Délmagyarország, 1912. november (1. évfolyam, 69-93. szám)

1912-11-23 / 87. szám

1912. november 24. DÉLMAGYARORSZÁG 14 József egyetlen jelenése komoly sikerű, in­telligens, ösztönös színészi munka volt. Elra­gadóan kedves, okos és fölényes volt Virá­nyi Sándor, akinek színpadi beszéde ritka jelenségszámiba mehet. Kisebb szerepekben jók voltak Pogány Béla, Mihó László és László Tivadar, Heltai Jenő meleg, derűs hu­moros milliomos volt; Harmath Zseni pedig meleg, közvetlen és igen intelligens alakítást nyújtott a milliomos orvosnövendéknő sze­repében. Rendkivül közvetlen volt néhány szavas jelenésekkel Gyöngyössy Teréz és jeles kabinetfigura Szathmáry Árpád. Simítás, tompítás, fokozott rendezői el­lenőrzés mellett az előadás kétszeresen jobb lehetett volna. A bemutatót előkelő, nagy közönség nézte végig. * A faun. (Bemutató a Nemzetiben.) Minket A faun ma esti bemutatóján elsősor­ban az előadás fogott meg, nem kis meglepe­téssel konstatáltuk, liogy e hagyománytól és stílusoktól keresztezett színpadon milyen nagyszerű, egységes koimédiázás: szinház fo­lyik. Nem lép ki a szinészegyéniség a darab­ból, nem zöngeti meg ismerős liivó jelét, a melyből meg kell tudnunk, liogy Ő ott van a színpadon, mindenki játszik, komédiázik, csinálja pontosan legjobban, ahogy csak tud­ja a kötelességét; komédiázik és egyébre nincs gondja. Nagy sikere volt a bemutató előadásnak, mert a darab is olyan, amilyet szívesen néz meg az ember. Szinlház. Sok csil­logás, sok ötlet, olcsóbb, drágább, sok szatíra és szerelem, pirosló szerelem, a szerző — Knoblauch Edward — ugy tesz, mintha vil­lámokat szórna és csinos, színes tűzijátékot produkál. A faun nem más, mint Molnár Fe­renc Ördöge, — egy szimbolikus személy, aki azért jött, liogy visszavezesse az embert a Természethez. E vezető gondolat mögött ked­vesen bonyolódik a mese: a faun bekerül egy nagyúri angol társaságba, egy prűd, álszen­teskedő érzelmeit megtagadó szűk körbe, a melyet különféle érdekek és szerelmek tarta­nak együtt. A faun müve abban áll, liogy fel­ébreszti bennük a Természet szavát és egy­máshoz vezeti, akik egymáshoz valók. Viola. Befejezvén müvét, visszadobja magát a min­denségbe. A faun rendkivül szerepét Rajnai Gábor játsza, oly mindenféle készséggel, oly bravúrral, liogy azok a nagy szinészproduk­ciók, amelyeket most a magyor szinpadok közel egymásutánban felmutattak, csak mel­léje sorakozhatnak. A többiek: Panlay Erszé­bet, Csillag Teréz, Odry, Horvát, Hajdú ki­tűnőek. — p.) * A Vígszínház és a magyar darabok. Igazán meglepett mindenkit, liogy a Vígszín­ház az uj szezonban egy magyar iró darab­ját se adta elő. A szinlház igazgatósága most az alábbi, nyilvánosságra szánt sorokban ma­gyarázza meg ezt a dolgot: „Technikai akadályok foljítán a Víg­színházban eddig magyar darab nem került színre és amennyiben a legközelebbi újdon­ság, a Teddy barátom is francia vígjáték, az 1912-ik év magyar darab nélkül fog elmúlni; ellenben az 1913-ik esztendőiben valóságos ma­gyar ciklust fog adni a színház; kezdődik ja­nuár 3-án Szomory Dezső „Bella" cimü uj da­rabjával, azután pedig sorra jön Hajó Sán­dor, Földes Imre, Lengyel Menyhért, Bako­nyi Kálmán egy-egy darabja. * A Magyar Színház Rt. mérlege. A Magyar Szinlház Rt. nemrég közétett mérle­ge 12.073 korona nyereséggel zárul, ugy, hogy ezzel az előző évről áthozott 109.959 korona veszteség 97.886 koronára redukáló­dott. Az 560.000 korona alaptőkével biró tár­saság ingatlanai a mérlegben 730.551 (1910­ben 747.541) korona értékkel szerepelnek és 206.014 (209.212) korona adósság terheli azo­kat. A társaság ezenkívül hitelezőknek 27.064 (55.471) és Beöthy László igazgatónak óvadékért 40.000 koronával tartozik. A mér­leg szerint a színházért a bérlő évi 40.000 koronát fizet, mig a bérház évente 7000 koro­nát jövedelmez. A társaság költségei össze­sen 14.639 koronára ragnak, ellenben leírá­sokra. — az ingóságok értékét már majd­nem egészen leírták —- 19.687 koronáit fordí­tottak. * Olasz operaénekesek Szegeden. A színházi iroda jeifeiítése alapján megemlé­keztünk már arról, hogy hétfőn egy három tagú olasz operatársulat vendégszerepel Sze­geden. A bárom olasz énekes most járja be Európa valamennyi előkelő színpadát, min­denütt szenzációs sikereket aratva. A hatá­suk, kiváló talentumukon kívül, A karmes­ter cimü egyifölvonásos olasz operában rej­lik. A rendkivül bájos, "lebilincselő kis ope­rának mindössze három szereplője van. Ezen­kívül öt hangversenyszám egészíti ki a mű­sort. Először lesz alkalma a szegedi közön­ségnek Zsolt Nándor hegedűművészhez, aki Hubay Jenő legkiválóbb tanítványa és jelen­legi helyettese. Zsolt nemcsak a hegedűmű­vészek közül emelkedik ki jelentőségesen, ha­nem kiváló zeneszerző is, aki már négy év előtt megnyerte a Lipótvárosi Kaszinó ezer­koronás nagy diját. Zsolt saját szerzeményei­nek javát is előadja a hangversenytermek­ből előnyösen ismert és rokonszenves Dienzl Oszkár zongorakisérete mellett. Az előadás bérletszünetes lesz rendes helyárakkal. A pá­ratlan kétharmados bérlők elővételi jogát va­sárnap tartja fönn a pénztár. A teljes műsor a következő: 1. Tschaikowsky: Hegedűver­seny, játsza Zsolt Nándor hegedűművész. 2. Dalok, énekli S-asné Sz. Lili operaénekesnő. 3. Chopin: Valse és Nocturne, zongorán elő­adja Dienzl Oszkár. 4. Hubay: Csárdajelene­tek. 5. Zsolt Nándor: a) Valse, b) Caprice, e) Berceuse, d) Legenda, előadja Zsolt Nándor, zongorán kiséri Dienzl Oszkár. Végül: II. maestro di capelle. (A karmester). Opera egy fölvonásban, szövegét irta F. Paér. Szemé­lyek: Bafnaba karmester és zeneszerző Icilio Santelli, Benettó, az unokaöccse Euricó Ma­rid, Geltrude, Barnaba szobalánya Stefi Mat­téi. Idő a 17. század közepén. * Cirkuszgrófnő. Uj irány vezeti most a kinematográfia fejlődését. A cirkusz s a variété szinpadok misztikus levegője érzik ki minden nagyobb mozgófénykép drámából. Olyan bravúros artista mutatványokat lá­tunk a mozik vászonlapján, amilyenekkel a világhírű cirkuszok csinálnak maguknak hír­nevet. Egymásután kerülnek vetítésre a re­mek artista drámák a világ legnagyobb moz­gófényképszinliázaiban. Ebben a korszerű versengésben tekintélyes helyet foglal el az Uránia-színház, hol szombaton este is artista drámát mutatnak be. Cime ennek a világhírű képnek: Cirkuszgrófnő. Pikáns érdekessége is van ennek a drámának, mert a Varászke­ringő szerzője irta és játsza benne a főszere­pet. Már is nagy az érdeklődés a kitűnő mű­sor iránt. * A nyomorultak. A világirodalom leg­szebb műalkotásai kitűnő terjesztőre találtak a mozgófényképben. Kitűnőre azért, mert a mozi mindenki szórakozására, millió és mil­lió ember figyeli a fehérvásznon elsuhanó tör­téneteket, inig könyveket, sajnos ma már ke­vesen olvasnak. Ami a remekmüvek irodal­mi értékét illeti, azok egy szemernyit se ve­szítenek az által, hogy szemléltető, plaszti­kus képekben vonulnak el szemeink előtt. A Foss-mozgófényképszinház a vidéken az el­ső, amely klasszikus remekművel akarja a közönség bizalmát és szeretetét kiérdemelni. Szombaton este már vetítésre kerül az első irodalmi remekmű Hugó Viktor csudaszép munkája A nyomorultak. Fölösleges ezt a re­mekművet dicsérő jelzőkkel illetni, mert. a mű legszebb dicsérete önmagának. Nagy nap­la lesz tehát