését, még pedig államsegéllyel, mert a kormány — egyelőre — négy millió koronát szánt kórházak segélyezésére. A legszükségesebb javításokat azonban az uj kórház fölépítéséig is eszközlik a közikórházban. Lázár György dr. polgármester is nyilatkozott a kórház ügyében, amelyet a legnagyobb érdeklődéssel hallgatott a közgyűlés. Fölemiitette a polgármester, hogy a hatóság semmit el nem mulasztott az uj kórház létesítése ügyében. Amikor a város első izben kért államsegélyt az uj kórház fölépítésére, a belügyminisztérium elutasította a kérelmet azzal, hogy van Szegednek elegendő pénze. A polgármester erre Lukács László, az abban az időben való pénzügyminiszterhez fordült, aki megnyugtatta a polgármestert, hogy terjessze elő újból a kérelmet. Közben azonban Teleszky János került a pénzügyminisztérium élére, aki a kórházi segélyezések ügyében uj rendszert honosított meg. A pénzügyminiszter ugyanis nem a betegápolási dijakból, hanem az előirányzott költségeikből fedezi a kiadásokat. Tehát a megváltozott körülmények késleltették az uj kórház ügyét. Most azonban a pénzügyminisztérium fölvett négy millió koronát kórházépítésre és segélyezésre, amelyből egy millió jut a fővárosnak. A polgármester határozott biztatást kapott a pénzügyminisztériumban, hogy a segély odaítélésénél elsősorban Szegedet veszik figyelembe. A közgyűlés megnyugvással fogadta Lázár György dr. fölvilágositását. A közkórház ügye egyébként Kovács József dr. indítványával kapcsolatosan is foglalkoztatta a közgyűlést. A kormány ugyanis a jövő évben ötven millió koronát akar beilleszteni vidéki kórházak épitésére. Kovács József dr. azt indítványozta, hogy kérjen a város állami kórházat, hatszáz ágyasat. Az ötven millióból juthat erre is. Az indítványhoz hozzájárult a közgyűlés és elhatározta, hogy az állami kórház érdekében föliratot intéz a belügyminiszterhez. A légszeszgyár is két indítvánnyal kapcsolatosan szerepelt a közgyűlésen. Nyilassy Pál arról panaszkodott, hogy három napig nélkülözte a villanyvilágítást, mert a társaság nem akarta megjavítani a vezetéket. Indítványozta, hogy szabályrendeletet alkosson a város, amelyben kényszerítse a társaságot, hogy a magánosok lakásán előforduló világítási zavarokat nyomban szüntesse meg, az ülető fél költségére. Szmollény Nándor az óvadék ügyében citálta a közgyűlés elé a társaságot. Az 1894-iki szerződés szerint a társaság az egy hónapi fogyasztás értékében óvadékot kérhet a magánfelektől. Ezzel a nagyon is homályos szerződéssel azonban visszaél a társaság. Ugyanis egyszerűen meglepi a magánosokat és nyomban követeli az óvadékot — túlnyomóan ötven koronát — azzal a fenyegetéssel, hogy különben elzárja a vezetéket. Ue megtörténik, hogy a havi iogyasztasi értékének ötszörösét, sót tízszeresét is követeli óvadék fejében. Az ilyen visszaélés elkerülésére indítványozza, hogy szabályrendeletben szabályozza a uiagánielek és a társaság jogviszonyát. Például, hogy havonkint terjessze be a tanácshoz a társaság az óvadékáról szóló kimutatást. A tanács javaslatára mind a két inditváy ügyében a határozat előtt meghallgatják a jogügyi bizottság véleményét. Csányi János és társa indítványozták a Deák Eerenc-utca Kállay Albert- és az Oroszlán-utca között való részének a kikövezését. Az indítványt a jövő évi kövezési program tárgyalásánál figyelembe veszik. A Kálvária-utca külső szakaszán is lefektették már a vízvezetéki csövet. Juhász Antal indítványozta, hogy kapcsolják be a magánvizvezetéket. A közgyűlés hozzájárult az indítványhoz. A költség a háztulajdonosokat terheli. Csáliy Vencel a Délibáb-utca gázvilágitását indítványozta. Az indítvány ügyében a decemberi közgyűlés határoz. Somlyódy István dr. három inditványnyal szerepelt a közgyűlésen. Javasolta a szegényügy intézményes rendezését, népszálló létesítését és a forgalomban levő papír- ós ércpénz évenkint való fertőtlenítését. Az utóbbi indítvány fölött, Somogyi Szilveszter dr. főkapitány előterjesztésére napirendre tért a közgyűlés. Az indítvány ugyanis a gyakorlatban keresztiilvihetetlen. A szegényügy rendezését az engedély nélkül koldulókra való tekintettel sürgette az indítványozó. Különösen a templomok előtt való „Ízléstelen és erkölcstelen" koldulás már tűrhetetlen. A felsőipariskola fölépítésével kitelepítik a menhelyet. Helyébe legalkalmasabb volna népszálló építése. A szegényügy rendezését egyelőre tanulmányozza a tanács és aztán érdemleges javaslatot terjeszt a közgyűlés elé. Az októberi közgyűlés elhatározta, hogy Alsótanyán minden hét csütörtökjén állatvásárt engedélyez. A kereskedelmi miniszter leiratában nem hagyta jóvá a határozatot. Az indokolás szerint az állatvásárhoz nincs elegendő kiépített ut és az alsótanyai vásár különben sem közszükséglet. Ellenben ajánlotta a miniszter, hogy a szerdai és a szombati hetipacokon rendezzen állatvásárt a város, amihez joga van. Gerle Imre dr. sérelmesnek találja a miniszteri leiratot, mert az indokolás nem felel meg a valóságnak. Most is kiépítenek négy utat, ugy, hogy Alsótanya valóságos utközpont lesz. Indítványozza, hogy a közgyűlés utasítsa vissza a leiratot. Papp István is sérelmesnek találja a miniszter leiratát. Alsótanyánalk elsőrendű érdeke az állatvásár. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány előterjesztésére, Lázár Qyörgy dr. polgármester fölvilágosító szavai után ugy határoz a közgyűlés, hogy hat hónap multán ismételje meg a város a kérelmet. Addig kiépülnek az utak. A tanács ajánlotta, hogy a városrendezés érdekében vásárolja meg a város Szitcs Béla Szegfű-utcai házát kilencvenezer koronáért. Kovács József dr. és Kiss Gyula hozzászólása után a közgyűlés az indítványt levette a napirendről. A vizvezeéki munkálatokra árlejtést hirdetett a város. Beérkezett három ajánlat és pedig Fogel Ede tizenegy, Fekete Nándor tizennyolc és Sebestyén József tiztől-harminc százalékig terjedő engedménnyel pályázott. Minthogy az utóbbi ajánlat szabálytalan volt és az engedmény nem érte el a mult évi huszonöt százalékot, ujabb ériejtést hirdettek. A második versenytárgyaláson Fogel Ede nyerte el a munkálatokat, huszonhat százalék engedménnyel. Fekete Nándor megfelebbezte a második árlejtést, mert a felebbezés szerint, az első rendes árlejtés alapján őt illeti meg a munkálat. A tanács kérte a felebbezés elutasítását. Schwarc Rudolf hevesen kikelt a mai árlejtéseknél divó rendszer ellen. Szerinte a szegedi iparosok már alig pályáznak városi