szombaton a mozilátogató közön­ségnek, mert egy olyan premiérben lesz ré­sze, melyben még ezídeig soha nem volt. Minden idegiszálat rezgésbe hoz az izgalmas történet, mely három részletben kerül bemu­tatóra. Az első rész szombaton és vasárnap. * Legjobb színházi cukorkák Linden­Bertfeldalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. Uj érát a szegedi színházba! — Játszik a szinügyi bizottság. — (Saját tudósítónktól.) A szinügyi bizott­ság ma suttyomban,' anélkül, hogy azt a nagy horderejű kérdést megérlelni hagyta volna, határozott a szegedi szinház legköze­lebbi jövendőjét illetőleg. Nehéz türtőztetni a íölháborodás vaskosabb kitételeit, amikor a közönség jogosan táplált igényeire, a vá­ros verejtékes munkával egyengetett hala­dására gondolunk és előttünk fekszik ez a határozat, amely ujabb három évre akar megfosztani minket a színházi kérdésekben való gazdaságosabb, reálisabb és rendezet­tebb elhelyezkedéstől. A bizottság mai ülésére is a szokásos 2—3 nappal előbb mentek szét a meghívók. A vörös kártyán fekete tentával irottan sze­rényen húzódott meg a tárgysorozat: 1. a színházi tagok bírálata, 2. a színházi szer­ződés ügye. A sajtó, legalább mi, nem kap­tunk ezekből a meghívókból. Igaz, máskor se ereszkednek le hozzánk velük, de talán ez a kérdés épen a mostani időkben, amikor nem rég utópiáknak hitt áramlatok nagy erővel tódulnak át a megvalósulás kapuin, van "nnyira érdekes és fontos, hogy a szin­üg; : bizottságnak is nagyobb körül- és át­tekintéssel kellett volna határozatát meghoz­nia és az elnöknek is a nyilvánosságtól való kisebb rettegéssel kellett volna ezt a kérdést fölszinre vetnie. Az elnök ur nagyon jól tudja — és a szavazatok arányából láthatta, hogy a szinügyi bizottságban is igy van ez — hogy egyre sokasodó, hatalmas tábor van, amely a szinház mai vezetésével elégedetlen és a szinház bérbeadásának és városi keze­lésének mai begyöpösödött rendje helyébe ujat akar, a réginél méltányosabbat, igazsá­gosabbat, a város és a szinház érdekeinek, a mai kor fölfogásának és igényeinek inkább megfelelőt. Az elnök ur tud mindezekről a dolgokról és ennek ellenére ugy akarná el­intéztetni a kérdést, mintha arról lenne szó, liogy vegyen a város szimházi támogatás ci­mán 17 korona 29 fillérért Krémer H.-nái egy kockás öltönyt a Goldstein Számi elő­adására. Az elnök ur tud mindezekről a dol­gokról és mégis fölöslegesnek tartotta, hogy a szinügyi bizottságot és a nyilvánosságot idején értesítse arról, hogy ő a mai ülésre a színházi szerződés meghosszabbítását is be akarja vinni. Az elnök ur tudott mindezek­ről a dolgokról és még sem tartotta köteles­ségében állónak, hogy a sziniházpolitika ni irányaival is foglalkozzék és a jövőt illető­leg legalább is alternatív tervekkel álljon a bizottság elé. A tanácsos ur — érthetetlen okokból — a dolgoknak könnyebb végét fog­ta meg és miután szabad óráiban ugy morfon­dírozott magában, hogy üsse kő, minek az a sok tanulmányozás, tervkészítés, számit­gatás, halogatás, amikor csöndesen is elin­tézhetjük, kezébe nyomta írnokának a tollat, elébe tette a téntát, megíratta vele a meg­hivót és készen állott a szinházpolitikája. Azám, csakhogy ennek a kornak már a ka­tekizmusában is benne van, hogy „De pipa­füst és feketés csésze mellett ne akard intéz­ni a közügyeket", amiért is mi az irás sza­vai szerint megjelenünk és megpróbáljuk megmásítani azt, ami tilalmai ellenére végez­tetett. Kilenc tag jelent meg a bizottság mai ülésén: begavári Back Bernát, Balassa Ár­min dr., Becsey Károly dr., Csernovits Age­nor, Palócz László, Somogyi Szilveszter dr.,

Next

/
Oldalképek
Tartalom